Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-09-01 / 5. szám
Felvidéki Méhész. 5 Egyesítés. Amely méhcsaládban hibás az anya, ott a népesség is bizonyosan megfogyatkozott. Ilyen családot ne teleljünk be egymagában, hanem egyesítsük jó anyás néppel. Két gyönge család gondozása kétszerannyinál is mindig több dologba kerül, mint egy erős, népes családé és mégsem adhat amaz a kettő annyi hasznot, mint ez az egy. Sőt bizonyos, hogy — ha át is vergődik a két gyönge család a télen — nagysokára gyarapodik meg a jövő nyárszakon, míg ha eggyétesszük ősszel a kettőt, már a tavaszon is örömünk telik benne, s szebb szaporulatot adhat, mint aminő a silány család bármelyike. — A kezdő méhészek legtöbbje mégis szívesebben vesződik a gyönge népekkel, semhogy egyesítse azokat és csak eggyel is apassza sa- nyargó méhcsaládainak a számát. Nemcsak azokat a méhcsaládokat kell ősszel egyesítenünk, melyeknek az anyjával és népességével nem lehelünk elégedettek, hanem azokat is, melyeknek a mézkészlete kevés lehet a jövő évi hordásig. Az egyesítéssel ne késlekedjünk. A méz- gyüjtés csökkenésekor végezzük ezt. Az egyesítésnek csaknem ahány méhész, annyiféleségű módjai közűi a következők a legegyszerűbbek: I. A kaptárokkal. — A magában meg- nem hagyható család anyjának az egyesítés előtt szükségesnek hirdetett eltávolítását sohasem cselekedtem. Amióta méhészkedem, nem esett még meg, hogy egyesítés végett, vagy más ok miatt anyát pusztítottam volna el tudatosan. Mégis mindig szépen egyesült az összerakott két, vagy több család népe. Persze, hogy elpusztították a méhek — mégpedig továbbtartó és kegyetlenebb kínzással — a fölösleges anyát, de legalább nem láttam szegénynek a halálát. Egyesítek a legkisebb baj nélkül úgy, hogy — miután 1 cm.-nyi rést nyitok a födődesz- kácskák széttolásával a kaptárában megmaradó család költőfészke fölött — berakom a mézűrbe, vagy — ha volna ott annyi hely, a költőtér ablakának az alján levő küszöbdeszka ki- vevése után — az ablak mögé az egyesítésre szánt család mézes és fiasításos kereteit a néppel együtt, az üres lépekről pedig, valamint az átrakott család kaptárából besöpröm a méhe- ket a telt kaptárra illesztett garaton át az egyesített családhoz, melynek a kaptárát ezután becsukom, s az üressé lett kaptárt eltávolítóm a helyéről, vagy legalább elzárom a kijárónyílását. Egy-két nap múlva elrendezhető már télire az egyesített család. Sokszor egyesítettem úgy is, hogy kiszedtem a kaptárában megmaradó családtól 7—8 keretet, s az egyesítésre szánt másik család telt lépeivel váltakozva raktam vissza azokat, miközben egy-egy kis füstöt eregettem a két család lépeinek mind a két oldalán nyüzsgő méhekre. Az átrakásra kerülő nép keretei közűi azokról, melyekben üresek a lépek, s — természetesen — az üressé lett kaptárból is, besöpörtem a méheket az egyesített családhoz. Bizonyos, hogy az egyesítés végett anyátlanná tett, s az árvaság tudatától másnap már teljesen áthatott és tehát az anyja elvesztésén kesergő nép megadóbban viseli az egyesítéssel változott sorsát. De az is bizonyos, hogy — ha a másik családhoz történő átrakás előtt csak egynegyedóráig is bakon, egymástól távol függenek az egyesítésre kerülő család népes keretei — nem ellenségeskedik az összerakott kétféle nép egyrészt azért, mert a bakon egymástól távol csüngő lépeken félelem szállja meg a fészküket tömörnek és elzártnak, sötétnek szerető méheket, másfelől a miatt, mert mézzel szívják tele magukat és — ha még egykis füsttel is megriasztjuk őket, amikor a kereteket átrakjuk — félelmükben nemhogy támadnának a másik kaptárban, hanem kérezkedően viselkednek és bizalommal fogadják ott őket, mert mézzel meg- rakodtan kérnek helyet. II. A kasokkal való egyesítés nehezebb dolog, melynek a módjai közűi a dobolás, vagy a lépek kiszedése lehet csak olyan eljárás, ami a még keveset próbált méhésznek ajánlható. A dobolás. Az áttelelésre nem alkalmas méhcsalád kasát állítsuk csúcsára és borítsuk a kas nyílására a másik kast, melynek a népével az alsó kasban levő családot egyesíteni akarjuk. Ezután kössük el abrosszal, vagy lepedővel az egymásra boruló kasok érintkezési fölületét körös-körül, hogy ne juthasson ki méh. Üljünk most zsámolyra, s kopogtassuk két pálcával az alsó kast, csúcsán kezdve és lassan- kint fölfelé haladóan mindaddig, amig fői nem hajtottuk a népet. Közben meg-megállunk és hallgatózunk, hogy hol zúg a nép és ott dobolunk tovább. Eleinte — amig tele nem szívták magukat mézzel a méhek — jó ideig egyhe- lyen vesztegelnek. Fölűzésük után állítsuk helyére a fölső kast, az alsóból pedig szedjük ki a lépeket és ami kis méz van bennük, adjuk be azt éjjelre tálcán, vagy lapos tálon az egyesített nép kasa alá, melynek az alján zárjunk el minden rést valamivel, Ha fiasítás is volna a kidobolt kasban, illesszük azt a lépet keretbe és ha meg nem töltené a keretet, erősítsük
