Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-05-11 / 10. szám

évfolyam. ÍO. sz'.áim.. 191©. naátjus 11_ TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ci Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Negyedik hadikölcsön. — Irta: Unser István. — Másodszor zöldül a határ, illatozik a mezei virág, halvány rózsaszínű bimbók­kal ékesednek a gyümölcsfák, kalászba kezd szökni a vérrel öntözött hazai föld gabonavetése: és még mindég pokoli ke­gyetlenséggel tombol a borzalmas világ­háború. Naponta esnek el vagy sebesül­nek meg a hazaszeretet szent tüzétől fel­kent hős fiúink, még mindég beláthatat­lan a titáni küzdelem vége. Am, egy bi­zonyos, a mi győzelmünket kiragadni ke­zeink közül csak úgy volna lehetséges el­lenségeinknek, ha az itthonmaradottak kis­hitűsége és hazafiatlansága vagy nem tö­rődése befolyásolná gazdasági erőkifejté­süket, igy pl. a hadikölcsön sikerét. Szavakba nem foglalhatók a harcrne- zőn szerzett sikereink sorozatai. De dús aratása az életben és vérben hozott ál­dozatnak csak úgy lehetséges, ha még eddig el nem ért magasságig emelkednek a negyedik hadikölcsön jegyzései. Mindnyájunknak magunkévá kell ten­nünk a felhívást, mindnyájunk szivét lel­két át kell hatnia azon erős és megin­gathatatlan önbizalomnak, hogy a magyar embernek nemcsak hazaszeretete, hősies önfeláldozó élete, hanem vagyona, pénze és minden jövedelme a haza szolgálatára készen van. A harctéren győztes központi hatal­mak és igy mi büszkeséggel mutathatunk reá, hogy mig ellenségeink a semleges külföldtől csak államjavaik egy-egy da­rabjainak elzálogositásá, birtokukban lévő amerikai és idegen értékpapírok eladása által szerezhetnek pénzt, addig a mi kor­mányunk bátran jöhet a hazafias áldozat­készség forrásához tekét meríteni, mert ez folyton bugyog, duzzad és kimeríthe­tetlen. A negyedik hadikölcsön is mint az előző három, minden előnyt, biztonságot nyújt, amit csak egy államjáradék biz­tosíthat. Kizár minden rizikót, eloszlat minden félénk előítéletet, megdönt indo­kolatlan kényelmes tartózkodást, kényel­mes és bő kamatozást eredményez. A kibocsátásra kerülő hadikölcsön 6%-os kötvényei május hó 5-ig 97*20 il­letve a megtéríthető jutalék levonásával 96*70 árban, az 572ü/o-os pénztárjegyek pedig 91*90 illetve jutalék levonás után 91*40 árban kerülnek jegyzésre. A május 5-iki határidő lejárata után mindkét típus befizetési ára 30 fillérrel drágább. Mind­azok, akik akár teljes összegben fizetik ki a jegyzett címleteket, akár lombard- kölcsönt vesznek igénybe, bőséges ka­matot kapnak azért, hogy a hadicélok el­érését tőkéikkel támogatják. A kibocsá­tási árat alapul véve a 6%-os tipus tény­leges hozama 6*2%, az 572% pénztár- jegy pedig 100 koronánkint netto 6%-ot jövedelmez. Ez utóbbi tipushoz hozzászá­mítandó még a 10 év múlva készpénz­ben leendő visszaváltás alkalmával járó 8 korona 60 fillér 100 koronánként tőke nyereség is. Mindkét fajtájú hadikölcsönre 1917. december 31-ig, illetve, ha az Osztrák Magyar Bank ugyanakkor lejáró bank­szabadalma meghosszabbítást nyer, úgy az 572%-ra 1919. jun. 30-ig, a 6%-osra pedig 1921. junius 30-ig netto 5% kamat mellett kapható a névérték 75%-ig lom- bardkölcsön. A negyedik hadikölcsön előnyei és a mai harctéri helyzet figyelembe vétele mellett annyira kézenfekvők, hogy annak jegy­zése iránt a semleges külföldön, különö­sen Hollandiában és Németországban is igen számottevő érdeklődés nyilvánul meg. Mindenkinek jegyezni kell tehát, ha akármily csekély az összeg, a mit a nagy célra fordíthat, mert ha minden egyes polgár részt vesz a milliárdok előterem­tésében, annál méltóbban dokumentálhatjuk ellenségeink előtt, hogy itt minden irány­ban, minden tekintetben egybeforrt a nem­zet, egy test, egy lélek az egész ország. Az ország túlnyomó része tudja kö­telességét, belátja, hogy a tett erős ál­dozatkészség a front mögött ép oly döntő tényező, mint az önfeláldozó hősiesség a fronton; de aki még ezt nem tudná, akik még kishitüsködnek, zsugoriskodnak, azok­nak is meg kell tanulni az igazságot, hogy önmagának ad az, a ki nemzetének ad kölcsönt. A szibériai fogolytáborok éghajlata . . . Szibériáról gyermekkorunkban hallottunk rémes dolgokat. A szibériai foglyokról, ólom­bányákról, vérfagyasztó hidegségről sokat ol­vastunk. Mikor szabadságunk leveretése után ösz- szeszedtük magunkat s észre vettük, hogy a magyar nemzet egén hirtelen feltűnt vakító meteor, Petőfi Sándor nincs . . . nincs, eltűnt: az a mese bontotta ki szárnyait magyar földön jóval a nagy idők után, hogy Petőfi él és a muszkák hurcolták el ... a szibériai ólombá­nyákba. Persze, hogy ... mese volt, de elhihető mese. íme, Szibéria neve megint végig-végig suhan a hazán. Hány és hány anyának, csa­ládnak sóhaja száll oda . . . szerintünk a bor- zadamak földjére a mi hőseinkhez, akik ott a fogolynak nehéz sorsát viselik és keserves ke­nyerét eszik. És viszont onnan hány és hány lélekből szakadnak ki a vágyó sóhajtások és sokat szenvedett, ütött madaranként repülnek ide hozzánk ... a családi tűzhelyekre. Szibéria érdekli a mi hazánkban a lelke­ket. Azért nem végzünk felesleges munkát, ha egy kis füzetet mutatunk be. mely a szibériai fogolytábor éghajlatát ismerteti. * Szalay László, a m. kir. orsz. meteoro­lógiai intézet adjunktusa Szibéria ama vidéke­kéinek éghajlati viszonyait ismerteti, ahol ma­gyar véreink orosz hadifogságban sínylődnek. Szalay szerint Szibéria nem oly borzal­mas földje a büntetésnek, mint általában el­képzelik. Hadifoglyainkkal meg éppenséggel nem bánnak olyan kegyetlenül, mint az oda számű­zött orosz politikai és egyébb bűnösökkel. Ezek a szerencsétlenek a legridegebb és legelhagyot- tabb helyek benépesítésére szolgálnak, mig a mi katonáink Európához sokkai közelebb és igy enyhébb klimáju vidékeken nyernek elhelyezést. Oroszország összesen 1356 helyen tart fönn kisebb-nagyobb hadifogoly- vagy internált tá­bort; ebből mindössze 518 esik az ázsiai részre. Nem kényelmes barakkokban vannak elhelyezve, mint nálunk, hanem részben üres középületek­ben és magánházakban. Ezekben a részleges fogolytáborokban negyventől kétezerig terjed az elhelyezett katonáink száma. Szibériába küldött hadifoglyaink többnyire az Uraitól keletre a Japán-tengerig, tehát euró­pai Oroszország keleti határától mintegy 7300 kilométerre, hazánktól mintegy 12.000 kilomé­terre nyertek ideiglenes otthont. Ezek a helyek túlnyomó számmal az északi szélesség 60. foká­tól délre vannak. Ennél északabbra csak Bere­zov, Obdorsk, Kolnovacskoje, Troizkoje, Tse- maserszkoje, Jakutszk és Marchinszk helységek­ben vannak hadifoglyaink. Legdélibb táborok a 40 szélességi fok kö­rül Turkesztán, Taskend, Szamarkand, Kattagur- gán, Tsibak, Kmelovce, Szulajevka, Romanow, Bornvszkája, Kornikova, Teplodusovszk, Sztaro- Okunevka, Szlivna, Uszpienszk stb. stb. Több­nyire városok, de nyáron nem eléggé egészsé­gesek, lévén ez a vidék mocsaras. A többi he­lyek is általában hol télen jobbak, hol nyáron. A kiima Szibériában hideg, azonban szá­raz és igy nem egészségtelen. A nyár tulmeleg, a tél tulhideg, amit bizony csak megfelelő ru­házkodással lehet ellensúlyozni. A Baikál-tó kö­zelében aránylag jobb, mert ott a viz mindkét évszakban jelentékenyen ellensúlyozza a kiimát. Szibériában is áprilisban 18°-nyi meleg szokott jelentkezni. Júniusra teljes a nyári hőség, mint augusztusban már rohamosan közeledik az ősz. Az átmenet a télbe nedves, hideg ködökkel jár. Sok szél is járja Szibériát, száraz szelek, ami tehát nem egészségtelen. Erős szeles napokat rendesen enyhülés, hőemelkedés követ. Szibériai lakosok rossz időben ki sem moz­dulnak gondosan lezárt házaikból, amit bizo­nyára a mieink is megtanultak. Fűtőanyag, ir datlan nagy búbos kemencék bőven vannak minden házban. Szibériában a csapadékos na­pok kiszámíthatatlanok. 10-től 160 között inga­doznak, tehát nem sok. Közép-Szibériában íő- kép csak ősszel van hó, télen alig. Szóval Szi­béria általában száraz vidék s igy nem egész­ségtelen. A részletekben is igen gazdag kis fü­zet a Természettudományi Közlöny 1915-iki évfolyamának 3-4 számú pótfüzetéhez van csa­tolva. * Komoly tanulmányban komoly tudós nyug­tatja meg tehát az itthon levőket arról, hogy foglyaink nem épen a borzadalmak földjén szenvedik a fogságnak kétségtelenül nehéz nap­jait s hogy Isten segítségével a fogolytábor éghajlatát leküzdve — egyszer csak viszontlát­juk Őket. Adja Isten, hogy mentői elébb.

Next

/
Thumbnails
Contents