Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-10-15 / 21. szám

Molls list SüäiliiK Blip. A mult év novemberében az ország minden részéből összegyűlt katholikus lelkészek a Szent István Társulat dísztermében értekezletet tartot­tak, amelyen szociális bajaik orvoslását vitatták meg. A többi közt hangoztatták egy papi sza­natóriumnak a szükségét is. Amikor pedig a Katholikus Népszövetség szeptemberi szociális kurzusa alkalmával a megjelent lelkészek külön értekezletet tartottak, ezen újra hangoztatták a papi szanatórium megvalósításának szükségét és az értekezlet kimondotta, hogy kívánja a Magyar Katholikus Lelkészek Országos Szanatórium Egye­sületének megalakulását. A szanatórium tervét, mint Farkas Jenó felsőbányái polgármester Gies- vein Sándor prelátushoz intézett levelében közli, Felsőbánya városa támogatni kívánja s ezért hat­van évi használatra a Guttin havas aljában, ős­erdő területén, szél- és pormentes vidéken tizen­hat katasztrális hold területet ajánl fel és bele­egyezik, hogy az egyesület elsőhelyi betáblázásra amortizációs kölcsönt vehessen fel. Az építkezés­hez szükséges terméskövet és anyagot ingyen adja, biztosítja a községi adómentességet és egyéb különféle kedvezményeket. Ez az ajánlat alkal­masint hamar megvalósítja a papi szanatórium létesítését. A tanácsnak ez ügyben Griesswein Sándor prelátushoz intézett ajánlata egy megelőző köz­gyűlési határozat alapján igy szól : Méltóságos Dr. Giesswein Sándor urnák, pápai praelátus, orsz. gyűl. képviselő Budapest. Értesülvén arról, hogy a Méltóságod elnök­lete alatt megalakult a Magyar Katholikus Lel­készek Országos Szanatórium Egyesülete, alul­írott Felsőbánya sz. kir. r. t. tanácsú város tanácsa a mai napon megtartott ülésén elhatározta, hogy ezen nemes célú egyesületet a legkiválóbb sze­rencse kivánatokkal köszönti és óhajtván, hogy a létesítendő szanatórium és üdülőház városunk te­rületén építtessék fel, avégből az egyesületnek tisztelettel felajánl: 1. A Gutin havashegy aljá­ban erdős területen szél- és pormentes délnyu­gati fekvésű vidéken 16, azaz tizenhat katasztrá­lis hold nagyságú területet 60, azaz hatvan évi használatra és beleegyezik abba, hogy az egye­sület arra esetleg első helyi betáblázásra amor- tisátios kölcsönt vehessen fel. Ezen terület első­rendű hadi országút mentén terül el, könnyen hozzáférhető. Kitűnő viz úgy ivás és főzésre, mint ürdés és mosásra bőven áll rendelkezésre. 2. Az építkezéshez szükséges terméskő anyagot ingyen és a téglaégetéshez megfelelő területet szintén ingyen adja. 3. Községi adómentességet biztosit. 4. A városi vízvezeték és villamos világítás hasz­nálatát a legkedvezményesebb árban bocsájtja rendelkezésre. A további tárgyalások során a fel­merülő szükségletek, faanyagok, stb. beszerzésé­nél a legkedvezményesebb feltételeket ajánlja fel. Jelen tiszteletteljes ajánlatunk elfogadását kérve, újólag hangsúlyozzuk, hogy városunk minden utasításokat szorgalmasan begyakoroltam. No, el is kergettem az egereket még a szomszéd házak­ból is! Bojthor bácsi, meg Viktóri néni nem győzték fejüket csóválni, hogy miképen lehet egész nap annyit cincogni. Pár hét múlva már csak egyszer kellett hetenkint órára járnom És ami fő, a templomban már nemcsak énekeltem vagy orgo- náltam a szükséghez képest, hanem a hegedűm is megszólalt. Mintegy három hónap múlva ünnepélyes arccal igy szól Herr bácsi. — Már annyira van a hegedülésben, hogy bejelenthettem az üres hegedüállásra. Vasárnap lesz a próba. Szólót fog játszani offertóriumkor. Ott lesz a bányafőnök és Riesenberger, hogy megítéljék, alkalmas-e az állásra. — És átadta a mise — és a szóló hangjegyeit. Mikor másnap a próba után a rendes órára elmentem, Herr bácsi átadta kinevezési okmá­nyomat és föloldott a tanórákra járástól, mert már egyedül is haladhatok tovább. Az évi fize­tés ugyan nem volt sok, csak negyvennyolc fo­rint, de az akkori időkhöz képest elfogadható összeg: a téli disznó ára, még pedig jó kövéré. Itt volt tehát egyik mellékjövedelmem; de sokkal jobban esett az, hogy a zenekarnak szá­mottevő, kinevezett tagja lettem. Ferdén is nézett rám Fuszkó bácsi, mert az első hegedűs állás­ból kimaradt. Sajátságos zenekar volt az. Igazi zenei kép­FEL SÓBÁNYÁI HÍRLAP lehető kedvezményt és árengedményt készséggel megad és ennélfogva kérjük, hogy a részletes tár­gyalások céljából az egyesület megbízottjait ki­küldeni méltóztassék. Kiváló tisztelettel: A város tanácsa. Felsőbánya, 1918. szeptember 26-án. Farkas Jenő s. k. kir. tan. polgármester. Griesswein Sándor prelatus az ajánlatra a következőkben válaszolt: Nagyságos Polgármester tir! Nem mondhatom el hamarjában, mily lelki örömet szerzett nekem Felsőbánya sz. kir. r. t. bányaváros folyó évi 406/1918-iki sz. ne- meslelkü határozata, melyet Nagyságod Szmik Antal ur által kezeimhez juttatni szives volt. Magyarország összes katholikus papsága ujjongó hálá örömmel veszi ezt tudomásul. Egy szép ha­zafias cselekedet válik igy lehetővé, egy eszme jut közel megvalósításához, mely által nemcsak a papság testvéri szolidáritása nyer ápolást, ha­nem a papság és a világi elemek nagyon kívá­natos kapcsolata is megerősödik. Oly időket élünk, midőn a testvéri szeretetnek a magyar haza min­den polgárát a legszorosabban egybe kell fűznie. A tekintetes Tanács nemes elhatározása a jelen nehéz viszonyai között e tekintetben a legragyo­góbb példát mutatja. A szanatórium egyesület tényleg még nem alakult meg, ez a folyó év szeptemberében itt egybegyült kath. papok értekezlete a megalaku­lását a legsürgetőbben kívánta. Kedves köteles­ségemnek tartom, a kiküldött előkészítő bizott­ságot minél előbb egybehívni, hogy aztán a ked­ves és lekötelező ajánlatot jogilag és formailag elfogadhassuk. Fogadja nagyságos polgármester ur őszinte hálám és kiváló nagyrabecsülésem kifejezését. Budapest, 1918. október 1-én. Dr. Giesswein Sán­dor s. k. prelátus-kanonok, o. gy. képviselő. A spanyol influenza. A Berliner Kiin. Wochenschrift 1918. évi 27. számában Kroner dr. azt jelentette, hogy május és junius hóban alkalma volt több oly lázas megbetegedési esetet észlelnie, amelyeknek lefo­lyása az eddig ismert* hevenyfertőző betegségek egyikével sem egyezik teljesen. A betegség hidegrázással kezdődik, a mely­nek tartama alatt a test hőmérséklete felemel­kedik 39—40 C°-ra, a garat kipirosodik, de nem dagad meg, a nyelv szürkés fehérre színesedik, az ütőérlökés száma csökken, a lép megduzzad, a vérben lenkopenia lép fel. Alanyi panaszok: Nagy elesettség, kínzó fej, hát, keresztcsonttáji és végtagfájdalmak. Objektive még a felső lég­utak hurutja mutatható ki. A beteg könnyen és bőven izzad. A szomjúságérzet fokozott. Étvágy semmi. Székrekedésre nagy a hajlandóság. A láz két-három nap alatt lépcsőzetesen leesik s azzal együtt öt-hat napig eltartó gyengeségi érzettel az összes beteges tünetek elmúlnak. Kroner esetei eleinte kizárólag ilyen lefo­pezettsége alig egy-kettőnek volt közülünk. A női énekkar megállta helyét. Frits Póli éles, tiszta hangja most is fülemben cseng. Társai voltak Török Kamilla, Muszek Kati, Nyisztorné, Herr Ottilia és Zeitzné, aki Költőről járt be vasárna­ponként. Én és Varga Vilmos néni zenei kép- j zettséggel rendelkeztünk. A többiek, egyszerű pol­gárok és bányamunkások voltak, aldk csak a próbákon és a templomban játszottak, egyébként kenyerük után jártak. No, volt is előadás köz­ben „szóló“! De mennyi! Most is mosolygnom kell, ha eszembe jut, hogy Gere bácsi mily buz­gón fújta „fagott-“ját . . . és. hogy mennyit szó- lózolt, mert persze a taktust elhibázta. Hát még Muszek! Könnyebb volt a lelkének, ha a zene­darab utolsó taktusát a dobon, melyet ő kezelt, egy-egy hatalmas „búmmal“ megtoldhatta. Az ilyen eltemporizálókhoz aztán a Herr bácsi sze­líden odasugta: „Szamár“! De nem haragudott meg érte senki, mert ez megszokott dolog volt. Hová lett a templomi zenekar? Mélységes fájdalom hasította át szivemet, mikor később női erőlködéseket hallottam a kórusról. Ez volt a templomi zene! Az orgona is másképen szólt, mint mikor Herr bácsi dirigálta. Elmúlt! A ze­nekar kihalt, alig élünk már közülök ... és az eltávozottak helyét nem foglalta el senki ... a | zene nem kell senkinek. Mint testestől-lelkestől muzsikakedvelő, át- ! vettem az iskolában a gyermekek egyházi ének­lyásuak voltak. A későbbi esetei változatosabb és aggályosabb jellegűek lettek. Nevezetesen egyes esetekben a láz három-négy napon át állandóan 40 C°-on felül állott. Ez idő alatt a beteg öntu­data kábult, zavart volt. Más esetekben a felső légutak hurutjához egy-két, sőt több gócu tüdő­lobok társultak. Ismét más esetekben több napon át eltartó makacs jellegű gasztrikus zavarok: gyomor­görcsök, bélgörcsök, hányás, hasmenés komplikál­ták a kórképet. A halálozási százalék csekély. Eleinte infleuenzának nézte e szokatlan jel­legű megbetegédeseket, de feltűnt neki, hogy egyetlen egy esetben sem találta meg a beteg váladékaiban: köpetében, verejtékében, vizeleté­ben az influenzát okozó Píeifíerféle influenza- bacilust. Az is feltűnt neki, hogy az influenza máskor rendesen késő ősszel jelentkezett, mindig keletről jött és nyugat felé haladt, ellenben a mostani járvány nyugatról, Spanyolországból jött és kelet felé halad. Szerinte e járványesetben vagy valamely megváltozott jellegű influenzáról, vagy egy még ismeretlen kórokkal bíró egészen uj fajtájú heveny- fertőző járványos betegségről van szó. A Máv. Igazgatósága már junius iió végén körrendeletileg ismertette a Kroner-féle sympto- | mákat és felhívta a pályaorvosok figyelmét, hogy abban az esetben, ha pályaorvosi szaka­szaikban valamelyik Máv. alkalmazott az ismer­tetett tünetekkel megbetegszik, az esetről a szol­gálati főnökségek utján az ÜV.-nek sürgősen jelentés tétessék. A szatmári pályaorvosok körzetében Rigó Gáspárné, a szatmári gőzfürész állomás váltóke­zelőjének a felesége volt az első Kroner-féle beteg juüus hó elején. Azóta itt-ott szórványosan jelentkezett egy-egy könnyű lefolyású megbete­gedés. A gyakorlatban spanyol influenza névvel nevezték el az ilyen megbetegedéseket. A nyugatról keletre haladó járványhullám eleje szeptember hó elején érkezett meg hazánk keleti vármegyéibe. Szatmárvármegye területén szeptember hó 17—18-án csapot át a járványhul­lám gerince. E napokban a szeptember hó eleje óta lassan-lassan szaporodó megbetegiilési esetek száma óráról-órára hirtelen növekedett. Az örege­ket és fiatalokat, a férfiakat és nőket egyaránt ágyban döntötték a levegőből belélegzett isme­retlen kórok. A megbetegedési jelleg átlag köny- nyii volt. A betegek zöme öt-hat nap alatt kihe­verte a bajt. Tíz százaléknál komplikációképen gyomorhurut, bélhurut, tüdőlob, szivizomgyenge- ség társult a bajhoz. Határozottan rosszul tűrték a bajt a gravid asszonyok. Volt egy pár hirtelen haláleset is. Ha csak egy járványhulláma van e nyugat­ról kelet felé haladó spanyol influenzának, ak­kor már túlvagyunk az általa okozott nagyobb kel­lemetlenségeken. Nem lehetetlen azonban, hogy e szeptemberi járványhullámot a közel jövőben még egy második járványhullám követheti, az esetben ismételten ki leszünk téve a múlt héten átélt általános spanyol izgalmaknak. Dr. Gfibl Alajos. tanítását is. Több, addig ismeretlen egyházi éneket tanítottam be és mindennapi miséjükön éneküket orgonával kisértem. Ez jó ideig tartott. Egyszeresük igazgatóm megtiltotta az orgonálást, mert, úgymond, romlik az orgona. Fájdalmasan esett ez nekem. Csak később tudtam meg a ti­lalom okát. Amint ugyanis a nép, de az egész lakosság is értesült, hogy mily lélekemelőén éne­kelnek a gyerekek, a mi misénkre kezdtek járni: a félnyolc órai misén népes volt a templom, a nyolc órai rendes plébánia misén pedig üresen álltak a padok. Ez volt a tilalom oka. „A nép járjon a plébánia misére!“ . . . És, nehogy mé­gis eszembe jusson az orgonálás, az énektanítást elvette tőlem igazgatóm, Nyegrus kollegának adta át. És, migén éveken át ingyen tanítottam, részére, nyolcvan forint fizetést utalványozott a templompénztárból. Hogy mikép hatot reám ezen intézkedés! . . . Hanem a különféle szertartásoknál, amelyek ünnepek alkalmával előfordultak, nekem kellett, növendékeimmel résztvennem, énekelnem. Most is fülemben cseng a gyertyaszentelés alkalmá­val énekelt . . . „Glória laus et honor“ . . . meg feltámadáskor: „Domine probastime et cognovis- time“ . . . meg a többi . . . Ilyenkor jó volt a kicsapott énektanitó. Eh : Nem folytatom, de fáj, hogy buzgósá- gomért szenvednem kellett.

Next

/
Thumbnails
Contents