Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-09-28 / 20. szám
TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ i I A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére í Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá I ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A szatmármegyei románság hűségnyilatkozata. A szatmármegyei románság sem maradhatott el a velünk érző és velünk harcoló magyar románok ama milliói közül, akik Románia árulása és betörése óta nap-nap után megragadtak minden alkalmat, hogy lelkes szavakkal is tanúságot tegyenek Magyarország iránt érzett hűségükről. Szatmárvármegye románjait a mai napra hívta össze Marchis Romulus vármegyei főesperes Nagykárolyba, hogy megjelenve Csaba Adorján főispán előtt élő szóval kifejezést adjanak hagyományos, tántoríthatatlan királyhüségüknek és törhetetlen hazaszeretetüknek. Tudott és várt dolog volt ez a hűségnyilatkozat, mégis örvendetesen szép volt bizonysága annak, hogy Szatmár megyében együtt, egy célért dolgozott eddig és harcol ezután bármilyen anyanyelvű társadalom. A vármegye hatalmas tanácskozó termében a magyar király képe, a magyar kormány képviselője előtt elhangzott uj román hűség eskü záloga a diadalmas, nyugodt jövendőnek. Délelőtt 11 órakor vonultak fel Marchis Romulus főesperes vezetése alatt a szatmármegyei románság képviselői a vármegyeház nagytermébe. A főesperesen kívül részt vettek a deputációban: Papp József nyug. táblabiró, Achim György bankigazgató, dr. Barbul I. Károly ügyvéd, Koltó Demeter főkönyvelő, dr. Drágos Theofil ügyvéd; Ossián Pánofil szamosközi esperes, Bogdán András nagykárolyi kerületi esperes, Papp Elek, Papp János, Mihálka János, Marosán György, Csordás Mihály, Stanczu György, Szilagyi György esperes- parochusok; Ajakij János, Abrudán Kornél, Szakáll János, Papp Demeter, Marosán Aurél, Ardeleán László, Anderkó Viktor, Campián Emánuel, Cionte Döme, Bottá Mihály, Sinka György, Poppán Vazul, Papp Sándor, Germán Tivadar, Papp Mihály, Fet Joachim, Gregár Joachim, Máthé Grácián, Eassiedán István, Selagián Flórián lelkészek ; Giniti Mihály, Nagy Tivadar, Magdás Aiiarián, Niksza Ambrus, Sturza János, Márkus Mihály, Anderkó Sándor tanítók; Fábián Béla nagykárolyi egyházgondnok, Szabó János községi biró, Papp István magán-ó, Püí György, Oláh Mihály, Kurtyán Mihály, Donka Demeter, Simonka Traján, Karbunár Corjolán, Erdei János, Donka Gábor, Vida János birtokosok, Sinka József, Kosárka György, Murg Demeter, Márián János, Sopronyi László, Sinka György, Zsurzsa György, Arany János és Vanka Valentin iparosok. A megjelentek hatalmas éljenzéssel fogadták a terembe belépő főispánt, aki előtt Marchis Romulus főesperes a következő hűségnyilatkozatot olvasta fel: Méltóságos Főispán Ur! Szatmárvármegye tekintélyes számú románságának képviselői vármegyénk minden románlakta vidékéről összegyűlt küldöttségben, ezen hazánkra kényszeritett világháború forgatagában, egyedül hazafias szent kötelességünktől buzdiítatva, immáron másodízben jelenünk meg Méltóságod vármegyénk főnöke, mint a magas államkormány képviselője előtt. Két évi lankadatlan, kitartó, hősi küzdelem után a minden oldalról ránk törő ellenség ellen, hazánk ellenségeinek száma nemhogy fogyott volna, hanem meglepetésszerűen egy újabbal szaporodott. A szomszédos Románia hadat üzent Monarchiánknak, amelyben a dicsőséges Habsburg dinásztia alatt több millió román él hűségben, egyetértésben, összetartásban és örvendetes fejlődésben a monarchia többi nemzetiségével együtt. Megdöbbentőleg hatott reánk magyar- országi románokra ezen hadüzenet, mert lehetetlennek tartottuk, hogy Románia az Orosz birodalommal szövetkezhessél^ amely leginkább veszélyezteti a román fajnak existenciá- ját, mert hisz éppen Románia történelme tanúskodik Oroszország hálátlansága és perfi- diájáról. A magyarországi románság, a történelem megcáfolhatlan tanúbizonysága szerint, több, mint egy évezreden át a haza igaz, hű fiaival együtt, mindig testvéri szeretet és egyetértésben védte e haza drága szent földjét minden ellenségével szemben. Soha elnyomott fajnak nem tekintette magát Szent István első királyunk koronájának népei között. Ezt vele a lovagias ntagyar nemzet sohasem éreztette. Avagy máskülönben miként volna megmagyarázható azon határtalan hősi elszántság, azon odaadó rajongó hűség és szeretet, azon haláltmegvető vitézség, mit ezen rémes világháborúban eddig tanúsított a hazai R „Felsőbányái Hírlap" tárcája Üzenet. — Irta : Révai Károly. — Üzenet jött a székelyek honából, Tüzes betűkkel az égen világol: „Akinek kedve vón vadászni tán, Most dúvadat lel fent a Hargitán. Bősz farkascsorda üvölt, mint az orkán Réka sírjánál, a Kalonda ormán, Hol táltosok főpapja vén Ubul Oltárt emelt a hegy szikláibul A fehér ménnek, mit papok leszúrnak Áldozatul, a hatalmas Hadúrnak: Firtos, Kadicsvár, Budvár berkeit A dúvadak csordái felverik. Ugronbarlang, Bágyi és Csalatornya, Mintha őserdők vadaskertje volna. De nincs nemes vad: gimek, szarvasok; Mind egytől-egyig éhes ordasok, Mik székely vérre szörnyen szomjasok.“ . . . S az anyaország hörgve felsikolt Megmozdul attól élő és a holt : „Ébredjetek Attila, Csaba, írnák! Bontsátok ki a hun vitézek sírját! Hadd szánjanak ki sirjokból legott És kezdjék meg a nagy vadászatot. Csattogjon újra fokos; dárda, kópja ! A bestiáknak vesszen légiója! Réka anyátok - aranyhaju asszony, Kőüstökben fenyőgyantát olvasszon, S a székelynők közt osztogassa szét, Hogy gyújtsák föl a bestiák fejét. Hol földeteket Vargyas vize mossa, A hulló vértől váljék bíborosra, Mint egykor, midőn tatárcsorda jött S a székely győzött Athlamos fölött Mikor szent László élő testet ölte, És csatabárddal pusztította, ölte A tatárcsorda milljó ördögét, Hogy megmenthesse székely nemzetét. Pusztítsd te is, ki berkeidbe jár! Előre hát most! Élet vagy halál! Székely fiuk! így parancsolja ezt A pogány-isten és a szent kereszt!“ Hindenburg. Érdemes rajta elgondolkozni, miért van az, mi az oka annak, hogy az ötvenéves katonai jubileumát ünneplő Hindenburg neve köré nemcsak a német nép, hanem az egész világ közvéleménye olyan dicsőségkoszorut font, a melynek a sugarai elliatolnak az idők végtelen messzeségébe. Miért van az, hogy meggyőződésszeriien él bennünk már most az a tudat, hogy ezt a redkivülien nagy hadvezért mint a világháború i egyik legkimagslóbb egyéniségét fogja beálli- j tani a történelem, hogy nemcsak múló káprázat, j nemcsak eloszló rajongás az, a mi az ő nevét | ma körülveszi, hogy Hindenburg elmulhatatlan, j mindig megmaradó nagyság. Ha az okokat j keressük, erősen és öntudatosan kellene szembe ■ nézni azokkal a perspektívákkal, a melyek a számunkra és Németország számára a világháború kezdetén megnyíltak. Hogy ehhez mód kínálkozzék, természetszerűen szükség volna mindazokra az őszinte adatokra, a melyek csak a háború után vetődhetnek föl és kerülhetnek a nyilvánosság megnyitása elé; egyelőre azonban meg kell elégedni azzal az anyaggal, a mi ma rendelkezésére áll. Közismert tény, hogy a német katonai irodalom az orosz-franczia szövetség megkötése óta arra az alapra helyezkedett, hogy Németország mozgósítása mérföldlépésekkel megelőzi Oroszországot ; Moltkenak, a német vezérkar volt főnökének a fáradozásai elsősorban arra irányultak, hogy a mozgósítás villámgyors keresztülvitelét organizálja : ennek az organizácziónak a megteremtésében eléggé föl nem becsülhető érdemei vannak. A német haditervnek az volt a bázisa, hogy egy német-orosz-franczia háború esetén Kelet-Poroszországot fel kell -adni; a német haderők zömét Francziaország ellen kell konczentrálni. Moltke és Schlieffen tanításai azon_alapultak, hogy Francziaországgal szem- | ben gyors eredményt lehet elérni az invázió következtében és akár keresztülvihető a ham áros békekötés, akár nem, a franczia haderő meg- verése után Francziaországban fölszabadult haderőket Oroszország ellen forditva, itt is megfelelő eredményt lehet elérni. Tiz esztendő hatalmas munkájába került az orosz-franczia háború esetén alkalmazandó német haditerv minden részletre kiterjedő kidolgozása. Ez a tiz esztendőn keresztül kidolgozott, n
