Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-09-01 / 9. szám
Felvidéki Méhész 3 a kijárónyílás előtt volt éstehát virágporos, visszatesszük eredeti helyére, fölé pedig félig virágporos keretet teszünk. Az alsósorba még 3 üres, a fölsőbe pedig három féligmézes keretet függesztünk. A kisöpört nép ezalatt lassacskán hazaszáll, de az álanya — mert elszokott a röpűléstől és nehezebb vált — künnreked. Eközben erősebb családtól 2 frisspetés keretet adunk be a most már árva családnak, amely csakhamar anyaneveléshez fog. Jól tesz- szük, ha más erős családtól még két érett fia- sításos kerettel segítjük a családot. Lényegesen kedvezőbb, ha anyabölcsőt kap a család. Mondanom sem kell talán, hogy az anyá- sítást élénk figyelemmel kell kisérnünk, nehogy az álanyás nép, amely egyébként makacsul ragaszkodik az álanyasághoz, vonakodjék a nyújtott segítés elfogadására. Azzal a családdal amelynek az álanyosága régi keletű, s meggyökeresedett a baja és tör- peherefiasítása esetleg már harmadszor is megismétlődött, nem érdemes bibelődnönk; meg- anyasitása a népesség rendkívül szegénysége miatt fölösleges. Ezt a családot szétszórjuk, vagyis a kert melamely zúgába lesöperjük a népet, a kereteket pedig erős családhoz adjuk be. Előzőén a púpos hasítást a födelezőkés segítségével — éppúgy mint a mézeslépek födé- sét a pörgetés előtt — lenyakazzuk. Az álanyás nép kaptárának a kijáróját összehajtogatott új- ságpaptrossal eldugaszoljuk, nehogy az álanyás nép oda visszarepűljön, hanem a szomszédokhoz kéredzék be, ahol, visszazökkenve a rendes életkörbe, csakhamar elfelejti álanyás búbánatát. Némelyek a kasok és kaptárok fölcserélésével kísérleteznek, s meglehetően szép eredményt érnek el, de ne feledjük, hogy ha a törpe- herefiasítást megakarjuk semmisíteni, az építményt ki kell szednünk. Hogy még ezután is cserélgéssük, majd 2—4 nap múlva újra visszacseréljük a méhlakásokat, végűi figyelemmel kisérjük az anyásodás jelenségeit, nagyon terhes és időtrabló munka, amellyel kevés családás méhész talán megbirkózhat, de a sok családosnak nem való. Ezért a legajánlatosabb az álanyás család föloszlatása. Eladó 3 méhcsalád kasban, 3 kaptárban ezenkívül 16 darab, de hiányos fölszerelésü kaptár, 8 szalmakas, egy zsúpfödésű méhes, mindennek együttvéve az ára 2800 korona. — Cim a szerkesztőségben. Néhány szó a kezdőkhöz. Irta: MÁRTONCSIK ENDRE, igazgató-tanító. (Folytatás.) Hernádszentistván, 1918. Szeptember vegefelé befejeződik a méhészre az év. A heréket a dolgozók megölik, a költés és a mézgyűjtés is véget ért. Van hely, ahol szeptemberben is van gyűjtés, de csak kevés vidéken. Ebben az időben a méhész megvizsgálja a családokat, vájjon nincse-e azok között anyátlan, van-e elegendő mézük a kitelelésre. Egy kasnak a kiteleléshez mintegy 6—7 kiló mézre van szüksége a népnek. így, ha egy üres kasra 4—5 kilót számítunk, a teleléshez szükséges 6—7 kiló mézzel együtt a kasnak, népnek, virágpornak és a lépnek 16—17 kilónyinak kell lennie. Minthogy ősszel fiasítás már nincs a kasban erre az időre esik a mézszüret is. Mondanom sem kell talán, hogy a kasból a mézet csak úgy szedhetjük ki, ha a méheket leöljük. Bizony ezt a szomorú aktust van, aki ma is éppen olyan higgadtan csinálja, mintha csak disznótorra készülne. Engem elszomorít, s meg nem tudom fejteni, hogy miképpen lehet a tőkét aligérő kamatért cserébe adni ? Hogy lehetséges valamelv egészséges családot, amelytől jövőre egy, azután két, majd négy szaporúlatot várunk megölni, hogy a következő évben necsak a méhállomány legyen kevesebb, hanem a haszon, a jövedelem, a méz is? Azokat a kasokat, amelyekből kipusztúlt a nép, vagy amelyből kidoboltuk a méheket, s úgy szedtük ki a mézet, ne hagyjuk a méhesben, mert szándékosan nyújtunk búvóhelyet egérnek és cickánynak egyaránt. Legjobb a kasokat csúcsuknál fogva szellős, száraz helyre akgatni. * * * Az eddig elmondottak olyan tapasztalatokat tartalmaznak, amelyek minden kezdő méhész számára elengeehetetlenűl szükségesek. Ha a kezdők a sok mesterkélt és komplikált módszer helyett ezt az egyszerű természetességet követnék, igen sok haszontalan és fölösleges kiadástól mentesítenék magukat. Ezért óva intem a kezdőket a hangzatos hirdetésektől, a folytonos ostromlásoktól, az újításoktól, s nem győzöm eléggé tanácsolni, hogy maradjunk a kipróbált módszer mellett, amely már sokszor nagyon szép eredményt mutatott föl és amely sok, igen sok kisembert seggeit már ki a pénztelenség kétségbeejtő helyzetéből.'
