Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-12-01 / 8. szám
6 Felvidéki Méhész. ■ ■n December a méhesben. Beköszöntött a hivatalos tél. Amikor e sorokat írom, még fekete, még mezítelen a föld, a fák csupasz, lombtalan ágai mereven nyúlnak a semmibe, a száraz, levéltelen kóró örökké himbáló szára megrezzen, ahogy rászáll valamely csintalan, kóbor veréb. Reggel, napkelte előtt, hideg, csípős szél fut végig a kerten. Még nem sivít, még nem tombol. Símán, nyugodtan köszönt be, s ahogy fölébred a nap, egészen elcsöndesűl. Hanem a csípős, fagyos, száraz levegő csak délfelé enged ridegségéből. Makacsul ott ková lyog, a kezünkön, újjaink begyén, a körmünk alatt. Jólesik, ha ilyenkor összébbgombolhatom meleg kabátomat. Lent, a kertben minden élet, minden elevenség megszűnt. Mintha boszorkány varázs- vesszője érte volna a kaptárokat is, álomba merült minden bogár — úgylátszik. Pedighát odabent csak a munka pihen, az élet, az örökké fáradhatatlanúl nyüzsgő élet csak az új kikeletet várja, hogy ösztöne lázas munkásságának elejtett fonalát újra fölvegye. Ha a méhek várakozását jelző csöndes, egyenletes moraj hallik a kaptárfalon át, ott rendben van az állapot, de ha a lágy morajlás egyenetlen zúgássá fajúi, seza zúgás tartós, abban a családban baj van. Ha a kaptár egyedülálló (egyeskaptár) könnyen segíthetünk a bajon. Nesztelenül leemeljük és bevisszük melegebb helyiségbe, s átnézzük. A baj, a zugás okozójának az eltávolítása után éppen olyan nesztelenül visszaállítjuk a kaptárt eredeti helyére. Ha többes a kaptár, vagy ha falbaépít- tettek a méhlakások, természetes, hogy nem segíthetünk a bajon, hacsak az időjárás pártfogásunkra nem siet. A jól betelelt, a kellő mézzel ellátott csa ládok kitelelését nyugodtan várhatjuk. Aki a legnagyobb körültekintéssel végezte a betele- lést, s minden eshetőségnek — az emberi számítások figyelembevevésével - elejét vette, letelte az alapját jövő esztendei méhészetének. Aki a méhek természetességének megfelelően megadott a családoknak minden téli életszükséget, bő jutalmazásra számíthat a rákövetkező évben — ha a Gondviselés egyébként az időjárást és a virágzást illetően is segítségünkre lesz. Amilyen fontos a méhcsaládok betelelése, éppen olyan elengedhetlen kellék a téli nyugalom biztosítása. Amint tudjuk, a méhcsalád gomollyá tömörűlten 4-5 lépútcát foglal el az alsókeretsoron. A gomoly népe állandó mozgásban van, úgy, hogy a legkívül állók a gömb közepébe kerülnek és viszont. A méz fogyasztásában a gomoly successive a fölső keretsorra jut. Ebből magyarázható, hogy ősszel az alsó keretsoron tanyázott méhcsalád tavasszal a fölső keretsorban fészkel. Hogy a méhek téli nyugalmát zavarnunk nem szabad, már minden kezdő méhész jól tudja, s nem is megy a méhes felé sem. Pedig nagyon rosszúl cselekszik. Elvégre lehet ott baj rajta kívül eső hibából is. Az egér, a cickány, a harkály, a cinke, a szürke holló, mindmegannyi ellensége a méhcsaládnak. Az egér és a cickány ellen úgy védekezzünk, hogy a kaptárok kijáróit négyzetcentimé- ter nyílású dróthálóval lássuk el, a kasokat pedig bojtorjánnal fogjuk körűi, ott, ahol a padkával érintkeznek, a kijáróhoz megfelelő nagyságú dróthálót teszünk. A normális kijárót meg- szűkílenünk nem kell. Friss, tiszta, száraz levegőre van a méhcsaládnak szüksége télen is, maradjon nyitva tehát a* kijáró még a legzordabb téli napokon is. Hogy a harkályt, a cinkét és a szürke varjút távol tartsuk a méhes környékéről, szorgalmasan és kitartóan üldöznünk kell azokat, s nem elég csak csapdát fölállítanunk Megtörtént tavaly, hogy egyik legerősebb családomat tette tönkre a hamvasvarjú. Méhesem a kertvégen van, ahová könnyen elláthatok lakószobánk ablakából. Amint korrareggel kinézek a méhesre, az egyik kaptár előtt a hamvasvarjű szaporán szedeget valamit a földről. Majd hatalmas Csőrével megkoppanlja a kaptárt a kijáró fölött, s ismét szedeget a földről. Kiváncsi lettem, vájjon a méhcsaládon segií- hetek-e még. Azt sejtettem, hogy alaposan tönkretette. Nem is csalódtam. A havon, méh- szárnyak, lábak, csápok ezer meg ezerszámra. A kaptár kellős volt, nem mozdíthattam el, mert a megzavart család szomszédjában csöndesen, zavartalanúl pihent a másik család Hanem a varjút szünetnélkül üldöztem. Nem volt a napnak olyan időszaka, amelyen meg nem zavartam volna. Furfangos állat! Néha két — három napig nem láttam. Azután újra eljött. Óvatosan — hivatásos tolvajt megszégyenítően — nézett körűi. De mihelyt leszállt, a másik pillanatban elűztem. így ment ez hetekig, inig elmaradt. Fegyvert használnom nem volt lehetséges, különben lelőttem volna.
