Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-03-22 / 6. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

„Temetéseket rendezek.

Villámokat szórok.

A pokol orgiáit üvöltöm.

A küzdve-küzdőket is lefektetem.

Szeleket támasztok.

Vérengzésre ösztönzők.“

Édes szépszavu harangjaink, mely igen rút elváltozáson kell hát nektek átmennetek, milyen tökéletesen mássá alakul át eddigi szép hivatásotok!

De azért csak menjetek, menjetek Isten nevében a földi poklok tornácaiba. Hazánk szent érdekei parancsolnak veletek, s -»a haza minden előtt!* A hitnek testvére a győzedelem, a vallásnak rokona a megdicsőülés. Eddig a hitnek, a vallásnak állottatok szolgálatában: uj alakotokban juttassátok, óh juttassátok meg- dicsőült győzedelemre azokat a mi fiainkat, tesvéreinket, kik a távoli csatamezőkön állanak mellettetek!

Isten veletek, harcrakelt harangjaink, a hadak Ura, a magyarok Istene legyen veletek!

Amerika

Amerika szakítása Németországgal kevésbé jelenti egy uj helyzet előállását, mint egy régi helyzet tisztázódását. Nem egy semlegesség szűnt meg, hanem csak egy látszata a semlegességnek. Egy ország semlegessége azt jelenti, hogy semmi módon se avatkozik bele a birkózó ellenfelek harcába, csak arra vigyáz, hogy a nagy tűz az ő portáját ne veszélyeztesse. Semmi olyat nem cselekszik, a mit akármelyik hadviselő fél magával szemben ellenségesnek, vagy a másik irányában támogatásnak tekinthetne. Egyforma mértékkel már ennek is, annak is. Pártatlan és igazságos.

Tagadhatatlan, hogy a semlegesség ilyen gyakorlása és fentartása rendkívül nehéz, kényes és keserves föladatot hárított ama kevés állam kormányaira, a melyeket kegyes sorsuk megóvott attól, hogy martalékai legyenek az óriási viiágveszedelemnek: de két tűz közzé helyezetten folyton teljes éberséggel kellet vigyáznunk. Ezeknek kijutott a háború szenvedéseiből és súlyos kényelmetlenségeiből, ha nem is vettek részt a háborúban.

Amerika azonban nem tartozott e nehéz föladatokkal megterhelt államok közé. Az ő házát egy tenger választja el az európai nagy tűzvésztől. Őt semmiféle közvetlen veszedelem nem fenyegette. Ő minden ország között a legköny- nyeben maradhatott volna igazán és kifogástalanul semleges, pártatlan nézője az eseményeknek. Sőt ennél több is lehetett volna. Az egész emberiség jóltevője. És ehez semmi másra nem lett volna szüksége : csak igazi és becsületes semlegességre.

Ha az Unió abban a pillanatban, a mikor Anglia a maga tengeri tulhatalmával visszaélve minden jog ellenére elzárta a semlegesek vizi útját Németország felé még olyan áru bevitele elől is, amelyek szabad forgalmát nemzetközi egyezmények biztosítják, - a korrekt semlegesség álláspontjára helyezkedik, a háborúnak már vége lett volna. Amerikának semmi egyebet nem kellett volna tennie, mint gyakorolni a pártatlanság követelését. Nem érintkezni többé azzal a féllel sem, amely jogtalan erőszakkal lehetetlenné tette, hogy a másikkal jogos érintkezésben maradjon.

De Amerika nem ezt tette. Amerika tartott egy kenetes prédikációt arról, hogy amit Anglia cselekszik, az nyilvánvaló jogtalanság, de a viz szabadságát prédikálván, vigan nyelte a mi vérünkből préselt aranyat. Jó pénzért csak úgy ontotta ellenségeinknek nemcsak azt, a mit az egyezmények megengednek, hanem mindazt is, amit a leghatározottabban tiltanak. Élelmet, hadiszert, ágyút, puskát, municziót. Táplálta, ruházta, fölszerelte és fölfegyverezte őket és hogy meg ne szoruljanak a fizetésnél, jó kamatra pénzt is kölcsönzött nekik, amennyi kellett.

Ez volt a Wilson semlegességi politikája és ebben mutatott példát a legnagyobb és legtekintélyesebb semleges hatalom a többinek - a pártatlanságból, az igazságból és az őszinteségből. Rengeteg vérünkbe és szenvedésünkbe került nekünk Wilson ur furcsa semlegessége, de leteriteni ez se tudott. Sőt megtalálták azt a csodás fegyvert is, a mely alkalmasnak bizonyult, hogy ettől a semlegességtől is megoltalmazzon bennünket és azt a hurkot, a mellyel Anglia minket akart megfojtani, az ő nyakába vethessük. Csudálatos buvárhajóink hatalma lehetővé tette nekünk, hogy ellenségeinket, akik minket elzártak, most mi vegyünk zárlat alá. És mi Amerikától a semlegesség olyan sérelmeit, a milyeneket ellenségeink javára elkövetett, nem kívánunk. Nem kérünk tőle se pénzt, se hadiszert, se muníciót, se semmiféle dugárut.

És ime : ugyanaz a Wilson a ki készségesen tűrte és prédikációkkal takargatta azt, hogy ellenségeink elzárjanak minket, most egyszerre kardot csörget, a mint mi mondjuk ki ellenségeinkre ugyanezt az Ítéletet. Amit az jelent, semmi más, mint az, hogy Amerika levette az

és sárgaréz van a hajómon, jelzéssel kértek utasítást a czirkáló parancsonokátói. Azt a választ kapták, hogy el kell sülyeszteni a hajót.

A tisztek megengedték, hogy kiki elvigye a maga holmiját, jómagam még két 500 konzerves dobozzal telt zsákot is magammal vittem a czirkálóra. Ott a kapitánynak tiltakozásomat jelentettem be hajóm elsülyesztésén. A kapitány kajütjének falán egy hajónak képét és kereszt- metszetét pillantottam meg. Mind a kettőn ezt a felírást olvastam el: „Ő felsége Puyme hajója.“ A kapitány észrevette érdeklődésemet és sietett megnyugtatni, hogy a szóbanforgó „Puyme“ hajó nem azonos azzal a czirkálóval, a melyen vagyunk.

Kérésemre a parancsnok megengedte, hogy hajóm elsülyedését lefotografázzam. Órával kezében pontosan megmondta, hogy két perc múlva robbanás lesz a hajó géptermében.

Úgy is lett. Pontosan két perczczel utóbb rettenetes robbanás hallatszott és a gépészek csak úgy röpködtek a levegőben.

A cirkáló alsó helyiségeiben élénk élet járta. Ott élte világát a liverpooli „Voltaire“ gőzös 93 matróza. Hajójukat előző napon sülyesz- tette el a cirkáló. Két nappal később egy hallal megrakodott újfundlandi schooner hat emberével szaporodott meg a gyülekezet. Még aznap este tűnt fel a szemhatáron a „Mount Temple“ kanadai gőzös amely 750 lovat hatalmas kutyafalkát és 5000 tonnánál több darabárut szállított. Csakhamar leszállóit mindenestől a tenger fenekére.

Deczenber 8-án a londoni „King George“ hajóval akadtunk össze, a mely darabárun felül 750 tonna puskaport is szállított. A németek

egy ideig tanácskoztak azután kinyitották az angolhajó szellőztető szelepeit s megvárták, mig a hajó körülbelül nyolcz óra leforgása alatt teljesen elmerült. Bölcsen tudták, hogy ha torpedót lőnének a hajóba, az akkora robbanással repülne a levegőbe, hogy az ő hajójuk is belepusztulna.

Deczember kilenczedikéna liverpooli „Cambrian Range“ hajót sülyesztették el a németek, következő nap a White Star Line „Georgie“-jét, a mely 7000 tonnányi darabárun felül 1200 lóval volt megrakodva. Az angol hajón a német figyelmeztető lövésekre érthetetlen vakrémület támadt. A legénység ötven embere, nyilván álmából riadtan, egy szál ingben a tengerbe vetette magát. Pedig senki nem bántotta, még csak nem is fenyegette őket.

Deczember 11-én bukkant föl végre a „Yarrowdale“, a mely darabáruval megrakva Kiladelfiából Ée Havreba tartott. A czirkálón akkor már ötszáz ember volt; örömest fülelte le hát az angol hajót és szállította át reá foglyait. Néhány nappal azután a londoni „Saint Théodore“ szénszállitó gőzös is foglya lett a czir- J kálónak.

Badewitz hadnagyot, ki a „Yarrowdale“-t Svinemündébe vitte, igy jellemzi a norvég kapitány :

— Soha életemben nem láttam olyan rendkívüli férfit, mint hajónk vezetője. Máig is csodálkozom rajta, hogy egyáltalán él még. Badewitz egyáltalán nem aludt az egész hosszú ut során. Egész idő alatt állandóan a fedélzeten j tartózkodott, és pihenése mindössze annyi volt, j hogy néha elbóbiskolt karosszékében egy pillanatra. Kíméletlen energia volt annak a férfiúnak minden porczikája.

álarcot. De eddig is tudtuk, mi van az álarc alatt és egy csöppet se riadtunk meg most, hogy az igazi képét látjuk A mit ezután megtehet, eddig is megtette. Segítette ellenségeinket minden lehető módon. Mi eddig se kaptunk tőle mást, mint fenyegetést, valahányszor erélyesebben akartunk sikraszálni ellenségeink jogtalanságaival szemben és most már egy nagy okunkkal több van, valóban minden eszközt fölhasználjunk azok leteperésére, a kik oly dühös elvetemedettséggel akarnak bennünket megsemmisíteni. Eddig is elbántunk velük, ezután se fog gaz szándékuk sikerülni, akár nyíltan támogatja őket Amerika, akár — semlegesen támogassa.

Városi közgyűlés.

Elnök : Farkas Jenő kir. tan. polgármester. Jegyző : Spáczay Gyula közig, tanácsnok h. főjegyző.

1. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. Belügyminister urnák 500/1917. V. a. sz. körrendeleté az 1917. évi rendőrségi államsegély kiutalásáról. A közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatának elfogadásával az 1917. évre kiutalt rendőrségi államsegélyt a bemutatott és főszámvevő által összeállított kimutatás alapján és pedig a rendőrkapitány és rendőrtiszt fizetése kiegészítésére 1050 K, a rendőrőrmester fizetése 1028 K, a rendőrök fizetése 800 K, rendelkezési alapra 200 K, rendőrök oktatására 800 K, ugyancsak kiképzésre 600 K, rendőri hivatal fűtésére 678 K, villanyvilágításra 170 K, 20 utcai tizedes fizetésére 120 K, rendőrségi dijnok évi fizetése 600 K, 2 ideiglenes rendőr fizetésére 1080 K, fordítani határozza s a bemutatott és felolvasott kimutatás jóváhagyási záradékkal ellátva jelen határozat kapcsán felsőbb jóváhagyás végett az iratokkal a vm. törvényhatósághoz beterjeszteni határozza.

2. Olvastatott 5000 K rendkívüli állami segély engedélyezéséről a 672/1917. sz. főispán i rendelettel megküldött 193276/1916. sz. leirata a nagyméltóságu m. kir. belügyminister urnák. A közgyűlés a leiratot örvendetes tudomásul veszi s a kiutalt 5000 K összeget a leirat értelmében felhasználni és elszámolni, egyidejűleg a kiutalásért Belügyminister ur O nagyméltóságának hálás köszönetét kifejezni határozza.

3. Olvastatott a Ganz-féle villamossági részvénvtársaság beadványa a villamos áram egységárak felemelése iránt. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a kérelmet tekintettel árháború által előidézett rendkívüli helyzetre, jogosnak találja az áram egységárát f. év. január 1-től kezdődőleg Hw. óránként 10, azaz tiz fillérben állapítja meg.

4. Olvastatott a K. M. urnák 89658/1916. Vl.-a sz. rendelete városi helypénz díjszabályzat ügyében. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a városi helypénz és mérték használati díjszabályzatot a ministeri leiratban felsorolt észrevételeknek megfelelőleg átdolgozva elfogadja és azt felsőbb jóváhagyás végett vm. alispán utján 4 példányban az illetékes ministeriumhoz felterjeszteni határozza.

5. A tanács beterjeszti a Kisbánya község mellett lévő vágásterületen kitermelt 1000 mA bükk nyír és éger tűzifa eladásra f. év február 24-én megtartott árverésről a jelentést a bizottság javaslatával. A közgyűlés a bizottság javaslata elfogadásával a beadott ajánlatok közül mint előnyösebbet Mayer Salamon felsőbányái lakos azon ajánlatát, mely szerint a tűzifa m8-ért átlagos 10 K 52 fillért Ígért, egyhangúlag elfogadja azzal, hogy a termelés a vételár befizetése után kezdhető meg s a letett bánatpénz az üzlet lebonyolításáig visszatartandó. Vevőt pedig felhívja, hogy a vételárat a várpsi pénztárba 8 nap alatt fizesse be.

6. Olvastatott a városi szülésznők kérelme, melyben a háborús segély terhére részükre kiutalt összeget elengedni kérik. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg tekintettel a háború által előidézett nehéz megélhetési viszonyokra a kérelemnek helyt adni s a szülésznők részére háborús segélyként/kiutalt összeget és pedig özv. Dravetzki Károiyné által felvett 200 K, Zsigmond Agnes által felvett 200 K-t elengedni, illetve terhűkről leirni határozza.

7. Olvastatott özv. Holló Istvánné felsőbányái lakos tüzkárosult kérelme, melyben épületi fa kiadását kérelmezi. A közgyűlés a bizottság javaslata elfogadásával, tekintve kérelmezőnek