Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
2 Felvidéki Méhész. Rajzás esetén is hasonlóan anyásodik meg a megrajzott család, azzal a különséggel, ha netán a továbbrajzó ösztön ott munkálkodnék a családban, nem rágja ki a többi anyabölcsőt a nép, hiszen a második rajhoz csatlakozó anyák, éppen így és innen kerülnek ki. Hanemhát nem tanácsos mindenkor a méhcsaládot meglevő anyjával mindaddig érintetlenül hagynunk, amig magamagától meganyáso- dik, mert olykor annyira ragaszkodik a nép az anyához, hogy nagyon hiányosan petéző, kimerült anyára bukkantunk. Ezt az időt bevárnunk nem kívánatos tehát. Mert bizony olyan már az öreg anya, mint a harisnyakötő nagymama, aki kötés közben — ki tudja hol kalandozik lassú memóriája — észrevétlenül elbóbiskol, s a kötésből közben- közben elejt egy-egy szemet. A fáradt, kimerült anya is ki-ki hagy már egy-egy sejtet, nem petézi be, s hovatovább több lesz az prés sejt, mint a fiasításos. Látja ezt a család nagyon is jól, s elköveti azt a hihetetlen kegyetlenséget, amit az Isteni törvények halálos bűnnek minősítettek, az emberiek pedig legsúlyosabb büntetéssel sújtanak — az anyagyilkosságot. Ha minden cselekvésében, minden munkásságában, a közösségnek minden megnyilvánulásában hosszú idők óta csodálom is ezt a megfej heteden bogárvilágot, megborzadok arra a gondolatra, hogy milyen kegyetlenséggel, milyen egyakarattal követ el halálos bűnt a méhcsalád. Lehet, hogy az emberi fül oly tökéletlen szerszám, hogy anyagyilkosság idejében a családban történő változást észre nem veszi, nem hallja meg. Lehet, hogy a család rettenetes tusakodás után határozza el a cselekvést és lehet, hogy a megtörténés után kínos lelkifájdalom vesz erőt kicsinyen és nagyon egyaránt. Lehet, hogy könnyek között, szivszorongva cipelik ki az anya holttestét, s a tőlük várható gyászpompával adják át az örök enyészetnek. És ha annyiszor tapasztaltuk a méhek életében, hogy az anya iránt való ragaszkodás, szeretet csaknem emberien nyilatkozik meg, miért ne volna elfogadható, hogy holta után az ő hitük szerint, őt megillető tisztelettel földelik el. Hanemhát csakhamar megvigasztalódik a nép, hiszen az anyagyitkosságot a jövő generáció érdeke, a megmaradhatás föltétele parancsolta, s 24 óra múlva épül a királyi kényelmet adó bölcső, s 16 nap múlva újra anyához jut a család. Természetes, hogy az öregedő anyát nem szabad megtűrnünk nekünk sem. Sőt méhészetünk jövedelmezőségének az érdekében a legnagyobb figyelemmel kell lennünk az anyák életkorára, minden igyekezetünk odairányúljon, hogy a méhcsalád anyasági állapota minden tekintetben rendbenlevő legyen. Tudjuk jól, hogy az anya 4. életévében már hiányosan petézik, tehát három évesnél idősebb anyát ne tűrjünk a családban. (Folylatjuk.) A többtermelés kérdéséhez. Mint a közgazdaság egyébb ágaiban, úgy a méhészkedés terén is sokan buzdítanak bennünket a többtermelésre. Elismerem és igen helyesnek tartom, ha méheink amúgy is páratlan szorgalmát csekély beavatkozással fokozzuk, illetőleg a többlerme- lésre irányítjuk. Hiszen ezzel nem csak anyagi előnyeinket érjük el, hanem céltudatosan nagyban hozzájárúlunk a közgazdaság egyik ágának lényeges emeléséhez és fejlesztéséhez is. Többtermelést a méhállomány állandó szaporításával csak úgy érhetünk el, ha a szaporítással párhuzamosan gondoskodunk arról, hogy meglevő családainknak megfelelő mennyiségben kiépített keretük legyen. Ezzel a kérdéssel minden kellő gyakorlatú méhészkedő tisztában van, mégis célszerű nek tartom a többtermelés megvalósítása érdekében ezzel foglalkozni. Köztudomású, hogy az üres kaptárba betelepített raj az első évben műlépkezdésre — mely- lyel az építés irányát megadjuk — szép dolgozósejtes lépeket épit. Ritkán akad azonban olyan erős raj, s még ritkában van egész nyáron át olyan kedvező hordási viszony, hogy az első évben úgy a költő-, mint a mézteret beépítené. Ha korábbi rajok építési teljesítményeit a későbbiek elért eredményeivel arányosítjuk, családonként alig lesz az első évben 16—20 keretünk kiépítve; tehát a második évben még mindig építésre szőrűi a méhcsalád. Az is köztudomású, hogy a második és a következő években a családok többnyire heresejtes lépet építenek. Az ilyen lépekkel beépített kereteket aztán kellő eredménnyel nem használhatjuk sem a kiépítés évében, sem a következő években mivel azokat a méhek nem szívesen, vagy nagyon jó hordás mellett töltik meg mézzel s ezeknek a költőtérben való alkalmazásával pedig a hereállomány nagymértékű emelésében nyújtunk célszerűtlen segítést méheinknek.
