Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-10-14 / 21. szám
TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldova» Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A harmadik hadikölcsön. A harmadik hadikölcsön kibocsátásának ideje a pénzügyminiszter által október hó 18-ára van jelezve s az aláírási határidő november 17-kén (bezárólag) jár le. Felesleges fejtegetni, hogy a közel jövőbeni helyzet kialakulására mily óriási befolyással bir ezen hadikölcsön sikere, hiszen mindnyájan tudjuk azt, hogy ellenségeink most már csak gazdasági erőink kimerülésébe vetik reménységüket. No hát meg kell mutatni nekünk, hogy gazdasági erőink kimerülő félben nincsenek, s meg kell mutatnunk, hogy amint katonáink a j harctéren, úgy polgáraink itthon a végsőkig képesek áldozni, csakhogy a hőn óhajtott, becsületes és jövőnket teljesen biztositó békét j közelebb hozzuk! Becsületbeli kérdés tehát minden hazája érdekeit szivén viselő polgárnak, hogy a siker érdekében minden lehetőt kövessenek el. Úgy a termelőknek, mint az üzletembereknek igen sok pénz van a kezén, s csak a módját kell eltalálni, a nép is oda adja felhalmozott pénzét az állam rendelkezésére. Álljunk tehát mindnyájan munkában, hogy a hadikölcsön jegyzés minél eredményesebb legyen. Városi közgyűlés.- Í915. év október hó 6-án. Elnök: Farkas jenő polgármester, jegyző: Spáczay Gyula közig, tanácsnok. A tanács bejelentette a Nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter urnák 3249/1915. sz. leiratát, mellyel jóváhagyja a 4/915. kgy. sz. leiratát, melyben kimondotta, hogy a folyó kiadások fedezésere szükség esetén Felsőbánya város 50.000 korona kölcsönt vesz fel. A közgyűlés a leiratot tudomásul vette s annak alapján megbízta polgármestert, hogy elkerülhetetlen szükség eseten az engedélyezett kölcsönből annyit, amennyi szükségesnek mutatkozik, előzetes bejelentés mellett az Osztrák-Magyar Banktól felvehessen. A tanács áttette a varmegyei törvényhatóságnak 229/1915. bjkv. sz. véghatározatát, mellyel a város vízmű szabályrendelete módosítására vonatkozó 12,1914. kgy. számú határozatot jóváhagyta. A közgyűlés a véghatározatot tudomásul vette s hatarozatilag kimondta, hogy ezen módosítással felemelt magasabb vizhasználati dijakat 1916. január hó 1-től kezdődőleg lépteti életbe és e további intézkedésekkel a tanácsot bízza meg. A tanács áttette a vármegyei törvényhatóságnak 539/1915. bjkv. sz. véghatározatát, mellyel Felsőbánya városnak a biztosítási kötelezettség alá eső alkalmazottak betegség esetén vaió biztosítása tárgyában hozott 39/915. kgy. sz. határozattal jóváhagyta. Tudomásul vétetett. A tanács áttette vármegyei alispánnak a bejelentési szabályrendelet tárgyában kelt 16683/1915. számú rendeletét, melyben nyilatkozatra hívja fel a várost, hogy ezen szabályrendeletet, mely időtől kívánja életbe lépteti ? A közgyűlés határozatilag kimondta, hogy a bejelentési szabályrendeletet a jóváhagyás után azonnal életbe léptetni. A tanács áttette a nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter urnák 93857/1915. III. b. számú leiratát, mellyel a városnak az 1910. évi államsegély felosztása tárgyában hozott 157/1910. sz. közgyűlési határozatát jóváhagyta. Tudomásul vétetett. Olvastatott Pály Ede r. kath. plébános iskola-széki elnöknek beadványa, melyben a róm. kath. felekezeti iskola részére adni szokott városi segély összegét megállapítani s kiutalni kérte. A közgyűlés Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 282/1910. K. B. számú határozatát véve figyelembe, mellyel a szóban lévő iskolák részéről közbevetett fellebbezésére Felsőbánya várost azontulra is az addigi hozzájárulást kiszolgáltatni kötelezte, a felsőbányái r. kath. iskolák évi segélyösszegét az 1908. évi október 17-e előtti, vagyis a íellebezési időt véve alapul, 2814 K 80 fillér (kettőezernyolc- száztizennégy korona 70 fillér/ készpénzben, 320 m3 (háromszázhusz köbméter) tűzifa segélyben állapította meg, mely összegbe betudva van a három fitanitó részére adni szokott (840, 630, 730) 2200 K készpénz, a lányiskolák részére járó 455 K fizetési és 52 K 50 f lakáspénz segély, továbbá a r. kath. lelkésziskolai igazgató dija 25 K 20 fill. 3 tanító után az orsz. tanítói nyugdíjalap illeték 72 K, a tűzifa segélyben a 3 tanító részére adott (80, 96, 96) 272 m3 és a leányiskola részére adott 48 m3 tűzifa segély. A közgyűlés az ekként megállapított készpénz segéiyt havi eiőieges részletekben, a tűzifa segélyt pedig negyedévi részletekben előlegesen a r. kath. lelkésznek, mint a r. kath. iskolák iskolaszéki elnökének nyugtájára kiutalta és kifizetni határozta. Olvastatott Anka János helybeli g. kath. lelkész beadványa, melyben tüzifasegély megállapítását kéri. A kérelemre a közgyűlés Anka János g. kath. lelhésznek évi fasegélyképpen 32, azaz harminckettő köbméter tűzifát megállapított és kiutalt azzal, hogy ezen évi segélyből a f. év IV. negyedére esedékes 8 in3 tűzifát jelen határozat jogerőre emelkedése után már kiadatja. Olvastatott Salamon Májer kérelme, melyben malombér egy részét elengedni kérte. T A R C A. Levél Olaszországból (1910.) Édes Fiam ! Hazatérve élvezetes utunkból, legalább papíron próbálom meg eléd tárni egy érdekes ország bizar színeit, műremekeit, kultúráját. Mindez írappánsul hatott látókörünkre s a legnagyobb mértékben föiírissitette kedélyünket fizikai fáradtság nélkül. Óhajtom, minél előbb legyen alkalmad végig élvezni ezt az utat. Sorrendben kell maradnom, hogy pontosan vázoljam utunkat s igy visszamegyek ápnl. 10-ig, mikor a mi kis felsői karavánunk a 11-es gyorssal sok kicsi és nagy pakkal útnak indula. Szatmáron anyámék vártak búcsúra. Gyorsan telt az idő Budapestig; az olasz nyelvet magoltuk egész utón; vittük is annyira, a mennyi szükséges volt utunkban. A Metropol szálló nyújtott védelmet másnapdélután 4-ig, mikor a keleti pályaudvarból indult külön vonatunk Fiúméba. 3UU zarándok. Bár hosszú kényelemre számított voit vonatunk, mi felsőbányaiak összetartottunk s csak heten ültünk egy 6 személyes fülkében. Ebből két porciót lefoglalt az én kis gömbölyű barátnőm, ki már a vasúton rosszul lett. Mi többi halandók fölváltva üldögéltünk, álldogáltunk Fiúméig. Kárpótlást nyújtott Zágrábon túl a Karszt erdekes hegyvidéke s fokozódóit bámulatunk, amint a tenger hol jobb, később baloldalon föltűnt s Fiúméig hűen kitartott mellettünk. A tenger, a meseszép változatos tenger 1 Legjobban ez hatott rám, s tudod-e, ha fiúnak születtem volna, tengerész lettem volna. Órákig lehet benne gyönyörködni, mindig más képet nyújt. De Fiúméban vagyunk. A vasúti állomáson tolongás, dirigálás; hol a hajóra, hol visz- sza; hiányos reggeli a Hotel de le Viliében; - mindez jó atyádat úgy fölborzolta, hogy semmiképen nem akart arra a kis alkotmányra szál- iani, mely büszkén viselte a „Dániel Ernő“ nevet s talán elég kényelmet nyújt 150, de nem 300 embernek. — Nekem azért fájt a szivem, hogy nem szállhatunk hajóra, de mint jó feleség követtem férjemet a vasúti pályaudvarra, hol csomagjainkat hagyva, tanulmányútra keltünk be a városba. A benyomás kedvezőtlen e városrészen. A fekvés szép, az utca rendetlen, piszkos. Nálunk virággal ekesitik az ablakokat, ott rosszul mosott fehérneművel díszítik még a balkonokat is. E nap általános nagy mosás lehetett Fiúméban. 12 órai ebéd után vonatra ültünk apával és San Peter, Nabrezina, Monfal- cone felé mentünk Veneziába. Monfalconéban egy érdekes olasz tipusu városra találtunk, mely meg Ausztriához tartozik. Itt két óra alatt megnéztük a szép kis várost, mólóját, a divatosan fésült, de szennyes öitözetü vizhordólányokat s csupán olasz tanulmányunknak köszönhettük, hogy meguzsonálhattunk. 7 órakor indultunk tovább. Cervignanónál nagy drukkot állottunk ki: ha útlevelet követelnek f Belebetegedtem az aggodalomba, mely hiába való volt. Nem szükséges útlevél Olaszországba, de hát mi tájékozatlanok voltunk. A vámvizsgálatnál ügyesen megmentettük 50 darab cigáronkat és cigarettánkat ; megismertük két olasz fiatalember szeretetreméltó udvariasságát; gyönyörködtünk felső Itália festői vidékében s végre 11 órakor a Veneziai pályaudvarra robogtunk. Ismeretlen iévén, nem mentünk neki éjjel a lagúnáknak, hanem egy közeli, „Germánia“ nevű hotelben pihenve ki fáradalmainkat, reggel üdén jókedvvel átpropeilereztünk a Lidóra, hol a karaván elszállásolva volt. Veneziárói lapokat lehetne Írni. Mese város, minő nincs még egy. A Canál Grandén végig haladva csodáljuk a szebbnél szebb vegyes és meresztilusu palotákat, a csatornán ügyesen tovasikló gondolákat, bárkákat, propelereket. Oly biztosan közlekednek mint fővárosi íiákereink. Aznap minden érdekes dolgot megszemléltünk: a Szent Márk teret és templomot, a Doge palotát földalatti börtöneivel és még több más templomot. A régi városrészben Santa Mária Gloriosa dei Fran templomban Beiiini, Tizián képek, Canova és Tizián művészi síremlékét stb. Este felé gondolán ültünk a Canál Grandén, miközben barátságot kötöttem a vén Do- menció 107. sz. gondolással s megígértem, hogy mindig az ő gondoláját használom. Ez értekezés vegyes olasz és francia nyelven lett előadva, de megnyertem vele Domenció rokon- szenvét s nem fordított ridegen a csatornába. Sőt magyarázta a palotákat. — Este vissza a Lidóra. Vacsora után olasz énekes párban gyönyörködtünk s nyugalomra tértünk 12 órakor a Hotel Hungária 4 emeletén barátságos és 0. Celsius hőmersékü szobában azzal a boldog érzéssel, hogy reggel 4-ig ép úgy -van időnk nyugodtan aludni, mint megfagyni. Ekkor indult
