Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-04-29 / 9. szám

Felsőbányái Hírlap A második hadikölcsön. A mai világháború kimondottan gaz­dasági háború. Gazdasági érdekek össze­ütközése, harc a gazdasági világhatalomért, a megélhetésért. Ebben a hatalmas, nagy harcban mindenkinek, nekünk is, meg kell tennünk a magunkét, ha azt akarjuk, hogy a végső győzelem, az igazi nagy diadal, a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán, valóban elkövetkezzék. Ha a hadseregek lelkesedéséből, haza­szeretetéből nem tudják hőstetteiket vég­hezvinni. Ma már a háborút gazdasági esz­közökkel vívják meg. Akinek az utolsó frontja fog rendelkezésre állni — mondta Edward Grey angol külügyi államtitkár — az győz. És ez a helyzet valódi képe. Ne­künk gondoskodnunk kell arról, hogy az utolsó arany a mi kezünkben legyen. A német és magyar nemzet már pél­dát mutatott áldozatkészségéről. A néme­tek két hadikölcsönt jegyeztek már, mi egyet. Most újra hozzánk fordul a haza, újra kér tőlünk és követnünk kell a né­met példát, újra készeknek kell lennünk minden áldozatra, és a mostani áldozat- készségünknek felül kell múlnia a régebbit. Győzelem vagy halál! A nemzetnek nincs más választása. A nagy világháború váltakozó hadiszerencséje megtanította az emberiséget, hogy nincs az a földi hata­lom, amely megtörhetné hősi hadseregünk acélfalát, ha mögötte áll a nemzet. Kato­náink maguk, a mi drága véreink, bizva- biznak Istenben és a maguk hazaszeretete adta erejében és bizvást-bizva bennünk, izenik haza a tüzvonalból: — Mi kitartunk és győzni fogunk! Csak ti otthon el ne hagyjatok! A nemzet becsülete kívánja, hogy aki maga nem állhat oda egyetlen életét koc­káztatni a Kárpátok szirtjeire, mint ők te­szik, az legalább kölcsön adja fölös pén­zét a hadsereg szükségleteire. Hatalmas, legyőzhetetlen szövetsége­sünk, a mérnet nép, tízezer millió márkát adott újabban hadseregének. A mi nem­zetünk is élni akar! Győzni akar! Adjuk meg rá a módot hadainknak. T A R C A. A háborúról. Felolvasás, tartotta folyó hó 5-iki háborús estélyen Farkas Jenő polgármester. (Folytatás és vége). Figyelemmel kell lennünk a szemben álló államok tengeri hadi erejére is. Itt is előttünk állanak elleneink 162 hadihajóval, 3052 hajó- ágyuval, 689 torpedó és tengeralatt járó na­száddal és 224.000 legénységgel. A tengeri hadi erőnél azonban számításba kell venni azt, hogy különösen az angolok, de a franciák is sokat vesztettek a német tengeralatt járó hajóktól és naszádoktól, továbbá a boszporusi tüzérség­től. A német a háború kezdete óta is folyton szaporította tengeralatt járóit és naszádjait s hajókban is sokkal kevesebb vesztesége volt, mint az angoloknak és franciáknak. A mi ten­geri erőnk pedig a „Zrínyi“ és „Zenta“ hajók kivételével teljesen ép. A haditengerészet .ka­tonaságára nézve csak annyit jegyezek meg, hogy a német és az osztrák-magyar tengerészek, valamint a francia és az orosz is mind képzett katonák. A angol tengerészek azonban mint az an­gol szárazföldi katonák is legnagyobbrészt zsoldo­sok. A török haditengerészet nem nagy ugyan, de a tengerészek jól képzett és rendes katonák. Belga, szerb és montenegrói tengerészetről nem mondhatok semmit, mert ilyenek nincsenek. Akinek van hozzá tehetsége, aki hall­gat hazafias szive szavára, aki számit és megérti, hogy amit kölcsön ad most az államnak, azt nem ajándékba adja idegen­nek, de saját boldogságára, gyermekei jö­vőjéért, a hazáért, a királyért adja oda kölcsön, azért, hogy vad ázsiai csordák ne gyújthassák föl a hazát, ne gyilkolhas­sák le asszonyainkat, gyermekeinket, hogy ne hajthassák korbácsai igába ezt a büszke szép országot. Aki képes hősöket tisztelni, családját s hazája szent földjét szeretni: az hallgasson a Haza felhívására. Menjünk jegyezni az uj nemzeti kölcsönre. A nemzet ősszel is megmozdult és bámulatba ejtette ereje a világot. Most még nagyobb erővel kell megmozdulnia 1 Ki kell tartanunk végig! Méltóknak kell lennünk hadseregünkre! Akkor áldás lesz Szent István népén. Akkor emelt fővel állhatunk a történelem itélőszéke elé! Különfélék. Táblabirói kinevezés. Őfelsége a király Szentmiklóssy József nbányai kir. vezető járás- birót kir. táblabiróvá nevezte ki. Szentmiklóssy továbbra is Nagybányán marad a kir. járás­bíróság élén. Áthelyezés. Boitner Károly halmii kir. járásbirót, az igazságügyminiszter, a maga ké­relmére, Nagybányára helyezte át. Erdészeti kinevezések. A m. kir. föld- mivelési miniszter Mike Imre címzetes erdő­tanácsost valóságos erdőtanácsossá, Fische Károly és Kovács Pál (szatmári, volt felsőbányái erdőtiszt) mérnököket főmérnökökké, Szeőcs Béla segédmérnököj: mérnökké és Richter György tisztjelöltét ”segéd erdőmérnökké ne­vezte ki. Főhadnagyi kinevezés. Pethe Lajos m. kir. bányamérnök a főváros erődítéseihez beosztott tüzérhadnagy, főhadnaggyá nevez­tetett ki. A háború kilencedik hónapja. Április elsejével a háborúnak kilencedik hónapja kez­dődött meg. Kilencedszer írunk elsejét azóta, hogy a monarchia első hadüzenetét elküldték, a forró nyárból a télbe, sőt a tavaszba jutot­tunk és még mindig ádázul folyik a harc, vívják a kemény tusákat, uj emberek kerülnek a tüz- vonalba, uj katonákat soroznak. Háromnegyed év! ... Ha visszagondolunk az elmúlt időre, a szerb válság feszült várakozással telt nap­jaira, a mozgósítás izgalmaira, a lelkes tünteté­sekre, az első csatározásokra és a későbbi véres csatákra, akkor tudjuk csak igazán, mennyi idő telt el a háború megkezdése óta. Ki gondolta volna akkor, hogy április elején még háború lesz, hogy milliók fognak az áprilisi szeszélyes időben a lövészárkokban heverni, puskával a kezükben és hogy ezrével fognak meghalni ifjú emberek akkor, amikor uj életre éled a természet. Sok mindent átéltünk az eltelt nyolc hónap alatt; kijutott a győzelmekből és ránk köszöntöttek a megpróbáltatás nehéz órái is. De mi itthonmaradottak megedzettük szivün­ket: örültünk a jó hírnek s el nem bizakodtunk: lesújtott a rossz, de el nem csüggedtünk. Gon­dolataink ma is ott járnak hős fiainknál a harc­mezőkön,, övék minden szeretetünk, minden érzése. Ő rájuk gondolunk, akik immár kilen­cedik hónapja küzdenek, szenvednek, véreznek a szent ügy szolgálatában; de nem feledkezünk meg itthonmaradottjaikról sem, akiktől oly régen szakították el őket. Most, amikor kilencedik hónapja kezdődött meg a háborúnak, tisztelettel gondolunk azokra, akik életüket adták hősiesen érettünk és részvéttel azokra, akik szeretteiket elvesztették. Bizzunk abban, hogy kiontott vérük nem volt hiábavaló áldozat és hogy az ifjú életükkel megtermékenyített harcmezőkön ki fog sarjadzani a tavaszi napfényben az ál­dásos béke. Vasút. Áp/ilis 20-ikán bizonytalan időre a Nagyvárad - Érmihályfalva — Szatmár - Kőrös­mezői vasúti vonalon beszüntették a személy­szállító postavonatokat. Csomagokat sem szál­lítanak. A postát a katonai vonatok bonyo­lítják le. A magyar-lengyel egyesület a polgár- mesterhez intézett levelében tudatta, hogy pünkösdi táján hangversenyt akar rendezni Felsőbányán a lengyel légió kórházai javára s kérte a polgármester támogatását. A polgár- mester válaszában a legnagyobb készséggel ígérte meg a támogatást. Háborús estély is készül megint a há­borúban világtalanná vált katonák javára. Való­színűleg junius első szombatján fog megtartatni. A hadsegélyző bizottság április 22-én gyűlést tartott a városházán Farkas Jenő pol­gármester elnöklése mellett. A gyűlésen egy némely arra szorulónak rendenkivüli segélyt ál­lapított meg. A felsőbányái ref. egyház közelebb Újhelyi András nyug. kúriai bírót presbyterré választotta. A nagybányai ref. egyházmegye azon alkalommal, hogy Helmeczy József egyház- megyei gondnok meghalt, Szatmáron rendkívüli egyházmegyei közgyűlést tart f. hó 29-én Széli Egy háborúnál számításba kell venni azt is, hogy mely ország képes saját terményeivel ellátni katonaságát és magát. Eltudja magát látni saját terményeiből Ausztria-Magyarország, Németország, Törökország s ellenfeleink közül Oroszország, Franciaország és Szerbia ; Angol­ország, Belgium és Montenegró bevitel nélkül nem tudja magát élelmezni. E tekintetben is tehát mi jobban állunk, mint ellenfeleink. Számba kell venni azt is, hogy milyenek az egyes országok népessége. Németország, Törökország, Franciaország, Angolország népe általában német, török, francia és angol; Ausztria- Magyarországé vegyes, Oroszországé pedig, mely ország a legnagyobb hadsereget tudja előállí­tani, rendkívül vegyes. Belgiumé szintén vegyes, francia és flamand ; a régi Szerbia egységes, de a Balkán háború után nyert részében alig van szerb. Ugyanez áll Montenegróra is. A vörös kereszt genfi nemzetközi irodá­jának folyó évi januárban közzé tett statiszti­kája borzalmas nagyságúnak mutatja a háború­nak ember életben való aratását. íme az adatok: Szerbia vesztesége 1915. január 10-éig a követ­kező volt: Beteg és gyógyítható sebesült 38.000, állandóan alkalmatlan 12.500, fogoly 18.500, halott 22.000, összesen 91.000 ember. Oroszor­szág vesztesége ugyanaddig: beteg és gyógyít­ható sebesült 1,490.000, nyomorék 421.500, fo­goly 769.000, halott 743.900, összesen 3,423.500 ember. Belgium 1914. december 31-ig ezt a veszteséget szenvedte: Beteg és gyógyítható sebesült 62.500, nyomorék 27.500, fogoly 49.500, halott 72.500, összesen 212.000 ember. Fancia- ország ugyanaddig a következő veszteséget szenvedte: Beteg és gyógyítható sebesült 718.000, nyomorék 493.000, fogoly 494.000, halott 464.000 összesen: 2,115.500 ember. Anglia ugyanaddig ennyit vesztett: Beteg és sebesült 185.000, nyo­morék 49.500, fogoly 82,500, halott 116.600, összesen 433,500 ember. Ezek szerint ellensé­geink a jelzett határidőkig ennyit vesztettek: Beteg és sebesült 2,493.500, nyomorék 1,003.500, I fogoly 1,413.500, halott 1.418.900, összesen: 6,329.400 ember. Ha az átlagos egy napra eső veszteséggel kiegészítjük ezt a számot, úgy | március közepéig 8 és fél millió embert veszí­tett az ántánt és ha hozzá számítjuk az oro- j szók újabb veszteségeit a mazuri tavaknál és a Kárpátokban, továbbá a franciáknak, az ango­loknak és belgáknak az uj oífenziva alkalmával, amelyek nem mérhetők a napi átlaggal, akkor ellenségeink vesztesége közelebb áll a 12 mil­lióhoz, mint a 11-hez. Á mi veszteségeink is óriások. F. évi ja­nuár 10-ig. Veszteségünk volt: Beteg és gyógyít­ható sebesült 760.000, állandóan alkalmatlan 96.500, fogoly 232.000, halott 481.500, összesen 1.570.500 ember. Németországnak ugyanaddig vesztesége volt: Beteg és sebesült 618.000, nyo­morék 83.000, fogoly 138.000, halott 341.000, összesen: 1.180.000 ember. Törökország vesz­tesége 1915. januárig kevés volt. A szövetsé­gesek vesztesége tehát összesen a jelzett ha­táridőkig: Beteg és sebesült 1.378.000, nyomo­rék 179.500, fogoly 370.000, halott 822.500, ősz-

Next

/
Thumbnails
Contents