Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-03-02 / 5. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

tanácsos) többre vittem. Összes jegyzeteinket egy kötetbe kötöttem, angol-vászonsarokkal.

Sőt a „Rózsás kert"-et is bekötöttem. Megvallom, nem volt valami karakteres a szerszám nélkül végzett „diszkötés.“ Az iparostanonc mun- kakiállitáson lecsepültek volna érette. De édesanyám annál áhitatosabban imádkozott belőle, hisz a fia kézimunkája volt.

Ez igazi gyerekség volt a íotografáláshoz képest. Tanítónk volt a vidék egyetlen fényképésze. Mi voltunk körülötte a gyakornokok. Mostuk le az üveglemezeket, hogy újabb érzékeny anyaggal vonja be. Akkor még (a hetvenes évek elején) maguk a fotográfusok készítették az érzékeny lemezeket. Nem is voltak azok nagyon érzékenyek. Az idegesen érzékeny Bartlia kiasasszonyt például 12-szer kellett, hogy tanítónk levegye, mig egyszer sikerült mozdulatlanul 5 percet kitartania.

Igazi munka volt akkor a fényképezés, úgy a cselekvőre mint a szenvedőre nézve.

De ránk nézve hasznos is volt. Hiszen mikor jól sikerült valami munkánk s jó kedve volt a tanítónak, odaszólt: „Nó fiuk, most leveszlek /“

Mi a gép előtt meg nem moccantunk egy világért. De aztán jó is volt első levételre a képünk s büszkék voltunk rá. Gondosan megőriztük. Ezelőtt 11 évvel még klisét is csináltattam egyről.

Tanítónk állattöméssel is foglalkozott. Ebbe nem avatott be. De ezt is ellestük. Én agy mezei nyulat tömtem ki otthon s kitettem a „könyöklő"-re. Annyira sikerült, hogy az arra járó bányászok mindig rábámultak. E miatt a ház homlokzatfala kis kápolnájában angyalok közt ékeskedő Nepomuki Szent János (apám védőszentje volt) szobra előtt elfelejtették levenni kalapjukat. Ezt a konkurrenciát a túlvilágon talán most se bocsátja meg a Moldva vizéből egykor kiemelkedett szent.

Az állattömésnél is jobban érdekelt engem tanítóm villamossági felszerelése. E kísérleteknél egy-kettőre benne voltam a fogásokban. Falura menve csodákat beszéltem rokonaimnak, hogy villamozás alatt hajszálaink miként merednek égnek; minden szál külön, mint a sündisznó tüskéje. S ha megdörzsöljük, serceg és szikrázik a hajunk. Az életben ez alapismeretekkel, miket később könnyen bővitettem, sokat használtam a köznek.

A zenében igazán virtouz volt a mi tanítónk. Kitünően szervezett, de gyengén honorált egyházi zenekarban első hegedűs volt, Herr bácsi karnagy vezetése alatt, kinek nemsokára leányát is feleségül vette. Társaim többen tanultak tőle hegedűt, zongorát. Nem lévén zenei hallásom, én már csak a harangozás mellett maradtam. F. J. barátom a zenét többre vitte, mint a könyvkötést. Az összhangzattanba úgy beleélte magát, hogy összhangot tudott teremÁltalában csend van. A tegnapi és a mai nap voltak az elsők, hogy egy árva lövést sem adtunk le december ‘28-ika óta. A hideg elől eddig tulajdonképpen nem is volt mit védekezni; éppen úgy járok mint ilyenkor otthon, csak éppen melegebb harisnyát hordok no meg teveszőr mellényt. A hideg már egy kicsit megcsípte a lábam. Haskötő és Jégerruha még eddig nem is volt rajtam, hisz alig vagyunk aránylag most szabadban. Ha itt a megfigyelőben ülök, akkor 24 órát majdnem egészen a föld alatt töltöm, mert még éjjel sem nagyon tanácsos kidugni a fejet, oly gyönyörű fütty koncertet csapnak a tévelygő muszi puskagolyók ; ha meg pláne meglátnák, hogy itt egy megfigyelő van, akkor lehetne élvezni a gránátok gőzsiphoz hasonló erős fütyölését is. No de azért eleget vagyok levegőn; nem kell azért azt hinni, hogy ebből a borzbarlangból nem lehet a levegőt is élvezni. Hisz elég ide csak fel jönni; 2 km.-re van az ütegünk előtt. Kérnék 3-4 plédoboz szilárd spirituszt, hozzávaló kis lámpával, mert akkor lehetne itt napközben a megfigyelőben is valami meleget bekapni. Olyan mérges vagyok, folyton potyog rám a föld és az összerágott szalma darab kedves lakótársaim jóvoltából. Most telefonálják, hogy kaptunk ide egy tartalékos hadnagyot Á. pesti rajztanárt, egy zászlóst és egy hadapródot. így Már köny- nyebb lesz a szolgálat sokkal.

teni még szülővárosunk széthúzó elemei között is s két évtized óta a jóllét és fejlődés útjára vezette a várost.

A munka szeretetén kívül mély vallásosságot is oltott belénk ez a tanító.

Olyan erős alapot adott tanítványai lelkének, amelyről később a nyomorúság legzordabb viharai se tudták őket letaszítani. Az életben mindenik tanítványa érvényesült. Mindenik tisztes pozíciót vívott ki ‘protekció nélkül a közpályán és mindenik hasznára tud lenni embertársainak is.

Nehogy azt higyje valaki, hogy én egy nem létezett eszményi tanítót írtam le.

Tanítónk Kárpáti Endre most már nyugalmazott középiskolai tanár és igazgató, s az „Őrangyal" cimü gyermeklap szerkesztője. Ma is élénk tollal Írja tanulságos, vonzó tárcáit, értékes visszaemlékezéseit. Ezelőtt 3 évvel győri barátságos otthonának kertjében ő állította be a gépet, mellyel Endre fia, aki szintén szerkesztő, kettőnket lefotografált.

*

Ilyen tanítók kellenének (s a harcztérről 3 évi küzdelemből visszatértek között sok ilyen akad) a mai generáció számára, hogy a rettentő véres harcok után nemzetünk megállhassa majd a helyét s vezető szerepet tölthessen be a nem kevésbbé rettenetesnek Ígérkező hosz- szas és nagy gazdasági küzdelemben is.

A tanítókkal karöltve kell, hogy dolgozzék a nemzet béke-légiója, az ország derék és legintelligensebb hadserege a magyar tisztviselői kar. Ha ezek gyermekeikkel együtt Pé- terfy példáját követik, a magyar nép ismét nagy lesz, méltó régi hírnevéhez“ . . .

Szemlélő.

Különfélék.

Szatmárvármegye közgyűlése. Folyó hó 24-én volt a vármegye közgyűlése. A törvényhatóság ülésnek középpontját tette: az alispán jelentése, mely szólott a hadi ügyekről, a közélelmezésről, árvaszéki ügyekről és a közegészségi állapotokról. Megemlékszik az alispán a m. kir. 12. honvédgyalogezred népfelkelőinek dicső fegyvertényéről, a cs. és kir. 5. gyalogezrednek uj zászlójáról, melyet őfelsége adományozott és arról, hogy a vármegyében az 1915. évben 44234 egyént állítottak elő és a szemlék kedvező eredményiiek voltak. A közélelmezés sok gondot adott a vármegyének, de a hatóság éber figyelme megakadályozta, hogy a lakosság válságos helyzetbe jusson. Az árvaszék kiváló gondot fordít a hadbavonultak árváinak felkarolására és a családi körben is gyakran felkeresi a hadbavonultak gyermekeit. Sokan vállalkoztak már hadiárvák tartására, esetleg örökbefogadására is. Hadikölcsönjegyzést tett a vármegye a gyámpénztári tartalék alap javára: 106.250 koronát. A vármegye egészségügye elég jónak volt mondható az előző időkhöz viszonyítva. Az úgynevezett kimondott „háborús betegségek“ vármegyénkben nem, vagy csak szórványos esetekben fordultak elő. A kolera ugyan járványkép lépett fel, de a szigorú és erélyes prevenció intézkedések útját állották. A közgyűlés az alispán jelentését tudomásul vette.

Papp László m. kir. miniszteri erdőmérnököt, b. e. g. kath. lelkészünk derék fiát a király a Kárpáti falvak újraépítése körül szerzett érdemeiért koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. (Múlt számunkból tévedésből kimaradt.)

Lévay Ferenc huszárfőhadnagy, ki a krakkói csata után a hadiékitményes 3. oszt. katonai érdemkereszttel, a Pinok körüli harcok után a Signum Laudius-szal s a Cartorysk körül vívott harcok után II. oszt vaskereszttel lett kitüntetve, rövidebb szabadságra haza érkezett. Szívesen üdvözöljük a derék katonát.

Köszönet. 1915. Karácsony a harctéren, a hadsegélyző hivatal és a vöröskereszt együttes akciója. — Budapest, 1916. február hó 18. T. Felsőbánya községnek, Felsőbánya. A megejtett gyűjtés eredményekép a katonák karácsonyára áldozatkész szívvel juttatott 143 K 90 fillért az akció külön számlája javára 9352. tételszám alatt bevételeztük. A gyűjtés eredményes vezetéséért s az adakozók hazafias áldozatkészségéért a harctéren küzdő hős katonák és az emberszeretet nevében is hálás köszönetét mondunk. — A karácsonyi akció központi vezetősége részéről: Olvashatatlan név, honvédelmi miniszteri tanácsos. P. H.

f Friderik Géza. A felsőbányái hősi halált halt katonák száma újra szaporodott. A múlt héten jött a hire, hegy Friderik Géza, volt polgármesteri hajdú s népfelkelő szakaszvezető, ki végigharcolta az uzsoki s galiciai csatákat, az orosz harctéren elesett. Nyugodjék békében a vitéz katona.

Ismét lobogók lengenek a városházán a németek franciaországi vitézeinek és Durazzó elfoglalásának örömhírére.

SzokoS Pál főgimnáziumi tanár, dr. Szo- kol Pál m. kir. bányatanácsos fia, a miskolezi Szabadegyetemen február 6-án előadást tartott, melynek fényes szép sikeréről „A Reggel“ miskolezi napilap ezeket irja: „A Szabadegyetem vasárnapi előadásán Szokol Pál ref. főgimnáziumi tanár ült a felolvasó asztal mellett s nagy értékű előadást tartott a villamos gyújtás és fényvetés alkalmazásáról a háborúban. Ismertette a harctereknek fényszórókkal és világitó bombákkal való megvilágítását, továbbá a tengeralattjáróknál és lövészárkokban használatos periszkópról, amely műszer által tudja meg a tengeralattjáró parancsnoka, hogy felette az előtte levő területen mi történik. Az előadást nagyban emelte, hogy bemutatott egy zsákmányolt Bornhardt-féle szikragyujtógépet és szemlélte azzal a robbantás módját. A megjelent nagy és előkelő közönség megéljenezte a felolvasót.

A szive szakadt meg. Szép szál legény volt és Laczfalu büszkesége Bertalan Gábor a magyar huszár. A harcmezőkre ment ő is, vívta a harcok-harcát magyar hősi erényekkel megáldva küzdött a hazáért, a királyért és mindnyájunkért. A Végzet megóvta őt a harcmező- kön minden olyan veszedelemtől, ami végzetes lehetett volna rája. Ámde végzetes volt az öröm ama pillanata, mikor szülőit viszontlátva, őket ölelve és csókolva — a halál száraz keze lesújtott reája. A kedves fiút, a hős hadfit szülői haza kérték. Szabadságra jött haza Bertalan Gábor, hogy szeretettel ölelje és csókolja édes apját, szülőanyját. Szülői a kedves vendéget meleg szeretettel, édes csókkal, dobogó szívvel ölelték keblökre, hiszen büszkeségük volt Gábor, az egyetlen gyermekük. A meleg szeretet és a viszontlátás édes öröme, boldogsága rezgésbe hozta a harcedzett huszár lüktető szivét, amelyet a golyók zápora megölni nem tudott, de megölte a viszontlátás öröme, a szülői csók. Apját, anyját megölelte, számtalanszor megcsókolta és a nagy szeretetben szive megszakadt. Temetése a Laczfalu környékén levő hadi munkára kirendelt és szabadságolt katonák, valamint Laczfalu és vidék népének őszinte és általános részvéte mellett történt. Legyen emléke áldott!

A mezőgazdasággal foglalkozók bevonulásának elhalasztása tárgyában Farkas Jenő, kir. tan. polgármester a következő rendeletet kapta a bondvédelmi minisztertől: — Tekintettel a közélelmezésre nagy kihatással biró mezőgazdasági munkálatokra, a járási tisztviselők és városi hatóságok ezennel felhatalmaztatnak, hogy a halaszthatatlan mezőgazdasági munkálatok elvégzése céljából a még be nem vonult vagy érvényes felmentés alapján még otthon tartózkodó és felmentésüket, illetve újbóli felmentésüket kért egyének igen kivételes és sürgős esetekben megengedjék, hogy a felmentés illetve újabb felmentés iránti kérvényük elintézését tartózkodási helyükön bevárhassák. Ezen rendelet újabban kiterjesztettek a kereskedőkre és iparosokra is.

Hernyózni kell a gyümölcsfákat. Megérkezett a íöldmivelésügyi miniszternek szokásos rendelete a városhoz, amelyben figyelmezteti a kert- és szőlőtulajdonosokat, hogy tekintettel a tavasz közeledtére, a gyümölcsfák hernyozását minél előbb kezdjék meg. A mulasztók ellen kihágás címen eljórást indítanak. (De indítsanak ám!)

Központi hatalmak eddigi zsákmánya.

A Gazetta Polszka jelentése szerint a központi hatalmak zsákmánya a háború eddigi 17 hónapjában : 470.000 négyzetkilométernyi ellenséges terület 3 és fél millió hadifogoly, 10.000 ágyú és 40.000 gégfegyver, nem számítva bele az egyéb hadianyagot.