Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-09-17 / 19. szám
Csak azt fggyasszátok el, ami feltétlenül kell! Éljetek egyszerűen. Az eddigi három helyett csak két tál étel kerüljön az asztalra. Ne pazaroljatok el egy falat kenyeret, egy deka húst sem: mert hadbavonult testvéreinktől vonjátok el. Igazgassátok magatok a konyhát (jómódú emberek szakácsnéja igen hajlik a pazarlás felé) s ne szégyenkezzetek a vendégeitek előtt (remélhetőleg csak a legkedvesebb barátiatokat látjátok most vedégekül,) a világítással való takarékosság miatt. Tanuljatok az amerikai asz- szonytól, mint kell zsiradékból szappant főzni és tejmaradékból túrót csinálni. A csontokból mily pompás hamisleves készül! Főzzetek be mindent, ami külömben elromlik. Gyömölcsöt, s minden zöldséget. A szilvából és barackból ne engedjétek, hogy pálinkát főzzenek, mielőtt meg nem töltöttétek volna éléskamarátokat szilvafőzelékekkel stb. Sok asszony eddigi hóbortja: a végnélküli befőzés a jelenben szociális feladattá vált. Ne engedjétek elromolni a kenyérmorzsát, a kolbászvéget, a félig romlott almát. Most nemcsak magunknak, de az országnak is takarékoskodunk. Váltsanak ki a szokatlan viszonyok szokatlan erőket! Nem mindnyájan lehetünk szerencsések harcolhatni, nem is segíthetünk midnyájan, de a negativ segítségre, a takarékosságra minden becsületes hazafi és honleány képes. Valamennyien egy család tagjai lettünk, egy szervezet sejtjeivé váltunk. A jelszó legyen ezentúl: Valamennyien egyért, egy valamennyiért ! 5t —1 E. Városi közgyűlés. A nehéz gazdasági viszonyok folytán szükségessé vált kölcsön miatt lett főkép f. hó 12-ére összehiva a rendkívüli közgyűlés. A város 35.000 koronát kénytelen felvenni, hogy fedezhesse az elkerülhetetlen kiadásait. Ebből jutott a Takarékpénztárnak is 10.000 korona, mely eljárása mintegy viszonzás azért a kedvező kölcsönért, melyet a város az intézettől zavartalanul élvez. Felsőbányái Hírlap A kölcsön ügye és a közgyűlés többi tárgya, melyek kevés érdeklődésre tarthattak számot, simán és a viszonyoknak teljes megértésével peregtek le. Részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő polgármester a rendkívüli közgyűlést d. e. 11 órakor nyitotta meg és a jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy Lajos, Jékly Károly és Háder Ferenc képviselőket kérte fel. 1. Jelentés tétetett az 1915. évi városi költségvetés beterjesztésének elhalasztásáról. Tanács, gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy tekintettel a mostani rendkívüli viszonyokra, midőn 4 hóval az év vége előtt a városnak a szükséglendő kiadásokról, várható bevételekről tiszta képe nem lehet, a költségvetés beterjesztésének elhalasztását tudomásul veszi és feljogosítja tanácsot, hogy azt a reális összeállítás lehetőségének elérkezte után terjessze be. 2. Előterjesztés tétetett a virilis képviselőket összeíró bizottság választására. Közgyűlés az 1915. évi virilis képviselőket összeíró bizottság elnökévé Bradofka Frigyes képviselőt, tagjaivá Lévay Károly és Likker Károly, póttagjaivá Alexy Pál és dr. Berks Aurél képviselőket választja meg. A bizottságnak hivatalból tagjai: dr. Moldován Ferencz főjegyző és Pap Márton főszámvevő. 3. Jelentés tétetett 35.000 korona városi kölcsön felvétele ügyében. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés az elrendelt névszerinti szavazás után egyhangú határozattal kimondja, hogy a város az Osztrák-Magyar bank szatmári fiók intézetétől a szükségelt minőségű orsz. Központi Takarékpénztári 4'5°/o-os záloglevél mint biztosíték letétele mellett az előre megállapított 7%-os kamatfizetéssel 35.000 koronát vesz kölcsön. A kölcsönt a város tetszésszerinti részletben a szükséghez képest veheti igénybe. Ezen összegből 25.000 koronát a város a gazdasági pénztár elkerülhetetlen kiadásainak fedezhetésére vesz föl, miután a rendkívüli viszonyok folytán az előirányzott bevételek nem folytak be és igy a város pénztára olyan vis maior alatt áll, melyet csakis kölcsönnel lehet ellensúlyozni, s a kényszerhelyzet rendkívüli eszközök igénybevételét teszi szükségessé. 10.000 koronát pedig a város a Felsőbányái takarékpénztár r. t. kisegítésére vesz föl, mely pénzintézettel a város állandó összeköttetésben áll, ott vannak törzsvagyon- beli, árvagyámpénztári betétjei, továbbá csak az intézettől kapott 100.000 korona igen kedvező kölcsönt, melynek alacsony kamatát az intézet a legnehezebb időben sem emelte és igy a városnak szinte erkölcsi feladata az intézetnek támogatása annál is inkább, miután a Takarékpénztár fizeti a kölcsön összeg kamatát, és abból 1915. január 1-én 5766 kor. már visszafizetettnek fog tekintetni, mely ösz- szeget a város tartozása után esedékes amor- tizatiós törlesztésképen az intézetnek kell fizesse. Végül közgyűlés felhatalmazza polgár- mestert, hogy a hosszadalmas formaságok elkerülése végett és az ügy sürgőssége folytán a kölcsönt saját nevében vegye fel, a biztosítékul szükségelt zálogleveleket a város pénztára által az Osztrák-Magyar bank fióküzletének küldesse el, mely esetben az intézet a kölcsönt a legrövidebb idő alatt folyósítani fogja. Végül közgyűlés jelen határozatot jogerő bevárása, felebbezésre és jóváhagyásra való tekintet nélkül végrehajtatónak mondja ki. 4-5. Előterjesztés tétetett a városi pénzek nemkülönben az árvagyámpénztári betétek gyümölcsöző kezelésének és elhelyezési feltételeinek megállapítása tárgyában. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy mint eddig, úgy a jövőben is a Felsőbányái takarékpénztárban helyezi el a város betétjeit, mely intézet szolidságánál és jóhir- nevénél fogva biztosítékot nyújt az előnyös és nyugodt gyümölcsöztetésre. 6. Olvastatott Avrám Miklós kérvénye földtér feladás iránt. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy kérelmező ajánlatát nem fogadja el, miután a cserélésre felajánlott erdőrésznek értéke, melyre a kihasználás távoli idejekor számítani lehetne, nem ér fel azon összeggel, melyet az ajánlattevő által most bérelt és elcserélni kért terület jövedelmez és mert az erdő 50 évesnél is fiatalabb és nem tiszta tölgy, hanem inkább bükkös, végül mert a kérdéses városi terület sokkal inkább alkalmas és jobban értékesíthető házhelyeknek és teleknek. 7. Olvastatott Máriás Mihály kérvénye földtér feladás iránt. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy kérelmezőnek az általa felkért terméketlen s a város által nem használható területet, melylyel a város utcaszabályozást is élei, □ ölenkint 25 fillér árban feladja s a kijelöléssel tanácsot bizza meg. 8. Előterjesztés tétetett a városi bérletek ügyében. Miután több városi bérlő az esedékes bérösszegeket ismételt felhívás után sem fizeti, közgyűlés tanácsot a hátralékok behajtása s — Igaz, hogy csakugyan meghalt a férje ? — Hallotta, hogy megsebesült a fia? — Mondja már, igazán elesett az ura ? És az a reménykedő, az éjjeket átvirasztó jó lélek a kérdés villámütésénél tudja meg először a szomorú hirt. Amely hir számtalan esetben hazugság, nagyítás vagy egyáltalán, már a következő órákban megcáfolt hir. De mit ér már a cáfolás, a hazugságnak bizonyult hir abban, hogy az a jó lélek, az asszonyi szív átélte a kálváriának tőrdöfését. Hogy azt a reménykedő, hánykolódó szivet megnyugtatni már alig lehet. És kételkedni és szenvedni fog addig, mig vagy viszont nem látja az övéit, vagy teljesbizonysággal valóra válik a röpülő hir. Emberek! Ne kegyetlenkedjenek! * Speciálistdk. Speciálisták mindig voltak és — lesznek. (A francia világban ezt a különlegességet — eggyéniségnek nevezték. Pedig különcség, polgári nyelven „csudabogárság“ az.) De annyi speciálista még sohse akadt, mint most ebben a világháborús időben. Vannak ugyanis emberek, akik a szél szárnyaira, a hir hangjára bízott rossz híreket minden gondolkodás, egybevetés nélkül tüstént elfogadják és mint cáfolhatatlan hirt továbbítják. De a jó hirt . . . hitelre világért sem méltatják. Es ha gondolkodni próbálnak . . . a jó hirt is rosszra fordítják. Rögtön magyarázzák és továbbítják, hogy lám . . . mint takargatják a való rossz hirt . . . ilyen képtelen jó hirrül. Ilyen speciálisták sokan vanak. * A háború humora. Még csak ötvennégy. A debreczeni hon- védkiegészitő parancsnokság irodájába benyitott minap reggel egy szürkehaju paraszt ember. A küszöbön megállóit: — Jó napot adjon Isten őrmester uram ! Be akarok állani katonának. Itt az obsitom. Édesapámnak is a háborúban lőtték el a fél kezét, én is megyek, én is szenvedni akarok a hazáért. Az öreget közelébb intették, végigmustrálták. Úgy állott mint egy cövek. — Neve ? — Dede Ferenc földmives. — Hová való? — Szoboszlóra. — Hány esztendős? — Még csak ötvennégy. Dede Ferenc önkéntest, aki még csak ötvennégy éves, beírták katonának és beosztották a 3. honvédgyalogezredhez és elviszik majd, ha szenvedni kell a hazáért. * Zsarolás. Egy kofa asszony 20 fillérre tartott egy darab tojást a szegény bakának. Mit? Húsz fillér, kiált fel a katona. Hát van lelke. Nem kell . . . s a kezében lévő tojást úgy vágta a kosárba vissza, hogy tizenkét más tojás is összetört. De a kofa nem mert szólani, mert a közönség körülvette a sátrát és helybenhagyta ... ezt az igazságszolgáltatást. * A legújabb pezsgő. Egy ur bemegy a mulatóhelyre és szól a pincérnek : — Kérek egy üveg német pezsgőt. — Milyet ? Kupfergold-ot ? — Dehogy ... jó lesz nekem az az egész uj pezsgő is ... a reims-i. * Francia kapitány. Magas stílusban oktatja, lelkesíti a francia nemzet megmentésére Európába hozott néger- csapatot a kapitány: — Ha a háborúba mentek és a kibontott francia nemzeti zászlót lengeni látjátok, mire gondoltok? — (Egy néger:) Hogy a szél fuj! (Utána mind vonitja:) Fuj, fuj. * Magyar ember a haditudósítókról. Szekeren viszi a magyar az ujságtudósitót. — Atyafi, úgy izzadok, mint egy ló, mondja a nagy hőségben a tudósitó. — Ne csodálkozzék azon, tudósitó uram. Sok embert tettek már maguk — luvá. * A bucsuzás. Isten veled Zsófi, búcsúzik a vitéz katona. Ki tudja, látlak e még valaha. — Ujnyi! Tudod mit? (Hallgatás.) — Ha kerget az ellenség, hát csak fuss — egyenesen haza. *
