Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-06-10 / 12. szám
Felsőbányái Hírlap Máramaros-szigetre betörő oroszoknak. Töké- ; lotes csapdába kerültek s szanaszét kergetve ; rémitették a vidéket, bujkáltak a lakatlan erdő- j ségekben. A Bodzapatak áttörése olyan hely, ahol ! aránylag könnyen feljuthat az ellenség a Ma- j gyarbodzához. Jaj de itt van ám a baj ! í Ahol a Bodza megfordul, ott kitöltött nagy tó- í medence vana hegyek közt. Ezt a csodálatos magas lapályt kopár halmok, hegyek veszik körül. Nem kell egyebet tenni, mint ezeket a halmokat megrakni ágyukkal és gépfegyverekkel, azután megvárni, mig az ellenség a Bodza- patak úgynevezett Kraszna szorosán át betört ide a síkságra. Hajnaltól délig 400.000 embert lehet itt megsemmisíteni. Átjáróink közül minden esetre legjobban védelmezendőka tömösi és a törcsvári utak. A predeálli hágó körül az erdők kivannak irtva, itt a védelem nagyon könnyű. A tömösi szorosban pedig aligha tudna nagyobb ellenség bejutni a Barczaságra, ha a szorost környező terraszokat a védősereg megszállva tartja. A ! mai lövő-fegyverek mellett különben a Barca- ! ságra betört ellenség is csapdába kerülne. Itt i csak azért volna nehéz a gyors megsemmisités, j mert Brassót félteni kellene. De Brassót úgy kö- ! rülsáncolta a természet hegyekkel, hogy való- | sággal úgy járhat vele ez ellenség mint a kutya a tüskés disznóval. Minden hegykupon ágyuk és gépfegyvereket a Fellegvár, a Csigahegy, a Cenk, a Warte, a Fortyogóhegy: mind, mind pompás védőpontok s aránylag kis erő teljesen lőtávolon kívül tudná tartani az ellenséget. A Barcaság bevételéhez, teljes meghódításához ötvenszeres túlerő kell. Ezentúl beszélni sem lehet betörésről. A fogarasi havasok gerincén csak ügyes turisták tudnak átmenni. A vöröstoronyi szoroson való behatolást ma szinte lehetetlenségnek tartom. Mindkét oldalon olyan magasak és meredekek a hegyek, hogy oda ágyút felvontatni teljesen lehetetlenség. A völgyben vezető ut elrontásával, a völgy lesáncolásával teljesen meg lehet akadályozni a betörést. A szorossal éppen szemben van a landskroni vár romja egy halom tetején. Az ide felállított tüzérüteg teljesen uralja a szoros bejáróját, ott ugyan élő lény át nem hatolhat, ha a nyílás előtt hegykupokat megszállva tartó tüzérség ezt meg nem engedi. Még lehetetlenebb a Szurdokon való betörés; a közelben levő hegyekről ne is szóljunk. Itt legfeljebb portyázó előcsapatok találhatnának valami ösvényt, de hadsereget ott lehetetlen keresztülhozni. . . . Meg lehetne még kísérelni az Alduna mentén felhatolni. No hisz csak ezt próbálja meg valaki! A Kazánon lehetetlen volna hadsereggel felmenni, de Orsovánál be lehet térni a Cserna- völgyébe. De az ellenség, amelyik itt akar a hegyeken áthatolni, az legyen elkészülve egy esztendeig tartó hegyi háborúra, mindig tízszeres túlerővel törve előre. Különben felmorzsolódik, tönkremegy. Még valamit kell elmondanom. A Kárpátok külső lejtője Bukovina és Galicia felé utakkal elég jói ellátott, sűrűn lakott, művelt vidék. A Keleti és Déli Kárpátok külső lejtői valóságos vadonok, ahol alig van egy-két járható ut, leg- nagyobbrész csak kocsival járhatatlan ösvények vezetnek fel a völgyeken. Itt tehát a külső lejtő felől feljönni sokkal, de sokkal nehezebb, mint Bukovinában és Galíciában. Aztán végül egy háborút elképzelni ma Erdélyben csakugyan szörnyű, véres álomkép! Nem síkság az, hanem a kopár halmoknak végszakadatlan tengere, mindegyik halmot külön kell bevenni, minden völgyet külön megszállni. Az Argoneokban vívott harcok gyerekjátékok ahhoz képest, ami Erdély halomvidékének meghódítása volna egy rendes hadsereggel szemben. A hazánkat körülkerítő Kárpátoknakyéde- lem szempontjából leggyöngébb része az Északkeleti-Kárpátok^ lánca a Poprád völgyétől a Radnai-hágóig. És eddig ezen sem tudtak keresztül törni az oroszok! Az Erdélyt határoló Kárpátok védelem szempontjából hasonlíthatatlanul erősebbek ezeknél s itt a mai hadviselő módozatok mellett a betörés majdnem lehetetlenség közé tartozik, vagy ha meglepetésszerűen sikerülne is, a betörőhad mindenütt a legtökéletesebb kelepcébe jutna bele! Dr. Cholaoky Jenő. Különfélék. A II. hadikölcsönre a takarékpénztárnál 127.800, a postatakarékpénztárnál 21.200 és a hitelszövetkezetnél 11.600 összesen tehát 160.600 korona jegyzés történt. Az I. kölcsönre a három helyen a jegyzés 94.500 korona volt. Az eddigi hadikölcsön jegyzés tehát 255.100 K. Régi nemesség megerősítése. A király Tordai Imre Nagybánya városi tanácsos helyettes polgármesternek és törvényes utódainak régi magyar nemességét, „Marosvásárhelyi“ előnevét, valamint az öröklött családi címer használatához való jogát díjmentesen megerősítette. Gretzmaclier Gyula. Derék bányamérnökünk Gretzmacher Gyula, ki az északi harctéren kétszer is megsebesült s aki az I-ső osztályú nagy ezüst vitézségi és a bronz érmet kapta a királytól, ezidőszerint üdülés céljából a j kolozsvári hadi kórházban tartózkodik. j »iwroiwejBaBMgaMagBgms város felé. Az Ulicnai-ut mentén örökös képet hagy lelki szemeim előtt, egyik honvéd kollegám, kivel testvéri egyetértésben éltem; az ütközet izgalmai annyira erőt vettek rajta, hogy képtelen volt menekülni. Előtte az volt, hogy vagy valamelyik házba rejtőzik, vagy széna, vagy szalma kazalba búvik. Jó időt vett igénybe, mikor őt végre is ott kellett hagynom s egy nagy mezőn átszaladva, tovább egy erdő alján végig, ágyú és gépfegyver-tűz közt menekültem, a 20-25 km.-re eső Dr-ba az útközben gyülekező csapattal. Voltak olyan honvédek, kik a nagy zűrzavarban 2 — 3 hét múlva találták meg a csapatot. Menekülés közben egy elmaradt, illetve otthagyott konyhát találtam, melyből igyekeztem az üres kenyértáskámat megtölteni. Lassanként a szétvert csapat összeverődött, de az én barátom nem tért vissza. Biztosan fogoly lett. Senki se tudott róla semmit, pedig sokat tudakozódtam utána. Dr-ba érve első dolgunk volt a kenyér-gyárat megrohanva 1-2 komiszt 30 krajcárjával venni és frissen, még melegen örömmel elfogyasztani, mint a legfinomabb cukrász süteményt. Éjjelezés után megszálltuk a lövészárkokat. Egy napi ottlétünk után a25-30 km.-re eső harcszintérre menetelünk, hol erős ütközet volt. Végre is túlerő miatt félve a bekerítéstől, még azon éjjel vissza kellett térnünk. Zuhogó esőben elérve előbbi állásunkat a lövészárkokat ismét megszálltuk. Sok helyen térdig érő vízben vártuk be a reggelt, honnan aztán Dr-be visszavonultunk, Utközbeu a sebesültek egész raja tartott a segélyhely felé. Dr-ban egy fogolycsapatot kisértek az állomásra. 1270 ember volt. Orosz gyalogosok, kozákok és egynéhány tiszt. Kettős rendekbe haladva szívták a magyar cigarettát. Huszáraink által kisérve, egy egész zászlóaljat képeztek. Alig egy napi pihenő után megkezdődött az általános visszavonulás, mely három hétig tartott sok helyen kellemes, sok helyen borzalmas utakon haladva. Nagyot dobbant a szivünk, mikor Zemplénoroszinál levett kalappal üdvözölhettük újra szép hazánkat. Itt aztán megbeszéltük egymás közt, hogy minden áron megvédjük a határt, mert itt már magyar nők, gyerekek, szülők megvédéséről volt szó. Az ő békességüket kell, ha arról van szó, vérünkkel is megvédeni. A határszéltől mintegy 15-20 km-re eső Taksányban értünk, hol három napi pihenőt kaptunk s örvendtiink, hogy újra magyar szót hallunk. Zemplénoroszi és Taksány közt több napi j úttól kimerülve, a városi utón haladva, egyszer ! csak az 5-ik gyalogezredhez tartozó munkáscsapatot vettem észre. Mindjárt kérdeztem tőlük, : hogy van-e maguk közt f-bányi ember ? Egyszer csak kiáll a szakaszból egy fiatal ember. Nagy szakállam lévén, csak hangomról ismert meg. Örömmel üldöztük egymást K. Jankó baj- társammal, kitől rövid, pár szóváltás után elbúcsúztam és egy ágyúra ültem, mellyel Taksányig mentem. Taksányon többféle élelmiszert osztottak ki. Egy zsidóház padlására voltunk elszállásolva. Lisztet vásároltunk a háziasszonytól, lepényt sütöttünk, és puliszkát főztünk magunknak, így jól éltünk, mig újra tovább mentünk Ung megyébe. Nagybereznán át előbb Szinnára mentünk, innen pedig Csontosra, hol erős ütközetek után kezdtük az előrenyomulást. Többszöri szuronyrohammal vertük vissza az ellenséget. Jól Háborus estély folyó hó 5-ikén. A felsőbányái és nagybányai lelkes főgimnázisták vissza emlékezve arra, hogy a közeledő orosz katonaságot a lengyel légionisták nyomták visz- sza határunkról f. hó 5-ikén háborús, estélyt rendeztek a budapesti lengyel-kórház javára, mi minden tekintetben kiválóan sikerült. Árkosy Béla, Beregszászy Kálmán, Doroghy István és Kondor Sándor kvártetben énekelték az Imát és Bajza Apotheozisát kitünően. Szalay Margitka nagyon jó érzéssel és érzékkel játszott egy magyar ábrándot. Árkosy Béla Révai Károly Győznünk kell cimii költeményét adta elő lelkesen és nagy hatással. Pirchy Rózsika és Csausz Gyula zongorán adták elő négy kézre a Galop brilliání cimü darabot minden technikai nehézséget legyőzve, pompásan. „A haldokló katona“ cimü dalt és „Mi a haza“ cimü melodrámát Toma- sovszky Imréné úrnő kisérte zongorán a tőle megszokott művészettel. A „Haldokló katonát“ Kondor Sándor és Árkosy Béla énekelték nagy hatással, a „Mi a haza“ cimü melodrámát pedig Doroghy István adta elő igen szépen. Azután háborús nótákat játszott hegedűn Nagy Imre, Beregszászy Kálmán cimbalmon kisérete mellett; ez is igen tetszett. A „Löwi Móni, a „népfölkelő“ cimü dialogot pompás humorral adták elő Árkosy Béla és Dimand Károly (ifjabb.) - Szünet után a „Rongyos katona“ cimü mesejáték két képben került előadásra. Szent Pétert Doroghy István, Gábor angyalt Török Gusztáv, a rongyos katonát Csausz Gyula és a tiszteleíest Árkosy Béla játszották kifogástalanul és elismerésre méltóan. Nagyon jók voltak a rongyos katona gyermekei szerepében Berkeszi Pali és Domokos Pista, továbbá az énekkarban is szereplő ref. leány iskolai növendékek, kiknek énekét Rajz Irénke, Pap Elluska és Nagy Károly, továbbá a férfi szereplők is segítették. Külön kell kiemelnünk a rongyos katona feleségét Pirchy Rózsikát, a vigasztaló szomszédasszonyt, Farkas Gizikét és a reményt hozó öreg asszonyt Szalay Margitkát. Pompásan játszottak és nagyon jó volt jelmezük is. A rendezésben Nagy Károlyné, Farkas Jenő és Nagy Károly vettek részt, utóbbi az ének vezetésben. Nagy elismeréssel kell megemlékeznünk Nagy Károlynéról, ki nemcsak a rendezésben vett részt, hanem a színpadi kellékek berendezésében és összeállításában is. (Münnich Sándor.) A háborús estélyen eladatott 53 darab első hely 106 K, 40 drb második hely 40 K, 36 drb harmadik hely 21 K 60 f, 85 drb állóhely 34 K, felülíizetésekből 30 K. Jegymegváltásból 36 K 60 f, összeseu 268 K 20 f. Kiadás volt összesen : teremtakaritás, villanyvilágítás, borbély, szerelő, díszítés és apró kiadások 30 K 07 f, tiszta jövedelem maradt 200 K 13 f. Felülfizettek: Bradofka Frigyes 5 K, Nagy Kábelőtt ágyutüzeink is jó hatással voltak az ellenség kiveréséhez. A Viharos hegyeken élelem hiányában 7 birkát öltek le; századom közt kiosztva nyárson sütöttük meg, és kenyér nélkül is jóízűen elfogyasztottuk. Napokig tartó heves harcok után, havas, sáros időben, óriási hegyeket megmászva, Uzso- kon át kivertük az ellenséget s Uzsokkal határos galíciai S. városkába értünk. Oda értünk után azonnal átkutattuk a várost, melynek utcáin, néhol térdig jártunk a pocsolyában. Egy lakás átkutatása alkalmával az ajtót zárva találtam. Hogy a lakást átkutathassam, kénytelen voltam kitörni az ablakot és azon keresztül hatolni be ; szuronyos fegyveremet kézbe tartva, egy gyertyát gyújtottam és az ablak belső párkányára helyeztem, azután az ablakon át bemásztam. A berendezésről Ítélve, jobb módú ember lakhatott itt, bizonyosan a szemben lévő fürészgyárnak, valamelyik alkalmazottja. Az ágy- nemüek szétszórva feküdtek, A szoba tele volt tollal. A bútorok összetörve, a szó teljes értelmében kirabolva, minden haszna vehetetlenné téve. Tovább kutatva, a konyhába vezető ajtót zárva találtam, melyet aztán fegyverem segítségével, rövidesen kinyitottam. Figyelmesen belépve a konyhába, egy hatalmas szál muszkát láttam, ki megrémülve tartotta fői kezét és ké- rőleg morgott valamit, amit én nem értettem meg. Szúró tekintetet vetettem rá és átkutattam, hogy nincs-e nála valami revolver, avagy tőr. Ez volt az első muszka fogásom.
