Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-08-20 / 17. szám
IXLIIX. évfolyam, IT. sz&no.. 7 11 /o / /j\ J L j J\JQl 1014. SL-u.g-u.sz-t"ás SO. FELSŐBÁNYÁI IIIlii.AI* TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. X»-. 5! — MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. == I Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. í Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : D* MOLDOVÁN FERENC | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére | Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá- | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A szeretet háborúja. Katonáink elmentek vérüket ontani. Harcba, háborúba mentek, hogy ezért a meggyalázott hazáért, a mi védelmünkért végső lehelletig teljesítsék kötelességüket. Nekünk, a kik itthon maradtunk szintén nagy harc, háború jut osztályrészül. A szeretet harca, háborúja. Polgárok! Honleányok! soha egymás sorsát megértenünk úgy nem kellett, mint most! Soha az elhagyottakat, a maguk- ramaradottakat nem kellett úgy szeretnünk, oly igazán meleg keblünkre ölelnünk, mint eme vérzivataros időben. Valóságos háborút kell viselnünk a szeretet fegyverével a szükség, a nyomor, az elhagyatottság ellen. A mely fekete rémek, mint a harctéren a sirályok, úgy jelentkeznek itthon az üres, a férfi, az apa, a kereső, a családfő nélkül maradt tűzhelyek körül. Valóságos háborút kell viselnünk itthon a már megtörtént öldöklések után is a halál angyala ellen. Hogy hazahozott sebesültjeinket ölelő karjaink közé emeljük. Szenvedéseiket enyhítsük és őket az életnek, övéiknek visszaadjuk. Tégy és adj! A szeretet parancsa. Nagy parancsa. A szeretet harcának két leghatalmasabb fegyvere. Félre minden egyleti sablonokkal. Pózzal és érzékenykedésekkel! Katonáink elmentek érettünk meghalni; nekünk élnünk, cselekednünk, harcolnunk kell ő érettük és itthon maradt családjaikért. Tégy és adj\ Hiszen ha mindenünket oda adnók is . . . hozhatnánk-e akkora áldozatot, mint ők, a harcba vonulók, a kik legdrágább értéküket, magát az életet adják hazánkért... mi érettünk? Mi azt várjuk, hogy győzelmet hozzanak számunkra, nemzeti becsületünkre. Ok is várják az itthon való harcot, háborút. A szeretet harczát, háborúját. Népek, nemzetek arathatnak diadalt, de mégis legszebb diadal lesz az, melyet itthon vívunk a szeretet fegyverével. Ez a fegyver erősebb a véres hadi fegyvereknél és háborúknál. A szeretet háborúja kezdődik. E háborúban minden szívnek, minden agynak, léleknek ki kell vennie a maga részét, (br.) Szerb uralom Felsőbányán. Zsigmond király uralkodása alatt Branko- vics György a szerb de r ;>ta álnokul befurakodott Magyarország egészséges testébe, behize- legte magát a királynál, megrágalmazta a román és bolgár fejedelmeket, kiszólta a magyar főurakat és azután bezsebelte árulkodásának sápját. Zsigmond király félrevezetve, nagyszerű adományokat adott magyarországon a szerb despotának, sőt 1411-ben, akkor, midőn a szerb cimboráit a törökkel, a tatárokat ráuszította Romániára, akkor, midőn a román havasalföldi fejedelemmel örök frigyet kötött és annak tetejére hűséget esküdött a magyar királynak, — még az akkor virulóban levő Nagybányát és Felsőbányát is megkapta a despota faluival együtt. (Hidegkút, Oroszfalu, Sándorfalu, GyőrTÁRCA. A miniszterek réme. (Igaz történet.) A dolog 1853-ban történt. Karaveno M. abban az időben X. vidéki városban élt, hol mint állami hivatalnok, a legnagyobb szorgalommal végezte kötelmeit. Évi fizetése 6000 reist tett ki. A politikában nem avatkozott, sőt politikáról nem is beszélt soha: beelégedett a mindenkori kormányok dicséretével, csak arra volt gondja, hogy a feleségét és a hat gyermekét tisztességesen eltartsa, lelkiismeretesen végezte a dolgát, nem volt nagyravágyó és boldognak érezte magát. Egy napon a főnöke hivatta, aki szomorú arccal ezzel a kérdéssel fordult hozzá : „Tudja-e már Karaveno ur, hogy a politikai helyzet megváltozott ?“ — Igen, főnök ur. — Hogy miniszterelnökünk most Szán Lusi gróf? — Oh, az igen hires ember. — Az a hires ember, kedves barátom, úgy rendelkezett, hogy ön fél fizetéssel nyugdíjba menjen. íme itt van a hivatalos értesítés. Nagyon sajnálom . . . Karaveno legelőször tágra nyitotta a szemét, azután kinyitotta száját, azután arca szint változtatott, végre pedig kiesett a kezéből a toll, melyet még egyre fogott.- Ő excellentiája bizonyára nem tudja, hogy nekem feleséget és hat gyermeket kell eltartani ? — Valószínűleg nem — erősítette meg a főnök.- Ha nem tudja, hát meg kell tudnia és meg is fogja tudni . . . Rögtön indulok a fővárosba.^ Madridba. És Karaveno kimerültén, de elszántan, kiment a hivatalból, haza sietett, kiürítette a bőrtárcáját, a melyben a megtakarított pénzét őrizte, megcsókolta a feleségét azután mind a hat gyermekét sorrend szerint és csakhamar már Madrid felé robogott vele a vonat. Karaveno, még mint fiatal ember, négy vagy öt eszdendeig lakott Madridban, de azért nem volt ott egyetlen befolyásos ismerőse sem. De ő ezzel nem sokat gondolt, mert minden reménységét ügyének igaz voltába és abba helyezte, hogy csak talán nem akarják őt és nagyszámú családját veszedelembe dönteni ? — Csak ne volnának olyan felejdékenyek azok az excellenciás urak, - sóhajtott fel egy párszor útközben. Megérkezve Madridba, kihallgatást kért és kapott Szán Luis grófnál.- Ki ön és mit akar ? - Kérdezte tőle a miniszterelnök, Szán Luis gróf. — A nevem, Excellentiád, Karaveno fél fizetéssel nyugdíjazott hivatalnok vagyok, a kefalu, Dióshalom, Dombrovicza, Laczfalu, Kékes és Feketefalu.) Legelső dolga volt a szerb despotának, hogy a király szabadalmi leveleit (Nagybányát kivéve, mely a despota tárnok- mesterének székhelye lett) hol csellel, hol erőszakkal elkobozta, mert ezen falvaknak is külön szabadalmuk volt és hogy örökre elvesztették, köszönjék a szerbnek. Mikor a községek már védtelenek voltak, kezdődött a sarcolás, az adó tízszeres behajtása, a régi lakosok kiűzése, sőt meggyilkolása és alighanem ezen szerb időből származott a sok „tót“ helység elnevezése is. Felsőbánya ezen szerb uralom alatt majdnem tökéletesen elpusztult, a régi Zazurbánya és Medius mous okmányai elvesztek és igaza lehet a hagyománynak, hogy lejebb, a nyires környé-; kén állott a város, mely a szerb uralom alatt tönkre ment. Hiába folyamodtak a királyhoz, mert az álnok despota kegyetlenül üldözte a panaszlókat, valami hazugsággal elütvén a királynál a dolgot. Remetei István, a despota parancsára beszüntette a szabad választást, a bírót egyszerűen kinevezte és igy az igazságszolgáltatás csak a despota és csatlósai számára létezett. Végre Hunyadi János a szerb despotának, Brankovics György árulásaira figyelmessé lett és mint az ország kormányzója, kötelessége volt a hazát ilyen gaztól megszabadítani és tőle a hatalmas gazdag jószágokat elvenni. így 144b-ban megszabadult Felsőbánya a szerb járom alól és Hunyadi János mindenképen azon volt, hogy a szerb zsarnokság alatt ejtett sebeket gyógyítsa. Hogy a tehetősebb nemességet és más gazdag embereket a bányászkodás végett való letelepedésre rábírja, most már „Felsőbánya“ városában nyolc évre ingyen adta a kapniki bányákat művelésre a felsőbányái bányaművelőknek, miáltal nagy lendületet vett a város. Ő nemcsak újra helyben hagyta a régi szabadalmakat, de még kibővitette és néhány esztendő alatt annyira megerősödött a város, hogy az újonnan beállt szerb uralom 1449-1450. évig már nem ártott, annál is inkább, miután főnököm mindég meg volt velem elégedve, ezen kívül még van feleségem és hat gyermekem, kérem Excellentiádat, hogy vissza legyek helyezve a hivatalomba. — Meglátom, mit tehetek — válaszolta a szokásos frázissal a miniszterelnök, — hagyja itt a kérvényt. Negyven óra mullott el azóta és Karaveno nem kapott semmi értesítést. Nehezen bírta ezt megmagyarázni magának. — Természetes, hogy megfeledkezett a dologról — beszélte önmagához — eszébe juttatom. E célból megjelenik a miniszteri palota udvarán s ott várakozott, mig előjött a miniszterelnök kocsija. Hirtelen oda ugrott a kocsihoz, egyik kezével kinyitotta a kocsi ajtaját, a másikkal meg levette a kalapját. — Mit akar és ki ön ? — Kérdezte a miniszterelnök. — A nevem, Excellentiád, Karaveno fél fizetéssel nyugdijozott hivatalnok vagyok, a kinek feleséget és hat gyermeket kell eltartani... — De igen, emlékszem. És magam mondottam önnek, hogy megteszem, a mit csak lehet . . . — Ezer köszönet, Excellentiád . . . Kétségtelen dolog ! O excellentiájában meg van a jóakarat - csak az a rossz emlékezőtehetsége ne volna. Több estén át ott lehetett látni Karavenot Szán Luis gróf magánlakásának a lépcsőjén és valahányszor a gróf lejött
