Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-12-01 / 8. szám
A Fölsömagyarországi Méhészegyesület és a Sárosvár megyei Méhészkör hivatalos lapja. Megjelenik havonkint egyszer. Egyesületi tagok a folyóiratot tagsági dijak fejében kapják. Felelős szerkesztő: NAGY GÉZA, az egyesület főtitkára, Szatmárnémeti, Böszörményi- u. 23. Előfizetési árak: Egész évre . ... 8 K — f. Félévre ...................5 „ — „ Eg yes szám ... — „ 80 ,, Választ kívánó leveledhez bélyeget kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Tagsági és előfizetési dijak : Bagothay Sámuel, egyesületi pénztáros elmére: Szatmárnémeti, Békéssy Károly-utca 10. küldendők. I. évfolyam, 8. szám. Szatmárnémeti, 1917. Tülekedés. Sok szó esik napjainkban a kaptárkérdésről. Alig van szaklap, amelyben vita ne folyna a keretkérdésről, a kaptár űrtartalmáról, a kijárónyílás helyes alkalmazásáról. Alig van összejövetel, amelyen a kaptárkérdés szóba ne kerülne. Nem mintha lázas kíváncsisággal türelmetlenül várnák az újszülöttet, hiszen a legtöbb méhész saját kaptárait, amelyekben évtized óta méhészkedik, úgysem hajlandó máról — holnapra tűzredobni, de meg aztán, meg is elégedett az eddigi haszonnal, végűi pedig tamáskodása is óvatosságra inti, mondom: a vita iránt való érdeklődést nagyon sokakban, inkább csak a tülekedés eddig ismeretlen, eddig nem hallott, nem látott módja, hangja, modora kelti föl. Avagy nem különös-e, hogy a küzdelemben nem ismer könyörűletet a nagykaptár, s kíméletlenül üti, veri, rugdossa, rágja, eszi a kislcaptárt, hogy lát- szóan csaknem kidűl az élethalálharc e tusájában. Jaj annak, aki a kis- Vagy a középkaptár jótulajdonságairól nyilatkozni mer! Sújt, vág, rúg kíméletlenül! Holott a méhészet csöndes berkeiben eleddig jól megfért a kicsiny és a nagy egyaránt. De neki az fáj, hogy „még mindig“ nagyobb — és hovatovább nagyobb és nagyobb — azoknak a száma, akik nem hajtanak térdet, fejet a „nagy eszme“ előtt. Neki az fáj, hogy az elismerés babérjait még ma sem illesztették a homlokára. Neki az fáj, hogy a magyar méhésztársadalom még „mindig a sötétben tapo- gatódzik“, pedig mennyi szépet és jót kínál, ha követik ót az ígéret földjére... Pedighát a magyar méhészek 80 százaléka „még ma is“ kiskaptárral méhészkedik, s napjainkban is olyan erősen, olyan hatalmasan terjed az a kisgazdák és a rokkanttá vált katonák ezrei között, akik a méhészkedésben kerestek enyhülést, valamint a tanítóság és a hivatalnokTÁRTALOM: 1., Tülekedés. — 2„ Új méhészek. (Finta József.) — 3., A kaptárok elhelye- lyezése. (Szőcs Dávid.) — 4., Egyesületünk t. tagjaihoz. — 5 , Többtermelés. (Nagy Péter.) 6., — Emlékeztető. — 7., Vidéki levelek. — 8., Tanácsadó. —■ 9., Különféle. — 10., A Tiszántúli Méhészegylet hivatalos közlései. — 11., Szerkesztői üzenetek. 12 , Hirdetések.
