Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-07-22 / 15. szám
Felsőbányái Hírlap A városok kongresszusának átiratára a városok élelmezése ügyében. A bizottság javaslatának megegyezőleg tekintettel a városok élelmezésénél felmerült hiányokra a közgyűlés az átiratban foglaltakat elfogadja és a miniszter- elnökhöz hasonló tartalmú felterjesztést intézni egyhangúlag elhatározta. Szatmár vármegye törvényhatósági bizolt- ságának 6121/1915. alisp., 350/1915. tjkv. szánni véghatározata Felsőbánya r. t. város 1915. évi költségvetési előirányzata jóváhagyásáról. 318. tjkv. számú, 5021/1915. alispáni szánni véghatározata Felsőbánya város 1913. évi gyámpénztári számadása jóvóhagyásáról. 314/1915. tjkvi, 12301/1014. alispáni számú véghatározata az elhagyott gyermekek segélyalapjáról 1913. évre vonatkozólag vezetett számadás jóváhagyásáról; alispáni rendelet az ingatlan átruházási pótilletékről alkotott szabály- reudelet tárgyában. A villanyvilágítás 1914. évi zárószámadása mely szerint bevétel volt: 159.150 K 63 fillér, kiadás volt: 117.223 K 44 fillér, maradvány: 41.937 K 19 fillér. Ezt terheli üzemátvételi dij Nagybánya miatt 37.903 K, Felsőbánya miatt 6.988 K 86 fillér, együtt 44.891 K 86 filiér. Veszteség mutatkozik 1914. évről 2954 K 67 fillér. Tudomásul vétetett. Puskás Ferenc gazd. tanácsnoknak kérelmére, melyben nyugellátása esetén az államnál eltöltött 3 év 3 havi szolgálatát a városi szolgálatába beszámitani kéri, a közgyűlés a bizottsági javaslat alapján a kérelemnek egyhangúlag helyt adott. Amennyiben pedig az állami nyug- j dijtörvény alapelvei szem előtt tartásával ké- ! szült s már jóváhagyást nyert, városi nyug- i dij szabályzat is az állami szolgálatot a vá- | rosi szolgálattal egyenlőnek tekinti s beszámítását kimondja, kérelmezőnek a városi szol- j gáiatát közvetlenül megelőző s az államnál eltöltött 3 évi és három havi szolgálatát a városi szolgálatba betudni határozta s a javaslattól ! eltérőleg az ezen időre járó nyugdíj alap és járulékösszeg befizetését nem kivánta. Almásy Kornél rendőrtiszt kérelmére, mely- : ben nyugdíjba beszámítható szolgálati éveinek j megállapítását kérte, a közgyűlés a bizottsági javaslattól eltérőleg kérelmezőnek katonai be- | vonulása esetére eddigi szolgálati éveibe nap- j díjas szolgálatából annyi időt beszámitani hatá- j rozott, hogy az a nyugellátásra jogosító szolga- | lati időt kitegye. Májer Salamon ajánlatára a Petőfi-liget ; bérletére a közgyűlés javaslatával megegyezőleg j az ajánlatot elutasítani határozta és a Pe- j tőfi-liget bérbeadását ezúttal mellőzte, mivel az ott lévő épületekre a háborús állapot miatt a városnak esetleg^ szüksége lehet. Zsigmond Ákos kérelmére, melyben köve- zelvám fejében felajánlott 30Ü K helyébe 200 K összeg elfogadását kérte, a közgyűlés tekintettel arra, hogy a kénegmara termelés felét a bányakincstár a „Phönix“ vegyi társaságnak tartja vissza, a kövezetvám megtérítése fejébe felajánlott évi 200 (kettőszáz) koronát 1914. évtől kez- dődőleg elfogadta, mindaddig, mig a kénegma- rát a nevezett vegyi társaság is igénybe veszi, azzal, hogy kérelmező köteles úgy a múlt évről, mint jövőre nézve a felajánlott összeget pontosan befizetni. Székely Viktor és Társa kaolinföld iránti kérelmére a közgyűlés a városi területekről a kaolin anyagnak a szállitára az engedélyt megadta, azzal, hogy kérelmezők kötelesek az anyag köbméteréért 40 azaz negyven fillért elszállítás előtt a városi pénztárba előzetesen befizetni. Kormos József 70 korona fizetési előleg iránti kérelmére a közgyűlés a bizottság véleményével megegyezőleg a kérelemnek helyt adott és a kért 70 azaz 70 korona fizetési előleget nevezettnek kiutalta azzal, hogy köteles ezen összeget folyó évi dec. hó 31-ig egyenlő havi részletekben vissza fizetni. Özv. Kiss Ferencné sz. Szabó Irma illetőségére nézve a város képviselőtestületi közgyűlése nevezettnek felsőbányái illetőségét elismerte, mert nevezett férje, néhai Kiss Ferenc, mint szabósegéd a megtartott nyomozás szerint ön- jogulag másutt illetőséget nem szerzett és igy az 1886. évi XXII. t.-c. 6. §-a alrpján eredeti felsőbányái illetőségét megtartotta. Ez a háború tanitott meg mondotta Wekerle egyik előadásában, hogy mily döntő jelentősége van a mezőgazdaságnak és hogy mennyire meg kell becsülnünk mezőgazdasági népességünket. Ez tanitott meg reá, hogy megélhetésünk biztosítása, erőnk kifejtése attól függ, képesek leszünk-e elsősorban mezőgazda- sági tevékenységünket fellendíteni, termelésünket fokozni s az életviszonyoknak most tapasztalható egyszerűségét a keretekben megtartani. Mert nekünk nincsenek gyarmataink, mi önmagunknak vagyunk gyarmatai s ez a gyarmat egyedül lehet hivatva betölteni népességünk szaporodásának kereteit s kitölteni azt az óriási űrt, amelyet legjobb erőnk elvesztése hagy maga után. Sokszor elolvastam ezeket akijelentéseket. Mert nemcsak tartalmának igazsága ragadja meg lelkünket, de az a valóság is, hogy ezeket az igazságokat Wekerle mondja. Az a Wekerle, a ki többszörös minisztersége, miniszterelnöksége alatt nem tanulta meg és nem tudott rájönni ezekre az igazságokra. Államférfiul nagy képességével nem birt a mezőgazdaság jelentőségére rátekinteni, hanem teljes erejével ő is, mint annyian a nagy kereskedelmi és ipar államról rajzolta ki szép terveit. Hát végtelenül egyoldalúak lennénk, ha egy | pillanatra is felednék, hogy igenis a mi nemze- ; tünknek fejlődése, helyzete, a legújabb Magyar- I országnak egész berendezkedése okvetlenül meg- ; kívánja, hogy a kereskedelem, ipar elfoglalja a | nemzeti kultur-életben a maga jogos helyét. 1 Fejlődésének akadálytalan útjait. De mig Magyarország mezőgazdasági állam : lesz — és mikor nem lesz ? - addig itt e ha- ! zában kereskedelemnek — és iparnak alapja, emelője, forrása kell hogy legyen és maradjon a földmiveiés. Volt egy időszak, nem is oly régen, mikor ezt a kézen fekvő, a gyakorlati élet tapasztalatai, valamint a szomorú eredmények által is megerősített igazságot teljesen feledték. Nemcsak lekicsinyelték, de gúnyolták azokat, akik megdöbbenve az időknek és eseményeknek tanulságaitól, teljes erejükből igyekeztek kiemelni a mezőgazdasági politikát leádázó és ledegredált h. lyzetéből. A sajtó legnagyobb része ellenséges indulattól volt eltelve. Egy külön generáció abban leli kedvét, hogy az agráriusokat gunytárgyává teszi a magyar közönség eiőtt. Törekvéseiket meg nem értették, sőt azzal vádolták, hogy az államban külön államot akarnak alkotni. Még ma is maradt bizonyos visszhang azokból a szólamokból és slagvortokból, melyekkel a mezőgazdaságnak örvendetes lendülését kísérték. Joggal remélhetjük, hogy a nemzetet a maga egészében megtanította ez a háború arra, hogy itt e hazában a mezőgazdaságnak elsőrendű jelentősége van. És mikor a háború pusztításain felülemelkedve, feltámad az alkotás szelleme: akkor ezen alkotások közt a gazdasági uj és hatalmasabb berendezkedés elsőrendű törekvése, vívmánya lesz a mi nemzetünknek. Polgár. Különfélék. Személyi hieek. Piacin/ Gyula k tan. pénzügyi igazgató hivatolos ügyben itt időzött. Családja itt nyaral. — Br. Collar Róbert és neje két lieti időzés után elutaztak. — Gálffy Pál kir. főbányabiztos nyugalomba vonult. - CsiidÖr Gyula honvéd huazárzász- lóst őfelsége hadnaggyá léptette elő Színik Antal főmérnök Budapestről pár heti szabadságra hazaérkezett s néhány napot itt töltött. Baudisz Jenő. várm t. főügyész nyaralásra megérkezett. A buza, rozs, kétszeres, órpts és zab ára. A in. kir. minisztérium által kiadott rendelet szerint a búzáért, a rozsért, árpáért és zabért követelhető legmagasabb árak a folyó évi julius 10-től kezdve Szatmárvármegyére nézve a következőleg állapítottak meg: Búzára: julius 10-től-21-ig 100 klg. 40 K 50 fill. Julius 22-től -julius 31-ig 39 K. 50 fillér Augusztus 1-től -aug. 21-ig 37 K. aug. 21-ike utáni időben 36 fegyverek tökéletesülésével. Akinek a legjobb tüzérsége van, annak van a legtöbb kilátása a győzelemre. Nekünk nagy előnyünk a szürke hadi egyenruhánk, mi láthatatlanná válunk a terepen, holott a franciák rikító szinü egyenruhái már mesziről a szemünkbe tűnnek. Látni az ütközetet majdnem lehetetlen, még a vezér, aki intézi, se lát belőle valami sokat. Hadvezetése jelentések meghallgatása, küldöncök és telefon utján történik. Nézőnek állni ki egy kö-* zeli magaslatra nem ajánlatos. Az ember meglehetősen bizonyos lehet benne, hogy megfigyelőnek tartanák, aki a tüzet vezényli és magára vonná az ellenséges srapnelek özönét. De önnek azért lesz alkalma itteni látogatása közben annyit látni, amennyit látni egyáltalán lehet. Hogy milyen hangulat uralkodott Németország trónörökésénél ? Vidám, fiatalosan üde és fesztelen hangulat. Az ember nyomát sem lelte ott az udvari feszességnek, még a máskülönben a legszigorúbb fegyelmet tartó tábornokra is átragadt az ott uralkodó bajtársias szellem. A -munkának reánehezedő hatalmas terhe annyiban mégis éreztette hatását, hogy rendszerint később jött az asztalhoz, mint a többiek. A vacsora és az utána következő egyiittlét körülbelül 11 óráig tartott. Ezek voltak a nyugodt együttlét egyedüli órái, mert napközben mindenki teendői után járt, a trónörökös pedig a harcvonal megfelelő helyén vette át a fővezérletet. Utolsó estén) a trónörökösnél. Szeptember 23. A napot a Maas mellett levő Durban töltöttem, amely különösen a franciák ágyúzásától szenvedett nagyon sokat. Hatodfél óra tájban tért vissza az urakkal Re- magneból a trónörökös, Dunban kellett megvárnom. A városhoz vezető hídon mentem épen kifelé, amikor teljes sebességgel robogva jöttek meg az előkelő automobilok, rajtuk a jelzés: „Az ötödik hadsereg legfőbb hadparancsnoksága.“ Az elsőben a soffőr mellett ült a trónörökös vörösgallóros köpenyben. Intett, hogy szálljak fel, mire letelepedtem mellette. Egy kis ideig elbeszélgetett a tisztekkel, azután elindultunk. De csak lassan, mert egy gyalogezreddel találkoztunk éppen. A katonák taréjon fogva meglóbálták a sisakjukat, s olyan hurrát kiáltottak, mintha csak rohamot intéztek volna valami francia lövészárok ellen, pedig mindez az ötödik hadsereg vezérének és a birodalom örökösének szólott. Mintha csak valami mennydörgő, morajló hurrá tengeren át vonultunk volna el egészen a két-három emberből álló utolsó kis csoportig. Legvégül ott állt még az országúton egy magányos őrszem, az is tor- kaszakadtából kiáltozott. Mikor aztán a trónörökös újra föltette az automobil pápaszemét, s a gallérját is fölhajtotta, akkor nem lehetett ráismerni, s legkevésbbé ismerhettek rá a lovasok, akiknek a lovaikra kellett figyelniük. Pedig mondotta nekem, semmiben sem találja nagyobb örömét, mint ha látja, hogy katonái becsülik és megértik. Legnemesebb kötelessége is a fejedelemnek, hogy népük bizalmára érdemesekké váljanak, s jómaga nem is kíván nagyobb boldogságon, minthogy ilyen viszonyban legyen a német néppel. Az asztalnál oly vidám és fesztelen volt a hangulat, mint rendesen, holott lelkes beszédekre, pohárköszöntőkre és hurrá kiáltásokra lehetett volna számítani. Varennest bevették és Weddigennek a tengeren véghezvitt haditetteiről is megérkezett a hir. De beszédet nem mondottak és nem is hurráztak. A trónörökös egyformán nyugalommal fogadta a híreket, örült, de egy arcizma sem rándult meg, csak nedvesebb fényben csillogott a szeme. Azután arról a kérdésről folyt egy ideig a beszélgetés, ugyanaz a jelentőségük van-e a tengeralattjáró naszádoknak az úszó várak ellen, mint a negyvenkettes mozsaraknak a szárazföldi erődítésekkel szemben. Azután más dologra került a sor s a hangulat bajtársi és jókedvű volt, mint ennél az asztalnál mindenkor. A németeknek, különösen a fővezéreknek, az elért eredményekkel szemben való rendíthetetlen nyugalma sokszor lepett meg és ejtett bámulatba. A sikereket a világ legtermészetesebb dolgának nézik s ha valami eredmény hétrét-hétre késik, ezt változatlan nzugalommal fogadják abban a tudatban, hogy a siker megjön, meg kell jönnie 1 A fővezetőség tudja, mit keli tennie, hogy a czélt elérje, a többiek pedig a tábornagytól a rekrutáig, vak bizalommal vannak iránta s az egész német nép is époly vakon bízik a hadseregben és flottában. Az ilyen népet nem lehet legyőzni. Matematikai pontossággal és szükségszerűen megy minden. Innen van az a biztosság és nyugalom és ezért nem volt vigabb a hangulat a trónörökösnél, mint máskor.
