Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-11-12 / 23. szám

jábó!; ahhoz képest a Budapesten megalakult or­szágos nemzeti tanács távirati felhívására indít­ványozta, hogy Felsőbánya városa is a többi vá­rosok példájára mondja ki a nemzeti tanácshoz való csatlakozását, alkossa meg ennek helyi vég­rehajtó bizottságát és szervezze meg a nemzeti őrséget. A város képviselőtestülete az előterjesz­tést tudomásul véve egyhangúlag elhatározta: 1. hogy Felsőbánya városa is hazafias lelkesedés­sel csatlakozik a nemzeti tanácshoz és intézke­déseinek teljesen magát aláveti és megbízza pol­gármestert, hogy ezen csatlakozást távirati utón jelentse be. 2. Az országos nemzeti tanács vég­rehajtó bizottságát megalakítja, annak elnökéül polgármestert, tagjaiul a városi tanács köréből három tanácsnokot, rendőrkapitányt, továbbá Bradofka Frigyest, Nickmann Richardot, Anka Já­nost, Kosztróber Györgyöt, Dimand Károlyt, s Porosz Ármint egyhangúlag megválasztja; a hely­beli bányamunkás szakszervezet részéről pedig Smitkó József, Májdik Mihálj', Rusiczki Antal, Horvát Sándor és Nákhelnik Sándor bejelentett megbizottak hivatnak be. 3. A Nemzetőrség szer­vezését és felállítását határozatiig kimondja, annak vezetésére és parancsnokául Nickmann Richard századost felkéri és egyhangúlag meg­választja. A személy és vagyon biztonság, valamint a közrend és polgárok nyugalma megóvása érde­kében tiszti ügyész előterjesztésére a képviseleti közgyűlés elhatározta, hogy úgy a haza érkező katonáktól, mint a lakosoktól az összes fegyve­rek bevonassanak részben azért, hogy a nemzet­őrség fegyverrel ellátható legyen, részben azért, hogy a fegyverek nyilvántarthatok legyenek. — A fegyverek azonban azoknak, kik teljesen meg­bízhatók és a kiknek a fegyver személyi bizton­sága megvédésére szükséges, visszaadatik. Az ut­cákon, köztereken a csoportosulások tilosak; min­den háztulajdonos köteles a kapuját este 6 óra­kor bezárni; este 9 órától a városban járni tilos és csak igazolás mellett engedtetik meg. Ven­déglők, kaszinók, egyletek este 8 órakor zárni tartoznak; italmérések, korcsmák csak este 6 óráig szolgáltathatnak ki italt a közönségnek. A köz- egészségügy tekintetében pedig a nemzetőrség utasítandó, hogy a venerikus betegségek tovább terjedésének meggátlása végett a hazaérkező ka­tonáknak hasson oda, hogy ezek orvosi gyógy­kezelésnek vessék alá magukat. T. ügyész előterjesztette, hogy a lakosság közszükségleti cikkeinek biztositása végett a vá­ros területén lévő liszt és bőr készletek lefog- lalandók. A közgyűlés a tett előterjesztést egy­hangúlag elfogadta és a további intézkedéssel polgármestert megbízza. Végrehajtó-bizottsági ülések, i. 1918. november hó 4-én. Jelen voltak: Farkas Jenő polgármester el­nök, Spáczay Gyula közig, tanácsnok jegyző. amelyeket akkor . . . régen magamnak készit- gettem. Kedves emlékek azok! Nem mulaszthatom el, hogy föl ne említ­sek egy sajátságos jelenetet, amelyen sokoldalú munkásságom föltűnt. A bányahivatal pénztárkezelését időnként egy kiküldött meg szokta vizsgálni. A számadá­sok között találta az én nyugtatványaimat is. És pedig a zenekari, a könyvkötői és a templomi képek restaurálásáról szóló nyugtatványokat. — Ki az a Kárpáti, hogy annyiféle szám­lája van itt, amelyekhöz minden egyesnél kész ember, kész művész szükséges? — Egyik helybeli tanító. — Tanitó is? És jónevü tanító? — Igen, ezenfölül fotográfus, faiskolakezelő, zongoramester és nem utolsó iró is, amint, külö­nösen pedagógiai cikkeiből tudomásunk van. — Kérem, hivassák el; szeretném meg­ismerni. Meghittak. Sajátságos melegséggel fogadott az öreg ur. Beszélgetésünket ezzel végezte: — Csudálom, hogy annyi képessége mel­lett ebben a kis városban kínlódik. Nem gondolt arra, hogy sorsán változtasson. Hiszen sokoldalú képességei közül azzal akarja biztosítani existen- ciáját, amely legkevésbbé jövedelmező. Nem szándékozik jövőjét más alapra fektetni ? —»• De igen. Tervemmel készen vagyok. Csak a gondviselés segítségét várom. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Elnök előterjesztette, hogy a jelen váltságos idők­ben az ügyek intézésének ellenőrzése végett mindenütt megválasztják a Nemzeti Tanács helyi végrehajtó bizottságát. A felsőbányái képviseleti közgyűlésen megválasztott tagokat egybe hívta, hogy a szükséges intézkedések megtehetők legye­nek. Ezután elnök felhívta mindazokat, kik ezen tagságukat elfogadni készek, hogy a szabályszerű megalakulás végett esküt tegyenek le. — Meg­választásukat az összes jelenlevők elfogadták a következő szöveget utána mondva : Én ...... becsülettel fogadom, hogy a Nemzeti Tanács in­tézkedéseinek mindegekben magamat feltétlenül alávetem és azokat támogatom.“ Az esküi mind­nyájan letettük. Ezután elnöklő polgármester bejelentette a mai napon d. e. tartott rendkívüli közgyűlésen a város területén a személy- és vagyonbiztonság megvédése és a közrend fenntartása érdekében tett intézkedésekről a határozatot és ennek kap­csán, hogy Felsőbányán is a nemzetőrség meg­szervezése kimondatott s annak helyi parancs­nokául Nickmann Richárd százados kéretett fel, ki azt elvállalta. A város jogosítva van minden 100 lakos után 5 nemzetőrt felfogadni és minden 50 után egy tisztet s igy 4000 lakos után a helyi őrség létszáma 200-ban van megállapítva, mely­nek minden tagja 30 korona napi pótdijban ré­szesül az állampénztár terhére, mig a tisztek napi 40 korona pótdijat kapnak. Ezek után a szakszervezet kiküldöttei adták elő az élelmezés, ruházkodás és tűzifa ügyében panaszaikat, kérve azok orvoslását. Annak kije­lentése után, hogy sérelmeiket Írásban terjesszék be, hogy azok pontonként tárgyalás alá vehetők legyenek. II. 1918. november 7-én. Jelen voltak: Farkas Jenő polgármester el­nök, Spáczay Gyula közig, tanácsnok jegyző. Elnök üdvözölve a megjelenteket, a gyűlést meg­nyitotta s előadta, hogy mielőtt az ügyek ér­demleges tárgyalásába bocsátkoznék a bizottság, szükségesnek tartja a hatóság részéről az élelme­zés és ruházattal ellátás ügyében tett intézkedé­sekről a felvilágosítást megadni, nehogy úgy tűnjön fel a dolog, mintha a hatóság annak ide­jén a szükséges intézkedéseket elmulasztotta volna. Ezzel kapcsolatosan bejelentette, hogy a városi hatóságnak sertéshizlalás céljára kiutaltatott 400 q árpa és 440 q korpa. Ez utóbbira nézve felhívta a bizottságot, hogy az egész mennyiséget fogadja el a város részére s mivel jelenleg a korpa-zsák díjjal együtt 78 K 66 fillérbe kerül, méltányos lenne, ha ennek financirozásához a helybeli bánya­hivatal is hozzájárulna, mely esetben ezen korpá­ból a személyzet sertést tartó részének korpa­szükséglete is fedezhető lenne. Hosszabb eszme­csere után a bizottság az összes kiutalt korpa­mennyiséget igénybe venni határozta azzal, hogy a korpából a bányamunkásoknak is a sertéstartásra szükséges mennyiség ebből adassák ki. A finan­A jó öreg bácsi szavai mélyen vésődtek lelkembe és attól fogva, még többet foglalkoz­tam tervemmel. Csöndes óráimban el-elgondol- koztam, hogy az a megfeszített munka, amelyet testileg és s_zellemileg végzek, erőmet lassanként fölemészti. És majd eljön az idő, mikor minderre talán családi viszonyok és egyéb körülmények miatt képes nem leszek. Lassankint észrevettem, hogy óriási mun­kát végzek, naponkint 14—15 órát dolgozom, még étkezésem sem nyugodt, mert rendesen az­alatt állapítom meg, hogy mit, mikor és hogyan fogok dolgozni. Úgy, hogy Isten különös kegyel­mének köszönhettem, hogy oly erőfeszítés mel­lett soha bajom nem volt. Hacsak azt nem ve­szem kedvezőtlen eredménynek, hogy huszonhét­huszonnyolc éves koromben hajam már majd­nem galambfehér lett. De mikép változtassak a dolgon ? Megvan! Újabb, nagy munkára határoztam el maga­mat : középiskolai tanári vizsgálatra készültem. Diplomámat ugyan csak később, Iglón, képezdei tanárkodásom alatt szereztem meg; de Felső­bányán kezdtem a tanuláshoz. Mily óriási munka volt az nekem! Mily nehéz lélekkel ültem eleinte munkaasztalomnál, mikor beláttam, hogy mily keveset tanultam mindeddig és mily keveset tudok ... és mily végtelen sokat kell tanulnom, ha célt akarok érni. De megfeszített szorgalom­cirozáshoz pedig a bányahivatal vezetője a maga részéről hozzájárulni késznek nyilatkozott. Ezután a helyi bányamunkások részéről be­adott kérelmek vétettek tárgyalás alá: Megbiza- tott a tanács, hogy 1. a liszt fejadagok felemelése, 2. a lakosságnak zsiradékkal való ellátása, 3. a lábbeli és ruhanemű kiutalása és 4. a világitó anyag kiutalása ügyében az illetékes miniszté­riumokhoz intézzen kérelmeket. 5. A tűzifa és annak szállítása ügyében és a zsindelytermelésre te*t tanácsi intézkedéseket, valamint a nyires te­rület felparcellázására tett felhívást a bizottság tudomásul vette azzal, hogy a terület fogadását kérelmező beadványok elintézésére jelen bizott­ság legyen illetékes. Rendelet. „A Nemzeti Tanács meghagyja min­denkinek, hogy térjen vissza régi foglal­kozásához. Minden megbízatás, melyet nem a kormány ad vagy erősít meg, érvénytelen. A Nemzeti Tanács mindenki­nek meghagyja, hogy a mai naptól kezdve minden ügyben a régi hatóságokhoz for­duljon. Az állami, városi és egyéb köz­tisztviselők a kormánytól kapnak utasí­tásokat.“ Hadiigyminiszteri rendeletek. I. Felhívás Magyarország népéhez! Katonák! Munkások! Polgárok! A Nemzeti Tanács megbízásából elrendelem! A rend és közbiztonság fenntartására min­den városban, nagy- és kisközségben az arra önként jelentkező hazafias elemekből „nemzet­őrség“ szervezendő. Ezen nemzetőrségbe minden már otthon levő katona (tisztek beleértve), testileg alkalmas mun­kás és polgár beléphet, de a nemzetőrség állo­mánya sehol se lépje túl a helyi lakossága 5 százalékát. Az osztagok a helyi viszonyok szerint sza­kasz, század, illetve zászlóaljakba tagozandók. Ezen nemzetőrség célja a közrend, valamint vagyon- és személy-biztonság fenntartása, szer­vezésiig a meglevő rendőrséggel és tűzoltóság­gal egyesítendő és városokban a városi rendőr- kapitánynak, minden más helyen a község által választott parancsnoknak rendelendő alá. A nemzetőrség tagjai rendes foglalkozásu­kat folytathatják és csakis rövid begyakorlásra, készültségi, járőr- és őrszolgálatra lesznek meg­felelő felváltással kötelezve. Karhatalmi célokra azonban az illető hely nemzetőrségének osztaga teljes létszámával kell kivonulnia. A nemzetőrség minden tagja rendes pol­gári jövedelmén (fix fizetésén) kívül napi 30 mai munkához láttam, mert már rég meggyőződ­tem arról, hogy „minden nehézséget legyőzhe­tünk, csak erős akarat kell hozzá.“ És nem csalatkoztam. Mert az előbbi mun­kásságomat szakadatlan szorgalommal folytattam és még hozzácsatolhattam újabb foglalkozáso­mat : a tanulást is, anélkül, hogy az legkisebb hátrányomra lett volna. Fáradhatatlan munkásságomnak anyagi ju­talma is megvolt. Évi számadásom ezer, később ezerötszáz forintig emelkedett. Ez tekintélyes összeg volt akkor, mert például a városi taná­csosok fizetése hatszáz forint volt. Elértem tehát, amit föltettem magamban, hogy anyagi viszonyaimat rendezni fogom. Még egy munkásságomat meg kell emlí­tenem, amely ugyan anyagi hasznot nem hozott, de jellemző az egyszerű néptanítóra. Magánszorgalommal megtanultam a gyors­írást is. És, mikor 1870-ben a kultuszminiszter gyorsíró tanfolyamot rendezett a középiskolák tanárai részére, a mintegy 300 középiskolai tanár és igazgató között volt egy néptanító is: én . . . és a szabályszerű vizsgálatot kiálltam kitűnő ered­ménnyel. Okmányom többi irataim között van. A tulajdonképeni vizsgálatot Felsőbányán tettem le: a közgyűlésről, amelyen jelentést tettem, hogy mire adta a város az útiköltséget, a gyors­írással . . . szóról-szóra jegyzetet irtain és ren­des írásra átírtam.

Next

/
Thumbnails
Contents