Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-04-16 / 8. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

olyképen, hogy kamatmentes, hosszúlejáratú kölcsönt adjon a hazatérőknek. Természetesen meg kell vizsgálni az illetőknek a jelenlegi helyzetét és szem előtt tartani a háború előtti helyzetüket is.

A kölcsön a lehető legjobb feltételek mellett, minél hosszabb időtartam alatt fizetendő visz- sza az államnak. Egy ügyben azt hisszük, már ankétek is voltak és ott szintén ebben a helyes irányban történt megállapodás. Ha az állam az anyagi részről gondoskodik, akkor természetesen a kereskedelmi köröknek kell minden lehetőt elkövetni, hogy épen az emberek, akik annyit és anyagilag annyin mentek tönkre és akik évek hosszú során át nélkülözték a rendes, megszokott életet, kell hogy támogatást nyerjenek, hogy áruval elláttassanak és hogy rendesen megélhessenek.

Ezt a fontos kérdést immár a napirendről levenni nem lehet. Erélyesebb állást kell foglalni ebben a kérdésben a kereskedőknek és iparosoknak és minden lehetőt el kell követnünk a kérdés mielőbbi és helyes megoldása mellett, hogy mire ezek a boldogtalan emberek haza jönnek már várja őket az a tudat, hogy megélhetésükről az itthonmaradottak gondoskodtak.

Az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség hivatott arra, hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tartsa, mert hisz zászlójára a kiskereskedelem és kisiparosok boldogulását tűzte jeligéül !

Egyébként az OKSZ programmja utal a megoldás gyakorlati módozataira, is, amidőn azt követeli, hogy a központok milliós nyereségeit fordítsák a hadbavonult kereskedők és iparosok anyagi exisztenciájának megalapozására.

Ezeket a milliókat a kereskedelemtől és ipartól vonták el: ha tehát közcélokra akarják ( fordítani, igy joggal jelentheti be a maga igényét ; a hadbavonult kereskedő és iparos.

Különfélék.

Közélelmezési kormánybiztos. A miniszterelnök Diószeghy János miniszteri osztály- tanácsost Sátoraljaújhely székhellyel Bereg, Mára- maros, Szabolcs, Szatmár, Ung, Ugocsa és Zemplén vármegyék, valamint Szatmár-Németi város területére közélelmezési korm ánybiztossá kinevezte.

Főispánunk a fronton. Vármegyénk agilis főispánja szép tervet igyekszik megvalósítani akkor, amidőn Szatmár város vezetőségével megakarja látogatni házi ezredeinket a fronton. A látogatást meg is érdemlik vitéz fiaink, akik mindenütt dicsőséget szereztek maguknak és édes jó hazánknak. A látogatásra külön vonat viszi a küldöttséget.

Személyi hírek. Ilosvay János tüzérhadnagy rövid szabadságából egy pár napot nagyatyjánál, Újhelyi András ny. kúriai birónál töltött. — Török Gusztáv zászlós kisebb szabadságra haza érkezett.

Behívás a 42—50 éves nópfölkelők pótlására. Katonai körökből ered, hogy mindazokat, akiket annak idején a szemléken fegy- vemélküli népfölkelői szolgálatra alkalmasaknak' találtak, a legközelebbi napokban be fogják hívni népfölkelői szolgálatra. Az osztrák honvédelmi miniszter a képviselőházban nemrég jelezte, hogy ilyen behívás tervbe van véve. A hadvezetőséget nyilván az vezeti, hogy még idejekorán megfelelő erők pótolják azokat a helyeket, amelyek a 42 —50 éves öreg népfölkelők hazabocsátása folytán fognak megüresedni.

Népszámlálás. Közélelmezési szempontból újból országos népszámlálás lesz. A nép- számlálásnak április 16—20. napjain kell megtörténni még pedig az április 15-iki állapotok figyelembe vételével. Ugyanez alkalommal össze- irandók a szarvasmarhák, lovak, sertések és a juh-állomány, valamint mindenféle cséplőgépek és április végéig a vetésterületek a parlagon maradt területekkel együtt. A népszámlálással a tanítókat kell megbízni, akik e minőségükben közhivatalnokoknak tekintendők. Aki ez alkalommal valótlant mond be, illetve a számláló biztost valótlan adatok bemondásával megtéveszti, vagy pedig, aki az általa kitöltendő nyomtatványba valótlan adatokat jegyez be, kihágást követ el s mint ilyen 6 hónapig terjedhető elzárással vagy 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel lesz megbüntetve.

Szőke Béla nagybányai r.k. plébános husvét első napján ünnepelte ezüstmiséjét csendben, minden föltünés nélkül, amint ez illik háborúban, amikor minden személyi ünnepeltetésnek háttérbe kell vonulnia. Ez alkalomból a templomban képecs- kéket osztogatott ki az ő tulajdon aláírásával. Szőkét 1893. márc. 15-én szentelték fel Szatmáron s 1896-ban jött Nagybányára, tehát 22 évvel ezelőtt. Plébánosi működésével sok szép alkotás függ össze, úgy a templomban, mint az egyházi életben, alapítványokban stb. Mint nőegyesületi titkár évek óta odaadóan fáradozik. Behozta a zenét a templomba s ezen a téren sok értékes, művészi dolgot produkált, mint aki maga is jó zongorista és kitűnő énekes. A jubileum után igen sokan keresték fői a kedvelt plébánost jókivána- taikkal; folyó hó 7-én (délelőtt pedig a r. kath. egyháztanács küldöttsége tisztelgett a lelkipásztornál s ez alkalommal Stoll Béla ügyvéd tolmácsolta az egyháztanács és a hívők örömét és jókivá- natait. Szőke plébános meghalottan mondott köszönetét a ragaszkodás e meleghangú megnyilvánulásáért.

Ezüst lakodalom. Bodnár György kir. tanfelügyelő és neje folyó hó 2-án ünnepelték házasságuk 25 éves évfordulóját. Az érdemes párnak szívből gratulálunk.

Jubileum. Barton István volt itteni s. lelkész mezőkaszonyi r. k. plébános múlt csütörtökön ünnepelte meg szűk baráti körben pappá

szentelésének huszonötödik évfordulóját. A kedélyes jubileumon megjelent Szaiay Sándor prépost főesperes-plébános is s meleg szavakkal üdvözölte a közszeretetnek és általános tiszteletnek örvendő jubilánst.

Gyász. Mély és lesújtó gyász érte a Baráti és Berks családot: a jóságos anya, özv. Bartl Edéné, 88 éves korában csöndesen elszenderült. A széleskörű, előkelő rokonság iránt állalános a részvét. Folyó hó 2-án délelőtt 11 órakor temették a Rák-utcai gyászházból az elhunytat, hol a végtisztességen a város előkelő társadalma megjelent. Megjöttek a boldogult fiai is a fővárosból családjaikkal. A család által kiadott gyászjelentés igy szól: Baráti Ede, Baráti Lajos és lovag Berks Leóné szül. Bartl Mária gyermekei gyászbaborult szivük s vérző lelkűk sajgó fájdalmával tudatják összes rokonaik, hozzátartozóik nevében is áldott jóságu édesanyjuknak, a szeretett anyósnak, gyöngéden szerető nagyanyának, dédanyának s mindenkor hű rokonnak, özv. Bartl Edéné szül. Rébay Emmának 1918. évi március hó 31-én hajnalban, élete 88-ik, özvegységének 42-ik évében váratlanul és hirtelen bekövetkezett elhalálozását. Istenhez költözött kedves halottunk hült tetemét f. évi április hó 2-án délután 4 órakor fogjuk a rám. kath. egyház szertartása szerint Rák-utca 18. sz. gyászházban leendő beszen- telés után az anyaföldnek visszaadni, az engesztelő szent-mise áldozatot április hó 3-án délelőtt 9 órakor mutatjuk be a Mindenhatónak a helybeli plébánia templomban. Hosszas özvegységét övéinek kiapadhatlan szeretete, élete alkonyát unokáinak és dédunokáinak rajongása édesitette meg. Emlékét igaz kegyelettel zárjuk be szivünkbe. Legyen örök nyugodalma oly csendes, mint volt kimúlása. Nagybánya, 1918. március 21. Baráti Edéné tegenyei Balogh Irma. Baráti Lajosné Stégmüller Mária menyei. 1. Berks Leó veje. 1. Berks Lajos, Berks Emmi, Berks Erzsiké unokái. Berks Nóra, Berks Évike, Berks Judit dédunokái. Koretkó Mária, özv. Lehrner Fe- rencné Koretkó Ludmilla unokahugai. Rébay Dezső unokaöccse.

Ismét gyász érte a köztiszteletben álló /. Berks-családot, a család legidősebb tagjának dr. Berks Lajosnak elhunytával. Elhalálozása annál lesujtóbb, mert a halál váratlanul ragadta el az általánosan nagyrabecsült és őszintén tisztelőt s szeretett, nagyműveltségü, finom lelkű, kedves férfiút. Á család gyászjelentése így szól: Lovag Berks Leó és dr. lovag Berks Aurél fivérei gyászbaborult szívvel tudatják összes rokonaik nevében is forrón szeretett bátyjuknak, a gyöngéden szerető nagybácsinak és mindenkor igaz- szivü hű rokonnak: Római szent birodalmi lovag dr. Berks Lajos a Vaskorona-rend és a Fe- rencz József-rend lovagjának, a hadiérem, a Vöröskereszt Il-od osztályú hadidiszitményes díszjelvény és többrendbeli hadi kitüntetés tulajdonosának, nyugalmazott cs. és kir. vezértörzsorsok ezer munkáskéz félreismerhetetlen nyomait; belsejében a munkahelyeken azonban már jó- nehány éve siri csend honol.

Nem hallik a sziklák repesztésére szolgáló fúrására alkalmazott u. n. „faiszlí“ ütések sajátságos kattogása ; a dónokon guruló csillék robo- gása, itt-ott a gyújtásra előkészített fűr-lyukak szétrobbanásának menydörgésszerű döreje. A fahasábokkal és dorongokkal kikötött tárnák össze vannak omolva. .Lehetetlen a behatolás. Benn ahol egykor a vallásos bányásznak a pislogó bányamécs misztikus fényénél buzgó imádsága csendült fel és szárnyalt az Istenhez, siri csend van. Csend, némaság van benn és künt egyaránt, Hol vannak, hová tűntek az ezen hegy hátán sa- rámot (ezüstös hozagérc) szedő, szorgoskodó, hol szivvidámitó bor és vidám nóta mellett mulató verkes bányászok?

Az öregeket és középkoruakat, akiket gyermekkoromban ismertem, elszólitotta a természet örök törvényét érvényesítő halál; a fiatalabbakat pedig elszólitotta, helyesebben mondva tovaűzte innen a létfentartás, a megélhetési alap hiánya. Ezek ugyanis 1894. év tavaszán beállván az ezüst értékcsökkenése, nem látván biztosítva exis- tenciájukat, szivükben keserűséggel, oldalukon üres táskával, kezükben vándorbottal, kisebb- nagyobb rajokban, munkát keresendő — útnak indultak a szélrózsa minden irányába. És azóta, sajnos, nem tértek többé vissza s igy akarva, nem akarva — helyet engedtek az idegen elemek térfoglalásának.

Pedig ha volna vállalkozó kedv, megfelelő

befektetési tőke; a jelenleginél olcsóbb munka, fuvarerő, faanyag, melyekkel az elkorhadt és ösz- szeomlott tárnákat újból helyreállítani, a régi munkahelyeket hozzáférhetővé tenni lehetne, a fúrót s kalapácsot ott vennék ismét fel, ahol egykor elejtették; — ha aranybányászatról nem is, de még legalább is egy évszázadra kiterjedő, ezüstbányászatról, feltétlenül lehetne szó; mert ezüst még van, de más termelésre érdemes melléktermények is, mint: ólom, horgany, kevés dár- dany, bőven vaskovand akadnának.

Ámde a mai súlyos megélhetési viszonyok között ki gondol a bányászkodásra ? Pénz ugyan melyből lehet sok, de sohase elég, van bőven. I Akinek bőven van pénze, annak nincs vállalkozó kedve, hogy vagyonát befektetésre megkoczkáz- tassa. Akinek pedig vállalkozó kedve volna, annak meg nincs pénze. A kölcsönpénz drága. Manapság minden drága, csak az élet a harctereken olcsó. Nincs munkásnép, nincs munkaerő; drága a faanyag, hallatlan magas a fuvarnapszám. Jóllehet elég ’magas ismét az ezüst beváltási ára, ezt azonban az emliíett költségek együttvéve csaknem teljesen felemésztenék; mert a termelésre és szállításra fordított költség nem áll arányban a beváltási árral, amelyet még kohó- sitás, pénzverés, igazg. költség-hányad stb. — a jó Isten tudja: mi mindenféle levonás is terhel.

A gondolat röpke szárnyain visszaszállok a múltba s az édes emlékezet visszafénylő sugarainál felkeresem a „ Bányahegy“-et, hol oly sokszor, legutoljára mintegy 5 évvel ezelőtt jártam, melynek tetejéről az onnan nyíló tágas körképen oly sokszor elgyönyörködtem. Csak a Feketehegy tetejéről nyílik ennél gyönyörűbb panoráma !

Látom a Bányahegy nyugati orma alatt, kelet irányában végig húzódni azt a hosszú, széles és mély nyilást, amely aligha emberi kéz műve. Itt igazán együtt van mélység, magasság és sötétség. Ezt nem ember alkotta; ezt több mint bizonyos, hogy a föld gyomrából egykor, valamikor kitört hatalmas erupció okozta. E nagyarányú repedés — egy kis képzelődéssel — úgy néz ki, mintha valamikor e hegyóriás — malmában — egy nagyot ásított volna és a szája tátva maradt. Vájjon nem e nyílásban tünt-e el — akarva nem akarva — a pár évvel ezelőtt nyoma veszett — Báthy Imre bácsi ? *

A magas bérctetőn állva különös érzés, valami hódítási vágy féle érzés szállja meg az embert. Felébred benne az uralom ösztöne; szeretné, ha igája alatt nyögne a föld!

A Borkut-völgyben hidegen suhog át a szél; meg-megrázza a tölgyfák lombkoronáját, melyek mentén a nagy zajjal tova siető pataknak, ingva ágaskodnak, mintha versenyre akarnának kelni a sziklai magassal.

Látom a néhol szűk, néhol széles medrü, szeszélyesen kanyargó Zazart, amely rakoncátlan kiáradásaival hosszú utján annyi drága szántóföldet kisebb-nagyobb kövekkel, fövénynyel párosult iszappal meghordott és örökidőkre terméketlenné tett, végtelen kárára a lakosságnak, melynek minden egyes kis parcellája éltető, tápláló emlője lehetne ma, ha az ősök e rakoncát-