Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-11-26 / 24. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP sütésnek csak egy czime van, az a mérték, hogy ki hogyan szolgálja hazáját és miképen teljesiti kötelességét embertársai iránt. Mert a hazaszeretet, embertársainknak sze- retete és maga a közigazgatás is, mindenekelőtt altruizmus, mely felemeli a gyöngét, hogy a lelketlen gőg és az önző haszonlesés ne taposson rajta. Kételkedhetünk-e oly nemzet jövőjében, mely egy éjszakán át, vérontás nélkül, az őszi rózsa virágával felékesitetten helyezi el egy évezeres múltnak zárókővé, hogy ezen a múlton egy uj évezernek oszlopait építse fel. Bizonyára örökké emlékezetes marad s a későbbi — nálunknál boldogabb — nem- ' zedékek mélységes hálájára érdemes az a mostani küzdelmes korszak, mely ezt az 1918. évi nagy forradalmat nem vértengerrel, de az életerős nemzet öntudatával küzdötte ki. Meghozta, meghozza mindazt, amiről a hazafinak szorongó lelke valaha álmodozott. Máris meghozta az önálló magyar külügyi képviseletet. Most már tudni fogják a külföld államai, hogy van Magyarország, melyet eddig oly ravasz ügyességgel tudott eltüntetni a közösügyes diplomáczia. És felszabadította a magyar népszellemet, melyet eddig annyi sok minden ellentényező lekötve tartott. Ötödfél éves háború által meggyötörtén, összetiportan emelkedik fel Európa népei között egy uj ország, a munkás, a demokrata, a népfenség jogán felépült Magyarország. Jöhet az ententenak diadalmas serege, mi azzal fogadhatjuk, amit oly magasztosan fejez ki az 1848. évi április 14-én Deb- reczenben kelt függetlenségi nyilatkozat, midőn azt mondja: „És e határozatainkat adjuk tudtára a és csudálatát fejezte ki a látottak és tapasztaltak fölött. Ebbéli meggyőződését még nyilvánosan is a nép előtt kinyilatkoztatta. Mikor ugyanis a városból eltávozott, óriási néptömeg, az összes iskolák sorfala közt ment a gőzhajóhoz. Mikor engem osztályom élén meglátott, kíséretével együtt megállt s a néphöz fordulva formális beszédet tartott amelynek magja az volt: „Olyan osztályt találtam, amely a fiatal tanítónak a keze alatt, aminőt eddig még seholsem. Tiszteljétek, becsüljétek ötét, mert megbecsülhetetlen kincs ez számotokra.“ — Ezt a jelenetet a Pesti Napló is közölte. Ehhez voltam én tehát szokva. Dunaföld- vártt is a negyedik osztályt tanítottam; hadd lássam, mit fogtam vele Felsőbányán. Bekopogtattam. Még köszönésemet is alig fogadta, azzal kezdte, hogy mi mindenfélét össze- tanitok én az iskolában. Mire való az ? Elég, ha katekizmust, biblikát (igy nevezte mindig), írni, olvasni és egy kis számolást tanítok. — De hiszen ahhoz nem kell négy osztály! — Nincs is szükség négy osztályra. Már ezt bemutatkozása alkalmával is megjegyeztem. — De hiszen mindenütt négy osztályúvá emelik a népiskolákat. — Nagy városokban. miveit világ minden népeinek azon erős meggyőződéssel, hogy a magyar nemzetet, mint a független önálló nemzetek sorában egyik testvérökct azon barátsággal és elismeréssel fogadandják, mely barátságot és elismerést a magyar nemzet nekiek ezennel általunk felajánl.“ Megszületett, nem testvérharcban, hanem testvéri szeretetbena független Magyarország. A nemzetnek egy czél hevíti lelkét, egy az ő szive verése. Még sok megpróbáltatás várhat reánk, de erős a hitünk, erős az akaratunk, hogy el nem bukunk. Jogunk van boldogabb jövőhöz. Élni akarunk, élni fogunk. m. k. Közgyűlések. i. Elnök: Farkas Jenő, polgármester, jegyző: Spáczay Gyula ki. tanácsnok, h. főjegyző. 1. Polgármester napirendre térés előtt előterjesztette, hogy a nemzetőrség szervezve lett, azonban fegyverrel még ezidőszerint ellátva nincsen s hogy a fegyverek megküldése iránt a hadügyminiszter megkerestetett. Továbbá, hogy a nemzeti őrök részére kilátásba helyezett napidijak fizetése a közeli napokban esedékes, melyet a város pénztárának kell előlegezni, mit azonban az állam megtérít. Miután a pénztár nincs olyan kedvező helyzetben, hogy ily nagy összeget előlegezhessen, ennélfogva azon előterjesztést tette, hogy hatalmaztassék fel a városi tanács, hogy ezen nemzetőri pótdijak fedezhetése végett a meglevő 44000 kor. értékű O. K. T. záloglevelek lekötése mellett a nagybányai részvénytakarék pénztárától 50000 korona kölcsönt vegyen; fel, mely az állam által megküldendő összegből megtéritendő lesz. Elnök miután a tárgyhoz szólani senki sem jelentkezett, elrendelte a névszerinti szavazást, feltéve a kérdést: elfogadja-e a képviselő- testület, hogy50000korona kölcsön a negyvennégyezer korona értékű záloglevél letétele mellett a nagybányai részvénytakarékpénztártól felvételezik a nemzetőrök napidijai fedezésére? „Igennel szavaztak: Báthy Lajos, Bradofka Frigyes, Újhelyi András, Pály Ede, Tury István, Maiker József, Pap Márton, Spáczay Gyula, Puskás Ferencz, Lányi — Mindenütt. A negyedik osztály készíti elő a gyermeket a középiskolákra. — Minek a bányászgyereknek a középiskola ? Legyen bányász, mint az apja. — Nem úgy van. A tehetségnek utat kell nyitni. De különben is van itt elég nem bányász fiú is, ezektől nem szabad a módot elzárni, hogy továbbtanuljanak és majdan esetleg szellemi munkájukkal érvényesüljenek. — Ha igy gondolkozik, menjen nagyobb városba. A professzor ür nem ide való. — Hogy hová és mikor menjek Felsőbányáról, azt a Gondviselés intézkedése mellett, majd magam állapítom meg. Addig pedig teljesítem kötelességemet, amelyet a Helytartóság kiszabott. — Mi köze ide a Helytartóságnak? — A Helytartóságnak ide semmi köze, itt én parancsolok, én szabom meg, mit tanítson a tanító. — Bocsánatot kérek, de e tekintetben meg kell tagadnom az engedelmességet. Az ország tanügye fölött a Helytartótanács rendelkezik. És nekem, hogy állásomat biztosítsam, neki kell engedelmeskednem. És a Helytartóság rendeletéit tartom magamra nézve kötelezőknek. Azért tehát, hogy hasonló jelenetek köztünk többé elő Gyula, Nagy Károly, Dimand Károly, Dr. Berks Aurél, Alexy Pál, Varga János, Csausz Károly, Háder Ferencz és Stoll Béla. így a képviselőtestületi közgyűlés polgármester előterjesztését egyhangúlag tudomásul vette s annak alapján a városi tanácsot felhatalmazta, hogy a nemzetőrség dijainak fedezésére a nagyvenégynezer korona értékű O. K. T. záloglevelek lekötésével 50000 (ötven ezer) korona kölcsönt a nagybányai részvénytakarék pénztártól felvehessen, mi ezen dijak fedezésére az állam által megküldendő összegből vissza térítendő lesz. 2. Elnök előterjesztette, hogy a 300.000 korona n. é. hadikölcsön konvertálását az Osztrák Magyar Bank Szatmári fiókjánál eszközölte és ezen műveletből 27.071 korona 54 fillér jutott a város javára. Örvendetes tudomásul vétetett. 3. Olvastatott Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 235/1918. bjkv. sz. 5784/1918. alisp. számú véghatározata, melylyel Felsőbánya város elhagyott gyermekei segély alapjának 1917. évi számadását jóváhagyta. Tudomásul vétetett. 4. A nemzetőrség létszámának leszállítása ügyében tett javaslatra a közgyűlés a megalakításra kiszálló katonai kiküldött kiszállásáig a határozat hozatalt elhalasztja. 5. A tanács beterjesztette Nagy György felsőbányái lakos által Felsőbánya városa ellen jogviszonya megállapítása és jár. iránt indított perben megküldött jegyzőkönyvi keresetet és ennek alapján kiküldő idéző végzést. Az iratok kiadása mellett a városnak a tárgyaláson való képviseletével a közgyűlés a városi tiszti ügyészt megbízta s egyidejűleg a per folyamatba tételét az 1886. évi XXII. t.-cz. 116. §-a értelmében vármegyei alispáni hivatalnak bejelenteni határozta. 6. Olvastatott Dukrét Gyula kéményseprő kérelme a várostól járó dijjazásának felemelése iránt. A közgyűlés a munkaárak háborús emelkedésére tekintettel a városi épületek kéményei után fizetett évi 300 koronát ideiglenes f. évtől kezdődőleg évi 450 (négyszázötven) koronára felemelni határozta azzal, hogy jövőben a város kötendő bérszerződésben kikötendő lesz, hogy bérlő az épületek után járó kéményseprő diját tartozik a városnak megtéríteni. 7. Elnöklő polgármester a következő tárgy előtt az elnöklő széket Spáczay Gyula közig. ne forduljanak, tisztelettel bejelentem nagyságodnak, hogy a Helytartótanácshoz még ma fölterjesztést intézek és utasítást kérek, hogy miképen cselekedjem — ezzel magamat meghajtva indultam kifelé. Amint az ajtóhoz érek, teljesen megváltozott, mondhatni, szelíd hangon szólt igazgatóm.-— Ne távozzék! Jöjjön vissza! Visszatérek. Szótlanul megállók és várok. Rövid gondolkozás után igy szól: — Ne tegyen fölterjesztést. Tegyen úgy, amint akar az iskolában. Én nem avatkozom többé cseledeteibe. — így rendben vagyunk. Mintha a jelenet nem is történt volna. Hogy mily érzéssel távoztam, azt le nem írhatom. Mert arról volt tudomásom, hogy sok tanító nem teljesíti kötelességét, hanyagul jár el az iskolában és ezért feddésben, büntetésben is részesül: de hogy azért, hogy a gyermekeket az előszabott tantárgyakban tehetsége szerint képezi a tanító, támadásban részesüljön, sőt távozásra szólítsák föl, még csak gondolni sem tudtam volna. Mikép lehet a tanítót azért megtámadni, hogy sokat tanít. (Folytatjuk.)
