Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-06-11 / 12. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

sai árán Jött\ijik rá a turánizmus megváltó gondolatara. Ki kellett ábrándulnunk a hamis t:égérü nyugati kultúrából, be kellett látnunk tévedésünket: a magyar-török s a bolgár-török harcok helytelenségét.

Ma még sokan nem hisznek a turániz- musban, még többen nem ismerik, de már közeleg a feltámadás órája. Keleten már hajnalodik.

A turáni szövetség megteremtése természetesen nem könnyű, de nem is lehetetlen föladat, még a területi összefüggés is megtörténhetik.

Amig a turánizmus Széchenyije, Petőfije, megszületik, rakjuk le az alapokat.

Károly7 király gyermeknyaraltatása.

Az Őfelségétől megindított országos mozgalom hullámai hozzánk is eljutottak s reméljük, hogy nem hiába hozzák portánk elé Őfelsége kérését, amely a jövendő nemzedék megerősödését, de egyben a társországok állampolgárainak kölcsönös megismerését s ez alapon a jövendőben a kölcsönös megértést van hivatva szolgálni. E mozgalom ügyében f. hó 27-én népes értekezlet volt a városházán Farkas Jenő kir. tan. polgármester elnöklésével.

E cél előmozdítására lejött hozzánk Fodor Emil, a debreceni gyermekmenedékhely gondnoka, aki már 3 hete járja fáradhatatlanul Hajdú, Szabolcs és Szatmár megye városait és számottevő községeit, hogy az e 3 megyében elhelyezésre szánt 28000 gyermek nyaraltatásának kérdését sikerrel megoldásra segítse. Ez értekezleten ismertette részletesen e nagyszabású humánus és szociális mozgalmat, amely hivatva van arra, hogy a velünk testvériesen együtt küzdő osztrák-német apák gyermekeit a jobb jövendő reményében e küzdelmes idők nehézségein átsegítse. 100 ezer osztrák-német (cseh, szláv, ruthén, egy sincs köztük) gyermek jön közénk, többnyire kis tisztviselők, kisgazdák, gyári munkások kis igényű gyermekei, akik Bécsből Grácból s a nagy gyárvárosokból jönnek jó levegőre és jó magyar kenyérre julius hó közepe táján. Nagybányán 200 gyermeket szeretnének elhelyezni, Felsőbányán százat. A részletkérdésekben is szívesen adott felvilágosításai után hangsúlyozta az előadó, hogy a közélelmezési miniszter a nyaraló gyermekek részére külön fogja kiutaltatni reájuk eső liszt, zsir és czukor mennyiséget. — Ezután a főispán meg bízásából kérte a polgármestert, hogy alakítson a mozgalom vezetésére és a kivitel ellenőrzése céljából helyi bizottságot, amelynek a tagjait a főispán fogja e célra kinevezni.

Végezetül a polgármester ismét szives figyelmébe ajánlotta a megjelenteknek a mozgalom népszerűsítését s az előadó urnák szives fáradozásáért köszönetét mondva, bezárta a gyűlést.

vendéglőt, leszállók a kocsiból és utána sietek. Csakhamar utolértem. Udvariasan köszöntöttem és kérdeztem, hogy elkisérhetem-e. A kis leány megáll hirtelen. Szemembe néz és igy szól.

— Uram! Én az utcán nem szoktam ismeretséget kötni. El sem is képzelhetem, mi jogosítja fel önt arra, hogy kísérőmül ajánlkozik.

— A villanyoson — hebegtem, de nem folytathattam, mert ő vette át a szót.

— A villanyoson? Én ott önt nem láttam. De soha sem is láttam még.

— De hiszen a villanyoson jóságos tekintetével szinte boldoggá tett engem.

— Igen? Tehát esetleges pillantásaimat, mosolyomat saját magára értette? Ha akaratom ellen ezzel önt elámítottam, bocsánatot kérek. Műkedvelői előadásra készülök. Én is játszom. Most megyek próbára és az utón szerepemet ismételtem, amelyben egy rajongó szerelmes leányt játszom és mosolyaim, arcjátékom annak a bárgyú fiúnak szólt, akit meg akarok hódítani. Még egyszer: bocsánat! — szólt, udvariasan biccentett fejével és tova Sietett. Ugy-e, buta egy eset? De azt a kedves leányt nem felejtem el soha. Mint a leforrázott kutya, úgy másztam föl a legközelebbi villanyosra, hogy a vendéglőbe menjek.

Jegyzőkönyv

Felvétetett Felsőbányán 1918. évi junius 4-én tartott Károly király gyermek nyaraltatása ügyében. Jelen voltak: Farkas Jenő kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt Spáczay'Gyula közig, tanácsnok h. főjegyző, Bradofka Frigyes m. kir. főbányatanácsos, Háder Ferencz pénztárnok, dr. Csausz Károly ügyv. t. orvos, Münnich Sándor ny. v. tanácsnok, Anka János gr. kath. lelkész, Weisz Jenő körjegyző, Miskolczy Kamilla, Merza Anna, Barkász Béláné, Pap Erzsiké, Lévay Ilonka, Lévay Imréné, Pap Ella, Nagy Károlyné, Schultz Franciska, Dimand Károly r. kath. tanító, ifj. Csausz Károly ellenőr, Puskás Ferencz gazd. tanácsnok, Pap Márton főszámvevő, Nagy Lenke, Kovács Olga, Várady János r. kath. tanító, Alexy Pál gazd. ism. iskolai igazgató. 1. Elnök üdvözölve a megjelenteket előadja, hogy a Károly király gyermek nyaraltatása ügyében megindított helyi mozgalom eredménye következő : házi ellátásra mintegy 40 gyermeket vállaltak el egyesek, ezenkívül a nyaraltatási költségre 1297 K készpénz adomány gyűlt be, mely az egyes családoknál el nem helyezhető közös étkezésre adandó gyermekek költségei fedezésére szolgálna. Elnök indítványozza, hogy a helyi viszonyokra tekintettel mondja ki az értekezlet, hogy nyaralásra 60 gyermeket fogad el Felsőbánya, továbbá az egyes családoknál el nem helyezhető, tehát közös étkezésre adandó gyermekek elhelyezheté- sére a méltóságos püspök úrtól a r. kath. iskola helyiségének átengedését kérje, A nyaraltatás további intézésére úgy a megjelent férfi, mint hölgy tagok köréből egy szükebb bizottság megalakítását kéri, valamint a közös lakás és étkezésre elhelyezendő gyermekeknél a főzés ellenőrzésére egy hölgy bizottság kiküldését. Az értekezlet a tett indítványt egyhangúlag elfogadja és ehhez képest a nyaralási mozgalom és ügy vezetésére Farkas Jenő elnöklete alatt Münnich Sándor, Bradofka Frigyes, Weisz Jenő, Alexy Pál, Háder Ferencz, Pap Márton urakból álló bizottságot; mig a főzés ellenőrzésére: Kovács Olga, Nagy Lenke, Merza Anna, Miskolczy Kamilla, Lévay Ilonka, Lévay Imréné, Nagy Károlyné, Pap Erzsiké, Pap Ella, és Schultz Franciska urhölgyek- ből álló bizottságot kéri fel; a szükebb körű bizottság tagjául a hölgyek részéről Merza Anna, Miskolczi Kamilla, Lévay Ilonka, Pap Erzsiké és Nagy Károlyné, a férfiak részéről ugyancsak Farkas Jenő elnöklete alatt Bradofka Frigyes, dr. Csausz Károly, Háder Ferencz, Weisz Jenő, Várady János egyhangúlag megválasztattak.

A Itlsiifi bányász saiszmti wiaiisa.

F. évi junius hó 2-án ment végbe a helyi bányász szakszervezet megalakítása. Már hetekkel ezelőtt megtörténtek az előkészületek úgy az alakulásra, mint a központ küldöttjének ünnepélyes fogadtatására; azonban az első ízben kitűzött határnapon a központi küldött akadályoztatása és meg nem érkezése miatt elmaradt. Azok az áramlatok, melyek a munkásokat egy nagy szakszervezetbe óhajtják egyesíteni, — a világháború idején — városunkba is elérkeztek. Már hónapokkal ezelőtt észlelhető volt a helybeli munkások között bizonyos nyugtalanság, ideges mozgás, mely mint láttuk a helyi szakszervezet megalakítását váltotta ki. Néhány távolabb fekvő bányatelepeken is megfordult helyi bányamunkás a szakszervezeti eszméktől telítve tért vissza városunkba és nyugtalan elégedetlenkedő természetétől is hajtva rábírta békésebb természetű munkás társait, hogy a szakszervezetbe belépjenek, amelyre mint egy régebbi vezércikkben is érintve volt, Felsőbányán a bányamunkásoknak semmi okuk nincs, mert mint hadimunkások élelmiszerekkel, ruhanemüekkel jobban el vannak látva, mint más osztálybeliek. Ismerve a bányamunkások nagyobb részének békés, nyugodt természetét nem is hisszük, hogy a sociális magvak itt termékeny alapra hullottak volna. Az állandó illetékek fizetése állandó teherként fog majd a tagok vállain függni s a kívánt siker el nem érése ok lesz a szakszervezet elhagyására, melybe most egy pár meggondolatlan izgága társuk belevitte.

A megalakulás következőleg ment végbe: F. hó 2-án vasárnap délelőtt jóval 11 óra előtt nemzeti lobogó alatt cigány zene mellett vonult le a központi kiküldött fogadtatására a vasúti indóházhoz a munkásság fehér ruhás leányok kíséretében. Az indóház peronjára csak a szakszervezet válogatott helyi vezetői mehettek be, mig a nagy tömeg csendőri és rendőri kordonnal lett onnan visszatartva.

A központi küldöttet Peyer Károlyt Schultz György helybeli kincstári bánya kőműves mint a helyi szerv kiszemelt elnöke üdvözölte, mely után a fehérruhás leányok kíséretében a nagy tömeg a helybeli Korona vendéglőbe kisérte a kiküldöttet. Az alakulás maga a Hunyadi János-(piac)-téren folyt le, hova d. u. 4 órakor vonultak le a tagok s kisérték le a központi kiküldöttet. Itt ismét Schultz György, mint a helyi szervezet vezetője és kezdeményezője nyitotta meg a gyűlést s felhívta a tagokat az elnök és a vezetőség megválasztására. Elnökül Schultz György, jegyzőül Smitkó Ferencz bányakincstári kőművesek, pénztárnoknak Rusiczki Antal s ellenőröknek Horváth Sándor és Kandi János lettek megválasztva. Ekkor a jegyző felolvasta az alapszabályokat, melyet a tagok változatlanul elfogadtak. Elnök ezután a központi kiküldöttnek adta át a szót, ki csaknem egy órán át fejtegette a szakszervezetek jogosultságát, azok alakításának szükségességét.

Elmondta, hogy a bányamunkások az ipari munkásokkal szemben hátrányos helyzetben vannak, mivel a betegség és a baleset biztosítást azoknál a törvény (1907 évi 49 tcz.) szabályozza, mig a bányamunkások alig kapnak valamit. Kárhoztatta betegség és baleset esetén, hogy a kormány nem intézkedett, hogy a munkások és munkaadók viszonyai rendeztessenek, mivel a munkások ügyeinek intézése még most is az 1854. évi császári rendelet alapján történik, ami a mai korban már teljesen hasznavehetetlen és a munkásokra hátrányos. A munkások ki vannak téve a munkaadók önkényének, mert a bért nem egyezség alapján kötik meg, hanem egyhangúlag a munkaadó, aki igy kihasználja a munkást. A munkásnak ugyanis meg van kötve a keze, mert ha egyik üzemtől a másikba megy át, akkor a nyugdiját az előbbi társulatnál elveszti.

A szövetség célja tehát, hogy nem a munkásság erőszakosságával, hanem a kormánynál a körülmények, különösen a mostani háborús viszonyok között, ahogy lehet, egységes erős fellépéssel oda törekedjék, hogy ezen tűrhetetlen állapotot megszüntesse és a munkások helyzetét javítsa. A bányamunkások helyzetének a javítását a munkabérek a betegség, baleset és nyugdíjnak egységes rendezésével kivánja elérni, melyben a munkások szabad mozgása is benne foglaltatik, vagyis szabadon mehet egyik helyről a másikra, mert a nyugdijat kilépése esetén nem veszti el, mivel országos nyugdíj intézet állittatik fel. Eltörlendő tehát különösen a mostani társláda és olyan nyugdíj biztosítandó, amelyből a nyug- dijbá ment munkás megélhessen. Természetesen a sociális szónokokat jellemző tréfás beállítások sem hiányoztak beszédéből, mellyel a hallgatóság megnyerésére utazott. Mindazonáltal elég tárgyilagosan vezette le az okokat és végül figyelmeztette az elvtársakat, hogy tartsanak ki a szakszervezet mellett, támogassák a ma megválasztott vezetőséget, legyen türelemmel, ha valamit egyszerre nem érnek el; továbbá azon legyenek, hogy magukat tovább képezzék, műveljék; s ahelyett, hogy bor és pálinkába fojtsák fájdalmukat, vegyenek kezükbe lapot és könyvet, tegyék magukat méltóvá arra, hogy az iparosokkal egyenlőknek tekintessenek.

Különfélék.

Személyi hírek. Holéczy Gyula, műszaki tanátsos és Strohrnayer József mérnök közúti ügyben itt és Kapnikbányán jártak. Matyasovszki László s Máj fik Géza hadnagyok s Nyisztor György zászlós, kik három-három havi szabadságot kaptak tanulmányaik folytatására itthon időztek.

Herceg Lónyay Elemér és Stefánia kir. hercegnő Szatmáron és Ar. Megyesen.

A herceg és királyi felesége, akik az aranyos- megyesi vár megvételével Szatmár vármegye birtokosainak sorába léptek, junius 3-án Szatmárra érkeztek s innen Aranyosmegyesre utaztak, hogy a várat, amely a család őseinek birtoka volt, megtekintsék. A kastély renoválása után a hercegi pár több időt is fog Szatmáron és a vármegyében tölteni. Szatmár város és Szatmár vármegye