Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
Felvidéki Méhész petézett, s a család rohamosan növekedett. At- - tói tartva, hogy kirajzik, az összes mézét elszedtem. A kipörgetett keretek, a közbe jött esőzés miatt lassan teltek meg.. Biztos lévén, hogy a család a fenti tanítás szerint nem fog rajzani, nem figyeltem reá. Elmúlt június, el július közepe, s július hó 21-én, vasárnap dél- útán a család mégis kirajzott. Az unoka anya csak augusztus húszadika körül kezdett petézni. Tehát mégis megtörténhetik az idei anya kirajzása is. Cngedelmet kérek hosszú soraimért, s amikor ekként számot adtam méhészkedésemről, mély tisztelettel vagyok a Szerkesztő Úrnak igaz tisztelője: (máramarosvármegye) Jankovics Gyula g. kath. lelkész. *) Melyik könyv tanítja ezt? Szerkesztő. Az én méheim nagyon megsínylették ezt a sovány esztendőt. Egész nyáron alig győztem szegénykékben a «lelket» tartani. Éppen csakhogy megtudtam menteni méhészetemet a vég- elpusztúlástól. Segítségemre volt ebben a munkámban a cukor, melynek egy részéhez Szerkesztő úr jóvoltából jutottam. Én ugyanis nem rendeltem egyesületünktől cukrot, igy kénytelen voltam azt útólag kérni, mikor ez a minden emberi számításon felül való «hétszűkesztendő» rákényszerített. Mondhatom, hacsak kanálszámra futotta is, nagyon jó volt azokban a sűrűn elő- fordúlt végszükségekben mikor a táplálékot a fiasítás kezdte szolgáltatni. Néha egy kis langyos eső is felfrissítette a hervadó természetet, mire ismét új életre keltek a folyton gyöngülő családok. Nagyon kellett tehát siralmas állapotba jútott méheinkre az augusztúsi szép időjárás, mert ha a napraforgó mézelés sem sikerűit volna, attól a 6 kgr. szükséglet helyett 2 kgr.-ban megállapított cukortól az ország ösz- szes méhei már az ősszel biztosan elpusztúltak volna. Családaim, ha nem is mind, de legalább felerészben begyűjtötték a téli élelmüket, mézfölösleg azonban egy csöpp sincs, rajom sem volt egy sem. Egy családnak július elsején 3 kgr.-nyi cukoroldatot adtam. £z a család őszre a legtöbb mézet gyűjtötte, sőt 4 Hungária keret fölösleget is adott, ami egy gyönge család fölsegítésére igen jó volt. Ha tehát megkaptam volna azt a 100—150 kgr. cukrot, amit azOrsz. Egyesülettől, majd a Cukorközponttól a nyári ínségre való tekintettel kértem, úgy ma nemcsak népesebb családaim volnának, hanem 4—5 mázsa fölösleggel rendelkeznék. Így bele kell nyugodnom egy gyönge telelés bizonytalan kilátásaiba, amelyeken az a 40 dgr. nem tudom milyen cukor, keveset fog javítani. (Szatmármegye) ____ Fischer Pál. 9 Te kintetes Szerkesztő Úr! Van szerencsém ezévi III. negyedről szóló jelentésemet a következőkben megtenni: Községünkben a méhészek legnagyobbrészt csak 4—5 éve, hogy méhészkednek. A múlt év adott annyit, hogy családaink alig telelhettek ki, de kinyílt a tavasz, amelyet alig vártunk, mert méhecskéink a végpusztuláshoz közel voltak. Gondoltuk, hogy ez év pótolni fogja a múlt esztendőt. Sajnos, nem úgy történt! A családok alig adtak rajt. Az adott rajok gyöngék voltak, de fölsegítettük őket, ahogy lehetett. Most pedig vesznek! Méz vajmi kevés, ami van is, nem tudjuk meghatározni, hogy tulajdonképpen mi ? Pörgetésnél a sejtből nem lehet kipörgetni. Gőzfelett a sejt alakját megtartva esik ki. Édes dolog! Úgylátszik, hogy megjegecesedett a méz! Hogy ezen miképpen telelnek ki méheink, nem tudom! Sejtem — bár ne lenne úgy — ha nem fudjuk eléggé fölsegíteni, nem bírják ki a telet! Tarlóvirág még most is nagyon sok van, és sajátságos, nincs benne nektária. Hiába dolgozik, fárad, jár élelme után ez a szorgalmas bogár, nem tudja éléskamráját megtölteni. A tél elé rettegve nézünk, s nagykér- dőjel a tavasz is! Mit csinálunk a télen? Az Ipoly- és Garamköze úgy látszik az idén is gyönge eredményt mutat a méhesek körűi. Ha jó hosszú lesz az ősz, talán lesz még reményünk! Panaszkodni tudunk mi csak itt, sehol eszköz amivel magunkon segíteni tudnánk! Cukrunk még nem érkezett meg. Méhésztársi üdvözlettel: (Hontmegye.) W/illand János kántortanító. Igen Tisztelt Szerkesztő Úr! Becses sorai átvétele útán sietek örömmel óhajának eleget tenni s a 3. évnegyedről illetőleg egész évi kampányról szóló szerény tudósításomat a rajzásra és a mézelésre vonatkozólag tisztelettel megküldeni. Előre bocsátom kedves Szerkesztő Úr azt, hogy ha nekem az 1918. évi rajzásról ódát zengenem kellene, hát az oly hosszú volna, hogy talán vége se lenne. Az 1915. évi rajzást Fölsőzemplénben oly rovatba kell elkönyvelnünk. amelyben szám talán még elő nem fordult. Már az a korai tisztúlás, amely nálunk febr. első felében megtörtént, nagyban hozzájárult a rajzás előmozdításához. Aztán meg a mogyoró, jégerfa, füzek stb. fák virágzását a kedvező idő folytán oly annyira kihasználták, hogy jobban már nem is lehetett. Én fiatal méhész vagyok, de oly bő hordást, mint ez év elején (febr., márc., ápr. és május hónapban)
