Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-03-01 / 3. szám
2 Felvidéki Méhész. gató-tanítót, titkárrá: Tólh Kálmán, áll. tanítót, pénztárossá: Kopcsa Istvánt, ellenőrré: Iványi Józsefet, választotta meg. Választmányi tagok lettek: Kozma Viktor, bányafelügyelő, fíuócz Rudolf, r. kath. plébános, Zéman Mihály, ev. lelkész, Vizkelely Lajos, bérlő, Raus: Károly, gépész és Ménich János, földműves. A Méhészkörnek a megalakuláskor 10é tagja volt. Méltó elismerés illeti meg Dénes Károly, kir. tanfelügyelőt és lelkes munkatársait abból az alkalomból, hogy a méhészet országosan elismert anyagi forrását és erkölcsi jóhatását, aránylag rövid idő alatt, a vármegyében ilyen példátlan eredménnyel megismertetniük és terjeszteniük sikerűit. Odaadó szeretettel üdvözöljük új fiókkörünket, s testvéri együttérzésünk tolmácsolásával kérjük annak minden egyes tagját, hogy törekvéseinkben ugyanolyan lelkesedéssel legyenek támogatóink további küzdelmeinkben is, szaklapunkat pedig fogadják azzal a szeretettel, aminővel azt mi kedveítté tenni igyekezünk, hiszen immár az ő szaklapjuk is az, melynek a homlokára második fiók körünknek, a Nógrádvármegyei Méhészkömek a nevét is büszke örömmel jegyeztük föl. Viaszfőzés és mülép- készités, A méhészkedésnek igen értékes terméke a lép, vagy mint méhésznyelv: n szokás mondani: a sonkoly, amennyiben ha kifőzzük belőle a viaszt s mint műlépet, be függesztjük a kaptárokba, ezáltal tetemesen megkönnyítjük méheinknek a lépépitést. A sonkolyfőzést — miután egy kis bab- rálással jár s türelem kell hozzá — a legtöbb méhész igen felületesen szokta végezni. S miután nem csak a méhészeti, de kereskedelmi szempontból is annál becsesebb a viasz, minél tisztább, minél sárgább, ajánlatos a kifőzést gondosan és lelkiismeretesen végezni. Ami magát a kifőzés módját illeti, e tekintetben kétféla eljárást különböztetünk meg: u. m. vízben való kifőzést és napolvasztást. Sokan a napolvasztást ajánlják a legszívesebben, mert itt a legkevesebb vesződség mellett is igen tiszta és természetes színű viaszt nyerünk. Sőt még azt is előnyül hangoziatják, hogy ezen eljárást nyáron, a forró napon lehet végezni, tehát a méhésznek nem kerül tüzelőszerébe. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy ezen eljárást csak azok alkalmazhatják, akik idejükkel szabadon rendelkeznek, a forró nyári délutánokon otthon tartózkodhatnak; mig a szegény emi>'. r — akit kenyérkeresete éppen a nyári napokon szólít el otthonától, úgy annyira, hogy e miatt csak este, sőt egy hétben csak egyszer van otthon — e módot nem alkalmazhatja : nem mondható tehát ezen eljárás absolute megfelelőnek. Ezzel szemben a vízben való kifőzést a szegény ember is nagyon célszerűen elvégezheti a téli hónapok alatt, amikor legtöbb id jét otthon tölti. Sőt e miatt még külön tüzelni is fölösleges, amennyiben kisebb részletekben elvégezheti azt az ebédfőzéssel egy füst alatt. Lássuk most már magát a kivitel módját. A sonkolyt feltesszük egy nagy fehér- mázas, esővízzel félig telt edényben a tűzhelyre (rézedény a viaszt vörösííi, vasedény barnítja) s mialatt melegszik többször keverjük, hogy a sonkolycsomók teljesen szétmálja- nak. Közben egy kis teknőbe szintén esővizet öntünk. S miután a sonkoly kellő ideig forrott, az egészet a vízzel együtt egy ritka szövetű erős zsákba öntjük a teknő fölött tartva, úgy, hogy a víz a zsákból lecsorog a teknőbe. A zsákból a kicsurgott víz a tiszta viaszt is kimossa s ez a leknőben levő víz tetején szép sárga rétegben fagy meg. Sokkal löbb viaszt kapunk azonban akkor, ha a zsákba öntött sonkolyt kipréseljük. Vannak, akik e célra káposztasavanyitó szorítót, vagy a szőlőprést veszik igénybe. De miután ez nem minden házban kerül, ajánlok olyan szoritót melyet bárki házilag is nagyon köny- nyen elkészíthet. E szorító 2 drb. 30 cm. széles, 70—80 cm. hosszú deszkalapból* áll, melynek egyik végét | a B> derékszögben vágjuk le, '(A) a másikat pedig ék alakúan meghegyezzük, (B) hogy kézbe lehessen fogni. S most veszünk egy darab 30 cm. hosszú, 20 cm. széles, vékony talpbőrt, (ennek hiányában többször összehajtott erős zsákdarab is megfelel,) ennek egyik végét az első deszkalap A végére, a másik végét pedig a második deszkalap A végére szögezem. így a deszkalapok úgy hajthatók össze, mint csuklópánt; csak arra ügyeljünk, hogy a két deszka összekötése ne legyen feszes,