Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-08 / 12. szám
zékenysége, a munkában való fáradhatatlansága és kitartása, puritánsága által kivívta nemcsak szülővárosa polgársága, hanem feletteseinek is az elismerését, igy nem csoda, hogy jubileuma alkalmából egész sokan keresték fel jókivána- tukkal, melyekhez mi is szívesen csatoljuk a magunkét. „Nagykároly és Vidéke.“ Köszönet. Siketnémákat gyámolitó egyesület Debreczen. 194/1916. szám. Nagyságos Polgármester Ur! E hó 8-án 1409. szám alatt kelt értesitésre való hivatkozása mellett hálásan köszönöm, az 1914—15 — 16. évekre kegyesen kiutalványozott 150 K segélyösszeget s intézetünket továbbra is emberszerető jóindulatába ajánlva vagyunk: Debreczen, 1916. ápr. 25. Kiváló tisztelettel Markovits Árpád igazgató. Ezüstár. A m. kir. Pénzügyminisztérium 1916. évi május hó 24-én kelt 63630. sz. alatti leiratával a hazai bányákban termelt ezüst beváltási árát 1916. évi junius hóra egyszáznegyvennyolc (148) koronában állapította meg. Hadikölcsön jegyzés. Felsőbányán a negyedik hadikölcsönre a takarékpénztárnál 208.750 K, a hitelszövetkezetnél 56.600 K és a postatakarékpénztárnál 27.50 K, összesen tehát 292.800 K jegyeztetett. Ezenkívül a város jegyzett 300.000 K-t. Az összes jegyzés tehát 592.800 K. A négy hadikölcsönre összesen a jegyzés 980.300 K volt. Gyűjtés. Dimand Károly r. k. tanító s hitelszövetkezeti könyvelő eddig már 178 kg. selyem, gyapjú stb. hulladékot küldött be a hadsegélyző hivatalnak. Újabb gyűjtése megközelíti a 300 kg-mot. Bay Károly r.-kapitány 48 K-t gyűjtött a hadiárvák javára. Ugyan e célra adakoztak koszorú megváltás címén Tomasovszky Lajos és Imre 60 koronát. Köszönet. Uránia Országos Nővédő Egyesület Budapest, 1916. április 14. 274/1916.— 3400. szám. Felsőbánya Polgármesteri Hivatalának Felsőbánya. Nemzeti megpróbáltatásunk e nagyon nehéz idejében édes hazánk áldozatra kész fiai nem tagadják őseink erényeit. — A legszentebb cél a haza védelme, az itthon munkálkodók ép oly nemes kötelességet teljesítenek, mint a harc mezején küzdő fiaink. — Az adományozók hazaszeretettől áthatott lelke nemes cselekedetükben megtalálja a jutalmát. Köszönő szavainkkal nem mérhetjük fel a nagyságos Polgármesteri Hiivatal fennkölt cselekedetét - de mégis felkérjük a nagyságos Polgármesteri Hivatalt — fogadja és az adományozóknak tolmácsolja leghálásabb köszönetünket a beküldött 70 kgr. rézanyagért. Abban a reményben, hogy a legnemesebb célt szolgáló mozgalmainkat továbbra is figyelemmel kiséri és azokat hathatós támogatásával pártfogolni kegyes lesz, vagyunk kiváló tisztelettel: Gróf Andrássy Gyuláné kormányzó elnök, olvashatatlan aláírás s. k. ügyvezető elnök. Ismét zászlók lobogtak a városházán az olaszok felett való győzelmek s a németek nagy tengeri győzelme örömére. A gazdasági ismétlő iskola vizsgája f. hó 4-én tartatott meg. Farkas Jenő kir. tan., polgármester távollétében Spáczay Gyula tanácsnok elnöklete mellett. A tanítványok — kár, hogy nem nagy számban — okos és helyes feleleteket adtak. Elismerést kell kifejeznünk Alexi Pál igazg. tanítónak és Lévay Ilonka tanítónőnek. Id. Tomasovszky Imre. Ismét elment egy-----------______——_—__ az öregek közül. Már h osszú évek óta gyengélkedett és betegeskedett, mig a halál megváltotta szenvedéseitől. Tomasovszky Imre 1839. október 20-án született Varamon. Diák évei közben a szatmári tanítóképző intézetbe lépett s 1860-ban tanítói oklevelet nyert. 1860- 1870-ig Tiszaujlakon a cs. éa kir. főelemi iskolánál tanított. 1870-ben a kultuszminiszter 1000 forintos tanulmányi ösztöndíjjal külföldre küldte ki. Ezen segítséggel Schweitzban, Francziaországban, Belgiumban, Hollandiában, Észak- és Délnémetországban tett tanulmányokat. 1872-ben a lévai tanítóképző- intézet tanára lett s innen 1873-ban a felsőbányái m. kir. bányaiskolához neveztetett ki, hol 1898. évben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig szolgált. Felsőbányán tevékeny részt vett mint városi képviselő a közügyekben. Nyugdíjaztatása után sokat irt s Írásainak egy része nyomtatásban is megjelent. Azonkívül szívesen foglalkozott a festészettel is. A családi gyászjelentés igy szól: Alólirottak a szív legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy a forrón szeretett, felejthetetlen drága jó férj, szerető apa, após, FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP nagyapa és rokon: Tomasovszky Imre nyug. m. kir. bányaiskolai tanár, életének 77-ik, boldog házasságának 30-ik évében hosszas, de keresztényi türelemmel viselt betegség és a halotti szentségek ájtatos felvétele után junius 3-án este 6 órakor nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. A drága halott hült tetemei f. hó 6-án délelőtt 10 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a róm. kath. temetőbe örök nyugalomra helyez tetni. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise f. hó 6-án reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Isten veled drága halottunk! Legyen áldott emlékezeted és oly sok testi szenvedés után nyugodj csendesen. Felsőbánya, 1916. junius 3-án. Özv. Tomasovszky Imréné Bauer Róza neje. Tomasovszky Lajos és neje Bauer Mária, Tomasovszky Imre és neje vértesi Tóth Mária, Tomasovszky Vilma és férje Ember Péter gyermekei. Ember Valéria, Ember Gabriella, Ember Vilmuska, Ember Rózsika unokái és az összes közeli és távolabbi rokonai. Temetése folyó hó 6-án délelőtt 10 órakor ment végbe a közönség nagy részvéte mellett. A koporsón a következő koszorúkat láttuk: „Felejthetetlen jó férjének bánatos özvegye.“ „Péter, Vilma, gyermekeid és unokái a drága jó nagyapónak.“ (Lajos és Imre fiaik és nejeik 60 K-t adtak koszorumegváltás címén a hadiárvák alapja javára.) „Szeretett rokonunknak Csatt Zsigmond és családja.“ „A jó Imre bácsinak a tanítványok.“ (Tomasovszky Imréné zongoratanitványai.) „A jó Imre bácsinak a Kilián család.“ Csokrokat küldtek: Újhelyi Andrásné, Bradofka Fri- gyesné, Alexáék, özv. Gábor Józsefné, Nagy Károlyné és Bay Károlyné. A temetőben az egyházi szertartás után Bergfest Árpád bányaiskolai tanár a következő beszédet mondta el: Mélyen tisztelt gyászoló közönség ! Mikor városunk kulturális törekvéseinek egyik fáradhatatlan buzgó előharcosát, a felsőbányái m. kir. bányaiskola érdemekben gazdag egykori tanárát utolsó útjára elkísérjük, nem kívánom azokat a nemes törekvéseket felsorolni, melyeket a szaknevelés terén célul kitűzött s megvalósított; nem érzem magam hivatottnak arra sem, hogy egy kitartó munkában eltöltött élet érdemeit méltassam, hiszen köztünk élt s tanítványai széles e honban szeretettel őrzik emlékét. Eljöttünk ide, hogy lerójuk a kegyelet adóját, hogy a szeretet szavával búcsút mondjunk. A költő szerint: „A bányász hajnala éjfekete, ott dereng lenn a föld mélyében?“ Igen! ... A bányász számára ott dereng a bányák sötét ölében az érccsengés harangszavánál: a reménység, a földi boldogság hajnala; s ez a mi hűséges kísérőnk egészen a sírig. Kívánom tehát, hogy amikor Kedves Kartársunk a harangok fájdalmas búcsúszavával az örök sötétségbe, az örök mélybe száll le, kisérje őt az az osztatlan szeretet, melyet egy bányaaltiszti nemzedék felnevelésével kiérdemlett, legyen utolsó utján világitó mécses az a közmegbecsülés, mely környékezte; s hiszem, hogy ennek a tiszteletnek s szeretetnek a fénye bizonnyal elfogja őt vezetni a reménység leggazdagabb forrásához, ahol az örök boldogság hajnala dereng az örök kincsek honába ... Ez a legutolsó ut a legnagyobb cél felé. Isten vele! Jó szerencsét! Bergfest A. után Pály Ede esperes-plebános is elbúcsúzott a halottól. Az idei világtermés. Az eddigi rendelkezésre álló adatok szerint a terméskilátások Magyar- ország, Ausztria és Németország s Romániát kivéve általában kedvezőtlenek. Oroszországban a termőföld 50 százaléka bevetetlen maradt. Franciaországban jelentékenyen csökkent a bevetett terület. Az egyesült államokból szintén kedvezőtlen híreket hallunk, amennyiben a termőföld 8 millió acreval csökkent. Kanadában is rósz a helyzet. Látható ezekből, hogy ezen esztendőben nagyobb nehézségekbe fog ütközni a világ gabonaellátása, mint tavaly s az idén volt, mit természetesen főként a velünk ellenséges államok éreznek meg. A hazaárulók bünhódése. Még az elmúlt év júniusában történt, hogy a nagybányai gör. kath. esperesi kerület egyhangú lelkesedéssel elfogadta Brebán Sándor nagybányai g. k. esperes indítványát, hogy Írjanak fel Hosszú Vazul sza- mosujvári püspökhöz és kérjék, hogy az árulóvá lett két Lucaciu testvért törölje az egyházmegye papjainak sorából. A felirat utal arra, hogy Lucaciu László lacfalusi és Lucaciu Konstatin királydaróci lelkészek elárulva és megtagadva hazájukat elárulták a szent István területén élő románok szent ügyét és ezért azzal a megmásíthatatlan kérelmükkel járulnak a főpásztor elé, hogy a nevezett árulókat törölje a papság sorából. Néhai Hosszú Vazul szamosujvári püspök hajlandó volt a kérést teljesíteni és életének utolsó hivatali tevékenysége js az volt, hogy ebben az ügyben intézkedett. A püspök halála után a szamosujvári szentszék elintézte a kérvényt és Lucaciu Lászlót elmozdította állásától és helyére adminisztrátorul Papp Endre eddigi segédlelkészt nevezte ki. Lucaciu parochiájának van három filiáléja is, amelyek távol esnek egymástól. Most ezeket elválasztják Lacfalutól, mert Lucaciu politikai működése mellett absolute nem foglalkozott egyházaival, amelyek most annyira el vannak hanyagolva, hogy egy pap nem képes azokat rendbeszedni. Lucaciu Konstantin parochiája szintén be van töltve. Milyen legyen ésszerűen takarékos táplálkozásunk? A gyermekeknek húst keveset adjunk, hanem adjunk bőven tejet, gyönge, de jól cukrozott kávé vagy tejes ételek (tejbe rizs, vagy dara) alakjában s ha lehet, egy-egy tojást; ezek mellett kevés kenyér, zöldségfélék és cukros ételek teljesen ki fogják elégíteni. Ha hús nincsen, egy kevés áttört bab vagy borsó, vagy ezekkel készült levesek is jó szolgálatot tesznek. Felnőttek a tejes kávét (mivel a tejet a gyermekeknek, a betegeknek s a szoptató nőknek kell fenntartanunk) helyettesítsék igen higan főzött feketekávéval, mint azt külföldön vagy a katonáknál szokás és teával, mindkettőt erősen cukrozva (3-4 darab cukor,) vagy pedig sü- rüb rántott levessel, ezzel a valóban ésszerű és egyszerű étellel. Húst csak ritkán együnk és akkor is kevesebbet mint rendesen. A kevesebb húst pótoljuk vagy helyettesítsük egészen sajtokkal, túrókkal édes Íróval és hüvelyesekkel, mely utóbbiakat levesnek, főzeléknek, salátának készíttethetjük el. Ne vessük meg az állati melléktermékeket sem, melyek jó húspótlók, bár nem oly nagy tápértéküek mint a hús. A nyelv, máj, lép, vese, szív pacal, tüdő, velő jóízű és tápláló ételek készítésére bőven adnak alkalmat. A megszokott disznózsír helyet adjunk nagyobb tért a marhazsirnak és a növényi zsíroknak. Ha az utóbbiakhoz is nehezen juthatnánk hozzá, ami várható, akkor a cukorban, illetve a keményítőben gazdag anyagok pótolják a hiányzó zsirmennyiséget, pl. a burgonya, a hüvelyesek s a kukoriczalisztből igen változatos módon készíthető jóizü ételek. Porciózzuk ki a kenyeret a család minden egyes tagjának s a kisebb kenyérporciókat és a nálunk közkedveltségü pompás sült vagy főtt tésztákat (melyek a rendelkezésre igen szűkén álló finomabb lisztből készülnek) pótoljuk a bővebben használandó burgonyával, hüvelyesekkel, cukros ételekkel és italokkal, édes gyümölccsel. Az ételekkel való takarékosságnak van még egy más módja is és ez az, hogy semmi használható anyag a konyhában el ne kallódjék. Itt a háziasszonyok működésére vár nagy feladat. Minden fel nem használt maradék az országot teszi szegényebbé. Ez nem kicsinyesség! Egy példa: Berlin városában megvizsgálták az elfolyó szennyvizet vegyileg és kiderült, hogy minden lakosra naponta 20 gr. zsir volt benne. Ebből az elveszett zsírból Berlin lakossága több mint V3 részének napi zsirszükséglete kikerült volna. Hus- hulladékokat, csontokat, inakat kifőzve, jóizü leveseket lehet készíteni zöldségfélék segítségével. A maradék kenyeret megszáritva el kell tenni és levesben tésztában /felhasználni. Zsir- maradékokat, főleg a mártásokat nem szabad elönteni, hanem össze kell gyűjteni és újra felhasználni, esetleg forró vízzel izüktől és szaguktól mentesíteni. Ha ezekre ügyelünk, óriási mennyiségű tápanyagot tudunk megtakarítani. A takarékosság egy másik módja, hogy takarékoskodjunk gyomrunk felesleges megtöltésétől. A városi jobbmódu polgári lakosság 9/io-ed része túl van táplálva, vagyis többet eszik, mint ameny- nyit munkája közben elhasznál. Ez, eltekintve attól, hogy egészségtelen elhízásra vezet, a háború tartama alatt még hazafiatlanság is és szégyenére válik mindenkinek. Ma nem szabad, hogy bárki is testében tartalékokat gyűjtsön. Minden gramm zsir, amit igy felraktároz valaki, másoktól olrabolt zsir. Nagy tápszerpocséklás történik vendéglőinkben is, melyeknek hosszú étlapjai szinte csábítják a fogyasztót a tultáp- lálkozásra s a tápszerekkel való pazarlásra. S mindez más fogyasztók megkárosításával jár, mert növeli a piacon a keresletet s igy növeli
