Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-07-08 / 14. szám

F E L S 0 B Á N YA I H AI R L P

urak gyanánt települtek meg térségein, á lon- gobardak által Itáliában alapított államok és államocskák évszázadokig tartották magukat, sőt még a normanok és mórok is eltudtak hódítani egyes területeket.

Az olasz kar és az olasz szív sohasem tudta megvédelmezni a hazát. Sőt az apró olasz államok egymás közötti háborút is rendszerint idegen katonaság küzdötte végig s döntötte el. A Condottierik, az egyes fejedelmek és városok szolgálatában álló zsoldos kapitányok idegen földön toborozták össze fegyvereseiket. Volt köztük angol és magyar is, valamint spanyol és francia, de legnagyobb részüket a németek képezték.

A legtöbb belviszály idején pedig behívták - az idegent, hogy aztán évszázadokon át siránkozzanak az elnyomás fölött. Mintha az nem természetes folyománya lett volna a saját cselekedeteiknek s mintha a német, a francia és a spanyol elnyomók nem olasz hívásra szállották volna meg Itáliát.

A római nép már a császárság utolsó idejében megszokta, hogy az idegenek harcoljanak és dolgozzanak helyette. A légiókat a barbárok között toborozták; s a gabonát a lybiai szérűkről (quidquid ds lybicis, vorritur areis) hordták az öblös hajók, mikor fölhangzott a „panem et circenses“ követelés. És egész az utolsó időkig folytatódott ez az állapot; az itáliai nép évszázadokon át az idegenekből élt, abból, amit a pápaság révén a zarándokok s a látnivalók révén az utazók hoztak az országba.

Hol vegye ilyen nemzet azt az erkölcsi erőt, amely katonát s hadsereget nevel.

Igaz, Itália legújabb korig nem volt egységes s erős nemzeti érzés, a nagy elhatározásoknak ez a leglényegesebb feltétele tehát ki sem alakulhatott. Annál kevésbé fejlődhettek ki azok a polgári erények, melyek a nemzeti nagyságnak alapjai.

De az egység Itáliában máig sem hozta létre azt a belső egybeolvadást, melyet máshol. Az egyes olasz vidékek népe nagyon különbözik egymástól származásra, szokásra és nyelvre nézve. Az egész félsziget sok vízválasztó által apró folyammedencékre van tagolva, melyek- j nek népe nehezek és csak kis mértékben keveredett egymással, mert a vízválasztókon át, nagyon hiányos és nehéz az érintkezés. E folyammedencék mindegyikében más erkölcsök és szokások terjedtek el, mások a történeti hagyományok — mert hisz az egész nemzet sohasem élt egységes állami életet - és azon- j kívül idegen tájszólások lettek úrrá. A külön- ; böző vidékeken lakó olasz nem érti meg egymás nyelvét. A genuai csak tolmács utján ért- J heti meg magát a rómaival s a nápolyi, ha Ve- j lencében van dolga a hatósággal, magával viszi ! a fordítót. Létezik ugyan irodaim; nyelv, de azt a köznép csak Toscánában érti. És még kiváló

de egyben a félelemnek, a gyűlöletnek és a rágalomnak. Ot, aki szereti a békét, körülözönli a történelem legnagyobb háborúja s neve körül dúl a harc. Bizony nagyon jelentékeny era- : bernek kell lennie annak, aki egy fajrokon biro- j dalomban olyan esztelen gyűlöletet tudott kelteni s olyan aljas gyalázkodást támasztani, mert i különben rágalmazói békén hagynák és haragjuk kelyhét másra ürítenék, akitói jobban kell félniök. De az ő fejére zudul mindaz, amit a rágalom, a gyávaság, s az asszonyi pletyka ki tud gondolni. A szándékait elferdítik, a szavait félremagyarázzák, a cselekedeteit bűntetteknek bélyegzik. De egész Németország, az egész német birodalom az ő dicséretétől hangos. A tábori istentiszteleteken és Németország minden templomában hétköznapokon és ünnepeken áhi- tatosan és buzgón imádkoznak érte. „Magst ruhig sein" mondhatják a katonák a császárnak; a maguk részéről pedig tudják, hogy ő sohasem mulasztja el a kötelességét s nem fog meghátrálni addig, mig Németország jövője biztosítva nincs.

Nem V. Károly császár, nem az Imperator az, aki az irodába lép. Egy tiszt, az elképzelhető legegyszerűbb egyenruhában, rövid kékesszürke kettősgombsoru kabát van rajta, sötét nadrág és sárga tábori csizma. Még a vaskereszt fekete-fehér szalagja sem díszíti. Mégis lebilincselő és megnyerő egyéniség, udvarias és barátságos nagyvilági ember. Éles fölfogása és ragyogó karakterizáló képessége elárulják a

olasz irók is, ha valamely más vidéknek a szülöttei, elmennek koronként Firenze tájékára, hogy közvetlenül hasson reájuk ennek a nyelvnek a szelleme.

Ily körülmények között az olasz nép csak külsőleg egységes ma is. Se belső érzések melege nem hevíti közös tettekre, se közös célok nem buzdítják egységes elhatározásokra se pedig nagy polgári erények közössége nem oltja szivükbe a kötelességnek mindennek fölé való helyezését.

Váljon lehet-c félni attól a hadseregtől, melynek ilyen a szelleme, melynek nincsenek történelmi tradíciói, melynek ősei nem harcoltak másfélezer esztendeig s a mely most a tri- poliszi „fényes“ eredmények után felcuropa meghódítására vállalkozik ?

Különfélék.

Bocsánatot kérünk t. előfizetőinktől, hogy lapunk e száma a h. szerkesztőnek as utóbbi napokban való nagy elfoglaltsága miatt egy nappal később jelenik meg.

Személyi hír. Csaba Adorján főispánt a nagybányai ref egyházmegye majdnem az összes egyház- községek szavazatával boldog emlékezetű Heimcczy József helyére, főgondnokává választotta.

Áthelyezés. Malenszky Károly nagybányai bár.yakapitányt a pénzügyminiszter, szolgálati érdekből, Zalatnára helyezte át s Jakab Dénes besztercebányai főbányabiztost bizta meg az itteni kir. bányakapitányság vezetésével. Malenszky távozását őszintén sajnáljuk.

Hosszú Vazul dr. szamosujvári gör. kath. püspök, mint a napilapokból tudjuk, beteg. Tegnap, illetékes helyről arról értesültünk, hogy a püspök egészségi állapota örvendetesen javul.

Uj lelkész. A szatmári püspök Alsóferne- zelyre Várj/ Lajos beregszászi s. lelkészt nevezte ki r. k. plébánossá.

Városi közgyűlés volt folyó hó 7-én az alábbi tárgysorozattal: 1. Előterjesztés városi kölcsön felvétele iránt. 2. Városi kongresszus átirata a városunk élelmezése ügyében. 3. Szat- márvámegyo törvényhatóságának véghatározata az 1915. évi költségelőirányzat tárgyában. 4. Ugyanannak véghatározata az 1913. évi gyámpénztári számadás ügyében. 5. Ugyanannak véghatározata az 1913. évi elhagyott gyermekek segély-alapja számadása tárgyában. 6. Ugyanannak véghatározala az ingatlan átruházási pót- illeték - szabályrendelet jóváhagyásáról. 7. Víl-^ lanyvilágitás 1914. évi zárószámadása. 8. Puskás' Ferenc beadványa nyugdíj ügyében. 9. Almásy Kornél beadványa nyugdij ügyében. 10. Salamon Mayer ajánlata a liget bérletére. 11. Zsig- rnond Ákos beadványa kövezetvám ügyében.

| 12. Székely Viktor és Tsa beadványa caolin | kiadása iránt. 13. Kormos József kérelme 70 K ! előleg iránt. 14. Kiss Ferencné illetősége. A j gyűlésről jövő számunkban referálunk.

Köszönet. Magyar-Lengyel egyesület. Budapest, 1915. junius 25. Nagyságos Polgármes- : tor Ur! A mikor szívesen állapítjuk meg vég- j télén örömünket a felett, hogy a vezetése alatt ! álló város közönsége és benne elsősorban az ifjúság oly példás hazafisággal felkarolja a len- ! gyei testvérek iránt nemzetünkben évszázadok | óta élő barátság eszméjét, hogy nem sajnálva időt az egyesületünk által propagált eszmének is áldoznak, akkor nem mulaszthatjuk el az igen tisztelt Polgármester urnák színe elé járulni ezúttal és arra kérni, fogadja szívből jövő tisztelettel teljes köszönetíinket azért, hogy ilyetén törekvéseket támogatni szives. Bátorkodunk ezt folyó hó 5-én tartott a lelkes felsőbányái és nagybányai fŐgimnázisták által a lengyel légió sebesültjeinek itt felállítandó kórháza javára rendezett háborús estéllyel kapcsolatosan tenni. Egyben igen kérjük a tisztelt Polgármester urat, szíveskedjék Farkas Giziké, Pap Ellus, Pirchy ; Rózsiim, Rajz Irénke, Szalay Margitka, Toma- j sovszky Imréné urhölgyeknek, Árkosy Béla, Beregszászy Kálmán, Csausz Gyula, Dimand | Károly, Doroghy István, Damokos. István, Kondor Sándor, Nagy Imre és Török Gásztáv urak- • I nak, hogy szereplésükkel Nagy Károlyné urhölgy,

; Farkas Jenő és Nagy Károly uraknak, hogy a rendezés fáradságos munkájával járultak ügyün- | két támogatni, — az ottani sajtónak, az egész | közönségnek és az ifjúságnak üdvözletünket I és köszönetünkeí tolmácsolni a lengyelekért való ; további akcióinkat igen nagy erővel kell or- j szagosán megkezdeni, mi sem természetes tehát, hogy az önök baráti joga igen jő hatással van reánk is, mikor remélve az ön és városa pol- i gárságának további támogatását, jóindulatba • ajánljuk magunkat nagyrabecsüléssel, hazafias ! üdvözlettel és kiváló tisztelettel Dr. Nyáray : Aibert báró s. k. elnök.

M5borús estély, f. hó 11-én előadja a I műkedvelő ifjúság a rokkant katonák javára j Benkc Tibor ,, Mindnyájunknak cl kell menni“

! ciniü népszínművét. Fölhívjuk az előadásra a közönség figyelmét.

A felsőbányái hitelszövetkezet, mint az országos Központi Hitelszövetkezet tagja f. hó 27-én tartotta XVI-ik évi rendes közgyűlését. Spáczai Gyula, mint az alapszabályok 36. §-a értelmében a közgyűlés elnöke előadja, hogy a tagok az alapszabályokban előirt módon meghivattak, a közgyűlési meghívó az „Országos Központi hitelszövetkezeti Értesítő“ 1915. évi 24. számában közzététetett, megjelent 31 tag, kik 48 szavazatot és 46 üzletrészt képviselnek, ennélfogva a közgyűlés az alapszabályok 40. §-a értelmében határozatképes, azt megnyitja s a jegyzőkönyv vezetésére felkéri Dimand Kámegfigyelőt, és a művészt, beszédének okossága az államférfit, energikus modora, kifejező mozdulatai és pompás csataleirásai a hadvezért, lekötelező nyájassága a szerénységét és az em- berbarátott, férfias parancsoló szava az uralkodót, aki megszokta, hogy engedelmeskedjenek neki. Boldog az a nép, amelyben főleg nyugtalan időkben olyan uralkodója van, akiben mindenki bízik, akinek hivatásában senki sem kételkedik.

De olyan a szeme is, mintha csodálatos mágneses erő volna benne s mintha mindenkit béklyóba verne, ha belép a szobába. Mintha az egész szoba világossággal telnék meg, mikor az ember a császár nyugodt kék szemébe néz. Csodálatosan kifejező a szeme. Mindenek- fölött hajthatatlan akaraterőről és energiáról beszél. Fájdalmasan szól azoknak a vakságáról, akik nem tudjuk belátni, hogy nem akar az mást, csak, ami Istennek tetsző és népének hasznos. De beszélnek egyben sziporkázó szellemről és átható érzelemről, is, amelytől nem idegen semmi, ami emberi. És beszélnek ellenállhatatlan humorról, beszélnek becsületességről, igazságszeretetről és olyan őszinteségről, amelynek tekintete sohasem fordul el, amely keményen és megingalhatlanul hatol be minden idegünkbe.

A zavarnak és kényelmetlenségnek az az érzése, amely talán addig elfogott bennünket, mig a Föld leghatalmasabb és legérdekesebb emberét vártuk, nyomtalanul eltűnik, mihelyt a

császár erélyesnél is erősebb kézszoritás és szives üdvözlés után beszélni kezd. A hangja j férfiasán katonás, hihetetlenül tisztán beszél, anélkül, hogy csak egyetlen szőtagot is elha- | rapna. Sohasem keresi a megfelelő szót, ha* I nem mindig fején találja a szöget, gyakorta fölöttébb erős kifejezéssel. Beszédjét jobbkarjának heves és kifejező mozdulataival kiséri, mig ; balkarja mozdulatlanul nyugodt. A beszéde mindig lebilincselő és érdekes. Gyakran villámgyors kérdések szakítják félbe, s az embernek össze kell szebnie magát, hogy ugyanolyan gyorsan és világosan megfeleljen. Ha ez sikerült, a császár arcán meglátszik a megelégedés. Fölöttébb ; impulziv s a beszéde keveréke a komolyságának és a tréfának. A találó feleletre vagy vidám anekdotlára jóízű kacagásra fakad, hogy ' szinte belerázkódik.

A császár parancsára az ebédlőbe megyünk. Müller admirális balra, én magam házigazdám 1 jobbján ültem, véle szemben pedig Gontrand főhadsegéd.

Az aszta! igen egyszerűen volt terítve.

1 Egyetlen fényűzés az arany csengő, amely a császár terítéke előtt állt és amellyel jelt adott hog/ uj fogást tálaljanak. Az ebéd éppoly egyszerű volt: leves, hal főzelékkel, hús, gyümölcs.

: vörösbor. Ritkán voltam még olyan éhes, mint ' mikor a császár asztalától fölkeltem ! Nem azért,

| mert kevés volt a fogás, hanem mert a beszélgetésben ritkán állt be szünet, mig a csengő utoljára meg nem szólalt, mindenki fölállt és a