Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-25 / 13. szám
I' MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDCTÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendőfc. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. IXLIIX. évfolyam lo, e^éixxx. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A szülők gondja. Vége van a tanévnek. Ilyenkor megindul a cikkek áradata, a tanácsok sorozata a pályaválasztásról, de özek a cikkek inkább ártanak, mint hasznainak és a nagy gondokkal gyötrődő szülő válláról egyáltalában nem veszik le. a terhet. A pályaválasztás ma ötletszerű, s ebből rengeteg baj támad; baj a szülőknek is és sokszor még nagyobb baj azoknak a gyermekeknek, akik számára a pályát keresik. Az elveszett munkanapok és a fogyatékos munkakedv itt még a kisebbik baj, ezeknél sokkal nagyobb az a veszteség emberanyagban, amely úgy áll elő, hogy a különben is beteg tüdejii fiú, — mondjuk — szabóinasnak áll be, mert gyenge és ott aztán végzetesen prédául esik a tüdővésznek. Rengeteg az efajta veszteség és ez a legnagyobb veszedelme a helytelen és a rendszertelen pályaválasztásnak. Ma a merő v^etlen szerepet játszik a tájékozatlan páiyavalasztásnal. A gyermek, de még szülő is teljesen támasz nélkül van itt és ez idézi elő a rengeteg sok kárt. Innen van, hogy az egyre nagyobb jelentőségre vergődő ipari vagy kereskedelmi pályákat még mindig lenézik és elhanyagolják, a iateiner pályákat pedig megtömik. Tennie kell itt az államnak és a városnak egyaránt, de tennie kell az iparos és kereskedővilágnak is. Ma a választás csak lutri. Körültekintő vizsgálódásnak és higgadt számításnak kellene megelőznie a pályaválasztás életbevágó fontosságú kérdését. Fontos a pályaválasztás a társadalom szentpontjából is. A nem megfelelően választókból kerülnek ki nagyrészt a munkakerülők és a bűnözők is. Ebbe a kérdés' e tehát bele kell avatkoznia minden illt ékes tényezőnek. És ebben a kérdésben minden tényező illetékes, ha komolyan akar hozzáfogni. Budapest már megmutatta a példái, hogy miképen kell a városoknak a polgárság segítségére ennie. A főváros egy pályaválasztási tanácsadót állított fel, amely a hozzája forduló budapesti fiú és leánytanulóknak teljesen díjtalanul ad tanácsot előzetes kikérdezés, és orvosi vizsgálat alapján arra vonatkozóan, hogy az illetők szervezetüknek és hajlamaiknak megfelelően mely pályákat mellőzzék, illetőleg mely pályák közül válasszanak. Ugyanis ilyen intézményt alapíthatna bármilyen vidéki város is és ezzel ennek a nagyfontosságu kérdésnek a megoldásában segédkezhetnének a polgárságnak. Medárd. A babona él és uralkodik s hatalmát legfeljebb gyengíti, megszeliditi és nyájasabbá teszi, de nem pusztítja el az a nagy küzdelem, amely ellene folyik. Komoly és rendíthetetlen hivői talán kevesebben vannak, de azért mindenkinek, még a legmodernebb embernek is van, valamiféle személyes babonája. Azoknak is, akik azzal a kijelentéssel kezdik, hogy nem babonásak s bizonyságul arra hivatkoznak, hogy éppen pénteken szoktak dologba kezdeni s tizenharmadikán utaznak. Mintha e tipikus babonaformával való ellenkezés önmagában nem volna babona. Hiába is ellenkezünk vele, egy és más formáját a babonának örökségképen kaptuk századok tradíciójában s ha nem is hiszünk benne rendíthetetlenül, sőt jogát egyenesen tagadjuk, mint minden és természettudományi alapon álló emberhez illik, azért — ösztönösen és szinte a magunk mulattatására belejátszik az életünkbe száz meg száz babona. Ha tudatosan kerülünk vele szembe, akkor megtagadjuk, — de öntudatlanul meghódolunk neki, a megszokás, az átöröklés és egyébb fontos faktorok hatása alatt. S lám a véletlen is, hogy szolgálatába szegődik néha a babonának, megerősíti hitükben az egy- ügyüeket, akik nemcsak ilyen játékosan és magukon mulatva biznak benne, hanem a primi- tivebb ember tökéletesen fanatikus meggyőződésével. Itt van például a derék hitvalló noyoni püspöknek, Szent Medárdnak babonája. A jámbor pikadiai püspök nevéhez tudvalevőleg — főleg gazdaembereknél — az a babona fűződik, hogy ha emlékünnepén - junius 8-án - esik az eső, negyvennapi rossz idő követi ez egy napi esőt. Mi az oka, mi a keletkezése e babonának, ki tudná ma kikutatni? Az alapja bizonyára egy megfigyelés, amelyet a természettudomány igazol s amely a junius elején érkező esőzéseknél azt tapasztalta, hogy mindig hosszan tartóak. Valamikor gimnazista koromban — ha jól emlékszem . még azt >s tudtam, hogy milyen fajta szél- fuvás hozhatja ezt a tartós ésőt. A dolgon azonban ez nem változtat: a babona meg van és él s a véletlen, e legszeszélyesebb és legrosszabb indulatu cselszövő gyakorlata partjára kél a babonának, azokkal szemben, akik súlyos fejjel és tudományos alapon küzdenek ellene. Junius nyolcadikon volt Medárd napja s az elmúlt tizenegy nap mindegyikén szakadt az eső. Nem tudom, hogy a rossz idő bizonysága tényleg kitart-e majd negyven napig, de már tizenegy nap tanulsága igazolja a noyoni püspök nevéhez fűződő babonát. Mosolygunk rajta; vagy természettudományosán magyarázzuk, de semmiképen nem vehetjük rossz néven, ha százszámra akadnak, akik tántorithatlanul hisznek benne. TÁRCA. Az anyós és a gramofon. — Irta: Szeneiről Horozsnyay Cyrill. — Szerelmemért házassággal lakoltam és házasságomból kifolyólag egy olyan páratlan anyóssal, hogy a legszekánsabb s legházsártosabb anyós hozzá képest angyalszámba menne. Házasságunk első hónapjaiban úgy éltünk a kis feleségemmel, mint egy galambpár mindaddig, mig egy szerencsétlen napon az alábbi levelet nem kaptuk az anyósomtól: „ Kedves gyerm ekeim ! Elhatároztam, hogy a háztartással nem bíbelődöm tovább s végleg hozzátok költözöm; remélem, nem leszek terhetekre. E hó 13-án a reggeli vonattal indulok, Andor várjon rám az állomásnál. Csókol szerető Anyátok.“ — Már is rossz jel — mondom a feleségemnek. — Micsoda rossz jel ? — kérdi megütközve. — Hát az, hogy a mama ép tizenharmadikán érkezik. — Ugyan ne légy már olyan előítéletes! — Nem szólok semmit, de rövidesen megfogod látni a szerencsétlen tizenharmadikának küszöbön lévő következményeit. Anyósom a jelzett időre csakugyan megérkezett. A vércse rácsapott a galambfészekre. Megérkezése után mindjárt második nap, amikor a hivatalból hazajöttem, nem ösmertem rá saját lakásom belsejére. Anyósom rendelete folytán feleségem a szobalány segélyével teljesen átalakította a régi berendezést. Minden bútordarab megváltoztatta a helyét s e helyváltoztatásban a legnagyobb része lábát is törte. Az uj berendezésben az boszantott a legjobban, hogy olaj- bafestett drága és a megszólalásig hű arcképem a szalonból az egyik mellékszoba sötét zugába került, helyébe pedig boidog apósom képe akasztatott fel. Az uj berendezést nem hagyhattam szó nélkül.- Micsoda változás történt itt ? — kérdem egész komoly megütközéssel. — Úgy látom, hogy magának egy csöpp Ízlése sincs egy lakás berendezéséhez — válaszolt affektáló hangon az anyósom. — Az előbbi berendezés a mi igényeinknek teljesen megfelelt, - mondom egy házigazda fölényével — kár volt a bútorzatot helyéből bántani s a herce-hurcával annyira megrongálni.- Semmi köze hozzá ! — fortyant fel hevesen — nem maga vette. Különben nincs szándékomban magával nyelvet mérni. Ha jönnek j a látogatók, azok majd párhuzamot vonnak az j előbbi és a mostani berendezés között, mondjanak majd ők Ítéletet Ízlésünk felett. — Legyen úgy — hagytam rá az utolsó szót és visszavonultam dolgozószobámba. Még az nap este ismét belém kötött. — Miért nem gondoskodik valami szakács- néról? — kérdi vacsora közben. — Mert eddigeié nem éreztük annak hiányát — válaszoltam angolos rövidséggel. — Azt a kis főzést elvégzi Ilonka is a szobalány segélyével, anélkül, hogy az terhére esnék. Majd még a szakácsné szeszélyeit fogom tűrni és hozzá drágán fizetni csupán azért, hogy egy jóizü falatot ne nyelhessek le. — Ejnye, be hetykén beszél! Hát erre azt mondom magának, kedves vöm uram, hogy én a leányomat nem azért neveltettem s nem azért adtam férjhez, hogy szolgálószerepet vigyen a házánál. — Ugyan mama. — szólt közbe békitőieg a feleségem - hagyjuk abba ezt a dolgot. Ha majd szükségét érzem, szakácsnét is fogad Andor. De mit is csinálnék unalmamban, ha még főznöm sem kellene ? — Látom, hogy egy követ fújsz te a kedves uraddal, - szólt izgatottan — de ha a strapa ágyba dönt, akkor önmagadat okozd, én nem ápollak egy percig sem. Azután hevesen felállt az asztaltól s kiment a verandára.
