Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-10-14 / 21. szám

TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldova» Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A harmadik hadikölcsön. A harmadik hadikölcsön kibocsátásának ideje a pénzügyminiszter által október hó 18-ára van jelezve s az aláírási határidő november 17-kén (bezárólag) jár le. Felesleges fejtegetni, hogy a közel jövő­beni helyzet kialakulására mily óriási befolyás­sal bir ezen hadikölcsön sikere, hiszen mind­nyájan tudjuk azt, hogy ellenségeink most már csak gazdasági erőink kimerülésébe vetik re­ménységüket. No hát meg kell mutatni nekünk, hogy gazdasági erőink kimerülő félben nincsenek, s meg kell mutatnunk, hogy amint katonáink a j harctéren, úgy polgáraink itthon a végsőkig képesek áldozni, csakhogy a hőn óhajtott, be­csületes és jövőnket teljesen biztositó békét j közelebb hozzuk! Becsületbeli kérdés tehát minden hazája érdekeit szivén viselő polgárnak, hogy a siker érdekében minden lehetőt kövessenek el. Úgy a termelőknek, mint az üzletembe­reknek igen sok pénz van a kezén, s csak a módját kell eltalálni, a nép is oda adja felhal­mozott pénzét az állam rendelkezésére. Álljunk tehát mindnyájan munkában, hogy a hadikölcsön jegyzés minél eredményesebb legyen. Városi közgyűlés.- Í915. év október hó 6-án. ­Elnök: Farkas jenő polgármester, jegyző: Spáczay Gyula közig, tanácsnok. A tanács bejelentette a Nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter urnák 3249/1915. sz. leira­tát, mellyel jóváhagyja a 4/915. kgy. sz. leira­tát, melyben kimondotta, hogy a folyó kiadások fedezésere szükség esetén Felsőbánya város 50.000 korona kölcsönt vesz fel. A közgyűlés a leiratot tudomásul vette s annak alapján meg­bízta polgármestert, hogy elkerülhetetlen szük­ség eseten az engedélyezett kölcsönből annyit, amennyi szükségesnek mutatkozik, előzetes be­jelentés mellett az Osztrák-Magyar Banktól fel­vehessen. A tanács áttette a varmegyei törvényha­tóságnak 229/1915. bjkv. sz. véghatározatát, mellyel a város vízmű szabályrendelete módo­sítására vonatkozó 12,1914. kgy. számú határo­zatot jóváhagyta. A közgyűlés a véghatározatot tudomásul vette s hatarozatilag kimondta, hogy ezen mó­dosítással felemelt magasabb vizhasználati dija­kat 1916. január hó 1-től kezdődőleg lépteti életbe és e további intézkedésekkel a tanácsot bízza meg. A tanács áttette a vármegyei törvényha­tóságnak 539/1915. bjkv. sz. véghatározatát, mellyel Felsőbánya városnak a biztosítási köte­lezettség alá eső alkalmazottak betegség esetén vaió biztosítása tárgyában hozott 39/915. kgy. sz. határozattal jóváhagyta. Tudomásul vétetett. A tanács áttette vármegyei alispánnak a beje­lentési szabályrendelet tárgyában kelt 16683/1915. számú rendeletét, melyben nyilatkozatra hívja fel a várost, hogy ezen szabályrendeletet, mely időtől kívánja életbe lépteti ? A közgyűlés határozatilag kimondta, hogy a bejelentési szabályrendeletet a jóváhagyás után azonnal életbe léptetni. A tanács áttette a nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter urnák 93857/1915. III. b. számú leiratát, mellyel a városnak az 1910. évi állam­segély felosztása tárgyában hozott 157/1910. sz. közgyűlési határozatát jóváhagyta. Tudomásul vétetett. Olvastatott Pály Ede r. kath. plébános is­kola-széki elnöknek beadványa, melyben a róm. kath. felekezeti iskola részére adni szokott városi segély összegét megállapítani s kiutalni kérte. A közgyűlés Szatmárvármegye törvényha­tósági bizottságának 282/1910. K. B. számú ha­tározatát véve figyelembe, mellyel a szóban lévő iskolák részéről közbevetett fellebbezésére Felsőbánya várost azontulra is az addigi hozzá­járulást kiszolgáltatni kötelezte, a felsőbányái r. kath. iskolák évi segélyösszegét az 1908. évi október 17-e előtti, vagyis a íellebezési időt véve alapul, 2814 K 80 fillér (kettőezernyolc- száztizennégy korona 70 fillér/ készpénzben, 320 m3 (háromszázhusz köbméter) tűzifa segélyben állapította meg, mely összegbe betudva van a három fitanitó részére adni szokott (840, 630, 730) 2200 K készpénz, a lányiskolák részére járó 455 K fizetési és 52 K 50 f lakáspénz se­gély, továbbá a r. kath. lelkésziskolai igazgató dija 25 K 20 fill. 3 tanító után az orsz. tanítói nyugdíjalap illeték 72 K, a tűzifa segélyben a 3 tanító részére adott (80, 96, 96) 272 m3 és a leányiskola részére adott 48 m3 tűzifa segély. A közgyűlés az ekként megállapított készpénz segéiyt havi eiőieges részletekben, a tűzifa se­gélyt pedig negyedévi részletekben előlegesen a r. kath. lelkésznek, mint a r. kath. iskolák iskolaszéki elnökének nyugtájára kiutalta és ki­fizetni határozta. Olvastatott Anka János helybeli g. kath. lelkész beadványa, melyben tüzifasegély meg­állapítását kéri. A kérelemre a közgyűlés Anka János g. kath. lelhésznek évi fasegélyképpen 32, azaz harminckettő köbméter tűzifát megállapított és kiutalt azzal, hogy ezen évi segélyből a f. év IV. negyedére esedékes 8 in3 tűzifát jelen ha­tározat jogerőre emelkedése után már kiadatja. Olvastatott Salamon Májer kérelme, mely­ben malombér egy részét elengedni kérte. T A R C A. Levél Olaszországból (1910.) Édes Fiam ! Hazatérve élvezetes utunkból, legalább pa­píron próbálom meg eléd tárni egy érdekes or­szág bizar színeit, műremekeit, kultúráját. Mindez írappánsul hatott látókörünkre s a legnagyobb mértékben föiírissitette kedélyünket fizikai fá­radtság nélkül. Óhajtom, minél előbb legyen al­kalmad végig élvezni ezt az utat. Sorrendben kell maradnom, hogy ponto­san vázoljam utunkat s igy visszamegyek ápnl. 10-ig, mikor a mi kis felsői karavánunk a 11-es gyorssal sok kicsi és nagy pakkal útnak indula. Szatmáron anyámék vártak búcsúra. Gyorsan telt az idő Budapestig; az olasz nyelvet ma­goltuk egész utón; vittük is annyira, a mennyi szükséges volt utunkban. A Metropol szálló nyúj­tott védelmet másnapdélután 4-ig, mikor a keleti pályaudvarból indult külön vonatunk Fiúméba. 3UU zarándok. Bár hosszú kényelemre számított voit vonatunk, mi felsőbányaiak összetartottunk s csak heten ültünk egy 6 személyes fülkében. Ebből két porciót lefoglalt az én kis gömbölyű barátnőm, ki már a vasúton rosszul lett. Mi többi halandók fölváltva üldögéltünk, álldogál­tunk Fiúméig. Kárpótlást nyújtott Zágrábon túl a Karszt erdekes hegyvidéke s fokozódóit bá­mulatunk, amint a tenger hol jobb, később bal­oldalon föltűnt s Fiúméig hűen kitartott mel­lettünk. A tenger, a meseszép változatos ten­ger 1 Legjobban ez hatott rám, s tudod-e, ha fiúnak születtem volna, tengerész lettem volna. Órákig lehet benne gyönyörködni, mindig más képet nyújt. De Fiúméban vagyunk. A vasúti állomá­son tolongás, dirigálás; hol a hajóra, hol visz- sza; hiányos reggeli a Hotel de le Viliében; - mindez jó atyádat úgy fölborzolta, hogy sem­miképen nem akart arra a kis alkotmányra szál- iani, mely büszkén viselte a „Dániel Ernő“ ne­vet s talán elég kényelmet nyújt 150, de nem 300 embernek. — Nekem azért fájt a szivem, hogy nem szállhatunk hajóra, de mint jó fele­ség követtem férjemet a vasúti pályaudvarra, hol csomagjainkat hagyva, tanulmányútra kel­tünk be a városba. A benyomás kedvezőtlen e városrészen. A fekvés szép, az utca rendetlen, piszkos. Nálunk virággal ekesitik az ablakokat, ott rosszul mosott fehérneművel díszítik még a balkonokat is. E nap általános nagy mosás le­hetett Fiúméban. 12 órai ebéd után vonatra ül­tünk apával és San Peter, Nabrezina, Monfal- cone felé mentünk Veneziába. Monfalconéban egy érdekes olasz tipusu városra találtunk, mely meg Ausztriához tartozik. Itt két óra alatt meg­néztük a szép kis várost, mólóját, a divatosan fésült, de szennyes öitözetü vizhordólányokat s csupán olasz tanulmányunknak köszönhettük, hogy meguzsonálhattunk. 7 órakor indultunk tovább. Cervignanónál nagy drukkot állottunk ki: ha útlevelet követelnek f Belebetegedtem az aggodalomba, mely hiába való volt. Nem szük­séges útlevél Olaszországba, de hát mi tájéko­zatlanok voltunk. A vámvizsgálatnál ügyesen megmentettük 50 darab cigáronkat és cigaret­tánkat ; megismertük két olasz fiatalember sze­retetreméltó udvariasságát; gyönyörködtünk felső Itália festői vidékében s végre 11 órakor a Veneziai pályaudvarra robogtunk. Ismeretlen iévén, nem mentünk neki éjjel a lagúnáknak, hanem egy közeli, „Germánia“ nevű hotelben pihenve ki fáradalmainkat, reg­gel üdén jókedvvel átpropeilereztünk a Lidóra, hol a karaván elszállásolva volt. Veneziárói la­pokat lehetne Írni. Mese város, minő nincs még egy. A Canál Grandén végig haladva csodáljuk a szebbnél szebb vegyes és meresztilusu palo­tákat, a csatornán ügyesen tovasikló gondo­lákat, bárkákat, propelereket. Oly biztosan köz­lekednek mint fővárosi íiákereink. Aznap min­den érdekes dolgot megszemléltünk: a Szent Márk teret és templomot, a Doge palotát föld­alatti börtöneivel és még több más templomot. A régi városrészben Santa Mária Gloriosa dei Fran templomban Beiiini, Tizián képek, Canova és Tizián művészi síremlékét stb. Este felé gondolán ültünk a Canál Gran­dén, miközben barátságot kötöttem a vén Do- menció 107. sz. gondolással s megígértem, hogy mindig az ő gondoláját használom. Ez érteke­zés vegyes olasz és francia nyelven lett elő­adva, de megnyertem vele Domenció rokon- szenvét s nem fordított ridegen a csatornába. Sőt magyarázta a palotákat. — Este vissza a Lidóra. Vacsora után olasz énekes párban gyö­nyörködtünk s nyugalomra tértünk 12 órakor a Hotel Hungária 4 emeletén barátságos és 0. Celsius hőmersékü szobában azzal a boldog ér­zéssel, hogy reggel 4-ig ép úgy -van időnk nyu­godtan aludni, mint megfagyni. Ekkor indult

Next

/
Thumbnails
Contents