Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-04-01 / 4. szám
6 Felvidéki Méhész. rókát aratni, inkább várt, amig az idő adott igazat az ő eszméjének. Ludwig Ágoston megfigyelései szerint — írja Veszély — egy normális család téli gömbjének az átmérője 25 cm. Hogyan képződhetne ilyen család a kiskaptár 22 8X17 cm. lép- méretén ? Kérem, szívesen, ha a kiskaptár a 60-as években született, akkor a mai napig éppen 57 év óta méhészkednek abban. Csudálatos, hogy 57 évig minden baj nélkül gyönyörűségesen megfért a méhcsalád téli gömbje a kiskereten, csak éppen az 58. esztendőben nem! Ha a Ludwig-féle bírálat tárgyilagos, akkor nem lehet igaz az, hogy Magyarországon országosméretű kiskaptárban valaha is kiielelt volna méhcsalád. A normális méhcsaládnak tehát 25 cm. átmérőjű a gömbfészke. Ebből következtetve az országosméretű kaptárban telelő méhcsalád — mert gömbjének az átmérője nem lehet több 228 cm-nél — abnormális. Nem csudálatos mégis, hogy az országos kaptárban telelt abnormis méhcsaládok mégis szépen megérték a tavaszt és 10—40 kilónyi mézzel fizették a velük barátkozó méhészek fáradozásait. Hogy az országosméretű kaptárban a méhcsalád tavaszi fejlődése csigalassúsággal halad, a leghatározottabban tagadom. Hiszen alig múlik el a gyümölcsvirágzás, máris meg kell nyitnunk a mézürt is, s alig indúl meg a hordás az akácról, itt a raj. Sőt unokarajt is kapnak az országos kaptárral méhészkedők nem ritkán. A nagykaptárosok egyrésze azt mondja, hogy azért nem jó a kiskaptár, mert folytonosan megrajzik abból a család, s ime egy másik vélemény meg azt állítja, hogy azért nem jó a kiskaptár, mert abban későre fejlődik ki tavasz- szal a család. Eszerint tehát nem várhatunk rajt abból. Hol itt a tárgyilagosság? „Nincsen kétélűbb fegyver az üreslépek- kel való bővítésnél, mert esetleg meghűlhet a fiasítás a megnagyobbodott fészekben. — Erre az a válaszom, hogy aki már akkor bővíti a család fészkét, amikor még végzetesen változó az időjárás, megérdemli családja elpusztúlását. Telelje be 16-18-20 keretre a törzseket, s akkor majd nem kell jókor tavasszal üreslépek hozzáadásával bolygatnia a fejlődő családot. Igyekezzék a természetességre. Ott a kas. Vegyen arról példát. Ott a fészket az őszi beteleléskor nem szűkíti meg senki és mégis kitelel a család, s már májusban rajt is ad. Ne szűkítse a fészket a kiskaptáros méhész ősszel lúlkicsinyre, s menten kevesebb a veszedelem. (Folytatása következik.) Április a méhesben. A téli rabság után pihent erővel, lázas igyekezettel új élet indúlt meg a méhesben. Nem kell már a kitett s az első kiröpű- léskor oly örömmel látogatott kukoricaliszt, de annál szorgalmasabban keresik föl az itatót, mert a hatványozott számban gyarapodó fiasi- tás táplálásához sok vízre van szüksége a családnak. Aki a tavaszi átvizsgálást még nem végezte volna el, ne halogassa tovább. A fogytán levő élelemkészletet legfőbb kötelességünk pótolni, mert ellenkező esetben az anya nagyon csekélyre redukálja, sőt teljesen be is szünteti a petézést. A tavaszi fiasítás hiánya pedig helyrehozhatatlan veszteséget jelent a család egész évi munkájának eredményében. A hiányzó élelem pótlása a lehető mérsékelt adagokban történjék. E célra legjobb az őszön félretett lépesméz. Ennek a hiányában a pörgetett is megfelel, melyet erre alkalmas edényekben hígított állapotban nyújtunk a családnak. A serkentő etetésnek is itt az ideje. A családok gyors fejlődését így segítjük elő igazán s az erős törzsek a rájuk fordított fáradságot jó hordás alkalmával busásan megtérítik. Az etetőanyag méz és víz keveréke legyen, de lehet e célra cukorszirupot is használni. Kezdetben fél rész vizet és fél rész mézet v. cukrot, később kétharmadrész vizet és egyharmadrész mézet v. cukrot verünk, melyet fölforralás után lehabozunk s kihűlve adjuk a családoknak, népességükhöz mérten egy-három decilitert. Megjegyzem. hogy úgy a szükség-, mint a serkentő etetést csak este végezzük, s a mézet a földön el ne csöpögtessük. A családok fejlődését, népesedését kísérjük éber figyelemmel s ha azt látjuk, hogy az utolsó lépet is sűrűn borítják a méhek, a lakás bővítését el ne mulasszuk. Erre a célra a legmegfelelőbbek az őszi beteleléskor félretett világos, tehát nem öreg tartaléklépek. Ha ilyenek nem volnának, egész műléplapos keretet adunk a családnak, mert a lépkezdéses keretet javarészben hereléppel építené tele a család. Sokan úgy adják be a tartalék-, vagy mű- lépeket, hogy egyszerűen a fészek kellő közepére teszik azokat. Ez a leghelytelenebb eljárás, amit méhész valaha kigondolt. A fészek szent és sérthetetlen, s azt erőszakos, természetellenes eljárással kétfelé szakítani nemcsak szándékos rombolás, de durva erőszakosság is, hiszen ugyanolyan eljárás ez, mintha erővel elhurcoljuk a szülők gyermekeit, csak azért, hogy hosz- szas küzdés és nehéz munkásság árán újra együtt lehessenek. Leghelyesebb tehát, ha a bővítésre szánt lépeket a fészek közvetlen közelébe, a legutolsó
