Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
Felvidéki Méhész. 11 országszerte ültetni, ültessen mézelőfát is. Hiszen a méhészet is lehet az államnak olyan édes gyermeke, mint a selyemtenyésztés. Ezt az eszmét már az 1885-iki kiállítás, illetve kongressus alkalmával megpendítettem. Közrejártam a mezőrendőri törvények megváltoztatása alkalmával és mint az Országos Ma-, gyár Méhészegylet választmányi tagja, többször fölpiszkáltam a dolgot, legutóbb 1915. évi január 31-én megtartott közgyűlés elé terjedelmes indítványt adtam be. Ezt egyhangúlag elfogadták és a kormányhoz fölterjesztésre lett az elnökség utasítva. A dolog eddig agyon lett hallgatva, tudom az okát is. Bezerédj, a selyemtenyésztés megalapítója oly nagy befolyást gyakorolt eddig a minden időbeli kormányra, hogy a méhészek minden kérelme el lett hallgatva, lévén nagy ellensége a méhészetnek. így aztán Szilassy közbenjárása is meddő maradt. Most azonban más a helyzet, a selyem ronggyá vált, a méz pedig nem csak elsőrendű élelmicikk lelt, hanem valulajavitó médium is, végűi pedig: sok ezer rokkant hősünk élet- existentiája. Megragadok minden alkalmat ami arrava- lónak látszik, hogy mézlegelőnk javításához hozzájáruljon. így fordulok Önhöz is kedves méhésztársam. Igyekezzék a Főispán urat megnyerni ennek a fontos ügynek és győzze meg arról, hogy a méhészetnek az általános és országos legelő- javitása milyen nagyfontosságú államgazdasági érdek, és hogy ezt keresztülvinni a méhészetért lelkesedő főispánnak nem lehet lcküzdhet- len teher. Szívesen állanék rendelkezésre a részlet- kérdésekben is, ha kilátás nyílna a fölkarolásra, hiszen annyi anyagom van éveken át gyűjtött tapasztalatokról! Kerény, (Bácska,) Méhésztársi üdvözlettel: Chorus Iván. „Slüezdő méhész Nagy Géza egy év alatt második kiadást ért, s a kolozsvári méhészeti kiállításon állami ezüstéremmel kitüntetett, kizáróan gyakorlati irányú szakmunkája 1 korona 10 fillér beküldése ellenében portómentesen kap- SZATMÁR- haló a »FELVIDÉKI MÉHÉSZ« NÉMETI. szerkesztőségében. 3 — 3 A Fölsőmagyarországi Méliészegycsiilet t. Tagjaihoz! Igazgatóválasztmányunk múlt évi december 19.-én megtartott ülésén hatá- zatot hozott, hogy az 1918. évi januárius l.-élől kezdve a tagsági dijat 5 koronáról 8 koronára emeli föl, azzal a kikötéssel, hogy a tagdijfölemelés csak a háború és az azzal összefüggő drágasági időtartamra szól. Figyelembevéve a papírárak és a nyomdaköltségek szédületes emelkedését, s azt a körülményt, hogy némely napilap 4 fillérről 12 fillérre emelte egyes lapszámainak az árát, évi diját pedig valamennyi 50—400 %-kal emelte, indokoltnak fogják találni igentisztelt tagjaink, hogy az áremelést nekünk is meg kellett tennünk, annál is inkább, miután a lap előállításának a költségei 200 %-kal emelődtek. Tekintettel arra, hogy egy kilogramm méz ára ma 20 korona, nem lesz sok abból 8 koronát az egyesület és a lap részére lefizetni. Tisztelettel kérem tehát azokat a t. tagjainkat, akik dijaikat az 1918. évre még nem küldötték be, hogy a mai laphoz mellékelt postautalványon 8 koronát, akik pedig ezideig a folyó évre 5 koronát már befizettek, további 3 koronát beküldeni szíveskedjenek. A tagdijak mielőbb történő befizetését tisztelettel kérem, hogy szaklapunk zavartalan megjelenését biztosíthassuk. Méhésztársi üdvözléssel: Szatmárnémeti, 1918. évi januárius 25.-én. Bagothay Sámuel s. k. az egyesület pénztárosa.
