Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-08-19 / 17. szám

IX1IX1. évfolyam.

IT. szám.

1915. augusztűs 19.

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

= MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = I

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. • Egyes szám ára 20 fillér. §

Felelős szerkesztő:

Dr. Moidován Ferenc helyeit FARKAS JENŐ

j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére • Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá I ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Kitartás '

a sikernek, a győzedelemnek, legelső feltétele. A kitartásnak, e súlyos és félem- letes fegyvernek fenyegetésével, büszke hirdetésével vezette be e világháborút a kalmár, a fenhéjázó angol. Három évig fog tartani a háború — üzente európá- nak az ő régi hidegvérével. És akkor is, azé lesz a győzelem, a kié — az utolsó milliárd.

Tehát nemcsak a lelki erőben való kitartást érezte az anglus önmagában, de bizakodott, hogy milliárdjai is lesznek, mikor már ellenfeleinek nemcsak müli- árdjai fogytak el, de mindennapi kenyere sem lesz.

Csakhogy a nagy számitó — most az egyszer elszámitotta magát. Nem hitte, hogy az ő büszke fegyverével szemben a kitartással . . . hasonló acélos, edzett fegyverek állanak szemben. A kitartásnak hatalmas fegyverei.

*

Es e fegyverek az igazságnak, a morális erőérzetnek, az ezekből fakadó önfeláldozásnak, áldozatkészségnek tüz- próbájában izzottak meg.

Immár egy esztendeje, hogy ez a mi önvédelmi harcunk az első tüzet gyújtotta. Mi történt ez év alatt? Mi történt a harctereken? Mi történt itthon? Mennyi vér, mennyi erő, hősiesség, áldozat és küzdelem. Es itthon. Mennyi üres ház. Mennyi áldozat, nélkülözés, lemondás, büszke gyász, remegés, bizonytalanság, várakozás. Es mennyi remény, bizalom a vég dicsősége után.

Mert hiszen emberek vagyunk. S az

TÁRCA.

A német császárnénál.- Irta: Zichy Qéza gróf. Heidelbergtől Berlinig jó darab ut van. Fülkémben egyedül utaztam s töméreek levelemet néztem át. Weimárban áldott nagy Mesterem, Liszt Ferencre gondoltam s egyidejűn eszembe jutott minden földi nagyság múlandó volta. Liszt tanítványainak elhalálozásával a Mester müvei és neve élni fognak, de személyének varázsáról, apostoli szivének jóságáról tanúskodni senki sem fog többé . . .

Ebédhez hívtak; bámulva néztem a németek jó étvágyát, ökölnyi gombócok, burgonyák, tenyérnyi rostélyosok egy pillanat alatt eltűntek. Az étel igen sok volt, de a mi ízlésünknek nem felel meg.

Berlinben közölték velem, hogy felolvasásom és hangversenyem a főrendek termében lesz. A terem gyönyörű, de zongorázásra nem alkalmas. Az elnöki emelvény több része oszlik, lépcsők vezetnek az elkülönített helyekre. A jegyzők helyeitől elég magas fakorlátok zárják körül ez alkotmányt, zongorámat oda akarták állítani, a mi ellen protestáltam s végre elrendeztük a dolgot.

Ezután nagykövetünkhöz, Hohenlohe heremher lelkének természetes vágya, hogy küzdelem után megpihenhessen, megnyugodhasson és élvezze a békesség boldogságát. Legyen az az ember angol, orosz, német, osztrák vagy magyar.

Ki tagadhatja, hogy mi is vágyakozunk a béke után. Milliók és milliók imádkoznak, hogy az Isten adja meg a békességnek idejét. Mikor visszatérnek, hazajöhetnek a mi hőseink. Karjaikba zárják övéiket, megcsókolhatják gyermekeiket. Kezükbe vehessék újra a munka eszközeit . . .

De egy bizonyos. Mi csak a diadalmas békét akarjuk. Azt a békét, mely megpecsételi a mi igazságunkat. Azt a békét, mely nem rejt méhében újabb viharokat, hanem állandósitója legyen a mi munkás jövendőnknek és haladásunknak. Azt a békét, mely a mi hőseinknek bőségesen ömlött vére nyomán sarjadzik ki és leszen áldásoknak forrásává.

Más békébe bele nem nyugodhatunk. Ha ez a béke, a mi diadalmas békénk még nem érett meg; ha a mi ellenségeink megalázásának ideje még nincs itt; ha még vér kell, újabb és újabb hős karokra van szükség; ha még más ellenség is feltámad ellenünk . . . mi készen állunk, nemcsak tüzet okádó ércágyukkal, a sebet, halált osztó fegyverekkel, srapnelekkel ... de a kitartásnak, a lelki erőnek morális fegyvereivel — mindhalálig. A harctéren épen úgy, mint itthon az áldozatkészséggel, a lemondással, mindazzal, amiből a kitartás táplálkozik.

őz. H

ceghez siettem. A hercegné Frigyes királyi herceg leánya, Henriette, kit gyermekkora óta ös- merek. Igen kegyesen fogadott s bemutatta nekem gyönyörű gyermekeit, kikkel rögtön barátságot kötöttem. Nagyapa létemre tudok a gyermekekkel bánni s a kicsinyek rendesen rövid idő alatt barátságot kötnek velem.

A hercegnél tudtam meg, hogy a német császárné másnap félegykor szándékozik engem audiencián fogadni. A meghívón jelezve volt, hogy egyszerű fekete öltönyben kell megjelenni.

A berlini napok csak úgy teltek, mint a többi német városban: látogatások, a félkazüek oktatása, zongorázás, stb. Nagykövetünknél az ebédnél két szép fiatal asszonnyal találkoztam : Bánfíy báróné és Török grófné, mindkettő rokonom. Az ebédnél egy érdekes asszony mellett ültem, Preus-Meklenburgi királyi hercegnő mellett, egy pár kellemes órát töltött társaságában.

Berlini tartózkodásom alatt megismerkedtem egy daliás tábornokkal, ki mindig azon sopánkodott, hogy az olaszoknak olyan gyors a lábuk. Der Teufel kann die Luders einholen ! — mondta elkeseredve.

A második nap reggelén tömérdek látogató keresett fel ; mindenfelé hívtak : szanatóriumokba, gépiró-iskolába, ortopédiai műhelyekbe, nőképző intézetbe, stb. Egy pár helyre el is mentem, de aztán siettem az audienciára. A császárné a nagy rezidenciából kiköltözött,

Felsőbányáról behivottak

a honvédséghez:

AJ 1. Almási Béla szakaszvezető harctéren,

2. Ádámecz Balázs póttartalékos hatetéren. B)

3. Brezóczki Péter gyalogos harctéren, 4. Burján János fogoly honvéd, 5. Brezóczki Vilmos Ödön fogoly tizedes, 6. Bilka János póttartalékos harctéren, 7. Bónis Mihály huszár belszolgálat. CJ Csula Sándor honvéd, harctéren. E) Ember József tizedes belszolgálat. F) 10. Friedmann Jenő fogoly tizedes, 11. Fila János tüzér belszolgálat, G) 12. Gájer György dobos harctéren, II) 13. Hirsch Izsák pótartaiékos harctéren, 14. Hosszú Pál Péter gyalogos harctéren. I) 15. Jákob György póttartalékos meghalt kórházban, 18. Jablanovszki Adolf gyalogos harctéren. K) 17. Kovács György póttartalékos harctéren, 18. Ku- cserik György póttartalékos harctéren, 19. Kanalas János szabadságolva harctérről, sebesült, 20. Kocsis Gyula tizedes harctéren, L) 21. Labina József szakaszvezető fogoly őr, 22. Lendeczki Pál Péter gyalogos harctéren. M) Máriás Gábor gyalogos harctéren, 24. Mihálcsik Lajos tizedes harctéren, 25. Marosán János gyalogos harctéren, 26. Máriás József gyalogos harctéren, 27. Mihálcsik György gyalogos harctéren, 28. Máriás György gyalogos harctéren. N) 29. Nászodi József gyalogos mint rokkant elbocsájtva, 30. Nap- rodán Demeter gyalogos rokkant harctéren sebesült. P) 31. Palkovits István póttartalékos belszolgálat, 32. Percsi Lajos gyalogos harctéren, 33. Petrik Gábor póttartalékos harctéren. B) 34. Repáczki Károly meghalt harctéren, 35. Róth János gyalogos harctéren, 36. Repáczki János gyalogos harctéren, 37. Reichingrr Ferencz belszolgálat póttartalékos. S) Séra Ödön őrmester fogoly, 39. Silai János póttartalékos harctéren, 40. Sipos Pál gyalogos harctéren. V) 41. Vigyi- kán István gyalogos harctéren, 42. Vájná József gyalogos harctéren.

A közös hadsereghez:

A) 43. Adámcsik Gyula póttartalékos el- bocsájtatott, 44. Adámecz Márton póttartalékos harctéren, 45. Avrám Elek gyalogos belszolgámert a nép reggeltől estig a Wacht am Rhein-t énekelte ablakai alatt és látni akarta őt. Most a kis kastélyban lakik, mely sokkal nyugalmasabb és pihenésre alkalmasabb a császárnak is, ha pár napra hazajön.

Az udvarnál egy udvarhölgy s a szolgálatot teljesítő kamarás fogadott, de alig beszéltünk néhány percig, már a meiiókterembe hívtak. Ott állott előttem a nagy császár asszonya cseresznyeszínű ruhában, nyakán három sor mo- gyorónagyságu igazgyöngy, cipőin gyémánt- csattok s fején gyönyörű dús hajkoronája, a mely szebb minden diadémnál. A császárné gyönyörű termetű szép asszony, szeme bájos s ha oldalt néz, valami hamiskás dévajság csillog bennük.

A császárné igen kegyesen fogadott s félóránál tovább tartott magánál. 1898-ban láttam utoljára, midőn Alár című operámat Mottl karnaggyal eljátszottam előtte és a császár előtt. Szeretetreméltósága mit sem változott, nem is lett öregebb, csak fenségesebb és komolyabb. Elég gondja lehet, családjának minden férfi- tagja a harctéren küzd. Visszaemlékeztem arra az időre, midőn Mottlal játszottam, akkor a császár fülei oly érzékenyek voltak, hogy kénytelen volt a zongorától távol ülni s figyelmeztettek, hogy erősen ne játszunk; minő íortisszi- mókat kell most a harctéren hallgatnia.

A felséges asszony mindenekelőtt kirá-