Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-28 / 11. szám
Felsőbányái Hírlap tak az előaflfst, mely után dr. Kádár Antal bányakerületi főorvos szólalt fel, azt javasolta, hogy inkább a Magyar Turista egyesület kebelében keresse a két város céljainak elérését. Farkas Jenő előterjesztette, hogy előszer már csak a más megyebeli tagok megtarthatása miatt is tanácsosabb a Kárpátegyesületben maradni és csak ha annak fokozottabb érdeklődését és támogatását már ez évben nem tapasztalná a vezetőség, úgy lehet azután a Kárpátegyesületből kiválni és alkalmasabb egyesüléssel keresni a boldogulást. Ezért fogja a Keleti Kárpátok Osztálya közgyűlését] ez évben julius 18. és 19-én Nagybányán tartani, hogy kész határozatokkal, előterjesztésekkel lehessen a Kárpátegyesület, mint anyaegyesület augusztus havi közgyűlése elé állani. A közgyűlés és határozatok súlyát a nagyszámú uj tag, de főképen a Keleti Kárpátok Osztályának leendő elnöke gróf Teleki Pál fogja megadni, ki ezen tisztség elfogadását készséggel kilátásba helyezte. Farkas Jenő ezen bejelentését az értekezlet zajos tetszéssel és éljenzéssel vette tádomásul. Kétségtelen, hogy gróf Teleki Pál elnök boldogult kegyelmes atyja nyomdokai és a két város és vidékei iránt táplált és ismert rokonszenvével mindent el fog követni, hogy a központ vezetőségének figyelme már egyszer vidékünkre is irányuljon és az egyesület vagyonából és jövedelmeiből itt is áldozzon a turistaság céljaira. Utak, jelzések, kényelmi berendezések és sok más kivánalom van, melyek feltételei annak, hogy vidékünk számára, mely az országban egyike a legszebbeknek, meghódítsuk különösen az alföld üdülni, turistáskodni vágyó közönségét. Folyó hó 24-én a Polgári Körben ezen értekezlet újból meg lett tartva és a fentivel előadva. Torday Imre elnök általános, meleg méltatása után Dr. Kádár Antal a turistaságnak az egészségét fejtegette röviden, mert kilátásba helyezte, hogy ezen tárgyról egy estély keretében vetített képekkel hosszabb előadást fog tartani. A körben a nagybányai kereskedők és iparosok vezető emberei is felszólaltak s lelkesedéssel csatlakoztak a mozgalomhoz. A taggyüjtés, mint a tömörülés és tetterőnek egyik feltétele, a legszélesebb körben megindult és úgy a Kaszinóban, mint a Polgári Körben lelkes emberek vették kezükbe a tag- gyüjtő iveket. Örömmel látjuk, hogy a kitűzött célhoz az első komoly lépés igen sikeres volt és Nagybánya érdeklődésében ismét tanujelét adta kulturális fejlettségének. Reméljük, hogy a kitartás és a nemes ügyszeretet, melynek eredményei, előnyei vissza- háromolnak a közönségre, egy igen fontos kulturális, egészségügyi és jólléti fellendülést fog- | nak kiváltani a turistaság ideterelésében és az j idegenforgalom anyagi előnyeiben. Nagynehezen megegyeztek, megalkudtak. Bródék kitették az uj cégtáblát és beköltöztek. A bolt mögött volt egy sötét, ablaktalan helyiség, ez volt a lakás, meg a raktár is egyúttal. A régi boltos sietve ment tovább. Bródék rózsás reménységgel nyitottak kora hajnalban. IV. Az első nap szomorú csalódást hozott. A cselédek eljöttek még, de olyan furcsán vihogott mind. És olyan nagyon kicsi pénzért vettek apró dolgokat. Másnap már kongott a bolt az ürességtől. Néhány munkásasszony vett lisztet hitelbe. A kassza üres és Bródék halálra rémültek. Este bejött a vicéné. Vele hamar barátságot kötött Bród Gábor. Kikérdezte, hány lakó van, mennyi a házbér, fizetik-e pontosan. Az öreg tótasszony egy kis cukrot, meg kávét kért. Viszonzásul fontos titkot súgott meg. A nagy forgalom titkát. Szegény Bródékat - ez derült ki a közlékeny vicéné elbeszéléséből — rutul rászedte a boltos. A vevők nem voltak igazi vevők. Este, zárás után mind visszahordták az udvari ajtón a holmit, amit napközben elvittek. Szagos szappant kaptak a cselédek azért a szolgálatért. így lett három napra forgalmas üzletté a kis puszta szatócsbolt és igy szedték el a Bródék keservesen összekuporgatott százasait. A leleplezésnek rettenetes volt a hatása. Az asszony hangosan jajveszékelt egész éjjel. A férfi szótlanul hallgatta. — Ez a város, ez a város — rikoltozott az Farkas Jenő a mozgalmat különben még szélesebb és távolabbi rétegekben is megindította. Az „Idegenforgalom“ cimü lapban ugyanis mesteri cikket irt Felsőbánya városról különösen a nyaralással való vonatkozásában, mely cikket a vidéki lapok közül sokan átvettek. Most van továbbá Nánásy István nyomdájában sajtó alatt a „Szatmármegyei útmutató“, mely Baedeker-szerüen végig vezet a megye legkisebb községén is, a nevezetesebb községeket és a városokat pedig történetükkel együtt röviden, de alaposan ismerteti összes intézményeivel, látnivalóival. — Farkas Jenőnek ezen értékes munkája olcsó áron lesz megszerezhető és nélkülözhetetlen lesz nemcsak minden megyebeli embernél, hivataloknál, hanem a turistáknál, nyaralóknál egyaránt. Dr. Moldován Ferenc. Múzeumunkból. Ismertetés. XIII. Volt idő, mikor csoda számba ment, ha a bajfalusi póstalovas egy nyomtatott ivet hozott és a városházán leadta. Hogy megváltozott azóta a viszony! Sok ezer nyomtatvány és könyv megfordul ma már a felsőbányái lakos kezében, de miután nem mindenkinek áll módjában könyveket rendelni, városunkban is közkönyvtárak létesültek. Leginkább a nép számára állíttatott fel a könnyebb olvasmányu úgynevezett népkönyvtár; régibb időtől fogva van az olvasókörnek is válogatott, terjedelmes könyvtára és végre a városi könyvgyűjtemény, mely múzeumunk egy önálló tekintélyes részét képezi és majdnem 9000 könyvből és füzetből áll. Mig a többi könyvtárak inkább szépirodalmi művekből áll, a városi könyvtár lassanként határozottan tudományos szakgyüjteménnyá fejlődött és jogi, államtudományi, erdészeti, gazdasági, egyházi, szépirodalmi, történeti, turistikai, technikai és i vegyes tartalmú csoportokra oszlik. Meg vannak a városi könyvtárban az összes, Magyarországra vonatkozással biró törvények Szent Istvántól kezdve a mai napig, sok évről még az országgyűlési naplók, jegyzőkönyvek, okiratok és bizottságok munkálatai is; a királyi rendeletek betüsoros kiadványai, II. József összes törvényei, úrbéri rendezések, i a régi perrendtartási és büntető eljárási szabályok, közigazgatás, természetesen a Corpusjuris asszony — nem szabad lett volna a faluról eljönni. — Ez a város, ez a drága, szép kőváros sóhajtozott Bród — ha csak egy ekkora darabja az enyém lehetne. V. Reggel tehetetlenül, összetörve ült Bródné a boltban. — Eredj a rendőrségre — biztatta az urát — jelentsd fel a gazembert. A férfi nem indult. — Ez a ház - mondotta - elég nagy. Meg kell ebből élni. Egyszerre szívós, fürge lett. Felment a lépcsőn, bejárta a hosszú gangokat, benyitott a konyhaajtókba. A cselédeknek szépeket mondott, ígért még szagosabb szappant, csak jöjjenek hozzá. Aznap valamivel több pénz csörgött a fiókban. Bród fáradhatatlanul forgolódott. A gyermekek cukrot kaptak ráadásul, a varrólányok képeslevelezőlapokat. Az asszony még csendesen sirt napokig, a férfi gedig dolgozott, járkált, beszélt három helyett. Megfogyott, eltűnt a barna tanyai színe, de vidámabb lett egyre és minden nap bolondabb történetekkel tudta megkacagtatni a vihogó cselédeket, akik mindig jobban odaszoktak. A vicéné, aki hűségesen hordta hitelbe a lisztet, sót, zsírt, nagy újságot mondott néhány hónap után. sem hiányzik, a döntvények, azonkívül az egyes szakírók sok munkái és egyébb a jogra és államra vonatkozó régibb és újabb könyvek. Itten találtatnak a régi kereskedelmi szerződések más országokkal, vámtariífák, a harmincadra vonatkozó rendeletek, az állami javak, áruforgalom, a nemzetiségekről irt sok szakmunkák, I a pénzügyi fejlődés, Cairnes J. közgazdaságtana, Fellner, Lóng, Gál, Malthus, Sidney, Földesnek | stb. az állami életre vonatkozó művei, melyeknek összefoglalásából egészen más képet kap az ember a folyó állami ügyekről, mint a kortesek csillogó frázisaikból. Őrizzük az eredeti (1862. óta), bányászati és kohászati lapokat, a magyar mérnökök, a természettudósok, geológusok kézikönyveit, Lueger Otto teljes technikai lexikonját, gazdasági Encyklopidiát (1782.) már mind rengeteg anyagot nyújt kutatásra a szakembereknek. Hogy a város mindég pártolta a magyar irodalmat, sokszor bizony nagyon nehéz viszonyok közt, számtalan régi újságok és könyvek tesznek tanúságot, sikerült megmenteni sok éves folyamot a tudományos gyűjteményekből (1820 — 1839). a magyar Kurírból, (1814-1836.) a Koszorúból, de kivált az erdélyi irodalom régibb korszakából, melynek kiadmányai tanuságos fényt vetnek az akkori szellemi életre; mindezen fennmaradt irodalmi művekből csodálni és tisztelni tanuljuk nemzetünk irodalmának úttörőit, kik a majdnem legyőzhetetlen akadályok dacára, végre mégis győzedelemre vitték a magyar nyelvet. Sok régi történelmi, gazdasági és egyébb müvek példányait őrizzük itt, mi annál érdekesebb, mert a legnagyobb része az itteni jobb családok könyvtáraiból kerültek ki, bizonyságául annak, hogy az értelmes polgárosztályok mindég a műveltség színvonalán állottak. Számtalan iskolai könyv is van, értékes I anyag a nevelésügyre nézve. A magyar városok és községek életére vonatkozó művek szép számmal gyűltek össze úgy, hogy ezt már egy uj csoportba voltunk kénytelenek foglalni, hiszen 300-nál több kötet és füzet van, ami magában véve már értékes gyűjtemény. Az ipar és művészet száz példányban van képviselve, közte igazi remek művek. Értékes a tervek és költségvetéseknek gyűjteménye a XVIII. és XIX. századból, miből az akkori munkás viszonyokra nézve tiszta képet kapnak. Említhetjük még a- Itt volt a régi boltos, késő este. Előbb csak messziről nézett, azt vizsgálta, nincs-e már másik tábla az ajtó felett. Hogy meglátott engem a kapuban, odajött lassan, mintha félne valamitől. — Hát megvannak még a Bródék ? — kérdezte. — Meg azok — feleltem én — ugy-e, maga se hiszi ? Erre csak csóválta a fejét. Én meg megmondtam neki: — Úgy tudja meg, hogy idejár az egész ház, a világért se menne egy is máshová és ez úgy igaz, ahogy én, özvegy Lesákné mondom, nem ahogy maga hazudta. Azzal sarkon fordultam, otthagytam. Bród Gábor ragyogó szemmel nézett a feleségére. Az asszonyból kitört a harag.- Oda kellett volna adni egy rendőrnek.- Ne féljen, Lesákné — mondta a boltos - maga lesz nálunk a házmesterné. Bródné mélységes szemrehányással mondotta : ~ Bolondokat beszélsz megint. A férfi halgatott. Ábrándozott és számolt. Már tudta, mibe került a ház, mennyi a kölcsön rajta, hány percentet hoz. VI. A cselédek állandóan olyan sürü nyitogat- ták az ajtót, mint a legelső, csalóka napokban. Az asszony még sóhajtozott a tanya után, de
