Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-06-01 / 2. szám
Felvidéki Méhész. 9 nek indultak. Egyik-másik család annyira népes volt, hogy a hónap közepére a mézűrt is meg kellett nyitni számára, mert a költőtérben már mozogni sem tudtak a méhek. S ekkor, midőn az ember reménykedett, hogy május elejére, minden család teljesen kifejlődik s a rajok is megjelennek: az idő ismét zordonra fordúlt. Hűvös, szeles idő volt állandóan, erős fagyokkal. Április közepétől májusig csak két napon röpültek ki a méhek, 25.-én és 29.-én. A fejlődés elmaradt, sőt egyikmásik családnál visszaesés mutatkozott. Kettőzött szorgalommal kellett ez időben gondozni őket. Aki nem etette és nem itatta méheil, bizony most szomorkodva nézheti, mily gyenge családokkal indul neki a fő hordásnak, üe az emberi kapzsiság is most mulatta meg igazán, hogy micsoda kárt okoz annak, aki csak a jelennel törődik s nem néz a jövőbe. Egyik-másik méhész az április elején mutatkozó jó időtől és jó hordástól félrevezettetve, kiürítette a kaptárokat a méztől, a beálló zord időben az ilyen családnál a hasítás megakadt, a család gyönge maradt. Ennek a mostoha időjárásnak első következménye a rajok elmaradása. Nemcsak áprilisi raj nem volt, de május első felében egyáltalában nem jött ki egy se, noha a kasok más esztendőben már mind túl voltak a rajzáson. A második káros következménye a mostoha időjárásnak, hogy a hideg által visszatartott virágzás a meleg napok megjöltével mind egyszerre fejlődött ki és borította el a fákat és más mézelő növényeket, s a ki nem fejlődött családok a gazdag virágzást kihasználni nem tudták. Különösen a gyümölcsvirágzás volt olyan gazdag, mint már régen nem, s mégis az akácvirág megjöttővel, — fájdalmasan bár, — de le kellett mondani a pörgetésről. Lehet, hogy az akácvirágból helyrepótolják kis jószágaink azt, ami elmaradt. Most már a családok teljesen kifejlődtek, munkára készen állanak, csak egy kis jó meleg idő és egy kevés meleg eső kellene nekik, hogy a 25.-én kinyílt akácvirágokból megtöltsék az edényeket. Bizzunk, muokálkodjunk, a jobb jövő fölvirul! Zsarolyánban, 1917. május 27. Lányi Elemér. ref. lelkész. Tekintetes Szerkesztő Úr! A méhek fejlődésére nézve Szatmárvár- megye déli részében — melynek vidékére megfigyelésem kiterjedhetett — május hóban uralgó általános száraz időjárás igen érzékeny visszahatást eredményezett. A múlt év őszén kellő eleséggel betelelt méhcsaládok április 30-ig nagyon szépen kifejlődtek és már hordásra is kellő népességgel bírtak. Az erős méhcsaládok a méhészkedőknek jogos reményt nyújtottak arra, hogy a májusban nyíló akác ismert mézhozamát nagyeredménnyel kihasználhatják. Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy reményünkben csalódtunk. Az általános száraz időjárás a növényvilág fejlődését és a virágzás képződését teljesen megakasztotta, mely körülmény a méhcsaládok érzékeny visszafejlődését vonta maga után, május hónapban Méhecskéink nem jutván mézhez és virágporhoz, olyan méhesekben, hol rendszeres etetéssel nem foglalkoztak, a fiasitást dobálták ki, elfogyasztván a részükre beadott táplálékot saját fenntartásuk biztosítására. Ez az állapot természetszerűleg azt idézte elő, hogy az anya a petézést május 1—5. között beszüntette, sőt hordás hiányában beszüntette ott is, ahol a család elegendő mézkészlettel rendelkezett. Ma tehát úgy állunk, hogy a kaptárokban 1—2 kereten csupán födött, nehány nap múlva kikelő fiasitást láthatunk. Ennél fiatalabb fejlődésben levő fiasítás egyátalán semmi nincsen, aminek az a következménye, hogy rajt, egy újabb nemzedék kifejlődéséig (mintegy 3—4 hétig) nem várhatunk. Május hónapban majdnem minden családot szükségből kellett etetnünk. A kasos méhészek családjaik éhenhalt hulláival lettek kifizetve, sőt megtörtént kaptáros kezelésnél is, hogy az erős népességű család éhen hullott le az aljdeszkára. Ez az áldatlan állapot — e jelentésem írása idejében — már megszűnt. Az akác első bimbói május 24.-én kifeslettek és most teljes virágzásban kezd pompázni. 3—4 nap óta élénk tevékenységet fejtenek ki kaptáraink lakói. A A hordás szépen megkezdődött és a friss akácméz már ott csillog a sejtekben. Az anyák is megkezdették a petézést. Mindenesetre nagy kárral jár az, hogy az akácvirágzás után érhetik el csupán a családok teljes kifejlődésüket. Itt a száraz időjárás egyre tart; eső hat hét óta nem volt vidékünkön s nagyon félő, hogy az akác elvirágzása után méheink eddigi állapotukba esnek megint vissza. Ezek voltak azok a tapasztalatok, melyekhez május hónapban hozzá jutottam. Ezekből azt az okulást vontam le magamnak, hogy a méz magás ára esetében is hagyjunk meg ma- yunknak annyi mézet idei termésünkből, hogy
