Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-12-01 / 8. szám
2 Felvidéki Méhész. kar körében, hogy maholnap 90 százalékra emelkedik a kis- és a középkaptárok híveinek a száma. Hiszen bevált itt-ott a nagykaptár is, csakhogy nem mindenütt! Vannak szépszámmal hívei, s ezeknek csakugyan tagadhatatlan sikereik is. De miért kelljen valakire ráerőszakolni valamit, ami nem mindenütt vált be? Miért kelljen azt átalánosítani ? Miért kelljen reáoktrojálni valakikre olyasvalamit, aminek nem hívei és nem is lesznek pártolói sem szóban, sem cselekvéssel — in eternum! És miért kelljen mindezekíölött a legválogatlanabb íuríanggal, Írásban és szóban, éjjel és nappal, úton-útfélen azt a szegény kis- és középkaptárt csépelni, ütni, verni, rúgni, harapni? Csak azért, mert rendíthetetlenül helytállanak, s nem mutatnak parányi hajlandóságot sem az útból való kitérésre? Csak azért, mert ezer, meg ezer magyar kishivatalnok, tanító, lelkész, jegyző ennek a kiskaplárnak köszönheti a jólétet, ennek a kis- és középkaptárnak tartozik hálával egész életén át, hogy a gyermekét jól férjhezadla, hogy a fiát kitaníthatta és hogy öreg napjaira gondtalan nyugalmat biztosíthatott magának?... A nagykaptár hívei addig uszították egymást, addig szították a küzdelmet, addig provokálták a kihívást, mig az 0. M. M. E.-et — nem hinnők ugyan hogy így volna! — „eddigi merev állásponijá- naku a megváltoztatására bírták. Erdős Lajos, a Magyar Méh munkatársa utánozva Szabó Imre fekvőkaptárát (vándorkaptárát), megalkotta a „Magyarkaptárt“, s a „nagyok“ úgy vélik, hogy ezzel immár visszavonhatatlanúl letört a kis- és középkaptár nimbusa és „hivatalosan“ elfogadták a „nagykeretet.“ Hát, kérem szeretettel, emlékezzünk csak egy kicsit! Kik is szerkesztették voltaképpen azt a sokat csépelt országosméretű kaptárt ? Mi úgy tudjuk, hogy ott volt: Grand Miklós, Ambrózy Béla báró, Kovács Antal és még számtalan magyar méhésznagyság és ott volt az egész magyar móhésztársadalom. És sokévi tapasztalat, évtizedes gyakorlati megfigyelés gazdag tárházában megfogant eszme szülötte az országosméretű kaptár. Ezt az országosméretű kaptárt Erdős Lajos sutba dobja és „hivatalosból“ nem hivatalossá teszi?! Olt volt-e Erdős Lajos mögött a magyar méhésztársadalom amikor „ítéletét“ meghozta? Ott volt-e csak egyetlen neves magyar gyakorlati méhész? És az 0. M. M. E. közgyűlése vájjon elismerte-e a maga kaptárának azt a még ki sem próbált fekvőkaptárt? És ha netalán az új „Magyarkaptárt“ az 0. M. M. E. hivatalos kaptárnak elfogadta, vájjon az a kaptár a magyar méhészek osztatlan hozzájárulásával elfogadott olyan hivatalos kaptár, mint ma az országosméretű ? Erősen tagadom, hogy úgy volna! Milyen nemes, a magyar méhészet tradicionális nyugodtságára; meggondolt- ságára és megfontoltságára vallana, ha e hálátlan tülekedés helyett nem egy-két héten, de egy-két éven át, a kis- és a nagykaptár hívei összegyűlnének, tárgyilagosan elbírálnák egymás érveléseit, s gazdag tapasztalataikból leszűrnék a megdönthetetlen igazságot, s ha mindjárt új, de végleges méretek konstruálásával kiépítenék a jövő kaptárát. A magunk részéről ragaszkodnunk kell korábbi lapjainkban kifejtett álláspontunkhoz, s ismételjük, hogy e hálátlan tülekedésben a kaptárkérdést illetően nem veszünk részt, nem oktrojálunk sem kezdőre, sem gyakorlati méhészre semminő kaptárt, s az a véleményünk, hogy méhészkedjék mindenki abban a kaptárban, amelyet saját tapasztalásai szerint a legjobbnak vél. Emellett — éppen úgy mint eddig —■ az arra érdemes kaptárokkal egyesületünk különböző klímájú és változó méh- legelővel bíró területein kísérleteinket, továbbra is folytatjuk, s ha a magyar méhésztársadalom osztatlan véleménye
