Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-08-06 / 16. szám

eszükbe, hogy az igazságnak egy csoda fáklyája kifog gyűlni s ennek világánál ők pőrén, nyomorultan fognak lezuhanni abból a magasból, ahol még ma hatalmaskodnak?

Hosszú volt a négy esztendő, keservesen hosszú, az emberiség szégyenkora teljen be ezzel a négy esztendővel, még a pokol lakói sem akarják már megünnepelni a lusztru- mot is. Az ő uralmuknak is vége következik, pusztuljanak a sátánok, hogy bevonulhassunk a megszabadított Jeruzsálembe, a béke áldott országába.

Marosvásárhelyi Thordai Imre.

Ez évben van ötvenéves évfordulója annak, hogy az általunk is nagyrabecsiilt és szeretett Thorday Imre bátyánk közszolgálatba lépett. Nem mulaszthatjuk el, hogy mi is kifejezést ne adjunk azon őszinte jó kívánságunknak hogy Isten éltesse őt jó egészségben sokáig. Életrajzi adatait a következőkben közöljük:

Marosvásárhelyi Thordai Imre városi tanácsos, helyettes polgármester született 1848. nov. 7.-én. Atyja Thordai István Nagybánya város főkapitánya, anyja pedig Kosutány Mária volt.

Az elemi iskolát a nagybányai ref. elemi iskolában, — a gimnázium négy osztályát a minorita rend által hazafias szellemben vezetett iskolában Nagybányán, a felsőbb gimnáziumot és jogi pályát Debreczenben végezte, ahol 1870-ben a bírói államvizsgát is letette, 1874-ben pedig Budapesten ügyvédi oklevelet nyert.

1872-ben máj. 20-án nőül vette Vass Rózát, egy előkelő polgár-család leányát, kivel 33 évig élt boldog életet, mely házasságból hét gyermek származott, akik közül él István, jelenben cs. és kir. huszárőrnagy az I. számú huszárezredben, Mária férj. Boromisza Tiborné, Gizella, férj. dr. Ajtai Nagy Gáborné és Lajos, ki Budapest székesfővárosnál fogalmazó.

■1870. aug. 1-én kincstári ügyészségi fogalmazóvá neveztetett ki, 1872-ben a helybeli (nagybányai) törvényszékhez (boldog idők mikor még e városnak is törvényszéke volt) telekkönyvvezetővé, 1886-ban városi tanácsos lett és ma is az. Hivatalát nemcsak szorgalommal végzi, de oly pedáns, hogy az ügyiratok asztalán heverni nem szoktak, legyen az ügy akár a községi bíróság körébe, akár az árvák ügyéhez tartozó. Épen ily gyors elintézést nyernek mindazon segély, iskola stb. ügyek, melyek részére kiosztatnak.

formálhatom. Alig vártam, hogy az istentisztelet véget érjen s a plébánosnál, mint igazgatómnál jelentkezzem. Szinte éreztem, láttam, mily örömmel fogadja az igazgató munkatársát, annyival is inkább, mert egy uj osztály vezetőjét találja bennem, aki minden erejét arra fordítja, hogy a lakósok gyermekeiket a népiskolán tuí is taníttathassák. Szinte vártam a meleg fogadtatást. Mert hiszen eddigi állásaimon elöljáróim mindenütt a legnagyobb szeretettel és melegséggel fogadtak.

Mélységesen csalódtam.

Igazgatóm hűvösen fogadott. A város társadalmi életét a legridegebbnek rajzolta. Egy közönséges falut állított elém, amelynek a negyedik osztályra szüksége nincs és csak költséget okoz az uj iskola. Teljesen lesújtva hallgattam szavait. Alig válaszoltam. De nem is akartam. Majd megmutatom, hogy mi az a negyedik osztály és akkor nézete is meg fog változni. A kínos jelenetet e szavakkal végezte :

„Mindezt el kellett mondanom, hogy a professzor (igy nevezett mindig) urat tájékozzam. Mert, tudja meg, hogy a város nem professzor urat választotta először, hanem egy aradi tanítót. Annak is elmondtam mindezt. Az meggondolta magát, még aznap visszament előbbi állására. Csak ezután választotta meg a professzor urat a város.“

Már megelégeltem a fogadási ünnepélyt, azért igy szóltam :

— Én nem megyek vissza, én itt maradok, j Én nem játékból konkurráltam. Az iskola és a i templom az én' birodalmam, a város pedig úgy formálom magamhoz, hogy nyugodtan elégedetten munkálkodhassam.

Még most is sajog, a lelkem, ha visszagon- t dolok e jelenetre, hogy éppen igazgatóm igy fo- i gadott. (Folyt, küv.) I

Amint hivatalában pontos és rendes, épen olyan mindazokban a tiszteletbeli állásokban, melyeket az egyház és társadalom reá róttak. A ref. egyház körében egyházi jegyző, aztán egyházi tanácsos, majd az egyházmegye aljegyzője később főjegyzője, azután tanácsbirója s ily minőségben két ízben vett részt Budapesten törvény- alkotó zsinatokon, mint a nagybányai ref. egyházmegye kiküldötte; az egyházi ügyekben is oly fáradhatatlan munkát v%ez évtizedek óta, hogy teljes elismerést érdemel.

A társadalmi életben is tevékeny részt vett fiatalabb éveiben; mint műkedvelő játszik pompás szerepet, az ifjúság körében vezet, dalárdát alapit, aztán megalapítja a helybeli gazdasági egyletet, tűzoltó egyletet, a lövész egyletnek lövészmestere lesz. Az állami iskoláknak gondnoka, a Casinónak örökös választmányi tagja, a Polgári körnek két évtizeden át elnöke, törvényhatósági bizottsági tag, huzamosabb időn át Nagybánya város takarékpénztárának igazgatósági tagja és jogtanácsossá. Tevékeny részt vett a helybeli Ipartestület létrehozásában, az iparos ifjúság önképzőkör megalapításában, melynek hosszú időn át elnöke volt.

A tevékenységben oly gazdag életre rámosolyog a király kegye is. Ugyanis Őfelsége. 1915- ben a Thordai család nemességét marosvásár- helyi előnévvel megerősítette s a régi családi címer használatát is megengedte.

Még csak azt említjük meg, hogy a kiváló férfiú tiszteletére augusztus hó 14-én tisztelői és barátai Nagybányán a Polgári körben társasvacsorát rendeznek. A társas vacsorára aláírni lehet a Polgári kör gazdájánál és Widder Péter gyógy- tárában.

Szibériáról és Oroszországról.

A már négy évig tartó világháborúból csaknem mindenkinek jutott.osztályrészül, kinek több, kinek kevesebb. Én is kivettem belőle a részemet meglehetős mértékben; tehát nem tartom lényegtelen dolognak tisztelt olvasóimat megismertetni az oroszországi viszonyokkal; természetesen csak azon részeket fogom rövidesen ismertetni, amelyen magam is megfordultam, mert hiszen mindnyájunk előtt ismeretes Oroszország nagysága legalább részben. Hogy nagyságáról mégis némi képet nyújtsak, leirom utazásom idejét. Orosz Galíciában estem fogságba Krakkótól az ötödik faluban, melynek neve Jakabovica s innen-útnak indultunk és tizenkét napi gyalogolás után naponként harmincöt-negyven versztnyi ütat tettünk meg; akkor bewaggoniroztak bennünket Novi-Alexándroban s' innen mentünk vo- J naton huszonhárom napig s a huszonnegyedik nap elértünk Kanszkba Szibériának egy városába, mely Szibériának a keleti részén fekszik.

Szibériának éghajlata ezen a részen általában véve nagyon hideg. így pl. ezerkilencszázhai január első és második napján a hideg Reunmr szerint negyven fok volt és igy tart egész január és február hónapban; márciusban és áprilisban már kissé melegebb van. A hó már október hó első napjaiban leesik és tart egész április végéig. Egy esetben jelen voltam ezerkilencszázhat október havában egy hid építésénél, a hol az alapzat kiásásánál még akkor is fejszével vágták az előző évi jeget. A nyári időszak, amely mindössze négy hónap, épp ellenkezőleg nagyon meleg és ez idő alatt a nappalok óriási hossznak. Julius és augusztus hónapban a nap éjjel tizenegy órakor még magasan van és hajnali két órakor ismét magasra emelkedik. Egész éjjel jól lehet a szabadban olvasni. A nép, mely e vidéket lakja ezzel a pár hónappal szerencsés, mert a gabonanemü, mely e vidéken terem t. i. az árpa, rozs, burgonya és a káposzta e négy hónap alatt fejlődik ki és érik meg. A teljes beérését ugyan meg sem tudják várni, hanem még éretlenül learatják, mert máskülönben ráesik a hó.

Nem tartom érdektelennek megjegyezni, hogy már itthoniétem alatt többektől hallottam, hogy milyen gazdag Oroszország gabonanemü terményekben. Igen, a háború kezdete alkalmával gazdag volt, mert már évtizedek előtt az évről évre fönmaradott gabonája mind nagy raktárakba lett elhelyezve s mert kiszállítása vajmi kevés volt. Egyéb termény gyümölcsnernü ezen a részen nem található. Gyümölcs helyett ezen a részen a gyerekek, úgyszintén a felnőttek is a fenyő- magvat és a napraforgó magvát fogyasztják. Ez a fenyőmag olyan tobozokban található, mint

milyenek nálunk a vörös fenyőn vannak. Diszfájok az épületek előtt a nyárfa, mely jó gondozásban részesítve megnő annyira, mint egy közepes növésül szilvafa. A mezőkön pedig csak íüzla- bokrokat találunk és törpe fenyőt.

Lakossai oroszok és izraeliták; ezek is leg- többnyire számüzöttek; a benszülöttek száma igen kevés. Az izraeliták kereskedéssel foglalkoznak, az oroszok pedig földmiveléssel és állattenyésztéssel. Az iparűzők száma ,igen kevés. Az oroszok magas növéső s többnyire szőke emberek, de hiszen lehetnek is magasak, mert a gond és a ; munka nem akadályozza meg őket a fejlődésük- ! ben. Fiatalabb korukban semmit nem dolgoznak.

| A középosztály a négy elemi osztály elvégzése j után, mert többet nem szabad tanulniok a szülei • háznál tartózkodnak, mig a katonakötelezettségök- ! nek eleget nem tesznek s aztán pedig gazdál- | kodnak.

A gazdálkodás szintén nem nagy gondot I okoz nekik, mert földet nem kell szerezniük; az a i cár birtoka volt és ki-ki annyit művelhetett be- ■ lőle, amennyire szüksége volt; csakhogy a ter- i mesnek egy bizonyos részét a föld nagyságához ! képest az államnak kellett beszolgáltatnia. Ä föld kijelölésénél az eljárás itt csak annyi, hogy kora tavasszal aki földet akar művelni, kimegy a mezőre és négy határjelző karóval megjelöli azt a darab földet, amelyre megművelés végett neki szüksége van-; és ez minden évben ezen módszer szerint ismétlődik.

A gazdálkodáson kívül másik főfoglalkozás az állattenyésztés, amely itt nagyon jövedelmező, mert kevés befektetést és kevés gondozást igényel. Legelőjök sok és jó. A téli takarmány pedig a szalma és csak nagyon kevés széna.-Istáiét nem építenek, legfeljebb a jobb gazdáknál a marhák számára van készítve egy félereszü szin- helyiség, ahova a nagy hófúvás elől bemehet az állat, ha kedve tartja. Ezért a gondozás hiánya és a táplálkozás miatt az állatok itt kicsinyen és hosszasan maradnak.

Az orosz nép alsóbb osztálya a tisztaságot nagyon kerüli épp ez volt a fő ok, amiért mi, a magyar hadifoglyok oly gyűlölettel viseltettünk az orosz néppel szemben. Elég lesz azt hiszem annyit megjegyeznem, hogy a mosakodó edényt,csak kevés részök ismeri, mert többnyire a szájokba vesznek vizet és úgy mosakodnak. Az ágynak szintén ellenségei, mert ma ebbe, holnap amabba a sarokba teszik le a subájukat és alusszák rajta édes álmaikat.

Az élelmezésök az nagyon egyszerű, mert az nem áll egyébből, mint egy kevés húsból, melyet vagy levesnek főznek, vagy pedig pörköltnek készítenek meg. Továbbá káposzta és kása a mindennapi eledelük. A káposztából készítik az összes hadifoglyok előtt örökre emlékezetes és náluk hires eledelt, mint ők nevezik a borst, mely nem egyéb, mint vizbe főzött savanyu káposzta megtejfölözve s utánna pedig vagy a köles vagy a hajdina kása, amelyet inkább csak gőzbe főznek meg s olajat öntenek reá. Aztán meg a piroski. Ez a sült tészta, mely hasonlítható nálunk a túrós vagy pedig a- mákos lepényhez. Hát a tea, melyet viz helyet isznak napközben és minden étel után persze rum és cukor nélkül, mert egy koczka cukorral két, sőt három vizespohár teát képesek elfogyasztani. Megjegyzem, hogy a cukrot nem teszik bele, hanem közbe közbe harapnak belőle egy keveset és úgy élvezik. Egyéb főzelék félét, amelyet Oroszországból szállítanak, mint például az uborkát, zöldborsót, vagy a zöld babot csak csemegének használják. A zöld uborkát, ha hozzá juthatnak, héjason, nyers állapotban oly jó étvágygyal fogyasztják el, mint a legizletesebb köriét. A zöld borsót és babot szintén hasonlatosképpen. Mindezeket látva sokszor eszembe jut az a közmondás, hogy nincs párja a magyar konyhának.

A műveltségük szintén nagyon alacsony fokon áll; lehet mondani, hogy két évszázaddal sőt még többel hátrább állanak, mint mi. A társasköröket és szórakozó helyeket nem ösmerik. Egyedüli szórakozásuk a zene, melyet nagyon kedvelnek és a kártyajáték, mely sok rossznak a forrása és sok szegény családnál a családi boldogság megrontója. Ä szegény szibériai nép csak most a világháború alatt vette észre azt, hogy milyen nagy mértékben el van maradva, az európai államoktól minden tekintetben.

A fogságból hazatérő fogoly már nem is egy, hanem számtalan nyilatkozott úgy, hogy Magyarországon tanult meg enni, mert mig fogságba nem esett, enni sem tudott helyesen.