Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-09-01 / 5. szám
t Felvidéki Méhész. 2 szer tele hordhassák, ez pedig lehetetlen még abban az esetben is, ha tele hordanák az alatt, mert a méz oly rövid idő alatt nem érhet be, már pedig mig a kellő sűrűséget el nem éri, hasztalan pörgetünk, jó minőségű mézet nem nyerünk. Én is azok mellett vagyok, akik sürgetik a nagy kaptár megalkotását, mellyel a jó mézhordást teljesen ki lehessen használni. Megmaradhat a mostani kis kaptár a kezdők számára és olyan vidékre, a hol kevés a méz. Hogy pedig az átmenet meglehessen a kis kaptárról a nagyra, szerencsés megoldás volna, mit már többen ajánlottak, hogy az új keretméret a mostaninak másfélszerese legyen, vagyis a szélessége 31 cm., magassága 22 cm. legyen. Hogy a háború okozta tömérdek anyagi veszteséget kiheverhessük, össze kell szedni minden téren, igy a méhészetben is, 4ninden erőnket, meg kell ragadni minden eszközt és alkalmat arra, hogy úgy az egyesek, mint az ország anyagi erejét növeljük. Egy lépés efelé, ha nem halogatjuk tovább ennek a nagy fontosságú kérdésnek a megoldását. Még ez év folyamán kellene ebben a kérdésben dönteni, hogy tavasszal már nagy kaptárban méhészkedhessenek azok akik azt jónak látják és akiknek megfelelő méhlegelő áll rendelhezésükre. Lányi Elemér . ref. lelkész. A cukorügy. Múlt hónapi számunkban figyelmeztettük egyesületünk tagjait, hogy azoknak a méhcsaládoknak a beteleléséhez, amelyeknek elegendő téli eleségük nem volna, kristálycukor engedel- mezését fogjuk kérni a földművelési minisztériumtól. Igaz, hogy a kristálycukor nem természetes téli táplálék, s igy sok méhcsalád puszlúlá- sát okozhatja, de az idején és megfelelő módon elkészített és föletetett cukorral — ha a befö- désre is jut idejük a méheknek, — valamit mégis megmentünk. Annál indokoltabb volt ebbeli kérése egyesületünk tagjainak, mert hiszen nem egy méhész arról értesített bennünket, hogy: »egy milligramm mézet sem pörgettem!« Miből szerezze be téli szükségletét az olyan család, amelynek a hordás idején nem volt miből gyűjtenie, ha nem mesterséges táplálással! A méz kilójának 16 korona az ára, a méhész meg nem pörgetett semmit. Hogy tehát 30—50 méhcsaládját betelelhesse, legkevesebb 150—200 kilónyi mézre volna szüksége. Ennek pedig 2000—3000 korona a mai ára. Miből fö- dözze ezt a kiadást az a tisztviselő, akinek évi fizetése mindössze 1800-2000 korona? És hány olyan méhész akadt, akinek tavaly sem termett méze, tavaly sem volt eladó méze tehát, s nem részesedhetett a háborús árakból egy fillérnyi haszonban! Ez a körülmény vezetett bennünket akkoi* amikor egyesületünk tagjainak a sürgető kérésére és hivatalos lapunk tudósitóinak szomorú jelentéseire a kristálycukor engedelmezését kértük, bár azt, mint téli élelmet csak idejében föletetve tartottuk alkalmas méheleségnck, s ezért sürgettük annak a kiutalását már július közepén augusztus elejére. Kristálycukor engedelmezése iránti kérésünkre a következő leiratot kaptuk a földművelési minisztériumtól: »A kérelemre közlöm, hogy denaturált cukrot miután az a méhek telelésére károsnak bizonyúlt, még a legnagyobb szükség esetén sem engedélyezhetünk.« »A legnagyobb szükség esetére, különösen pedig, ha a tél hosszú ideig tartott s kizárólag tavaszi etetésre kristálycukrot engedélyezni szoktunk.« »A belelelésre engedélyezhető bárminő cukorra nézve felelősséget nem vállalhatunk, mivel ez káros következményekkel járhat. Eltekintve attól, hogy a cukor rendelkezésre bocsátása a méhészeket kapzsiságra szoktathatja,rezen nem természetes tápláléktól a méhekvérhast kaphatnak.« »Budapest, Í917. augusztus 3. Bolllik s. k. . államtitkár.« A kért cukormennyiséget tehát csak a tavaszra engedelmezi a földművelési minisztérium, miért is ezúton figyelmeztetjük tagjainkat, hogy méhcsaládjaikat teleljék be úgy, amiként azt tehetségük engedi, minden csöpp mézet hagyjanak a családnál, nehogy lelkiismeretüket az elvett legkevesebb méz is terhelje.
