Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-02-03 / 3. szám
TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes' szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére | Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá I ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Gazdasági feladataink. — Irta: Tisza István. Ellenségeinknek uz a törekvése, hogy kiéheztessenek és fegyverletételre kényszerítsenek bennünket, elsősorban mireánk magyarokra hárít fontos kötelességeket. Rendes körülmények között éléskamrája vagyunk Ausztriának; ha az Úristen jó terméssel áldott volna meg bennünket, Ausztria szükségletének fedezése mellett elláthattuk volna kenyérnek valóval német szövetségesünket is anélkül, hogy a magunk fogyasztását megszorítottuk volna. Az isteni Gondviselés azonban másként határozott. Mintha csak minden tekintetben próbára akarta volna tenni a magyar nemzetet. A reánk nehezedő sok ellenség túlerejével együtt gazdasági csapásokkal is meglátogatott bennünket. Az 1914. évi termés az utolsó évtizedek legrosszabb termése volt és ha sokkal több búzánk termett is 1915-ben, mint a megelőző esztendőben, a különben sem fényes 1915-iki termés egy részét ott verte az eső, a tengeri termést korai fagy dézsmálta meg, úgy, hogy végeredményben gyenge gazdasági év volt az elmúlt esztendő is. Hogy ilyen viszonyok között is megálljuk helyünket és füstbe megy ellenségeink gonosz szándéka, azt megmutattuk az elmúlt tél és tavasz nehéz hónapjaiban. Félannyi kenyeret ettünk mint más időben, annak nagyrésze is kukoricalisztből készült. A haza oltárára vitte a magyar nép azt a mindennapi kenyerét is, T A R C A. Német csatadal. Fegyvert a kézbe honfiak! Acélkardok csattogjanak. Mikor az ellen erre tart S a Rajna partra támad: Rohanjatok előre! A Rajna éltetője Az ős Germániának! Nem érdemel egy korty italt, Egy asszony aj kát, egy sóhajt, Ki önként fegyvert nem ragad S az ellenre nem támad! Rohanjatok előre! A Rajna éltetője Az ős Germániának! Fordította: liévai Károly. Egy hadapród leveleiből. 1915. november 27. 24-én reggel még ágyban feküdtem, mit sem sejtve, mikor az őrnagy ur kéretett s megkérdezte, van-e kedvem a harctérre menni.*) •) Levélíró h. parancsnok és előadó volt egy tar. a lékos tiszti iskolában, amit Isten egyik leggazdagabb áldásának tud és becsül meg a magyar ember. Csak aki ismeri a magyar nép életviszonyait, csak aki tudja, milyen nagy szerepet játszik a kenyér és a tésztás étel annak élelmében, csak az tudja megítélni, mekkora áldozatot hozott e nép, amidőn hosszú hónapokon át kevés és rossz kenyeret evett. Meghozta ezt az áldozatot is a hazáért jó szívvel, zúgolódás nélkül és nem hozta meg hiába, mert hiszen nemcsak magunk megélhettünk a harmadévi rossz termésből, de juttattunk Ausztriának is annyit búzánkból és kukoricánkból, ameny- nyire feltétlenül szükségük volt. Az idén korántsem olyan súlyos a helyzet, mint amilyen a múlt évben volt. Ha tavaly megéltünk, az idén kevesebb erőfeszítéssel és áldozattal kell megélnünk, csak tartsa magát kiki az elrendelt takarékos életmódhoz és szolgáltassa be lelkiismeretesen a közélelmezés céljaira feleslegét. És ha nehézséggel kell küzdenünk, annak okát csakis abban keressük, hogy ebben a tekintetben nincsen rendben a dolog. Tudjuk, hogy mennyit termett, arról is biztos jelentéseket kaptunk, hogy hétről-hétre hány mm. gabonát csépeltek el az országban, biztosan megállapíthatjuk tehát a még meglevő készleteket. Es mégis azt tapasztaljuk, hogy sokkal kevesebb eladó termény van bejelentve, mint amennyinek a lakosság kezén meg kell lennie. Biztosan tudjuk, hogy a gazdák egy Erre természetesen más felelet részemről nem lehetett, mint hogy : igen. Rögtön hadapród lettem ; fizetésem csak decembertől kezdődik, egyedül a felszerelésre kaptam 280 koronát; egyelőre többet nem. Csak ma délután utazom Sta- nislauba, mert a távirat téves volt, amelyben az olasz frontra kértek; tőlünk ott nincs senki- sem, igy Galíciába megyek. Örültem, hogy megláthatom a szép Tirolt, de igy is végtelenül boldog vagyok, hogy a jó Isten mindenben úgy teljesítette óhajomat, ahogy csak elképzelni tudtam. Én erősen bizom a Mindenhatóban, hogy továbbra is meg fog őrizni minden bajtól. Oly boldog és nyugodt vagyok, le se tudom Írni. Kitünően felvagyok szerelve, rengeteg meleg holmim ; igaz sokba is kerüit, de ez most nem jöhet számításba. Tessenek örülni, hogy végre elértem célom, részt vehetek gyenge tudásommal, de annál rajongóbb. szívvel ebben a nagy nemzeti védelmünkben. Érzem, hogy megóv a jó Isten, legyenek nyugodtak és én igyekezni fogok arra is, hogy büszkék is lehessenek reám, mert meg fogom állani ott is helyemet. Áldja meg mindnyájukat az Egek Ura, üdvözlök szeretettel mindenkit, akik engem is szeretnek. Éljen a haza 1 Kassa, 1915. nov. 27. Már itt vagyok, Stanislauba megyek ott tudom meg utam tulajdonképeni célját, mely egészen biztosan a Zióta Lipa mentén, illetve Stripa mentén lesz. része minden rendelet és hatósági felhívás dacára, titokban tartja gabonakészletét jés tudjuk, hogy a fogyasztóközönség, ahdí csak módját ejthette, igyekezett kelleténél nagyobb készletre szert tenni. Ez az oka, hogy a kormánynak a készletek bejelentésére vonatkozó uj rendelete sem járt kellő eredménnyel. Már pedig ez nem jól van igy. A nemzetnek nem szabad elfelejtenie, hogy világháborúban, élet-halálharcban és — mint a múltkor kifejtéin — ostromlott várhoz hasonló helyzetben vagyunk. Gondoljunk mindarra, amit Przemysl várába zárt fiaink most egy esztendeje szenvedtek. Mit mondanának ők, ha azt kellene hallaniok, hogy az itthonmaradottak a haza javáért egy kis nélkülözést sem hajlandók elviselni s inkább ellenszegülnek a haza védelmében eljáró hatóságnak, inkább gyengítik győzelmes seregeink kilátásait, semhogy rendes kenyérforrásuk- nak némi megszorítását elviseljék? És mit mondanának a lövészárkainkra rontó orosz és olasz tömegeket halálmegvetéssel feltartóztató fiaink, mit a Balkán hóboritotta bércein legyőzhetetlenül előnyomuló hősök, ha azt kellene hallaniok, hogy amit emberfeletti erőfeszítések, nélkülözések, küzdelmek árán, kiontott vérükkel szereztek, azt az itthonmaradottak önzése, gyengesége, kapzsisága kockára teszi? A kormány ismeri kötelességét. A meglevő készletek felkutatására és megszerzésére meg fog tenni minden lehetőt. Szigorú utasítást adott a pénzügyőrségStanislau, 1915. nov. 28. Most este 6 órakor érkeztem ide. 70 filléres mesés szobám van, a legelső szállodában. Remek város Stanislau. Csak azt bánom, hogy nem itt szereltem fel magam, mert vagy 30°/o* kal kevesebbe került volna és hozzá nagyobb a választék. Ezekhez járul a lengyel kereskedők előzékeny viselkedése. Mindenütt Hoch Ungarn! ezzel köszöntik az embert. Most megyek a sze- mélygyüjtő állomásra jelentkezni, akkor tudom csak meg, hogy mikor megyek tovább. Fel vitte ám az Isten végre a dolgom. János szolgám olyan ügyes derék legény, úgy el fog kényeztetni, még a harisnyám is ő akarná felhúzni. Soha egy pillanatra el nem hagyna. Már 1911 óta katona, árva gyerek, egyedül egy kis húga él. Igen sok szép nőt lehet itt látni, érdekes típusok. Holnap délután 2 órakor utazom tovább. Nem is hinné az ember, hogy 30 km.-re van a fronttól. Stanislau, 1915. nov. 30. Most megyek tovább Halics felé, végcél Povhajce. Harctér, 1915. nov. 31. Most 11 órakor jelentkezem a Korpsartile- riéchevnél, azután szánon megyünk az üteghez. Mesés mozgalmas élet van ebben a kis lengyel városkában, ahol H. altábornagy hadtestének parancsnoksága van. Van itt minden. Milchwirth schaít, Militair írizeur, Zahn ambulatórium és még annyi meg annyi le sem irható. Ebben a hadsereg csoportban fogok én is tartozni. Olyan
