Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-11-12 / 23. szám

Felsőbányái Hírlap Hogyan tudakozódjunk a harcosok» ról? A Vöröskereszt-egyesület budapesti iro­dája (IV. Váczi-utca 38.) felkéri a hozzá forduló közönséget, hegy kérdezősködő leveleiben a kérdezett katona nevén, rendfokozatán, ezredén, századán stb. kívül születési helyét és évét is lehetőleg pontosan közöljék, hogy az értesítésnél a személyazonosság kétségen hívül megállapít­ható legyen. A házbér-jövedelem bevallása tárgyá­ban kiadott m. kir. pénzügyigazgatósági kör­rendelet a városi főszámvevőnél és a városi adóhivatalnál a hivatalos órák alatt megtekint­hető. Hadisegély-bélyegek. Annak idején hirt adtunk arról, hogy a postaigazgatás az özvegyek és árvák részére külön hadisegély-postabélye­geket hozott forgalomba, még pedig egyelőre 5 és 10 fillér értékben olyformán, hogy ezek mindegyike után az eladás alkalmával a frankó­jegy értékén kívül a vevőtől még két fillér be­szedendő. A szóban levő jótékony célra a posta­igazgatás az árvizbélyegek elnevezése alatt ismert bélyegeket használta fel. Amint értesü­lünk, a szóban levő árvizbélyegek felhasználá­sával kiadott 5 és 10 filléres hadisegély-bélyege- ken kívül most az arvizbélyeg többi értékfajai is mint hadisegély-bélyegek kerültek forgalom­ba. Ezekre is a „Hadisegély özvegyeknek és árváknak kettő (2) fillér“ jelzés van nyomva. Mig az 5 és 10 filléres hadisegély-bélyegeket minden postahivatal és értékcikkárus köteles árusítani, addig a többi értékfajokat csak a pos­tahivataloknál kapni. Használjunk tehát hadi- seyély-postabélyegeket! Ahányszor levelező­lapot vagy levelet adunk a postára, gondoljunk derék katonáink hátramaradottjaira és ne saj­náljuk azt a két fillér többletet, amelylyel e nemes cél eléréséhez hozzájárulnuk. Ne felejtsük el, hogy nemcsak a 100 és 1000 koronás ado­mányok biztosítják a magyar társadalomban megindult jótékonycélu akciót, hanem tartsuk szem előtt, hogy éppen ez a két fillér, amely még a szegény ember zsebét sem terheli meg, óriási összegeket tehet ki, ha milliók és milliók gyűjtik ! Az állat állományt kimélni kell. Te­kintettel arra, hogy a háború még hosszabb ideig altarthat, ami az állatállományt erősen fogyasztani fogja, csak olyan állatokat vágas­sunk le, amelyeknek busára feltétlenül szükségünk van, vagy melyek tovább nem tarthatók. Háborús hírek. Háromszázmillió moha­medán él orosz és angol szolgaságban. Most, amit az ántánt nekünk szánt, maga kapja meg. A fölkelők a mohamedánok és törökök, a burok s az indusok lángba borítják az ő tartományaikat. A törökök úgy a Feketetengeren, mint a szá­razon győzelmesen kezdték meg hadjáratukat. 800.000 ember van eddig fegyverben. A nők éppen úgy kötnek és varrnak, mint nálunk. A Feketetengeren a törökök erősebbek mint az oroszok. Párisban nagy szükség s különösen nagy cukor hiány van. Az oroszok veszteségei. Az oroszok halottakban, sebesültekben, foglyokban és szö­kevényekben vesztettek a mi hadseregünk el­leni harcokban 420.000 embert, a németek ellen folytatott harcokban pedig 340.000 embert, ösz- szesen tehát eddig 760.000 embert. A városi múzeumnak Bay Károly egy orosz srapnelhüvelyt, Apli Ferenc pedig 4 régi ezüst pénzt, 1 érmet s 4 régi rézpénzt aján­dékoztak. Köszönettel nyugtázzuk. Felsőbánya, 1914. XI. 9. Farkas sk. polgármester. Bismarck a háborúról és Francia- országról. Hivataloskodásom alatt háromszor tanácsoltam a háborút, de mindig előbb tisztába igyekeztem jönni azzal, vájjon a háború, ha győzelmesen végződnék, meghozná-e a küzde­lem gyümölcsét, megérdemelné-e az áldozatokat, a melyeket minden háború követel és a melyek ma sokkal súlyosabbak, mint a múlt században voltak. (Gondolatok és viszaemlékezések.) Úgy a német, mint a francia nemzet, amelyek egy­aránt élvezik és óhajtják a keresztény erköl­csök és az emelkedő jólét áldásait, sokkal üdvösebb versenyre vannak hivatva, mint a fegyverek véres sikerére. (1870. jul. 19.) A fran­ciák harmadfél évszázad óta tizenkét hóditó hadjáratot indítottak Németország délnyugati része ellen. 1814-ben és 1815-ben a legkíméle­tesebben kerestünk garanciákat ily békezava­rások megismétlése ellen. De ez a kímélet semmit sem használt és most is sikertelen volna. A veszedelem abban a féktelen gőgben és ura­lomvágyban rejlik, amely a francia nép karak­terében van. Franciaország az egyetlen béke­zavaró Európában és az is fog maradni, a meddig módjában lesz. (1870. aug. 23.) Több tiszti és altiszti anyaggal rendelkezünk, mint bármely más ország és oly tisztikarunk van, a milyent a világ egyetlen más országa sem tud fölmutatni. (1886. febr. 6.) Sikereink onnan van­nak, hogy a mi katonáink fizikailag erősebbek a franciáknál, jobban masíroznak, több türelmük és kötelességérzésük van és bátran mennek előre. (1870. szept. 19.) Az a tábornok, aki szükségtelenül veszedelemnek teszi ki csapatát, fogságot érdemel. (1870. nov. 29.) Ha tőlem függne, minden katona börtönt kapna, aki egy ilyen fickót (afrikai turkót) elfog és átszolgáltat. Ez a népség rabló csőcselék, a melyet le kell lőni. Ezek az emberek a mi katonáinkat a leg­gyalázatosabb módon halálra kínozták. (1870. nov. 27.) Azt mondják, hogy nem lehet meg­engedni, hogy Párist gyűjteményeivel, palotáival és műemlékeivel bombázzák és hogy ez bűn volna a civilizáció ellen. Miért is ne ? Páris erős vár; hogy műkincseket halmoztak benne össze, hogy csodaszép palotákat építettek és még sok más szépet alkottak, mit sem változtat ezen a karakterén. Minden vár hadi apparátus, amelyet tekintet nélkül arra, hogy mi függ vele össze, ártalmatlanná kell tenni. Ha a franciák szobrai­kat és gyűjteményeiket meg akarták védel­mezni, akkor nem lett volna szabad őket falak­kal és erődökkel körülvenni. Egyébiránt 1849. júniusban a franciák egy pillanatig sem haboz­tak Róma bombázásával, ahol pedig sokkal kü­lönb műkincsek voltak. (1870. szept. 26.) Ilyen a háború. Ha a katona fázik, melegednie kell, és ha nem talál egyebet, meg kell gyújtani a mahagóni bútort. Senki sem kivánhatja, hogy a katona a háborúban megfagyjon, csakhogy a franciáknak haldokolva mondhassa: Itt van a mahagóni bútoruk! (1896. febr. 22.) Azt az el­lenséget, akit leverése után kíméletes bánás­móddal nem tudtunk barátunkká tenni, ártal­matlanná kell tenni, mégpedig alaposan és tartósan. (1870. aug. 22.) & $ Ne igyunk többé “^Ü|§ ^ jj| ÜST francia cognacot! Anyakönyvi közlemények f. évi ok­tóber haváról. Születtek: okt. 6. Gudász István fazekas­nak „Terézia“; okt. 8. Dávidovits Ábrahám Dávid cipésznek „Mór“; okt. 16. Finck György német nyelvtanitónak „György Tibor“; Nagy János cipészuek „Béla“; okt. 17. Papp János zuzómunkásnak „László“; okt. 23. Bányai Sándor kincstári bányamunkásnak „János Márton“; okt. 20. Hosszú Sándor kincstári bányamunkásnak halva született fiú; okt. 28. Papp György kincs­tári bányamunkásnak „Anna“; Máriás Mihály kincstári bányagépkezelőnek „Valéria“ nevű gyermeke. Meghaltak-, okt. 1. özv. Kőrös Jánosné Herman Erzsébet, 88 éves, magánzó; Szaszarán István, 7 éves gyermek; okt. 2. Ádámcsik Gás- párné Repáczki Mária, 44 éves, bányamunkás neje; okt. 3. Szilágyi Sándornak János nevű 23 napos gyermeke; Barkóczi Antalnak Terézia nevű 7 napos gyermeke; okt. 4. Serbán József­nek Antal nevű 4 hónapos fia; okt. 10. Fuksz Antalnak István nevű 2 éves fia; okt. 11. Va­szita Ignácnak Ignác nevű 13 éves fia; okt. 14. Majercsák Jánosnak Mária nevű 7 hónapos leánya; okt. 18. Gajer Bernátnak Rózsika nevű 2 éves lánya; okt. 18. Lőrincz Mátyásnak Erzsébet nevű 10 éves leánya ; okt. 19. Rusiczki Antalnak Mária nevű 13 hónapos leánya; okt. 22. Szilágyi Sándor 41 éves magán bánya­munkás; okt. 23. Kruppa Károly, 75 éves, volt szabómester; okt. 24. Palkovics János, 53 éves, magán bányamunkás; okt. 27. Lendeczki János, 73 éves, magánzó; Gellért Károlynak Sándor nevű 4 éves gyermeke; oki. 30. Muzsek Lajos- 63 éves, közsegélyezett; okt. 30. Papp György, nek Anna nevű 2 napos leánya. Zongorára tanít úri leány akadémiai módszer szerint I III. éves növendékeket. Lakás: Nagybánya, Kigyó-utca 18. szám. Sebesülések a háborúban és a hadi sebészet. A nemrégiben lezajlott Balkán háborúk a mai hadi lövegek hatásáról és a tábori sebészet segélyforrásairól számos tanulságot nyújtottak. Minthogy a helyek, ahol a harc végbement, közel vannak, ez a körülmény igen sok európai sebésznek tette lehetővé, hogy a sebesültek se­gítségére menjen, jelen legyen egyik vagy másik hadseregben s számot adhasson a tűzi fegyverek­nek, az ágyuknak, puskáknak hatásáról, amelyek ugyanolyanok voltak, mint amilyenekkel a nagy­hatalmak hadseregei vannak fölfegyverezve. Az ott megforduló chirurgusok közül már többen elbeszélték, amit láttak és végeztek. A párisi kórházak orvosai, akik a külömböző harc­téri kórházakban megfordultak, leírták, hogy milyenek voltak a sebesültek, akiket kezeltek, valamint az alkalmazott sebészeti beavatkozá­sokat is. A leírások közül azonban egy sincsen teljesebb, elevenebb, tanulságosabb mint az, amely dr. Laurent tollából a Presse Médicaleban jelent meg. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, hogy milyen a mai lövegek hatása. Dr. Laurent, aki kórházi sebész és a briisz- szeli szabad egyetem tanára, tizenegy hónapot töltött a Balkánon Drinápoly megszállásakor; egy nagy tábori kórházban vezette a sebészeti szol­gálatot, az ostromlott városhoz egészen közel és alkalma volt látni igen sok katonát mindjárt azután, hogy megsebesültek. Majd a szövetsé­gesek gyilkos háborúja közben az Alexandra kór­házban működött Szófiában, ahova valamennyi se­besültet összegyűjtöttek. Egy hónap alatt 58.000 érkezett a szófiai pályaudvarra. Dr. Laurent tehát látta, kezelte és tanulmányozta a legkülönbözőbb sebesüléseket és megállapításai igen nagy ér­tékűek. Bulgáriának, amelynek sebesültjeit dr. Laurent kezelte, 4.300.000 lakosa van, s e la­kosságból több mint 500.000 a katona. A török háború alatt 53.000 sebesült meg és 30.000 esett el; a szövetségesek háborúja alkalmával 62.000 volt a sebesültök és 16.000 az elesettek száma. Egészben véve tehát sebet kapott 150.000, amely számból egy esik minden három katonára és három jut minden 100 lakosra. A tényleges hadállománynak egy tizenketted része elesett, tehát minden harmadik vagy negyedik sebesültre egy esik. Ebben a statisztikában nincsen benne a betegségben elhaltak száma, ami szintén sokra rúg. A halálozás a hadseregben tehát a nor­málisnál nagyobb volt. Az elesettek 55 százaléka a fején kapott sebet, 35-40 százalék a törzsön és öt százalék a végtagokon. A koponyán kapott sebek a leg­veszedelmesebbek voltak, de az alsó test sebe­sülései okozták a közvetlenül és gyorsan be­következő elhalálozásoknak körülbelül egy har­madrészét. A nagy csontok törései igen gyakran fordultak elő és általában nagyon komplikáltak voltak. A sebesüléseknek 82-84 százaléka puska­golyótól eredt, 15-17 százaléka srapnelltől és csak egy százaléka volt kézi fegyvertől származó. A sebesüléseknek 75 százaléka kompliká­ciók nélkül gyógyult. Általában véve a sebek­nek 10-12 százaléka volt a fejen, 1-2 szá­zaléka a nyakon, 6-8 százaléka a háton, 9-12

Next

/
Thumbnails
Contents