Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-06-21 / 13. szám
XXII. évfolyam. 13. szám. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora iO fillér. Csaba Adorján. A politikai válsággal együtt jár, hogy azok a férfiak, akik a kormányzó párt kötelékében töltötték be tisztjüket, átadják helyüket másoknak. Nincsen helye szentimentális mozzanatoknak, amikor ezt megállapítjuk. A munkapárt egy elvért, egy meggyőződésért kész volt lelépni a hatalomról és hivei megmutatják, hogy sern pozició, sem dekórum nem drágább és nem becsesebb előttük, mint politikai meggyőződésük szolgálata. Azon a napon, amelyen a király elfogadta a kormány demisszióját, Csaba Adorján főispán elhatározta, hogy lemond Szat- már vármegye és Szatmár város főispáni állásáról. A vármegye a múlt csütörtöki közgyűlésén el is búcsúztatta a főispáni széktől és ez a búcsú olyan intimusan meleg és ben- söségteljes volt, az ellenzék vezéreinek könnyfakasztó beszéde oiyan általános szereiéiről tett tanúbizonyságot, aminőt politikai exponens távozása még aligha váltott ki. Csaba Adorján neve szimbólum: a vármegyei és városi közélet szabadelvüségének, becsületességének, a vezető ember egyenességének, magyarságának és puritán nyilt- szivüségének szimbóluma. Hét esztendős kormányzását három fővonás jellemzi: igazság, egyszerűség és jóság. Igazságos volt mindig és mindenkivel szemben. Ö nem ismert diplomata fogásokat, négyszemközti beszédet és állásának a háborús állapotokkal hatáskörben megnövekedett hatalma legjobban bizonyította az ö tántoríthatatlan és rideg igazságérzetét. Egyszerű ember volt és egyszerű volt körülötte minden. Nem ismert pose-okat. Az ö ajtaja nyitva volt gazdag és szegény, kérelmező és panaszos előtt mindenkor. Akin igazságtalanság esett, aki kérni akart, aki segítségért ment — az mind bejuthatott hozzá, azt meghallgatta és tőle senkisem ment el elégedetlenül. Szivének páratlan jósága nemcsak a magánéletben, de a hivatalos ügyek intézése közben is állandóan megnyilvánult. Pártolója volt minden nemes akciónak, segítője minden szegénynek, gyámolitója az elnyomottaknak. A magánéletben kedélyes, közvetlen, konciiiáns modorú volt, családi életéből pedig a családi tűzhely boldog melege sugárzott. A politikában egyenes volt, hü a politikához, amelynek exponenséül vállalkozott, de a legnagyobb országos politikai viharok közepette is tapintatosan kerülte, hogy az általa kormányzott vármegyében és városban kitörjön az egyenetlenség, a pártoskodás. Egyénisége a régi táblabirák egyenes, magyaros, közvetlen alakja volt. Csaba Adorján rövidesen visszavonul domahidai birtokára. Nyugalomba megy. Megható lenne búcsúja, ha nem élne a társadalomban a reménység, hogy Csaba Adorján megválik az állásától, de a közéletben gyakran fogunk még találkozni az ő szeretetreméltó, puritán és népszerű alakjával. Még csak 6 nap. Minthogy a hadikölcsönjegyzések iránt az eddig lefolyt egész jegyzési idő alatt változatlanul nagy volt, az érdeklődés és mert a frontról várható jegyzések nagyrésze még nem érkezett meg, a pénzügyminiszter a nagyobb pénzintézetek kérelmére a junius 12-én lejárt határidőt e hónap 26-áig meghosszabbította. A junius 13. és 26-ika között történő aláírásoknál az aláírási ár — tekintettel az időközi kamatokra — abban az esetben, ha a jegyző fél az aláíráskor az egész aláirt összeget kifizeti, minden 100 K névértékért az eddig 96 K. 30 f helyett 96 K 53 fillér. Az aláirási felhívásban foglaltak egyébként mindenben kiterjednek a junius 13-tól 26-ig bezárólag terjedő határidőben teljesítendő aláírásokra is. Amilyen nagy az érdeklődés más vármegyékben, éppen olyan lanyha nálunk s éppen ezért azok, akik még eddig a hazával és a nemzettel szemben tartozó hazafiul legszentebb kötelezettségüknek bármi oknál fogva nem tudtak, vagy nem akartak eleget tenni, ezzel a határidő kitolással mód adatott arra, hogy e becsületbeli tartozásukat lerójják. Az elmúlt hét csütörtökjén délután 3 órakor helyettes alispán elnöklete alatt a pénzintézetek igazgatói jelenlétében értekezlet volt, melyen elhatároztatott, hogy a helyi lapok közöljék a hatodik hadikölcsönre jegyzettek neveit és a jegyzett összeget, hadd lássuk és hadd lássa a nagy nyilvánosság, hogy azok, akik a háború alatt mérhetetlen nagy vagyonhoz jutottak és amellett még itthon is vannak, kivették-e A „Felsőbányái Hírlap,, tárcája. Szibériában. Szibériában sir egy kis gyerek, Az édes anyja vele pityereg. Sóhajtó lelkén fel-fel kavarog. „Oh azok a rettentő magyarok“ A Tisza mellett sir egy kis gyermek Az édesanyja vele piíyereg. Fel-felzogok; „oh milyen gonoszok Azok a rettenetes oroszok“. Szibériában egy magyar fogoly, A Tisza mellett egy orosz fogoly Gyereksirást hall, elszorul a szive És fájó lelke elszál messzire . . . Úristen, a ki mindezt látva látod, S a béke dolgában töprengve végzel Ne kancelárra! és ne hadvezérrel. Ezekkel tarts te csak haditanácsot. Szávay Gyula. Huszárlovak a csatában. — Német eredetiből. — Egy huszár beszéli: A ió béke időben is hü társa volt a lovasnak, de e háborús, véres napokban csak meghatottsággal lehet derék lovainkról megemlékezni. Akár hiszik, akár sem : a ló tudja, hogy mi csatában vagyunk, ahol keményen és szívósan és erőink megfeszítésével egész az összeroskadá- sig, harcolnunk kell. Azt kérdik, honnan tudom én ezt? Nemcsak én, hanem minden egyes bajtársam tudja, mert nagyon könnyen meg lehet állapítani, hogy igy van. Egynéhányszor állunk erdőben vagy szakadékban, rejtett helyeken. Lovainkról leszállva, mindenki a kantárszárat tartotta kezében és várta, hogy a sor reánk kerüljön, hogy megjöjjön a parancs az indulásra. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy lövegek repültek át az erdőn és puskagolyók süvöltöztek felettünk, nekünk pedig csöndben és nyugodtan ott kellett maradni és várakozni. Az én lovam minden lövés, ágyudörgés és fegyverkattogás után .félre fordította fejét és aggódva, igenis aggódva nézett rám, hogy vájjon ép és sebesületlen maradtam-e. És minden huszárló ilyen én ösmerem őket. És a rohamok! Ha a csatatéren rohamra megyünk, lovaink szilajjá, vakmerővé válnak. Or- cimpájuk kitágul és remeg a vágyakozás izgalmától, a tüzes harcikedvtől; vadul prüszkölnek és előre rohannak; nincsen szükég sem sarkantyúra, sem biztató szóra. Olyanok ilyenkor, mint a mesebeli táltosok, oly iszonyú erővel mennek az ellenségnek, hogy egészen megbénul. Lovaink tudják, hogy harcolunk és együtt küzdenek velünk. Néhány heves támadás és vakmerő nekirohanás alkalmával az orosz gyalog- zorok közé repültünk és a keményöklü huszárkard irgalmatlan nyomatékkai kaszálta a menekülők nyakáról a szálas fejeket úgy, hogy azok nagy ívben meszire repültek. A hirtelen elsáppadó orosz fejekben rémülten tekintő szemek ültek és az eltorzult szájból a nyelvek oly gyorsan ütőd- tek ki és húzódtak vissza, mint egy megbolondult orsó; de fej nélküli test kezei még mindég a borzasztó rémület elhárító mozdulatait végezték. És a mi lovaink az ide-oda röpködő fejek után kapkodtak, megragadták azokat és fejük vad lendületével hátradobták. — Borzasztó lapdajáték! És mennyire félti a ló gazdáját és gondoskodik róla. Én magam láttam, amint a kedves állat a nyeregből sebesülten lefordult lovassát óvatosan fogai közé vette, a kabát zsinórjánál erősen tartolta, de az elernyedő testhez hozzá nem ért és a sebesültet a csata forgatagából kivonszolta. Mondhatni: biztonságba helyezte a huszárt. Ez nem mese. És az sem mese, hogy a mi kedves kapitányunk szürkéje egy heves ütközet alkalmával egyszerre csak őrülten iramodott, azt körülfutotta és ismét eltűnt. Hirtelen újra előrohant, izgatottan és kétségbeesve. Az orvos megismerte a derék lovat, nevén szólította és a nemes állat hátára pattant, amely most egy pillanatra megállóit. A szürke ezután, az orvossal a hátán előrerohant a gyilkos forgatagba és megállott gazdája, a kapitány előtt, aki megsebesülve, ájultan feküdt a földön. A hü ló megmentette gazdája életét. Az északi hadszíntér nagy területén sok-sok gazdátlan, elárvult lovat lehet látni a fájdalomtól mintegy esztelenül fel és alá nyargalni. Mi, akik ismerjük lovainkat, tudjuk, hogy azok ott cél és tervnélkül nyargalnak össze-vissza, a szeretett lovasuk halála miatti bánattól gyötörve. Bátor, hű, nagyszerű lovak ! . . . Fordította: S. M.
