Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-12-09 / 25. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Wetzák Ede ügyvéd Nagykároly; K. Korponai Kornél Feketefalu; Sztankay Farkas szakiskolai igazgató Debreczen; Lassner Irén Nagybánya; dr. Stoll László ügyvéd Eger; Kupás Gyula v. közgyám Nagybánya; Obholczer Gyula ny. fő­számtanácsos Nagykároly; Kovács Pál m. k. fő- erdőmérnök Szatmár; Radinszky Józseíné Szat- már; dr. Szilágyi János k. közjegyző M.-sziget; Bodenlosz Ignác a harctérről; Müller István plébános Palócz s még mások. A Nagybányai Hírlapból. A felsőbányái polgármester kitüntetése. Mint múlt számunk­ban jeleztük, Farkas Jenőt, Felsőbánya város polgármesterét a király a királyi tanácsosi cím­mel tüntette ki hosszas és közhasznú müküdése elismeréséül. A kitüntetés — habár első sorban Felsőbánya várost illeti, — minket is érdekel, mert a testvér várossal a közös érdekek szálai sűrűn kapcsolnak egybe s azért Felsőbánya pol­gármesterének kitüntetése nálunk is általános örömet okozott. Farkas Jenő tevékenységét nemcsak városa méltányolja, de távolabbi körök­ben is jól ismerik, önfeláldozó munkálkodása, körültekintő, éles látással párosult tervszerű mű­ködése, a nép jóllétének megalapozása általáno­san ismert volt s minden téren kellő elismerés­ben részesült. Farkas Jenő Felsőbányán szüle­tett 1860. május 22-én; a középiskolát Szatmá- ron a kath. főgimnáziumban, a jogot Mácmaros- szigeten Kolozsvárt és Budagesten végezte. Állami szolgálatát Mármarosszigeten kezdte meg, mint pénzügyi fogalmazó; majd később a vég- inségbe kerülő szülővárosa polgármesteri szé­kébe hivatott meg, melyre ifjúsága teljes ere­jével vállalkozott s most már több mint 20 év óta zászlóvivője a város érdekeinek. Közigazga­tási működése már az első években feltűnt az intéző köröknek; a megye látván erélyes, cél­tudatok intézkedéseit, hogy szorosabban fűzze érdekeihez, tiszteletbeli főjegyzőnek választotta Farkas Jenőt. A felsőbányái Takarékpénztár megnyerte igazgatójául, a nagybányai bányake­rületi egylet pedig elnökévé választotta, mint a M. K. E. keleti kárpáti osztály ügyvivő aleinöke, végre megmentett egy nagy kört az idegen for­galomnak. Természetesen, hogy Felsőbánya kul- tur intézményei hamar igyekeztek a polgármes­tert ügyének megnyerni és igy lett elnöke a Középhegyi bányaegyletnek, a kaszinónak, a pol­gárikörnek, a guttini választmánynak, azonkívül a felsőbányái r. kath. egyháznak elnöke. Egy se mostoha gyermeke, mindenütt a lényeget fel­karolva, minden tekintetben előre viszi, néha a legsúlyosabb viszonyok közt is. Hogy mit tett Farkas Jenő mint polgármester? Aki 26 évvel ezelőtt a piszkos, sáros, kövezetlen utcát, Felső­bánya sötétségét ismerte és most befásitott, járdával ellátott, fényes villamvilágitással meg­világított, vízvezetékkel biró várossal összeha­sonlítja, meggyőződik, hogy Farkas Jenő pol­gármester valóban óriási munkát végzett. Ő vitte azonkívül keresztül, hogy az elhagyott, félreeső Felsőbánya vasúttal összekötve lett a világgal. Ő volt az, aki nem nyugodott, mig a nagyszerű Felsőbánya-Máramarosszigeti műutat ki nem épí­tette és a kisbányai és kapniki utat is járhatóvá tétette. Ő létesítette vidékünkön irodalmi mun­kássága által a turistaságot, amely Felsőbányán egy kies menhelyet talált, de Ő volt az is, aki a bányakárpótlásban a város részére 400.000 koronát szerzett és a közös erdő ügyét dűlőre hozta, miáltal uj jövedelmi forrásokat teremtett. A nagyközönség már 1910-ben ünnepelte Farkas 15 éves polgármesteri jubileumát. Nagybánya és vidéke Felsőbányával együtt elismerte sok oldalú tevékenységét számtalan üdvözlettel, azon­kívül a polgárság díszközgyűléssel, tisztelői aján­dékkal kedveskedtek, hogy kifejezést adjanak annak, mennyire méltányolják Farkas áldásos működését. A felsőbányái polgármesternek kitün­tetése mutatja azt is, hogy Szatmármegye köz- igazgatási életének irányítása szakavatott kezek­ben van, mert figyelemmel kiséri a szerényebb köröket is és figyelmezteti a felsőbb fórumokat a közérdek előmozdításában fáradozó egyénekre. A Szatmári Hírlapból. Farkas Jenő fel­sőbányái polgármesternek a király hivatali mű­ködése elismeréséül a királyi tanácsos címet díj­mentesen adományozta. Farkas Felsőbánya vá­rosának emelésére, sőt megmentésére páratlanul kitartó munkával és szorgalommal, tartalmas ambícióval évtizedeken keresztül igen sokat tett. Örvendünk kitüntetésén. A katonák karácsonyi ajándékára adakoztak: Stoil Béla 10 K, Farkas Jenő 5 K. Bradofka Frigyes K, Dr, Csausz Károly 2 K. Likker Károly 2 K, Meiker József 2 K, Lé- vay Károly 2 K, Mikola Gyula 2 K, Szokoly Dezső 1 K. Zazula Sándor 1 K, Felsőbányái Takarékpénztár Részvénytársaság 25 K, Spáczay Gyula 2 K, Pap Márton 2 K, Háder Ferenc 2 K, Bernovits Emil 2 K, Puskás Ferenc 2 K, Berindán László 1 K, Pap Erzsiké 1 K, Schultz Fanny 60 f, Schultz Ferenc 1 K, Fizély Sándor 5 K, Wider Lázár 2 K, Kilián Béla 3 K. Lányi Gyula 1 K, Márjás György 1 K, Bergfesd Árpád 1 K, Dr. Szokol Pál 3 K, Róth Lázár 2 K, Róth Mihály 1 K, Miklósi Gyula 40 f, Hámori Nán­dor 2 K, Haranth Gyuláné 2 K, Árus Jenőné 1 K, Szabó Károly 1 K, Stern József 50 f. Növi 50 f, Dr. Berks Aurél 2 K, Kováts Istvánná 50 f, Dr. Tóth Gábor 3 K, Weisz Sándor 2 K, Sa­lamon Mayer 2 K, Bugesch Károly 50 f, Neu­bauer Leó 50 f, Salamoa Lenke 50 í, Klein Sá­muel 1 K, Bónis Sándor 1 K, özv. Lévay Fe- rencné 1 K, Szalai László 1 K, Porosz Ármin 3 K, N. N. 10 K, N. N. 40 f, Bugesch Matyika, 1 K, Wider Samu 1 K, Matyasovszki Sándor 1 K, Rumpold József 1 K, Szellemi László 3 K, Bay 2 K, Dukrét Gyula 1 K, Vagányi Kálmán 1 K, Szíjgyártó József 1 K, Tury István 1 K, Nagy Sándorné 1 K, Pelládi Józsefné 20 f, Jan- csó Jauka 2 K. Felsőbányái állami ovodások cukorkapénz 1 K 30 f, Merza Anna 1 K. össze­sen 143 K 90 f. A hadfelszerelésre: 1 vörös­réz üstöt s három drb sárgaréz mértéket özv. Gábor Józsefné. 8 millió 300 ezer korona hadiköl= csont jegyeztek a vármegyében. A hadi- kölcsön jegyzés eredménye a vármegye terü­letén szép sikerrel zárult. A jegyzett összeg ek­ként oszlik meg: A nagykárolyi járásban: 1 millió 11 ezer 600 korona, a mátészalkaiban: 1 millió, a csengeriben: 272 ezer 950 korona, a nagybányaiban : 274 ezer 400 korona, a fehér- gyarmatiban : 300 ezer, a nagysomkutiban : 560 ezer, az erdődiben : 609 ezer 700 kor., a szat­máriban : 470 ezer, a szinérváraljaiban: 71 ezer 250, Nagykároly városban: 2 millió 173 ezer 350 korona, Nagybányán: 446 ezer 600 korona, Felsőbányán: 134 ezer 300 kor. Összesen a vármegye területén 8 millió 295 ezer 150 ko­rona jegyeztetett, több mint az első két hadi- kölcsön összesen. Szatmár-Németi városban kü­lön 5 millió 981 ezer 800 koronát jegyeztek. Ne maradjon senki el a katonák ré­szére gyűjtendő szereíetadományból; egy lélek sem az itthon élők közül. Nemcsak a lelkiisme­ret követeli e részvétet, nemcsak a hazafias kötelesség, hanem városunk becsülete érzésé­nek fokmérője. A krisztusi szeretet bensősége, mely a szegény fillérnek is nagy értéket ad. A honvédek kitüntetései. Egy tábláza­tos kimutatás jelent meg arról, hogy a honvéd- ezredek és a népfelkelés a háború kitörése óta 1915. november 31-ig hány vitézségi érmet ka­pott. A kimutatások végösszege a következő: A honvédgyalogságnál összesén 97 arany, 1483 I. osztályú, 5047 II. osztályú ezüst és 3876 bronz­érmet osztottak ki, tehát összesen 10.803 ember kapott kitüntetést. A honvéd lovasságnál 19-en kaptak arany, 249-en I. osztályú, 780-an II. osz­tályú ezüst érmet, 568-an pedig bronzérmet, összesen 1600-an. A honvéd tüzérségnél 7 arany, 125 I. és 477 bronzérmet, összesen 1308 kitün­tetést osztottak ki. A népfölkelő alakulatok­nál 146 arany, 2222 I. osztályú, 7671 II. osztályú ezüstérmet és 6110 bronzérmet, összesen 5543 kitüntetést kapott a legénység. Szerb foglyok Szatmáron. Legutóbb kétezer szerb fogoly érkezett Keveváráról a szatmári fogolytáborba. A Valjevó körüli har­cokban kerültek fogságba. Lerongyolódott, el- kényszeredctt, szomorú csapat volt a 2000 szerb fogoly. Rongyos ruhában, többnyire teljesen lerongyolódott civilruhában, a csupasz mellük kilátszott belőle, a kétezerén összesen nem volt két pár jó bakancs, csak egyik-másikon lógott egy-egy orosz vagy angol katonai köpe- nyeg. Egy demoralizált, kiéhezett, rongyolódott, szomorú csapat, amelynek minden tagja két- két cső nyers kukoricát hozott magával. Ezt a két cső kukoricát még otthon kapták. Ez volt az élelmük otthon, ahol már a katonák nem kapnak egyebet ennél. Miután fogságba kerül­tek, a két cső kukoricára nem volt szükségük, a minek már rendes élelmet adtak nekik, a kukoricát elhozták egészen Szatmárig. Borzal­mas dolgokat beszélnek a szerbiai nyomorról és elkeseredettségről. A rettenetes elhanyagolt állapotban levő foglyokat, akiknek letisztítása meglehetősen nagy feladat volt, a barakk tá­borba szállásolták be. Advent. Elérkezett az advent, a keresz­ténység Krisztust váró ünnepe. Századok mély­séges fájdalma, próféta-lelkek csodás látása vá­lik valóra érkezésén. A családban — mint már annyiszor — felcsendül újra az igaz Isten Ígé­retébe vetett szent zsolozsma töredezett hangja. El-elcsuklón könnycseptől kisérve ... A kap­csos biblia zára felpattan s az adventi esték hidegségét melengeti a belőle áradó könyörülő kegyelem sugárzása. Sóhajok íellegén, könny- záporos utón jön, közeleg az adventi fehér ki­rály. Köszöntsük ismerősen. Fogadjuk szívesen . . . Várunk mi királyunk ! Hozzad a megvál­tást! Hozzad a könnyeiddel szentelt boldog, ál­dott Békét 1 . . . Jöjj, jöjj adventi fehér Király ! Kétmillió katonája van Törökország­nak. Konstantinápolyból jelentik: A fegyver és lőszerszállitmányok, amelyek ide érkeztek, lehe­tővé tették az ázsiai csapatok fegyverkezését és harrbaküldését. Ezáltal a török hadsereg kétmil­lió emberre emelkedett. Ungmegyében elpusztult a legújabb vég­leges megállapítás adatai szerint 79 lakóház, 1 imaház; összesen 80 épület. Máramarosmegyé- ben: elpusztult 91 lakóház, 3 imaház, 1 iskola; összesen 95 épület. A felvidéki falvakban eszerint 5765 elpusztult ház vár újjáépítésre. A harctérről. 1915. nov. 18. Polgármes­ter Ur! A Felsőbányái Hírlap 22. és 23. számait hálás köszönettel vettem. Az éjszaka nagy hó esett le, mely előreláthatólag tavaszig megma­rad s a hadimüveletek most már teljesen meg­bénultak ezen az arcvonalon. Állásaink kitűnőek, elképzelhető legerősebben megerősítve. Legény­ség jó meleg ruhával felszerelve; lövészárkaik­ban pedig teljes szobák, kályhákkal ellátva ál­lanak, állandóan a legénység rendelkezésére. S most, hogy a föld mindenütt fehér, az őrszem biztos terepet lát be a végtelenségig maga előtt s igy meglepetések most kizárt dolognak tart­hatók. Különben nagyon jól élünk. Panaszra egyáltalán nincs, esetleg csak az idő szeszélyes­ségére lehet ok. Nagyságodnak alázatos szol­gája B. J. Az orosz és német kulturérzék. Im­már szükségtelen és fölösleges is bizonyítgatni, hogy mennyivel magasabb szintájon mozog a né­met nép és katonaság kulturérzéke az orosz fö­lött, de mint jellemző adatot jó megjegyezni, hogy mit csinál a német az okkupalt belga te­rületekben. Az orosz tudvalevőleg Felvidékünk iskoláit, templomait mikor a télen itt járt s éppen úgy Galíciában is istállóknak használta; a németek pedig Belgiumban a folyó iskolai év elején 700 iskolát nyitottak meg s egyben szi­gorúan elrendelték a kötelező iskolábajárást. Miért küzd a bolgár nemzet. Az eth- nografiai kérdés helyes megoldásán kívül a tör­ténelmi jogcím is elég alapot nyújt ahhoz Bul­gáriának, hogy végre becsületesen rendezze el országának jövőjét. Mikor 1870 március 11-én Abdul Azis szultán firmánjá-ban a bolgár exar­chátus felállítását elrendelte, határozottan jutott kifejezésre az is, hogy a bolgároknak bizonyos területeken lakó macedóniai szlávokra vonatkozó joguk van. A bolgárok jogcímének eldöntését a népszavazás tette kétségtelenné s a porta nyomban elrendelt népszavazásából a bolgárok s nem a szerbek kerültek ki győztesen. A bol­gár állam pedig később is megtette kötelessé­gét s valóságos kulturmissiót folytatott az el­vadult macedón területeken. A misszió mélyre ható nagyságáról elég megemlíteni, hogy a tö­rök uralom utolso éveiben - a legvitásabb te­rületeken - a szalonikii és monasztiri vileje- tekben volt 441 bolgár iskola, ezzel szemben ugyanezen a területen volt 70 szerb intézet. S mégis Szerbia számára Ítélte oda a bukaresti béke a bolgár vér árán felszabadított macedón területeket. A le nem pénzelt s elfogulatlan diplomácia minden egyéb Szerbia kezében levő s a bukaresti békében megnyert területet min­den elképzelhető jogcím alapján Bulgáriának ítéli. A népszavazás döntése ellenére a mace­dóniai exarchatusi területről öt a szerbek-, há­rom a görögök és csak két kerület volt bolgá­rok birtokában, amint ezt a bukaresti békében a szerbek patronusai és a bolgárok megrablói elhatározták. Ennek az igazságtalanságnak a megszüntetéséért küzd most diadalmas fegyver-

Next

/
Thumbnails
Contents