Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-10-15 / 21. szám

XXIII. évfolyam.

21. szám.

1918. október 15.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK KEDDEN. ;

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. jjj Egyes szám ára 20 fillér. m

o J •[

Felelős szerkesztő :

Dr. Moldovan Ferenc helyett

FAKRAS JENŐ

?j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő rímére isi Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá 1 ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Njiltlér garmond sora 40 fillér.

Városi közgyűlések

— 1918. október 2-án. —

Elnök: Farkas Jenő kir. tan. polgármester. Jegyző : az 1. tárgynál Pap Márton adóii. tanácsnok később Spáczay Gyula li. főjegyző.

1. Olvastatott Spáczay Gyula felsőbányái lakos vétel ajánlata, melyben a város tulajdonát képező „Esperes-kert"-éri 2000 K, azaz Kettőezer korona vételárat ajánlott meg, valamint az eladást véleményező bizottsági javaslat. Elnök az ügyet tárgyalás alá bocsájtva a javaslat mellet és ellen megtörtént felszólalások után a vitát berekesztelte és az 1912. évi LV11I. t.-cz 10. §-a alapján a névszerinti szavazást rendelt el, feltette a kérdést; „kik fogadják el az eladást véleményező javaslatot ?“ Igennel szavaztak: Báthy Lajos, Maár József, Wider Lázár, Salamon Mayer, Nagy Lajos, Pap Márton, Alexy Pál, nemmel szavaztak: Bradofka Frigyes, Újhelyi András, Pály Ede, Mayker József, Stoll Béla, Háder Ferencz, ifj. Csausz Károly, 7 mellette, 7 ellene. A szavazatok egyenlők lévén elnök az eladás mellett szavazott és igy a közgyűlés szótöbbséggel a bizottság javaslata elfogadásával Felsőbánya város tulajdonát képező „Epres-kertet“ Spáczay Gyula felsőbányái lakosnak 2000 K, Kettőezer korona vételár mellett eladni határozta és miután jelen határozat a fent hivatolt t.-cz. értelmében felsőbb jóváhagyást nem igényel, felhatalmazta polgár- mestert, hogy jelen határozat jogerőre emelkedése után nevezettel az eladott ingatlannak vevő nevére átirathatása végett az adás-vevési szező- dést a lefizetése után kösse meg és Írja alá. A szóban lévő ingatlan eladandó volt, mert a város oly csekély haszonbért élvezett utánna, mely a kerítés fenntartásának költségeit is alig fedezte és a legelő közelében a termés sem volt megvédhető, végül mert a felajánlott vételár jövedelme a haszonbérnél nagyobb állandó jövedelmet biztosit.

2. A tanács beterjesztette a városi bérletekre I megtartott árverés eredményéről jelentését és az I erre vonatkozó bizottsági javaslatot. A közgyü- ; lés a bizottsági javaslat elfogadásával a Korona- I vendéglőt évi 2400 K bér mellett Bajnok

Anna szinérváraljai lakosnak 1918. október 1-től 1921 december 31-ig terjedő időre, az Árpád-utcai korcsmát évi 1225 K mellett Stern Józsefnek, a városháza alatti nagypincét évi 650 K bér mellett Salamon Mayernek, az első számú piacközi boltot évi 200 K bér mellett Davidovits Dezsőnek, a borbély műhelyt évi 80 K bér mellett Dóra Istvánnenak, a liszlelő malmot pedig évi 1901 Egyezerkilencszázegy korona bér melleítgFekete Géza eddigi bérlőnek 1919. évi január 1-től számítandó 3 évre az általános feltételek értelmében a még fizetendő mellék pótlékokkal, a timársziht pedig évi 50 K bér mellék- járulék nélkül ugyancsak 3 évre Sárközi Lajos ! felsőbányái lakosnak kiadni határozta, mig'Brec- ' her Jenő és Kuszkó Jánosnak a malomra benyuj- ! tott utóajánlatait, mint árverés után beadottakat, i az Epreskertre Dercer.i Sándor által tett szóbeli I ajánlatot pedig, mivel városi alkalmazott szerződé- j ses viszonyban nem állhat a várossal, elutasította.

| A vausuti felső lakház, gubaványoló-szabadi-réti ; és serház-ut menti lakházra, mint amelyekre i ajánlat, árverelő nem jelentkezett uj árverés fog ■ kitiizetni.

3. A ni. kir. Belügyminister urnák 109.870 i sz. leiratát, mellyel jóváhagyta a város 32/1918.

| sz. közgyűlési határozatát, melyet a nyolczadik I hadikölcsönböl 50000 K n. é. Va5%-os kötvény- ! jegyzése tárgyában hozott, a közgyűlés tudomásul vette.

4. Krausz Sámuel és Korbaun Salamon kérelmét a várostól megvásárolt fatörzsek kitermelési idejének meghosszabbítása ügyében a közgyűlés a vonatkozó iratokkal véleményadás végett a t. ügyésznek kiadatta.

5. Szatmár vármegye alispánjának 3002/1918. sz. határozatát Felsőbánya város a Zazar patak

szabályozására nézve a kérelmezett vizmunkálatok engedélyezése ügyében a közgyűlés tudomásul vette.

6. Dukrét Gyula kéményseprő kérelme ügyében a jelenleg érvényben álló seprési dijak emelése iránt a közgyűlés, tekintettel a még mindig emelkedő munkadijakra a kérelemnek helyt adott és a háború tartamára 1918. julius 1-től kezdődőleg a jelenlegi seprési dijakat 100%-al emelte.

7. Salamon Mayer kérelmére a város tulajdonát képező nagypincze bérlete ügyében, miután a közgyűlés ez ügyében 60/1918. szám alatt már határozott — jelen kérelmet mint tárgytalant napirendről levenni határozta.

8. Vármegyei alispánnak 19404/1918. sz. rendeletére, mellyel Felsőbánya r. t. város köz- igazgatási alkalmazottainak ruházat beszerzési segélyre vonatkozó iratokat észrevételekkel meg- küldötte, a közgyűlés az észrevételnek megíelelő- leg készített uj kimutatást egyhangúlag elfogadta és elfogadási záradékkal ellátva a vármegyei törvényhatósághoz beterjeszteni határozta.

9. Dr. Moldováti Ferenc városi főjegyző kérelmének, melyben 20 ni3 tűzifát kér előlegül kiadni illetménye terhére, a közgyűlés a kérelemnek ezúttal helyt nem adhatott, mivel a város munkaerő és a fuvar hiánya mialt a megfelelő fakészlettel nem rendelkezik.

— 1918. október 12-én. —

1. A kisbányai erdő eladása ügyében a közgyűlés az árverési feltételeket elfogadta, az árverést 1918. évi november 28-ra kitűzte s a további teendőkel a tanácsot bizta meg.

2. Krausz Sámuel és tsa faátvétele ügyében a nevezettek által indított perta közgyűlés tudomásul vette s a város képviseletével az ügyészt bizta meg.

A „Felsőbányái Hírlap“ tárcája.

Emlékeim.

— Irta: Kárpáti Endre. —

(Folytatás.)

Cikksorozatom elején azzal ijesztgettem a nyájas olvasót, hogy igy, meg úgy, majd irok én olyan kellemetlen dolgokat is emlékeimről, amelynek olvasásakor hajuk szála az ég felé áll. És ime, mindeddig nemcsak nem ébresztenek kellemetlenséget megemlékezéseim, hanem ugyancsak vidámak, úgy, hogy szinte vissza- kivánnám nemcsak én, de valószinüleg az olvasó is azokat az időket. Mert hiszen jobbadán a páratlan mulatságokat, kedves összejöveteleket ir- káltam le. Hanem „Es wird schó kummen, nur nit viel brummen“ — szokta mondani Mózsi bácsi. Föltálalom majd a feketelevest is; persze, amely akkor az én torkomat reszelte . . . akkor, régen.

De előbb még el kell mondanom egyet- mást, amelyből kitűnik, hogy miképen raktam meg fészkemet abban a felejthetetlen kis városban.

Amint már írtam, fizetésem négyszázhusz forint volt és tizenkét köböl (kilencvenhat köbméter) tűzifa, amelyből az iskolát is füttettem. Hát szép pénz volt az akkor . . . régen. Mikor a hús fontja öt krajcár volt. És a szárnyas ! Hetivásárkor kimenteni iskola után a piacra és vettem a csirke párját tizenkét-tizenöt krajcárért, a liba darabját harmincöt-negyven krajcárért. Egy pompás kis bárány ára negyve — ötven krajcár volt. Egyszer vettem egy kis fekete bárányt negyven krajcárért és a bőréért Icig ötven krajcárt olvasott a markomba. A tűzifát nem tudtam mind elégetni, a maradékot eladtam: köbölét (nyolc métert) négy-öt forintért házhoz szállítva. Egész oldalt írhatnék le az akkori olcsóságról.

Fizetésem tehát nem volt valami csekélység ... De mégis aggasztott a jövő. Mert hát a penzió akkor még nem volt hivatalosan rendezve. Megadták, ahol akarták. És sajátságos, hogy a tanítóra, nagyon kevés gondot fordítottak. Mikor Felsőbánya város is a nyugdíjazást rendezte, a városi alkalmazottak mindnyájan, még a hajdúk is belekerültek a nyugdíjazásba, csak . .. a tanítókat hagyták ki. Ez aggodalomban tartott. Mert sok szegény kolléga járta a világot, mint koldus, mikor elöregedtek, vagy valami hibája miatt állását elvesztette. Hát én is igy járhatok! De nem! Iparkodnom kell, hogy jövedelmemet szaporítsam és takarékosság mellett öregségemre biztosítsam magamat.

Munkához is fogtam.

Állásom megengedte, hogy a tanítás mellett még egyébbel is íoglalkozhassam. Mert hetenként csütörtök és vasárnap szünet volt, a többi napokon pedig nyolctól tízig és kettőtől négyig tartott a tanítás. A többi idő rendelkezésemre állt. Ki is használtam, de annyira, hogy még most is csudálkozom, óriási munkásságomon. Mig tehát ismerőseim, kortársaim azon tűnődtek, hogy mikép üssék agyon a napot, én szorgalmas munkával j töltöttem minden percemet. Hányszor hallottam, ! mikor a toronyóra éjféli tizenkettőtt ütött! Dehát j mit is doigozhatik egy kisvárosi tanító!

Elmondom. í

Ábécé-rendbe szedem, hányféleképen szaporítottam jövedelmemet.

A) Amint említettem, a város számottevő családainál bemutatkoztam. Csakhamar a Herr bácsira került a sor. Nemcsak azért, mert úgy ő, mint egész családja a legnagyobb tiszteletben és szeretetben részesült; hanem, mint karmester, összeköttetésben állt a tanítókkal és igen gyakran hivatalos érintkezése volt velük.

Herr bácsi az ő megszokott végtelen kedvességével fogadott. Igazi atyai szeretettel beszélgetett velem és mint volt tanító, a felsőbányái iskolákra nézve is felejthetetlen nagybecsű, szakszerű tanácsokat adott. Végre igy szólt:

— Tud valami zenét?

— Orgonálni tudok és elég jó tenorhangom van.

— Ez nagy örömömre szolgál, legalább lesz, akihöz esetleg fordulhatok. Csak az a kár, hogy hegedülni nem tud. Mert egy hegedűs állás üres a templomi zenekarnál.!

— Nem volt alkalmam megtanulni.

— És most?

— A legnagyobb örömmel.

— Akkor rendben vagyunk. Mindennap eljön ide hat órakor. Akkor jövök haza a hivatalból. Itt megadom a szükséges utasítást csak szorgalmától függ, hogy mikor állhat be a glédába.

Még aznap vettem egyik cigánytól hegedűt nyolc forintért. Sajnos, hogy nem soká maradt birtokamba, mert külföldre küldetésem alkalmával egyik jóbarátomnak adtam át, hogy őrizze meg és az annyira megőrizte, hogy a hegedűmnek soha színét sem látta többé. A tanulást még aznap megkezdtem. Könnyen ment. A vett