Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-12-01 / 8. szám
Felvidéki Méliésx. 9 Tévedés lenne azt hinnünk, hogy a méhek téli pihenését minden körülöttük történő mozgás befolyásolni tudná, pláne olyan lényegesen, hogy az életmódjukra, egészségükre, vagy akár mézfogyasztásukra számbavehelő lenne. A félelem fölidézése csakis különösebb a méhek előtt szokatlan zajra Történik. Kasos méhészek legtöbbször padláson tartják télen át anyakasaikat. A padlásra egész télen feljárnak, egyet-másérl, a szoba ajtaját nyilcgatják, azért épen olyan jól telelnek, mint a legcsöndesebb méhesben A vasúti pályák mentén méhészkedők szintén nem tudnak a vonatjárás káros hatásáról. Aki tehát akár megszokásból, akár a méhes belsejének folytonos figyelemmel tartása végett naponként megszeret fordulni a méhcsaládok körül: ennek a méhek nyugalmát nem kell féltenie egy percig sem, kellő óvatosság mellett. Az ajtónyitás, vagy a végig sétálás zaját annyira ismerik a méhek, hogy attól megijedni nem fognak. Azonban a méhesben kele- pelni, a kaptárokat, kasokat megütni, vagy feszegetni nem szabad. Lázári, 1917. dec. Bakos István. A méhes körűi minden munka megszűnt, csupán az egércsapdák működését figyelem. A 3293/1917. M. E. rendelet következtében sörfőzés céljaiig a méz beszerzésének és föl használásának eltiltása, valamint sörfőzdék készleteinek igénybe vétele miatt a méz ára hanyatlott, a kereslet lanyháit. Mindemellett a 18 koronás ár tartja magát. Az ez évi szárazság miatt sok kasos méhész állománya apadt, a kaptárok száma azonban meg van és rendes mennyiségű mézzel betelelve lettek. Kasos méhészkedőknek fölöslegük nem volt, a kaptárok hozama átlag 12 kg. volt. Rossz időjárás esetében tavaszi szükségbeli etetésre mézzel nem rendelkezünk és rendkívüli időjárás mellett éhség fog beállani a tavaszon. Királydaróc, 1917. nov. 26. Szöcs Dávid, közi jegyző. Tekintetes Szerkesztő Űr! November hónapról a mi a méhek belső életét illeti, igen kevés beszámolni való lehet. — Mert a rendes méhész, a méhlakások belső rendezését még október hó folyamán végezte. Novemberre legfeljebb a mézűrt választó deszkák az ablakok papírral való rétegelése, továbbá a gyékénykasok aljának bojtorjánnal való körilése, az egerek ellen védekezés céljából és a kijárónyílások árnyékolása maradhatott hátra. — Én ezeket a teendőket november hó 19-én teljesítettem, ámbár még december l én, szép meleg nap lévén, gyönyörűen röpültek ki rné- heim, akár csak valamely szép márciusi napon. Az idő kedvező járásából Ítélve méheink jól fognak kitelelni és jó családjaink lesznek a jövő évre, ha kitavaszodáskor éber figyelemmel kísérjük és etetni fogjuk. A tavaszi serkentő etetés mindenik családnál szükséges, tekintet nélkül arra, hogy van-e elég méze vagy sem ? Ennek szükségességéről más alkalommal bővebben beszámolok. Szamoslippó, 1917. november. Nagy Péter áll. isk. igazgató. Tekintetes Szerkesztő úr! Minálunk olyan régen lehullott már az első hó, hogy hálát adhatunk a Mindenhatónak az első téli hónap nyomtalan elmúlásáért. Más esztendőben december eleje még enyhe volt, s csak januáriusban fordúlt havas zivatarrá az időjárás, hogy aztán februáriusban kiadhassa »méregfogát.* Különös betelelési módot láttam az idén. Elmondom: Fáért, tűzifáért mentem föl a havasokra november legelején. Még itt olt melegebb napok jártak. Ám a havastető már megfeheredett. Messze a hegyoldalon — Istenkísérlés az itt való utazgatás! — csinos faházikót pillantok meg. Leszállók, bemegyek. Megittam egy pohár meleg tejet, s köszöntem, hogy tovább utazzam. Hanem, amint kívül érek az ajtón, tőlem jobbra, a házoldalán szorosan, sűrűn egymásmelleit kasokat látok a földön, de alig nagyobbak az arasznak Ilyen pici lakásban sose láttam méhcsaládot! Mi hasznot hozhat egy ilyen csöppnyi kas? És főként, hogyan telel ki ebben »az egész méhcsalád« ? Aztán meg éppen oda téve a mezítelen földre!... Sose láttam ilyet! Végre hosszas töprengésemre elmosolyodik az öreg juhász, s elmagyarázza, hogy azok a kasok *csípőig« a földbe vannak beleásva. mégpedig azért mert szabadon állva ledöntené a téli vihar, a padláson meg nem tarthatja, mert ott tömérdek az egér így szépen kitelelnek. A kas szája két széttolt deszkán pihen, az alatt félméternyi mély gödör, hogy a bogarak meg ne fulladjanak. Olvastam ugyan ilyesmit valahol, de, hogy
