Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-08-02 / 16. szám
XXII. évfolyam. 16. szárd. 1917. augusztus 2. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. — MEGJELENIK NAGYBÁNYÁM MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. I ü I Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKA» JENŐ !‘i A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére *| Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára intézendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. ii ■ vagy hosszabb ideig tartó cséplésnél minden vasárnap kell a községi elöljáróságnál teljesiteni. A géplulajdonosok és a községi elöljáróság által részükre kiadott könyvecskébe tartoznak az eredményeket bevezetni. A bejelentés helyességéért a termelő és a géptulajdonos egyetemlegesen szavatolnak. Az átvételi eljárásról szóló utasítás feljogosítja a termelőt, hogy házi és gazdasági szükséglete fedezésére kellő mennyiséget saját terméséből az átvevő bizottság közbejötté nélkül is igénybe vehet, köteles azonban erről pontos feljegyzést készíteni. Ezekre a mennyiségekre őrlési tanúsítványok is adhatók ki. A járási főszolgabiró engedélyével lehetséges a termelő egyik gazdaságából a másik gazdaságba vinni át a termést. A főszolgabiró köteles a kiállított igazolványokról az összes adatok megadása mellett annak a törvényhatóságnak első tisztviselőjét, amely törvényhatóság területéről az elszállítás történt, úgyszintén azét, ahová a szállítás történik, valamint a H. T.-t értesíteni. Az átvevő bizottságokról szóló utasítás megengedi, sőt kívánatosnak is tartja, hogy a hatósági kiküldöttek lehetőleg gazdák legyenek. De gondoskodik egyszersmind arról, hogy az elfogultság, részrehajtás lehetősége kizárassék. Különös súlyt fektet a készleteknek biztonságba helyezésére és azért utólagos megtorlás helyett az átvett termény fölösleg raktározását tartja szükségesnek. Nem gondol a raktárteknika követelményeinek megfelelő terjedelmes és nagyszabású gabonatárolókra, amikre nincs is szükség, de feltétlenül megkívánja, hogy elzárható gyűjtőhelyek, legyenek, ahol a terményfölösleg az elszállítást bevárhatja. A háztartási szükségletre való bevásárlás az a pont, amelynél a második módosító íermésrendeiet és még inkább a végrehajtási utasítás legjobban eltérnek az eredeti rendelet intenciójától. Vásárlási igazolványokat mindenki kérhet saját háztartási szükségletére. A vendéglősök, czukrászok, penziótulajdonosok nem kaphatnak. A saját ápoltjaik, neveltjeik eltartásával foglalkozó intézetek, úgy mint rendházak, nevelőintézetek, kórházak, jótékony szanatóriumok kaphatnak vásárlási igazolványt. A vásárlási igazolványnak egy név szerint kijelölt termelőre kell szólni. Különös gondot kell fordítani arra, hogy lehetőleg a községben levő kistermelők, kisgazdák jelöltessenek ki a vásárlásra, ne pedig a nagy készletekkel rendelkező gazdaságok. A helyi kistermelők fölöslegét kívánja a végrehajtási utasítás mindjárt az ellátási év elején a községbeli ellátatlanokhoz eljuttatni. Viszont a nagy gazdaságok együtt levő, könnyebben kezelhető és szállítható nagy készleteit a hadsereg és egyéb országos szükséglet követelményeinek kielégítésére kívánja felhasználni. íme világos ebből, hogy a kormány intenciója az, hogy az átvételi bizottságoknak minél kevesebb dolga legyen. A nagy tételeket szabad bevásárlás alapján beszerzik a H. T. bizományosai, a kis tételeket pedig az egyes nemtermelők helyben fogják beszerezni. Itt is lehetőleg kerülni kívánja a hatóság igénybevételét. Figyelmezteti a lakosságot, hogy saját érdekében cselekszik, ha maga előre tájékozódik a közA termésrendelet. Az Országos Közélelmezési Hivatal ideiglenes elnöke, Mezőssy Béla, ma küldötte meg valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének a végrehajtási utasítást a térni ésrendelethez és annak módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott rendelethez. A végrehajtási utasítás több fontos kérdést megvilágít, amelyet az eredeti rendeletek homályban hagytak. Az utasítás, amelyet Alezössy adott ki, mielőtt az elnöki állás véglegesen betöltetett volna, megmutatja egyszersmind, hogy milyen nagy mértékben eltér az uj kormány terméspolitikája attól az eredeti tervtől, amelyet a Közélelmezési Hivatal és a Köz- élelmezési Tanács dolgoztak ki. Pusztán interpretálás az a rész, amelyik a zár alá vétel taglalásánál kiemeli, hogy az 1917. évi termésből haszonbér, munkabér, aratórész, cséplőrész. A convenció fejében kötelezett mennyiségeket a zár alávé- tel és igénybevétel dacára is ki kell adni az arra jogosítottaknak. Az aratás és cséplés gondos és sürgős végzésének ellenőrzését az utasítás a törvényhatóságokra bízza és az összes teendők ellátására és nyilvántartására minden törvényhatóság területén külön központi előadók kijelölését rendeli el. A cséplési eredményről a végrehajtási utasítás úgy intézkedik, hogy minden termelő tartozik az 1917. évi termelésből kicsépelt búza, rozs, kétszeres, árpa és zab mennyiségét Írásban bejelenteni. A bejelentést 24 óra alatt a cséplés befejezte után, A „Felsőbányái Hírlap,, tárcája. A Túri Vendel harctéri öröksége. Bogár Kati levelet kapott az urától. Most az olasz harctéren van, pedig legutóbbi levele még a muszkafrontról érkezett. Szivárványos reménykedés közt várta ott, hogy immár kinyillik az uj tavasz legszebb virága : a béke. Olyan biztatóan csendes minden hónapok óta az egyhangú . . . és Kövi Péter boldogan megy haza a többivel. Már látja is messziről pirosmuskátlis kis ablakjukat. . . Megdobban a szive. . . Mindjárt ott lesz. . . . Ott, Meglátja a kis fiát. . . A Petikét. . . Szüretkor lesz három éves . . . Talán eléje is jön már . . . Azt irta a Kati, döcög már az ő kis Petikéje. így szökdécselt Kövi Péter gondolata a reménység fáján ágról-ágra fürgén, mikor a kapitány parancsa hirtelen visszarezzentetle a háború gyászos kalitkájába: „Emberek készülni! Teljes felszereléssel megyünk az állomásra. Visznek bennünket.“ Azután minden gyorsan ment. Előre tolták a tartalékot, Péter ezre'de meg nyolcadnapra már 18 olasz rohamot vert vissza 24 óra alatt. Péter maga sem tudja, hány olaszt küldött a másvilágra golyóval, puskaagygyal, de bizonyos, hogy a hatodik rohamnál ő is örökre odavesz, ha jó pajtása, Túri Vendel, idejében át nem szúrja az egyik kosarast, amint kétfelöl íenekedtek rá. Meg is irta kedves Katijának: legyen mindég hálás a Túri Vendelnek. . . * Hónapos szárazság után üdítő zápor áztatta meg Tarnóca homokos határát. Friss növényillat árad a Tatárdülőhöz vezető ut két oldalán. Mint szerelmes királylány, vágyó szemmel kandikál a nap arany-ezüst fátyla mögül nyugatról keletre: a szép szivárványkirályfi felé, mely ismét . . mint annyiszor . . . kegyetlenül pajzánkodik vele s az égboltnak mindig ellenkező oldalára fut tőle. Bo- szantja a kegyetlen játék. El is födi arczát meg ne lássa fájdalmát az utólérhetetlen. Félhomály ereszkedik alá a falu határára. Élesen kiszökken a homályból Szent János nagy kőszobra, melyet jámborlelkü Pásztor Imre két-három emberöltővel ezelőtt állított oda a falutól 3—4 puskalövésnyire, hol két ágra szakad az ut a szőlők és a Tatárfürdő felé. A szobor fehér-szürke színétől sölétes alak körvonalai válnak külön. Egy térdeplő asz- szony: Kövi Péterné vagy mint lánynéven a falu nevezte: Bogár Kati. Még nem szokták meg a Köviné nevet. Hisz alig néhány hónapig volt asz- szony, kitört a háború, Péter elment és ő azóta megint Bogár Kati lelt. Csak a kicsiny Péter hirdette, hogy Köviné. Ő bókol a szobor előtt s meleg szívvel ojánlgatja a hős Pétert Szent János és minden szentek oltalmába. A tatárdülőn volt meggondozni a kerti növényeket, hogy sokat vihessen a közeli város piacára. Mert nagyban gazdálkodik, mióta magára maradt. Jól meg is tol- lasodott már a három év alatt. Terményekből állatokból szorgalmas és okos munkájával 10 hold földet szerzett a Tatárdülőn, meg rétet vett a Nyilasban, sőt hadikölcsönt is jegyzett pár ezresbankó erejéig. Az ura is ötholdas szegény legény volt, ő is csak annyit vitt neki, hanem msot már jól állnak. Pedig kevés segítsége volt a dologban. Ipa már a hatvanötöt tapossa, Jancsi szolga meg csak a 14-et. Hanem Kati bírta is, tette is kettő helyett. Már a faluhoz közeledik. Egyre Péter levele jár eszében, meg a gazdag Túri Vendel. Hogy utálták egymást, mikor mind a kettő az ő házukhoz járt. Egyszer a Péter leste ki Vendelt, máskor meg a Vendel várta ki Pétert . . . úgy jártak külön-külön hozzá. Pétert is, Vendelt is őrizte anyja, apja, hogy a korcsmába össze ne akadjanak. Egyszer aztán mind a ketten megkérették. Igen . . . egyszerre mind a ketten . . . egyik sem akart lemaradni . . . Hát iszen szó, ami szó . . . nem is volt ő utolsó lány . . . Egyszer úgy esett, meg is hallotta, mikor az öreg Simon Jani bácsi azt mondta valakinek: „Ha kivisznek, ha behoznak (menyasszonyt a faluból, vagy faluba), se búcsúba, se vásárba nincsen párja a Bogár Katinak.“ Egyik sem akart elállni tőle . . . Ő sokat ingadozott, töprenkedett . . . Hanem aztán mégis Péterhez ment: Ne vesse szemére a gazdag legény, hogy semmije se volt . . . Persze, azóta kibékültek a háborúban. Egy szakaszban, egymás mellett harcolnak három esztendeje ... És most Vendel megmentette az ő urát. Hálásnak kell lennie.
