Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-12-01 / 8. szám
Felvidéki Méhész. 7 Mondanom sem kell (alán, hogy a megbolygatott méhcsalád nem érte meg a tavaszt. Legyünk résen tehát, hogy hasonló meglepetés ne érjen bennünket készületlenül. A méhek téli nyugalmának első hónapja elfutott fölöttünk és pedig igen kedvezően. Amint az egész évben rendszertelen volt az időjárás, úgy most is folytatódott az, de hála Istennek, most előnyünkre. Az egész hónapban, négy-öt napot kivéve, kellemes, meleg idő volt, alig volt egy-egy kis dér, fagy. A kedves kis méhecskék vidáman döngicsélve röpködtek, keresve a virágokat, s még a hónap első felében meglehetősen hordták a virágport sőt egy kevés mézet is. Igyekeztek pótolni a hiányt, hogyha esetleg hossú lesz is a tél, ne kelljen Ínséget szenvedniük. És még ma, a november végi verőfényes szép napokon is özönével tódúlnak ki a kaptárokból, hogy sütkérezzenek a meleg napsugarakban, s így a téli fogság idejét könnyebben elviselhetővé tegyék. Öröm nézni azt a vidám zsongást elevenséget, mely a méhes környékén látható. A várva-várt segítség, a szükségben levő családok részére az etető cukor is végre elindult, hogy segítsen ott, ahol még lehet, ha ugyan még nem késő. Sajnos, hogy ilyen megkésve nyújtanak segitőkezet, mikor már a tömérdek méhcsaládot el kellett pusztítani, mással összeházasítani sok helyen, hogy két-három család mézkészletén egy kiteleljen, holott nagyon sok esetben 1 — 2 kiló cukor fölóte- téaével segítve lett volna a bajon. Szinte érthetetlen, hogy a kormány ennyire vonakodik a méhészek támogatásától, holott állami szempontból sem közönyös a méztermelés, különösen a mai szűkös anyagi világban, mikor az élelmicikkek oly kis mértékben állanak a fogyasztó közönség rendelkezésére. Az a cnkor, melyet most szétosztanak, rendelkezésre állott már augusztusban, miért nem adták akkor? Miért vártak arra, hogy az idő tőlünk így elszaladjon? Ezen a dolgon valahogy segíteni kell, hogy a jövőben ne legyünk az ilyennek kitéve. Oda kell halni hogy mondja ki a magas kormány, hogy az egyesületek által benyújtóit indokolt kérvényre kiutalja a szükséges cukor mennyiséget, az egyesületeknek pedig tétessék kötelességükké, hogy csakis a legnagyobb szükség idején vegyék igénybe azt a támogatást, s a magok szakemberei által vizsgáltassák meg, hogy valamely vidéken csakugyan oly nagy ínség van-e, s mily mérvű támogatás szükséges. Mert az is bizonyos dolog, hogy nem minden vidék van egyformán ráutalva a segítségre, egyik helyen bő mézhozam van akkor, mikor a másik helyen egyáltalában semmi. Szigorúan fel kell ügyelni arra, hogy visszaélés elő ne fordulhasson. Mert egyetlen méhésznek a kapzsisága is rossz fényt vet a méhészek szorgalmas, tisztes gárdájára. A méhes körül most már teendőnk alig- alig akad, meri még a fontosabb éberségre nincs szükség, elég egy-egy futó áttekintés a külsőn, hogy valamely ellenség nem tett-e kárt, — így ráérünk az elmélkedésre. Vizsgálhatjuk a lefolyt év eredményét, hiányait, a mulasztásokat, hogy aztán azokat a jövőben elkerülhessük, készíthetjük a jövőnek a tervét, hogyan, mily eszközök igénybevételével érhetünk el nagyobb eredményt, kevesebb fáradtsággal, kevesebb kiadással több hasznot. Olyan kérdések ezek, melyek közűi bármelyikre kielégítő választ tudunk is adni, megbecsülhetetlen szolgálatot teszünk úgy magunknak, mint a köznek, az egész emberiségnek. Csakis így állhatunk meg a mai kor nagy igényei között. Zsarolyánban, 1917. november hó. Lányi Elemér, ref. lelkész. Tekintetes Szerkesztő Űr! A méhek 1917. évi munkálkodásáról és életéről legyen szabad nekem is beszámolnom. Az 1916 — 17.-i tél elvitte méheinket, mert az 1916. évi irtózatos szárazság folytán gyűjtésről szó sem volt. 100 % vesztességem volt nekem is — s még nagyon sok társamnak. Újra kezdtem ! Kraynából hozattam méheket, az országban is szereztem drága pénzen, anyanevelő útján is szaporítottam, s mert tavasszal valamennyi cukorhoz jutottam, júniusig szépen haladtak családjaim. Az akácvirágot — bár rengeteg virág volt — nem használhatták ki a méhek, mert május 8.-án jöttek meg a családok, s a nagy szárazság folytán nektária alig volt benne. Júliusban beállt a baj. A heréket — sőt a munkás- fiasitást is kihordták, az anyák a petézést teljesen beszüntették, a családok mint éhrajok szöktek meg (tőlem 2), az elgyengült családokban soha nem tapasztalt sokaságú molylepke és kukac dúlt, alig lehetett ellenük védekeznem. Tarlóvirág — a 4 havi esőhiány miatt — semmi sem volt, a cukor még ma is késik; beteleltem
