Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-09-02 / 18. szám

Vármegyei közgyűlés volt e hó 16-án amelyen a főispán megemlékezett Kovács Gyu­láról és Strenberg Móricról, Az Őfelsége elé vo­nuló diszküldöttségbe Csaba Adorján főispán, Domahidy István, dr. Falussy Árpád, Kende Zsigmond, Szentiványi Gyula és Szuháhyi Fe­renc bizottsági tagokat választották meg. A fel­vidéki községek újjáépítéséhez a vármegye 40 ezer koronával óhajt hozzájárulni. Revidiüiják a felmentéseket. A belügy­miniszter-rendeletet bocsátott ki, melyben el­rendeli, hogy a katonai szolgálat alól felmentett tisztviselők névsorát újból revidiálni kell, hogy a netán nélkülözhetők katonai szolgálatra be­hívhatok legyenek. A rokkant katonák járandóságai. ­Egyik katonai lap közli a rokkant katonák já­randóságait. Ezek szerint a törvényszerinti éven­kénti nyugdíj: gyalogosoknak 72 korona, őr- vezetők'nek 96 korona, tizedeseknek 120 korona, szakaszvezetőnek 144 korona, őrmesternek 168 korona, törzsőrmesternek 192 korona. Az or­szággyűlés a fenti összegekhez a következő ideiglenes segélyt állapította meg a rendfoko­zatra való tekintet nélkül: azon esetben, ha a rokkant kereset képessége 25 - 50°/o-kal csök­kent, 60 korona, ha 50 - 100°/<rkal csökkent 120 korona, ha a rokkant minden munkára képtelen 180 korona. A lap közli a rokkant katonák hoz­zátartozóinak járó segélyt. A rokkant törvényes felesége részére évi 60 korona, a rokkant min­den ('házasságon kívül is született,! gyermeké­nek 60 korona, a rokkant apja, atyja, vagy nagyszülei után egyenként 60 korona. Á harc­téren elesettek, eltűntek vagy meghaltak után fizetendő járandóságok a következők : Az el­esett özvegyei és árvái részére járó törvényes évi nyugdijak. Gyalogos özvegy nyugdija 108 K, nevelési járulék az apátián árváknak 48 K, nevelési járulék a szülőtlen árvának 72 K, őr­vezető özvegyi nyugdija 144 K, nevelési járu­lék az apátián árvának 48 K, nevelési járulék a szülőtlen árvának 72 K, tizedes özvegyi nyug­dija 180 K, nevelési járulék az apátián árvának 48 K, nevelési járulék a szülőtlen árvának 72 K, szakaszvezető özvegyi nyugdija 216 K, ne­velési járulék az apátián árvának 48 K, neve­lési járulék a szülőtlen árvának 72 K, őrmester kisebb illetékkel 270 K, nevelési illeték az apát­ián árvának 48 K, nevelési illeték a szülőtlen árvának 72 K, őrmester nagyobb illetékkel 360 K, nevelési járulék az apátián árvának 48 K, nevelési járulék a szülőtlen árvának 72 K, törzs- őrmester özvegyi nyugdija 450 K, nevelési já­rulék az apátián árvának 48 K, nevelési járu­lék a szülőtlen árvának 72 K. Ezenkívül az öz­vegyek és árvák ideiglenes évi segélyt kaphat­nak, tekintet nélkül a rendfokozatra. A segély az özveny részére 120 korona lehet, s a gyer­mekek járuléka 12 koronától 36 koronáig változik. Képsorsolás. Nyisztor Amália kapnikbá- nyai áll. tanítónő egy olajfestményt sorsol ki a Hohenberg Zsófia gyermekvédelmi alap ja­vára. A kép egy éldülői részletet ábrázol. Van 200 nyerő szám. Egy szám ára 50 fillér. A kép H. Riedl E.-féle üzlet kirakatában látható. Ugyan­ott lehet a számokra jegyezni is. A világháború huszonegy hadüzenete. A világháború kitörése óta összesen huszonegy hadüzenet történt: 1914. julius 28-án Ausztria és Magyarország Szerbiának, — 1914. augusz­tus 1-én Németország Oroszországnak, — 1914. augusztus 3-án Németország Franciaországnak, — 1914. aug. 3-án Németország Belgiumnak, — 1914. aug. 4-én Anglia Németországnak, — 1914. augusztus 5-én Ausztria és Magyarország Orosz­országnak, - 1914. augusztus 6-án Szerbia Né­metországnak, - 1914. augusztus 11-én Mon­tenegró Ausztria és Magyarországnak, - 1914. augusztus 11-én Montenegró Németországnak, — 1914. augusztus 11-én Franciaország Ausztria és Magyarországnak, - 1914. augusztus 13-án Anglia Ausztria és Magyarországnak, — 1914. augusztus 23-án Japánország Németországnak, — 1914. augusztus 25-én Ausztria és Magyar- ország Japánországnak, — 1914. augusztus 28-án Ausztria és Magyarország Belgiumnak, — 1914. november 2-án Oroszország Törökországnak, — 1914. november 5-én Franciaország Törökor­szágnak, — 1914. november 5-én Anglia Török­országnak, - 1914. november 7-én Belgium Törökországnak, — 1914. november 7-én Szer­bia Törökországnak, — 1915. mgjus 23-áu Olasz­ország Ausztria és Magyarországnak, - 1915. aug. 21-én Olaszország .Törökországnak üzent FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP I hadat. — Minthogy nyolc állam Ausztria és Ma­gyarországnak, Németország és Törökország­nak az ellensége 24 hadüzenetnek kellett volna történnie. Olaszország azonban Németországnak nem üzente meg a háborút, Montenegró és Ja­pánország pedig csak a két középeurópai nagy hatalomnak üzent hadat, Törökországnak ellen­ben nem. Németország és Olaszország, valamint Montenegró és Törökország közt megszakadt a diplomáciai érintkezés. Japánország és Tö­rökország közt a háború előtt sem volt diplo­máciai összeköttetés. A nemzeti áldozatkészség szobra. A nemzeti áldozatkészség szobrának végrehajtó bizottsága az ország védelmében elesett kato­nák özvegyeinek és árváinak, valamint rokkant harcosainak tisztességes, a magyar nemzet har­cizmusához méltó eltartására, megalkotja a „Nemzeti áldozatkészség szobrát.“ A művész- fából kifaragott szobrot, a hazafias társadalom az adakozók nevével bevésett apró fémpikke­lyekkel borítja azt be. A magyar társadalom minden tagjának rendelkezésére áll egy fémpi» kely, — a melyet áldozatkészsége és anyagi képessége arányában tetszés szerinti összeggel válthat meg, de minimális ára 2 korona. Ez emlékből, melyet fanatikus lelkesedéssel és ál­dozatkészséggel magunk építünk meg, a histó­ria levegője árad, hogy a magyar nemzet di­csőségének és hősi nagyságának hirdetője le­gyen évezredek múltán is. A szobrot befutja majd a patina, de alkotóinak nevét remek mü- album őrzi meg a Nemzeti múzeumban, sőt minden adakozó ereklyekép okmányt kap az áldozatkészség szobrának rajzával, a melyen fémlemezének helye is meg lesz jelölve. Min­denkit kérünk, hogy váltsa meg s a polgármesteri hivatalban levő gyüjtőiven jegyezze elő a leme­zét, hazafias adományát Katonás nevelés a középiskolákban. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezetes újítást léptet életbe az uj tanév kezdetén a kö­zépiskolákban. A miniszter a honvédelem foko­zódó követelményeire való tekintettel kívána­tosnak tartja, hogy az ország ifjúsága a hadkö­teles kor előtt bizonyos katonai kiképzésben részesüljön. Egyelőre csupán kísérletről van szó, amelynek tanulsága alapján a katonai gyakorla­tot végleg beillesztik a középiskolai tanitás kere­tében. A katonás nevelés módját a rendelet részben a rendes tanórákon, részben a játék­délutánokon és a kirándulásokkal kapcsolatban akarja megoldani. Az uj ezüstkoronások. Augusztus 15-től kezdve a jegybank uj ezüstkoronásokat fog for­galomba hozni. Az uj egykoronások külső képe más lesz, mint a régieké és hátlapjukon „1914-15“ felírás lesz egy babérkoszorúval övezve. A most forgalomban levő egykoronásokat be fogják vonni. November 15-ike után már csak az ezüstérté­kükön váltja be a jegybank a régi egykoroná­sokat és így remélhető, hogy az a rengeteg sok egykoronás ezüstpénz, melyet háború folyamán kivontak a forgalomból és tezauráltak, novem­ber 15-ig visszakerül a jegybankba. Meghívó a Tomasovszky Imréné úrnő zongora-növendékei és a felsőbányái műkedvelő fiatalság által 1915. szeptember 4-én a városi szálloda nagytermében létesítendő a kárpáti falvak felépítésének alapjára rendezendő háborús estélyre. Műsor: 1. „Lengyel himnusz“, zongo- rázza Csausz Gyula. 2. „Májusi virágok“, Strea- bougtól, négykézre zongorázzék Puskás Mar­gitka és Lupán Stefánia. 3. „Magyar ábránd“, hegedü-kisérettel zongorázza Pap Erzsiké. 4. Gábor Andor: „A kozák.“ Jelenet. Személyek : Péter katona Czausz Gyula, János ifj. Dimand Károly, Kozák Hámori Ede. 5. „Magyar nóták.“ Énekli Pap Elluska zongorakisé-retével Árkosi Béla. 6. „Grand Valse“ As dur Chopentől; zongorázza Farkas Giziké. 7. „Dichter und Bauer“ Suppétől; zongorázzék: Pircsi Ró- zsika és Tomasovszky Imréné. 8. „Contre tánc“ Beethowentőí; zongorázza Kilián Béiuska. 9. Deréki Antal: „Ripacs ur keservei“, monolog. Előadja Dimand József. Szünet. 10. ,.Magyar dalok“, előadja Tomasovszky Imréné zongora- kíséretével Nagy Károly. 11. „Boszorkány-tánc“, Bátor Szidontól; zongorázza Lupán Stefánia. 12. „Bouten Trein“, Kettertől. Zongorázzék Szalay Margitka és Tomasovszky Imréné. Gondinet: „Valami hibája van.“ Vígjáték 1 fel­vonásban. Személyek : De Lussan André orvos Beregszászy. Cecil neje, Pircsi Rózsika. Balan­court magánzó, Árkosi Béla. Nanette szobaleány, Farkas Giziké. Helyárak: I. hely 2 korona, ÍI. hely 1 korona, III. hely 60 fill., állóhely 40 fill. Kezdete este fél 8 órakor. Jegyek előre váltha­tók Bónis Sándor urnái. Előadás után az étte­remben étlap szerinti vacsorával szolgál Rumpold József vendéglős. Takarékosság. Az angol alsóházban a múlt héten felszisz- szentek az angol képviselő urak, mikor meg­hallották a miniszterektől, hogy Angliának a há­ború eddig harminc milliárdjába került. A kor­mány nyilatkozat után azonnal akadt képviselő, aki felszólalt és körülbelül a következőket vágta az angol nemzet szemébe : — Hihetetlen és eddig képzelhetetlen ará­nyokat öltött ez a háború, nemcsak embertö­megek, hanem költségek dolgában is. Az az ösz- szeg, amit itt most hallottunk, minden képze­letet fölülmúl. Anglia ugyan sokat megengedhet magának, de én ugv hiszem, hogy azt az ösz- szeget még Anglia is megérzi. Legkülönösebb azonban az, hogy ugyanakkor, amikor Angliát ilyen óriási háborús kiadás terheli az angol ha­tóságok tisztviselői a hivatalos pénzeket épp oly könnyelműen, épp oly számolatlanul költik el, mint eddig és a magánemberek magánvagyo- nukat is, ahelyett, hogy a hadviselés rendelke­zésére bocsátanák, maguk költik el ugyanazokra a hiábavalóságokra, mint háború előtt. Ennek a helyzetnek meg kel változnia, és a mai pazarlásnak a helyébe takarékosságnak kell lépnie. Ezt mondták Angliának, a világ bankárjá­nak a parlamentjében. Már ott is érzik, hogy a végnélküli nemtörődömséggel, amelylyel Ang­lia népe a háborút nézi, háborút nyerni, hábo­rúban győzni nem lehet. Egyrészt örömmel és megelégedéssel kell tudomásul vennünk az angol néphangulat és par­lament eme megfordulását, de ugyanakkor a magunk számára is le kell vonnunk a tanulsá­gokat. Ha már Anglia ennyire érzi, hogy taka­rékoskodni kell, és minden erőt a háború szol­gálatába kell állítani, mennyivel inkább kell ezt éreznünk és megállapítanunk nekünk is, akik bi­zony — a magunk lebecsülése nélkül mondhat­juk — fejletlenebb és szegényebb állam és nép vagyunk, mint Anglia. Takarékoskodnia kell Angliának és takarékoskodnunk kell nekünk még inkább. A takarékosság a mai hatalmas világhá­ború legelső következménye kell, hogy legyen. Senkinek sem szabad a mai időkben tüntetni a gazdagságával, hanem egy általános életstan­dardot kellene mindenki számára előírni és ezt kellene mindenkinek betartani. A takarékosság­nak legelső szempontja azonban az legyen, hogy célszerű legyen. Ne az elsőrendű szükségletek terén takarékoskodjunk és ne az annyira szük­séges szórakozást vonjuk meg magunktól, mert ez a két tényező múlhatatlanul szükséges a nép testi és lelki ellenállásához. De vannak olyan kiadások, vannak olyan jogcímek pénzköltésre, a melyekről a háborúban az úgynevezett Hin­terland népeinek illik lemondaniok, sőt ha a harcot, a melyet folytatnak, komolyan veszik, kötelesek lemondani. A mi számunkra ez a háború élethalálharc. Létünkért, fennmaradásunkért harcolunk. Minél jobban megfeszítjük erőnket, annál gyorsabban tudjuk elérni a mindnyájunk által oly hőn várt végső győzelem pillanatát. Ahhoz azonban, hogy valóban meg tudjuk feszíteni erőnket, kell, hogy nemcsak testi, hanem anyagi erők is álljanak az állam és a had­sereg rendelkezésére. Ezt az anyagi erőt pedig csakis mi, a lakosság, a nemzet tudja előterem­teni és pedig csak egy eszközzel, a takarékos­sággal. A jelszavunk tehát ezentui a takarékosság legyen és ez a jelszó diadalra fog vinni. r. i. Az őszi vetés. Mivel pótoljuk a rézgálicot ? A háború első éve bebizonyította, hogy a nemzetek sorsa nemcsak a harctéreken dől el, hanem gazdasági téren is. Erős, megalapozott gazdasági tevékenység teszi lehetővé, hogy se­regeink diadalmasan haladjanak előre ellensé­geink földjén. És ha ezt meggondoljuk, rá fo-

Next

/
Thumbnails
Contents