Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-06-21 / 13. szám

XXII. évfolyam. 13. szám. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora iO fillér. Csaba Adorján. A politikai válsággal együtt jár, hogy azok a férfiak, akik a kormányzó párt kö­telékében töltötték be tisztjüket, átadják helyüket másoknak. Nincsen helye szentimentális mozzana­toknak, amikor ezt megállapítjuk. A munkapárt egy elvért, egy meg­győződésért kész volt lelépni a hatalomról és hivei megmutatják, hogy sern pozició, sem dekórum nem drágább és nem becse­sebb előttük, mint politikai meggyőződésük szolgálata. Azon a napon, amelyen a király el­fogadta a kormány demisszióját, Csaba Ador­ján főispán elhatározta, hogy lemond Szat- már vármegye és Szatmár város főispáni állásáról. A vármegye a múlt csütörtöki közgyű­lésén el is búcsúztatta a főispáni széktől és ez a búcsú olyan intimusan meleg és ben- söségteljes volt, az ellenzék vezéreinek könnyfakasztó beszéde oiyan általános sze­reiéiről tett tanúbizonyságot, aminőt politi­kai exponens távozása még aligha váltott ki. Csaba Adorján neve szimbólum: a vár­megyei és városi közélet szabadelvüségének, becsületességének, a vezető ember egyenes­ségének, magyarságának és puritán nyilt- szivüségének szimbóluma. Hét esztendős kormányzását három fő­vonás jellemzi: igazság, egyszerűség és jóság. Igazságos volt mindig és mindenkivel szemben. Ö nem ismert diplomata fogásokat, négyszemközti beszédet és állásának a há­borús állapotokkal hatáskörben megnöveke­dett hatalma legjobban bizonyította az ö tántoríthatatlan és rideg igazságérzetét. Egyszerű ember volt és egyszerű volt körülötte minden. Nem ismert pose-okat. Az ö ajtaja nyitva volt gazdag és szegény, kérelmező és panaszos előtt mindenkor. Akin igazságtalanság esett, aki kérni akart, aki segítségért ment — az mind bejuthatott hozzá, azt meghallgatta és tőle senkisem ment el elégedetlenül. Szivének páratlan jósága nemcsak a magánéletben, de a hivatalos ügyek intézése közben is állandóan megnyilvánult. Pártolója volt minden nemes akciónak, segítője minden szegénynek, gyámolitója az elnyomottaknak. A magánéletben kedélyes, közvetlen, konciiiáns modorú volt, családi életéből pedig a családi tűzhely boldog melege su­gárzott. A politikában egyenes volt, hü a po­litikához, amelynek exponenséül vállalkozott, de a legnagyobb országos politikai viharok közepette is tapintatosan kerülte, hogy az általa kormányzott vármegyében és város­ban kitörjön az egyenetlenség, a pártos­kodás. Egyénisége a régi táblabirák egyenes, magyaros, közvetlen alakja volt. Csaba Adorján rövidesen visszavonul domahidai birtokára. Nyugalomba megy. Megható lenne búcsúja, ha nem élne a társadalomban a reménység, hogy Csaba Adorján megválik az állásától, de a köz­életben gyakran fogunk még találkozni az ő szeretetreméltó, puritán és népszerű alak­jával. Még csak 6 nap. Minthogy a hadikölcsönjegyzések iránt az eddig lefolyt egész jegyzési idő alatt változatla­nul nagy volt, az érdeklődés és mert a frontról várható jegyzések nagyrésze még nem érkezett meg, a pénzügyminiszter a nagyobb pénzintéze­tek kérelmére a junius 12-én lejárt határidőt e hónap 26-áig meghosszabbította. A junius 13. és 26-ika között történő alá­írásoknál az aláírási ár — tekintettel az időközi kamatokra — abban az esetben, ha a jegyző fél az aláíráskor az egész aláirt összeget kifizeti, minden 100 K névértékért az eddig 96 K. 30 f helyett 96 K 53 fillér. Az aláirási felhívásban foglaltak egyébként mindenben kiterjednek a junius 13-tól 26-ig be­zárólag terjedő határidőben teljesítendő aláírá­sokra is. Amilyen nagy az érdeklődés más vár­megyékben, éppen olyan lanyha nálunk s éppen ezért azok, akik még eddig a hazával és a nem­zettel szemben tartozó hazafiul legszentebb köte­lezettségüknek bármi oknál fogva nem tudtak, vagy nem akartak eleget tenni, ezzel a határidő kitolással mód adatott arra, hogy e becsületbeli tartozásukat lerójják. Az elmúlt hét csütörtökjén délután 3 órakor helyettes alispán elnöklete alatt a pénzintézetek igazgatói jelenlétében értekezlet volt, melyen elhatároztatott, hogy a helyi lapok közöljék a hatodik hadikölcsönre jegyzettek ne­veit és a jegyzett összeget, hadd lássuk és hadd lássa a nagy nyilvánosság, hogy azok, akik a háború alatt mérhetetlen nagy vagyonhoz jutot­tak és amellett még itthon is vannak, kivették-e A „Felsőbányái Hírlap,, tárcája. Szibériában. Szibériában sir egy kis gyerek, Az édes anyja vele pityereg. Sóhajtó lelkén fel-fel kavarog. „Oh azok a rettentő magyarok“ A Tisza mellett sir egy kis gyermek Az édesanyja vele piíyereg. Fel-felzogok; „oh milyen gonoszok Azok a rettenetes oroszok“. Szibériában egy magyar fogoly, A Tisza mellett egy orosz fogoly Gyereksirást hall, elszorul a szive És fájó lelke elszál messzire . . . Úristen, a ki mindezt látva látod, S a béke dolgában töprengve végzel Ne kancelárra! és ne hadvezérrel. Ezekkel tarts te csak haditanácsot. Szávay Gyula. Huszárlovak a csatában. — Német eredetiből. — Egy huszár beszéli: A ió béke időben is hü társa volt a lovas­nak, de e háborús, véres napokban csak meg­hatottsággal lehet derék lovainkról megemlékezni. Akár hiszik, akár sem : a ló tudja, hogy mi csatában vagyunk, ahol keményen és szívósan és erőink megfeszítésével egész az összeroskadá- sig, harcolnunk kell. Azt kérdik, honnan tudom én ezt? Nem­csak én, hanem minden egyes bajtársam tudja, mert nagyon könnyen meg lehet állapítani, hogy igy van. Egynéhányszor állunk erdőben vagy szaka­dékban, rejtett helyeken. Lovainkról leszállva, mindenki a kantárszárat tartotta kezében és várta, hogy a sor reánk kerüljön, hogy megjöjjön a parancs az indulásra. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy lövegek repültek át az erdőn és puskago­lyók süvöltöztek felettünk, nekünk pedig csönd­ben és nyugodtan ott kellett maradni és vára­kozni. Az én lovam minden lövés, ágyudörgés és fegyverkattogás után .félre fordította fejét és aggódva, igenis aggódva nézett rám, hogy vájjon ép és sebesületlen maradtam-e. És minden hu­szárló ilyen én ösmerem őket. És a rohamok! Ha a csatatéren rohamra megyünk, lovaink szilajjá, vakmerővé válnak. Or- cimpájuk kitágul és remeg a vágyakozás izgal­mától, a tüzes harcikedvtől; vadul prüszkölnek és előre rohannak; nincsen szükég sem sarkan­tyúra, sem biztató szóra. Olyanok ilyenkor, mint a mesebeli táltosok, oly iszonyú erővel mennek az ellenségnek, hogy egészen megbénul. Lovaink tudják, hogy harcolunk és együtt küzdenek velünk. Néhány heves támadás és vak­merő nekirohanás alkalmával az orosz gyalog- zorok közé repültünk és a keményöklü huszár­kard irgalmatlan nyomatékkai kaszálta a mene­külők nyakáról a szálas fejeket úgy, hogy azok nagy ívben meszire repültek. A hirtelen elsáppadó orosz fejekben rémülten tekintő szemek ültek és az eltorzult szájból a nyelvek oly gyorsan ütőd- tek ki és húzódtak vissza, mint egy megbolon­dult orsó; de fej nélküli test kezei még mindég a borzasztó rémület elhárító mozdulatait végezték. És a mi lovaink az ide-oda röpködő fejek után kapkodtak, megragadták azokat és fejük vad len­dületével hátradobták. — Borzasztó lapdajáték! És mennyire félti a ló gazdáját és gondos­kodik róla. Én magam láttam, amint a kedves állat a nyeregből sebesülten lefordult lovassát óvatosan fogai közé vette, a kabát zsinórjánál erősen tartolta, de az elernyedő testhez hozzá nem ért és a sebesültet a csata forgatagából ki­vonszolta. Mondhatni: biztonságba helyezte a huszárt. Ez nem mese. És az sem mese, hogy a mi kedves kapitá­nyunk szürkéje egy heves ütközet alkalmával egyszerre csak őrülten iramodott, azt körülfutotta és ismét eltűnt. Hirtelen újra előrohant, izgatottan és kétségbeesve. Az orvos megismerte a derék lovat, nevén szólította és a nemes állat hátára pattant, amely most egy pillanatra megállóit. A szürke ezután, az orvossal a hátán előrerohant a gyilkos forgatagba és megállott gazdája, a kapitány előtt, aki megsebesülve, ájultan feküdt a földön. A hü ló megmentette gazdája életét. Az északi hadszíntér nagy területén sok-sok gazdátlan, elárvult lovat lehet látni a fájdalomtól mintegy esztelenül fel és alá nyargalni. Mi, akik ismerjük lovainkat, tudjuk, hogy azok ott cél és tervnélkül nyargalnak össze-vissza, a szeretett lovasuk halála miatti bánattól gyötörve. Bátor, hű, nagyszerű lovak ! . . . Fordította: S. M.

Next

/
Thumbnails
Contents