Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-04-01 / 7. szám

esztendős lady William Rusel, Anglia egyik legkiválóbb és nagy szerepet játszott asszonya, akinek szalonja 20 éven keresztül állandó gyü­lekező és találkozó helye volt a legkiválóbb Íróknak, művészeknek, politikusoknak és állam­férfiaknak, akik esténként napról-napra felke­resték a kitűnő úrnőt s szívesen hallgatták be­hízelgő hangú csevegését, elbeszélgetve az iro­dalomról, művészetről és politikáról. Lady Rus- sel egyike volt a legszeretetreméltóbb nőknek, akinek szalonját annál szívesebben keresték fel, mert a ház úrnője maga is előkelő és kép­zett asszony volt, aki otthon volt a tudomány, művészet és politika minden terén s szavának súlyát csak emelte az, hogy személyesen ismerte Európa majd mindegyik akkori uralkodóját, ismerte politikai nézeteiket s igy alapossággal tudott a politikai kérdésekhez hozzászólni. Lady William Russel lelkében pedig különösen mély nyomokat hagytak Németországban szerzett tapasztalatai, úgy, hogy az 1870 — 71-iki háborús időkben egész nyíltan a németeknek fogta pártját és a németek ügyét propagálta szalon­jában is. Mikor pedig egy alkalommal egy elő­kelő államférfi levélben kérte ki a porosz­francia háborúra és a németekre vonatkozó véleményét, lady Russel a következőleg nyilat­kozott: „Nem agresszívek a németek, hanem pJogresszivek. Én a németeket a méhhez, a franciákat pedig a darazsakhoz tudom csak hasonlítani. És minden németnek egyedüli vágya és reménye, hogy épségben térhessen vissza északi méhkas-hazájába, dolgozni, mézet és viaszt gyűjteni ahhoz a gyertyához, a mivel egész Európát bevilágítják. A darazsak fészkét azonban ki akarják és ki kell füstölniük s ful­lánkjukat ártalmatlanná kell tenniük, mert más­különben, — mint eddig is mindig tették, — állandóan és folytonosan megzavarnák szom­szédjaikat békés és eredményes munkájukban.“ A francia darázs tehát veszedelem Németor­szágra és egész Európa békéjére — és ettől akarnak a németek megszabadulni! Ennél talá­lóbb hasonlatot alig találhattak Volna és a meg­lepő ebben éppen az, hogy ez egy előkelő, okos és higgadt angol nőpolitikus szájából hangzott el. Az istállótrágya pótlása. Kizárólag is­tállótrágyával annál kevésbé láthatók el ma föl­deink, mert a háború folytán megapadt állat- állományunk felényi istállótrágyát sem termel mint amennyi jó termések előállítására szük­séges volna. De nincs is elegendő munka- és igaerőnk, mely az istállótrágya még meglévő készleteit kihordani és elmunkálni képes volna. Valóságos jótétemény ilyen körülmények között a műtrágya. Még rendes körülmények között sem vagyunk képesek műtrágya nélkül nagy terméseket elérni. Szép példája ennek Német­ország, amely évente közel 700 millió korona értékű műtrágyát ad földeinek s elérte ezzel azt, hogy terméshozamait valamennyi gazdasági termékénél, első sorban pedig a búzánál és a rozsnál 25 év alatt csaknem megkétszerezte, holott nálunk a termésátlagok ez idő alatt egyáltalán nem emelkedtek, mert elenyészően kevés műtrágyát használunk. A mai gabona­árak mellett a műtrágyázással elért termés­többlet valóságos vagyont képvisel még a kis­gazdánál is. De különben is, ami az istálló­trágyát illeti, hasztalan adunk abból bármennyit földeinknek, az istállótrágya a maga elenyészően csekély foszfortartalmával soha sem pótolhatja a kalászosok nagyarányú foszforszükségletét s igy csak akkor leszünk képesek szántóföldeink legjavánál is nagy terméshozamot biztosítani, ha a tavaszi kalászosok alá 150 200 kg. szu­perfoszfátot szórunk ki vetés előtt k. holdan­ként, a silányul áttelelt őszieket pedig 100 — 120 kg. amóniak-szuperfoszfáttal hintjük be. Az orosz kéz Romániában. Dr. Mól- dován Gergely kolozsvári egyetemi tahár fenti cím alatt figyelemreméltó publicisztikai munkát jrt. Mint Románia történetének és a román vi­Felsobanyai Hírlap szonyoknak alapos ismerője, történeti tanulmá­nyok alapján bebizonyítja, hogy Románia füg­getlenségének legnagyobb ellensége az orosz kolosszus, mely a Boszporus felé való hagyo­mányos törtetésében a dunai fejedelemségeken okvetlenül át akar gázolni és azokat saját állam­testébe beolvasztani. Kimutatja, hogy Románia a hármas szövetség védelmének köszönheti létét és csak a semlegesség alapján lehet reménye függetlenségének tartós megóvására. A nemrég elhunyt Károly király koronáját kötötte a szi­gorú semlegességhez és ezt politikai örökségül hagyta utódjára. Azonban alig hunyta ie szemét az orosz aknamunka kezdetét vette Bukarestben, hegy a népet a semlegesség megtörésére és Oroszország pártjára hangolja. Poklevszky Ko- viel bukaresti orosz követ vezetése alstt akad­tak román férfiak, akik a cárizmus zsoldjába ál­lottak és Dákó-Románia megállapításának vagyis Erdély és Bukovina elfoglalásának eszméjével russzofil mozgalmat akarnak kelteni. A törté­neti adatokkal igazolja, hogy a dákó-román ideál orosz maszlag. Oroszország ugyanis nem tűrhet meg egy területileg megerősödött Romániát és csak a német-osztrák-magyar szövetség erejé­nek gyöngitésére igyekszik most Romániát esz­közül fölhasználni. Dr. Moldován sorra veszi a russzofil táborvezető embereit és kimutatja, hogy mindannyian politikailag megbízhatatlan elemek, akik önző érdekekből Romániát bajba akarják sodorni. Megdöbbentő adatokat tudunk meg e mindenre elszánt emberekről, akik közül szá­mosán évtizedeken át oroszellenes tanokat hir­dettek, mig most hirtelen frontot változtattak. Dr. Moldován a hazai románság nevében tilta­kozik az orosz maszlagba mártott román nem­zeti ideál ellen és annak a hitének ad kifejezést, hogy a román állam faktorai, mint eddig, tovább is a helyzet magaslatán fognak állani és az ir- redentista mozgalom letörésével a román király­ságot a veszedelemtől megóvják. Felsőbányái sebesültek: Lábas Sándor vállán, Matyasovszky László álkapcsán, Béla Já­nos, Magyar János oldalán, Schultz György, Áv rám György lábán, Labina József karján, Smillár József nyakán, Bodenlosz József ágyé­kán, Szász Lajos fején, Nagy Mihály karján s lábán. - Bodenlosz Ignácnak lábai fagytak meg. Zánye László eltörte a lábát és Bárdocki Mi­hály Horvát Sándor, Bauer Mihály, Tyira János és Fila Sándor betegek. Ajándék. Sólyom Ferenc nagybányai ref. kántor ur a felsőbányái ref. egyház céljaira öt koronát ajándékozott, miért fogadja nevezett egyház hálás köszönetét. Nagy Lajos s. k. A szerkesztésért felelős: Farkas Jenő. Nyílttéri Felsőbánya, 1915. március 16. Nagyságos Polgármester Ur! A Nagyságod által szerkesztett Felsőbányái Hírlapban tiszteletteljesen kérem a tegnapelőtti tolvaj elfogatásáról a tényállást a következőkép publikálni, miután e remek fogásról különféle verziók kaptak szárnyra a publikumban. 1. A tolvajfogás nálam már a harmadik eset; ugyanis tavalyelőtt felsőházam istállója ajtajában fogtam meg Pap Simon munkanélküli kocsist, épen amikor éjfél előtt kihajtotta volt 4 drb malacomat. Ezt átadtam volt a rendőrség- kezére, a honnan másnap a kellemetlenségek elkerülése végett szabadon bocsáttattam. 2. Tavaly nyáron éjjel 11 óra tájban La­posán Sándor kovács-ipast fogtam meg, amikor * A nyilttérben közlöttekért a h. szerkesztő fele­lősséget nem vállal a bakról favágó fűrészemet és konyhám ablaká­ról egy 20 literes savanyu céklával telt üveg­edényt lopott el és Pap Kosztánnak adta át. Ezeket is a rendőrséggel szabadon bocsát­tattam azon kikötéssel, hogy a buza-magazin mellett, ahol mindig 150 személy várt gabona­kiosztásra, kijelentsék a kisérő rendőr előtt, hogy a lopott tárgyakat vissza viszik a tulaj­donos házához s igy én teljes kielégítést nyertem. A jelenlegi remek fogás igy történt: Kü­lönösen a mióta a katonaözvegyek „tiszte­letet a kivételeknek“ segélyt kapnak, igen sok helyen a tisztességes munka helyett, beál­lott a dorbézolás, clzüllés és a fajtalan élet és ezzel együtt a mindenféle lopás; mert hát a kis segély nem sokká tartván, a gavallérokra is rákerül a beszerzési sor, igy történt azután, hogy különösen azóta napirendben, voltak az apró marhák eligedenitései; igy aztán föltettem magamban, hogy bármily áldozattal is őrködni fogok vagyonom felett, ami nem nagyon nehéz föladat volt, mert egy 60 éves ember nem na­gyon mélyen alhatik, különösen akinek fején egy 8 tagból álló család díszük és azt e kritikus időben tisztességesen tartani is kell. Éjfél tájban hűséges kutyám mind erő­sebben csaholt, mire kinéztünk az ablakon és megpillantottunk a magas kerítésen, amint az utca felől beugrott egy megtermett szálú férfit. Azonnal megkapva töltött fegyveremet ki- roliantam, de már sehol se látva, nyomát keres­tem, ami az istállóba vezetett. Kinyitva nőcselé­dem az istálló ajtót, látta, hogy a tolvaj egyik tehenem mellett állva vár. Én az istálló előtt mezítláb, pongyolán, lövésre kész fegyverrel megadásra szólítottam föl a tolvajt, de ő a sötétben semmi választ sem adott többszöri felszólításomra sem. ' Nem tudva, hogy milyen kaliberű tolvajjal ál’ok'szemközt, kezdtem aggódni, hogy hátha ő a setetből, ahonnan engem tisztán láthatott, egy jól irányzott pisztolylövéssel leterit, de hát a keservesen keresett vagyonomat életem árán is védelmeznem kellett. Kijött aztán a feleségem is, gyertyával és a cseléddel, akikhez csatlako­zott a felsőházi lakóm, Csernyestyán Alexa és behatoltak az istállóba. Én mindaddig tüzelésre kész fegyverrel az istálló előtt őrködtem és vártam a támadást. A feleségem vasviliát ragadva, kereste a tolvajt, de jó ideig sehol sem találta lámpással sem, mert modernül besáncolta magát a jászolban, ahonnan feleségem szuronyrohammal kézre ke­rítette s torkon ragadva, kicipelte onnan a világosságra. így aztán Burján László besoro­zott katona, még mielőtt muszkát látott volna, mint fogoly került alantirt konyhájában, ahol, amig lakóm rendőrkeresésre ment, erélyes val- latóra fogtam. Annak reményében, hogy sza­badon bocsátom, töredelmesen bevallotta, hogy őtet Ónul István kicsapott laczfalusi tanító, aki testvérénél Palkovics Péternénél tartózkodik, biztatta, hogy menjen keresni a holnapi napra való húst. Én ezen vallomást óhajtottam és vele tel­jesen megelégedve lettem, miután régen tudtam az e házban folytatott viszonyokat, melyeknek minden áron véget akartam vetni. Megérkezvén a rendőr, utasítottam, hogy Ónul urat azonnal hozzák le, ami nyomban meg is történt; igy aztán mind a két madarat lekisérték a városi fogdába. Elszántságom következtében elértem azt, hogy minden apró marhám épségben maradt, minek ellenében kaptam egy erős muszka influen- ziát, amely szobafogságban fog tartani vagy két napig. A ferde híresztelések meggátlása végett kérem tényleges állításaimat a legközelebbi számú Felsőbányái Hírlapban kitenni, maradván alattvaló tisztelője: Lupán Athanáz s. k. ny. tanító. HIRDESSÜNK rr r FELSOBRMYR! HIRLRP-ban. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán

Next

/
Thumbnails
Contents