Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-05-01 / 1. szám
Felvidéki Méliés*. 9 két, vagy egészen műléplapos kereteket függesztünk. Arra mindenesetre vigyáznunk kell, nehogy az anya is a mézürbe kerüljön. Mielőtt e rendezkedést végeznők, ki kell szednünk a födődeszkákat és helyükre ugyanakkora felületű Hanemann rácsot fektetünk, hogy mindenütt szabad útja legyen a dolgozók közlekedésének. A mézürbe juttatott értett fiasitásos lépek- ből kikelő ivadék helyére nem petézhet az anya, s mert felülről lefelé fejlődik a család, az üressé vált sejteket mézzel hordja tele. Ha a múlt hónapban helyesen kezelt család a főhordás legelején kifejlődött 20 keretre, s az itt tanácsolt mód szerint nyitjuk meg a mézürt, alkalmas időben a jóhordás eredménye csakhamar látható lesz. A mézi'ir megnyitásának a legjobb alkalma a főhordás elejét megeiőző 3—4 nap. Egyben tanácsolom, hogy akár a mézürt nyitjuk meg, akár a költőfészket bővítjük, két fiasitásos lép közé üres lépet, vagy éppen mű- lépet ne tegyünk. Alig van ennél hátráltatóbb mesterkéltség a család fejlődésére. Ha a mézür megnyitása után nem háborgatjuk a család fészkét, jutalmunk a mézürben összegyűjtött méz lesz, melynek az elszedéséről és kipörgetéséről jövő hónapi számunkban ern- kezem meg. A fészek háborgatásának a gondos kerülése alatt ne értse a méhész azt, hogy a méhes felé se nézzen. Akad ott munka mindig. Ilyenek: a méhes elejének a tisztántartása, az hatónak naponkint friss vízzel történő ellátása, a viasztörmelék és a viaszmorzsa kiolvasztása a napviaszolvasztóban, a pókhálók eltávolítása, a rajzás figyelemmel kisérése, sat. A kasban tenyésző méhcsaládok gondozása kevesebb időt kíván, s a teendő mindössze annyiból áll, hogy hetenkint egyszer a korareggeli órákban a kasok mögé állunk, balkezünkkel félrebillentjük a kast, s jobbkezünkben tartott tollsöprővel letisztítjuk a kas alatt a deszkát. A hulladékból szedjük ki a holt méheket, s a megmaradt viasztörmeléket és viaszmorzsát tegyük a napviaszolvasztóba. A viaszmorzsát azért kell a kas alól időn- kint eltávolitanunk, nehogy odarakhassa petéit a viaszmoly. Korareggel pedig azért tanácsosabb a kas kezelése, mert ilyenkor összébb húzódott a család népe. Még csak azt jegyzem föl, hogy miután a Fölvidéken a virágzás más mint a síkon, más tehát a kezelés ideje is, kisérjük figyelemmel a virágzást, s törekedjünk arra, hogy méhcsalá- daink a főhordást adó növényzet virágzása előtt legalább 3 nappal a mézürben legyenek. Kíméljük meg a kasokban tenyésző méhcsaládokat a le- kénezéstől / Mézelőnövények. Tagadhatatlan, hogy — különösen a háború harmadik eszlendejében — a méhészek száma napról napra emelkedik. Hogy mik azok a tényezők, amelyek a méhtenyésztés iránt való érdeklődést ennyire felkeltették, ezúttal nem térünk ki, hiszen lesz alkalmunk azokról később bővebben megemlékezni. A méhészek, s ezzel összefüggően a méhcsaládok számának a gyarapodásával önként reáterelődik a figyelmünk a méhtörzsek természetes fejlődésének az alapfeltételeire, azoknak az életszükségletére. Ha az új méhészek ezt az életszükségletet, nevezetesen a méhlegelők biztosítását éppoly elengedhetetlen fontosságú feladatnak tekintik, mint saját méhállományunk szaporítását, és tehát anyagi jövedelmüknek a növekedését, a méhlegelők javítása hatalmas lépéssel jut előbbre. A méhlegelők javításának a módjával külön értekezésben fogunk foglalkozni. Ezúttal csak a mézelőnövények három csoportban való megemlítésére térünk ki, azzal a megjegyzéssel, hogy az itt felsorolt növények figyelembevételével ki-ki arra törekedjék, hogy helyi viszonyainak megfelelően, tavasztól őszig tartó hordást biztosítson méheinek. A mézelők nevei után zárójelben a virágzás idejét is följegyeztük. A mézelőnövények három csoportja a következő: *' I. Dudvák: Ballacim. (július—augusztus). Búzavirág, (június—augusztus). Bükköny, (június—július). Borágó. (július—szeptember). Füzike. Epilóbium. (július—augusztus). Hegyi szapuka. (május—június). Izsóp, (július—szeptember). Kigyőszisz. (május—augusztus). Méhfű. Melissa officinális (július—szeptember).
