Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-08-01 / 4. szám
10 Felvidéki Méhész. lődjenek, így a két rajat déli 12 órakor egy kasban fogtam. Ebédközben arra figyelmeztetnek, hogy szökik a raj. Mire kimentem, már egyetlen méh sem volt a kasban, hanem az udvaron röpdöstek a szélrózsa minden irányában, bizonyára az anyát keresve. Nosza hamar! Vizet, söprűt! A söprűvel vizet vertem a röp- döső méhek közé és egy negyed óra múlva sikerűit is őket sűrű gomalyoggá verni. Akkor az én kettős rajom szépen visszaszáll! a kasba és ott maradt másnap reggelig, mig a kaptárba átütöttem. A kas alján egy anya és néhány dolgozó volt elpusztulva. * Irásközben eszembe jutott egy másik eset is. Nyolc esztendeje annak, hogy az én jó koltegámmal elhatároztuk, hogy szerény fizetésünket a méhészetből húzott haszonnal gyarapítjuk. El is mentünk egyszerre Kalocsára méhészeti tanfolyamra. Haza jőve nagy buzgóság- gal fogtunk hozzá a méhes építéséhez. A hozott kaptárokkal és a vett kasokkal a kezdet kezdetén túlestünk. De az én öreg cimborám sehogy sem tudott összebarátkozni a méhekkel, bármennyire kecsegtette is a szép jövődelem, valamint az én példám. Nem tudta csudálko- zását eléggé kifejezni, hogy mint lehet az, hogy én arcvédő nélkül, fölgyűrt ingújjal és csupasz karral foglalkozom a méhekkel. Hogy mégis megkedvelje a méhészkedést, együtt kezeltük az ő kis méhesét is. Az ő munkája t. i. inkább, a méheskörüli tisztogatásból állott. Egy májusi napon, amint az én öregem tollsöprűvel a kezében a kasok körűi szorgoskodik, a feje fölött levő kasnak óriási tőgyelése a nyaka közé hull. Fülsüketítő segítségért való kiáltás az eseményre figyelmessé tett. Amint oda pillantottam, látom, hogy a méhes-tulajdonos meggörnyedve szinte megkövültén áll, tartva a nyaka között a méh- csomót. Szigorúan utasítottam, hogy meg ne mozdúljon, mivel láttam, hogy a méhek szépen szállanak vissza eredeti helyükre. Még sok ideig ebben a pozilurában tartottam, azzal a határozott kijelentéssel, hogy nem szállt fel még minden méh. De hogy félelmében mennyi verejték csurgott le róla, nem tudnám megmondani. Ez az esemény azonban oly hatással volt reá, — mindamellett hogy egy méh sem szúrta meg — hogy a fölszerelést méheslűl minden föltétel nélkül átadta nekem. Megvagyok győződve, hogy ott künn a harctéren három év alatt nem volt oly félelmetes félórája, mint az elmondott eseménykor. Nem is lehetett, mert mellét már jóideje a koronás vaskereszt disziti. Érendréd. Szaleczki ^Miklós. — Személyi hir. A földművelésügyi mi- nisterium Jancsovics Endrét, a VI. méhészeti kerület vezetőjét Stubnyafiirdőről Gödöllőre, a méhész- és kertészsegéd-képző-gazdaságba helyezte át és a méhészet önálló vezetésével bízta meg. — Uj alapító tagok. Báró Kende Györgyné, földbirtokos, Czégény, Szegedy Antal, földbirtokos, Tárná és Fazekas Sándor, méhész, Csenger a Fölsőmagyarországi Méhészegyesület alapító tagjai sorába léptek. A nagylelkű alapítványért ezúton is hálás köszönetét mond az Egyesület elnöksége. — Méhészet az iskolában. Egyesületünk területén — amint arról a múlt hónapban beszámoltunk — ezideig három vármegyében tanítják a méhészet ismereteit a gazdasági ismétlőiskolákban. Hogy a méhészetnek már a serdűlő korban való elsajátítása mennyire nagyjelentőségű és milyen erőshatású a méhészet átalános terjesztésére, igazolja az a körülmény, hogy a földművelési m. kir. minisztérium újabban Zemplénvármegyében 16 kisebbfokozatú gazdasági iskolát látott el méhészeti fölszereléssel, s mint értesülünk az adományban részesült iskolákban már ezideig is szép sikerrel tanították a méhészet elméleti ismereteit. Hogy most alkalom kínálkozik a serdűlő ifjúság számára a méhtenyésztés gyakorlati tudnivalóinak az elsajátítására, ezzel egyidőben a Fölvidék méhészete hatalmas lépéssel jutott előbbre. — Adomány. Szőcs Dávid, községi jegyző Királydarőc, aki vidékének nemcsak első méhésze, de a méhtenyésztés lelkes terjesztője, a háború folyamán földúlt méhészetek fölsegítésére két rajt ajánlott föl. Köszönjük áldozatra- kész méhésztársunk szíves adományát! — Az időjárás Herschel szerint augusztusban 1—9-ig szeles, esős; 9-től a hónap végéig változó. — Érdekes megfigyelésekről olvashatunk e hónapi lapunkban. Két — egymástól összekötő vonalban 22 kilométernyire fekvő — községből hihetetlen szélsőséges jelentést kapunk. Mig ugyanis Részegéről Juhász István tagtársunk, neves méhész, azt írja, hogy környékén dús a virágzás, a mézelés kielégítő, sőt 2 métermázsát pörgetett július elején, a telelés előreláthatóan biztosított, addig Fischer Pál, régi
