Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
Felvidéki Méhész 13 — Államsegély a kisvárdaiak- nak. Kisvárdáról írja tudósítónk, hogy az ott létesítendő méhészeti és kaptárkészítési tanfolyam költségeihez a Felsőszabolcsi Méhészkor megalakuláskor a Kisvárda és Vidéke Gazdakör 200 koronával járúlt hozzá. Ezt a pénzbeli támogatást csakhamar követte Kisvárda község 200 korona adománya. A méhészkörnek a földművelési kormányhoz intézett kérését is siker koronázta, ameny- uyiben a minisztérium 600 koronával járúlt a tanfolyam sikeréhez. A fiatal méhészkörnek, amely alig néhány hete alakúit meg, ma már 100- nál több tagja van. Mindezek a tények fényes bizonyítékai ifjú körünk életrevalóságának. — A méz ára. Fővárosi levelezőnk írja: hogy a mézkereskedés szeptemberben kissé megélénkült, A termelők közül néhányan — akiknél a tisztesfű hozott valamit a pörgető számára — mézükkel azonnal fölkeresték a mézvásárlókat. Kötést azonban nem sikerült csinálniunk, mert a termelők részéről tartott 30—32 koronás árt a kereskedők — hivatkozással a kivitel korlátozott voltára — nem voltak hajlandók megadni. — Viaszhamisítás, napjainkban szokatlant sok a hamis viasz. A viaszt kereső méhész — akinek különösen gyönge év után, amelyben tehát kevés volt a rajzás — sok viaszra van szüksége műlépek készítésekor, aligha kerüli ki, hogy hamis viaszszal be ne csapják a lelketlen kúfárok. lói tudjuk, hogy a hamis viaszból készült műlépet nem építik ki a méhek. A legtöbb méhész tudja ezt, de nagyon kevés azoknak a száma, akik a hamisított viaszt, vagy iparviaszt a méhviasztól megkülönböztetni tudják. így történik meg aztán, hogy a drága pénzen vásárolt hamis viaszból készült műlép a méhész nyakán marad, miután a méhek nem tudták földolgozni. Az iparviaszt árúsitók tudják azt, hogy amig az ő viaszuk csak 14—16 koronát ér meg ma, addig a méhviaszért már 40 koronát is megadnak. Miért ne nyerekednének tehát a hiszékeny méhészeken? Ezúttal nem az a célunk, hogy a hamisított vagy ipari viaszról, annak a fölismeréséről írjunk rövid értékezést, hanem az az intenció vezet bennünket ezúttal, hogy a méhviasz védelmét keressük. Ezúton is fölhívjuk az illetékes tényezők figyelmét, hogy a megnagyobbodott méhésztábor védelmére olyan rendelkezéseket keresenek, amely az ipari, vagy hamisított viasznak méhviaszként való árusítását, ugyanolyan szigorúan büntesse, mint a hamisított élelmiszerek for- galombahozását. Viasz elnevezés alatt kizáróan a méhek ilyen néven ismert termékét legyen szabad árusítani. — A darázs irtása. A darázs irtásához már télen kell hozzálátni, mert a megtermékenyített nőstény télen át főleg a nagy öregebb darázsfészkekbe, de más helyekre is (pl. a házak p idlására, eresz alá, kerítések közzé, repedésekbe, odvas gerendák szúette hasadékaiba, mohába) húzódik visza. Ha az áttelelt darázsnőstényt télen, vagy kora tavasszal kiirtottuk, akkor nyáron nem kell a darazsaktól tartanunk. Probatum est! — Újabb cukorkiutalás. Szeptember 24-én vettük a kedvező hírt, hogy a kormány a méhcsaládok téli élelmének a biztosítására újabban 50 mérmázsát bocsátott a Fm. Me. tagjainak a rendelkezésére. Az egyesület elnöksége a szeptember hónapban kiutalt 1 waggon cukrot oly csekélynek találta a jelentkezettek részére, hogy nyomban tilalkozott a kiosztás ellen a Szövetségnél, s a föld- művelési ministeriumhoz intézet fölterjesztésében még két waggon cukrot kért. A kettő helyett egy fél waggonnal kapott az egyesület. Az előbbi kiosztás szerint — ami augusztus 20-ig ejtett meg az elnökség — családonként 40 deka jutott. Később, a lejárt terminus után annyi újabb jelentkező igényeli részét, hogy egy-egy családra márcsak 30 dekát juthatott volna. Most, hogy a földművelési kormány az újabb kérésre ismételten juttatott fél waggonnal, egy-egy családra fél kilogram cukor juthat, ha ugyan további jelentkező nem akad. A cukor fölosztásáról egyébként lapunk más helyén számolunk be. — egérfogó. A méhes téli csöndjének a meg- rablójától, az egér kellemetlenkedő zajától nagyon sek méhészet szenvedet már érzékeny kárt. Az egérfogás «fogas» kérdés a méhesben. Zajt nem csapó egérfogókkal szabad csak «vadásznunk» de, amint tudjuk, a dróthálós egérfogókat csaknem fölismeri az egér és nem igen hajlandó azokba besétálni. Különösen, ha abban hosszab ideig fogvatartotl egér volt elzárva, s ismeretes intenzív szaga ottmarad a zárkában. Ajánlatos tehát az egérfogókat rózsa-olajjal bekennünk, amelynek a szagára seregével tódúl a csapdába az egér.
