Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-30 / 9. szám
Gyászhlrek. Csonka József ref. néptanító f. hó 21-én 3 napi szenvedés után meghalt. A reí. egyház leányiskolájának 40 évet át volt tanítója és az egyháznak kántorja. Hosszú pályája alatt odaadással, kitartással szentelte életét hivatásának, melynek rögös utjain sok nemzedéket nevelt hazafias és vallásos szellemben. Mint a polgári olvasókör jegyzője, nagy buzgalmat fejtett ki évtizedeken át. Halálának hire nagy részvétet keltett városszerte. Temetése igen impozáns részvét mellett f. hó 23-án volt, melyen nemcsak a város apraja-nagyja, de Nagybányáról is igen sokan vettek részt, hogy a buzgó tanítónak hálájuk vagy kegyeletük adóját leróják. A ref. egyház külön gyászlapon jelentette veszteségét a következőkép: „A felsőbányái ref. egyház elöljárósága őszinte részvéttel tudatja 40 éven keresztül hűséges orgonista-kántor, leánytanitójának, Csonka Józsefnek, folyó évi április hó 21-én este rövid, de súlyos szenvedés után történt halálát. A boldogult földi részei április 23-án, délután 4 órakor adatnak át az anyaföldnek. Felsőbánya, 1914. április hó 22. A református egyház elöljárósága. Áldás virasz- szon siri álma felett!“ Á család gyászlapja az alábbi: „Szabó Terézia, néhai Csonka József özvegye, az összes rokonok nevében is fájdalmas szívvel, de Isten akaratán megnyugvó lélekkel tudatja szeretett férjének Csonka József felsőbányái reform, egyházi orgonista kántor- és leánytanitónak f. évi április hó 21-én esti 9 órakor, élete 65-ik, házassága 40-ik évében, pár napi kínos szenvedés után történt halálát. Temetése f. évi április hó 23-án d. u. 4 órakor lesz a református vallás szertartása szerint. Áldás és béke porai felett ! Felsőbánya 1914. évi április hó 22. Krizs Ágoston és neje szül. Szabó Erzsébet sógora, illetve sógornője. Keresztes Miklós és neje szül. Németh Klementina és gyermekei mint rokonai.“ - Kerekes Sándor építőmesternek, városunk egyik legtiszteletreméltóbb polgárának hűséges hitvese halt meg f. hó 23-án. Halálát kiterjedt család és rokonság gyászolja. A család a következő gyászjelentést adta ki : „Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a szeretett nő, legjobb anya, anyós, testvér nagyanya Kerekes Sándorné szül. Pellády Juliána f. év április 23-án éjjel 2 órakor, életének 67-ik, boldog házasságának 45-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Drága halottunk földi maradványait f. hó 24-én délután 5 órakor fogjuk a ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Béke lengjen porai felett! Felsőbánya, 1914. április hó 23. Id. Kerekes Sándor férje. Özv. Hajdú Lajosné szül. Kerekes Ilona, Kerekes Sándor, Kerekes József gyermekei. Özv. Rusznák Ferenczné szül. Pellády Erzsébet, Pellády Lajos, Boczor Lajosné szül. Pellády Róza testvérei. Kerekes Józsefné szül. Bodenlosz Mária menye. Hajdú Sándor, Hajdú Ilonka, Kerekes Juliska, Ilonka, Emmuska, Sárika unokái. Özv. Fábián Antalné szül. Kuhajda Teréz, özv. Kiss Jánosné szül. Kerekes Emma sógornői. Boczor Lajos sógora. Több közelebbi s távolabbi rokonai.“ El akarta pusztítani a mostohafia családját. Kapnikbánya községben a falubeliek napok óta arról suttognak, hogy egy öreg megakarta mérgezni mostohafiát s annak családját. Az eset részletei a következők: Dán György 66 éves napszámos együtt lakik mosto- haíiával, Gyurk Györggyel. Gyürkék állítólag rosszul bántak az öreggel, elhanyagolták az ellátását és nem törődtek vele. Az öreg ember emiatt elhatározta, hogy kipusztitja a Gyurk famíliát. A napokban, amikor Gyürkék nem voltak odahaza, egy tál megfőzött paszulyba valami mérges gyökeret tett. A paszuly az asztalra került, először Gyürkék 10 éves kis leánya akart enni belőle, de észrevette, hogy keserű és igyelmeztette szüleit. így sült ki a dolog, ám a mostohafiu nem nagy kázust csinált a dologból, összeszidta az öreget és ezzel befejezte az ügyet. A faluban megindult suttogás alapján a csendőrség vallatóra fogta Dán Györgyöt, aki beösmerte bűnös szándékát és kijelentette, hogy azért akarta elpusztítani Gyurkékat mert rosszul bántak vele. Letartóztatták. Nyilvános köszönet. Mindazoknak, kik boldogult férjem Csonka József temetésén f. hó 23-án résztvettek, s ezáltal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek: ezúton fejezem ki hálás köszöne- temet. Felsőbánya 1914. április 24. özv. Csonka Józsefné született Szabó Terézia. Felsőbányái Hírlap A bősz fndiánusok. A Nagybányán járt Könyöt cirkusz két férfi tagja cow-boy uniformisában sétára indult a város utcáin, azaz hogy nem is sétára, hanem más komoly élet- szükségletnek kielégítése céljából járkáltak utcáról utcára, — nagyban bámulgatva a cégtáblákat, nem tudván azokon sehogyse eligazodni és a keresett helyet megtaiálni. Egy bátor orthodox, amint messziről megpillantá a két szörnadrágos alakot, remegni kezdett egész testében, — félelmében nem tudott tovább egy lépést sem tenni; lábai felmondták a szolgálatot. A legrosszabbakat várta az indiánusoknak nézett cow-boyokkal leendő találkozástól. És uramfia mi történt? A két vad indiánus egyenesen a zsidónak tartott, aki a halálfélelemtől szinte már vért verejtékezett - szelíden — persze zsidós németességgel — a következőket kérdezték meg tőle: uram, hol lehet itt a legközelebb kóser kosztot kapni ? . . . Művészek nyugdija. A magyar művészi kultúra és a jó magyar hírnév érdekében írjuk e sorokat. Egy nemzet kulturnivójának egyedüli kritériuma, hogy művészeit mennyire tudja megbecsülni. Egy nemzetnek alig lehet nagyobb szégyene, mintha művészei nyomorognak, s a magyar társadalomnak valóban oka lehet egy kis lelkifurdalásra, mert a magyar _ művész világtypusa a művelt proletárnak. Érdekes, magasztos a művész hivatása, de szomorú, zsold nélkül, emberfeletti véráldozattal szolgálják a tulturát s veszteglő sorsukat az állam nem hajlandó kizökkenteni a kátyúból. A társadalom hivatása tehát enyhíteni a művész nyomort. Nagy fontosságú célt óhajtanak megvalósítani s hogy ez valóra válhasson, nem elegendő a csendes, dicséretet érdemlő munkásságuk! A Nemzeti szalon, melynek Andrássy Gyula gróf az elnöke, engedélyt kapott arra, hogy a művészi segély és nyugdíjalap javára sorsjátékot rendezzen. A munkálatok már folynak is Molnár Viktor nyugalmazott államtitkár vezetése alatt, s napról-napra közeledik a húzás ideje. 1914. május hó 15-ike, amikor is visszavonhatatlanul meg fog tartatni. A nemzeti szalon igazgatósága arra kéri a nagy közönséget, hogy aki a címére küldött sorjegy árát még nem küldte vona be, úgy annak a nemes cél érdekében legyen szives eleget tenni. Azzal is szolgálatot tesz az ügynek, ha a sorjegyekért járó összeget nem állna módjában beküldeni, hogy azokat portómentesen küldje vissza a Nemzeti Szalon sorsjátékirodájába, mert minden visszatartott s ki nem fizetett sorsjegy, 1 koronával károsítja meg a leghumánusabb alapot. A Nemzeti Szalon ajándékban is részesíti azokat, akik a magyar művészek érdekében fáradoznak. Az eladott sorjegyek arányában eredeti festményeket, szobrokat, művészi hímzésű párnákat avagy díszes albumot ad a Nemzeti Szalon kiállításából. Ezen célból egy levelezőlapon is elég a központi irodához fordulni. Mindnyájunknak van egy kendvenc művésze, mindnyájunknak szereztek már gyönyörűséget a szín, vonal és plasztika zsenijei. Ajándékozzuk hát meg őket kis jó szívvel, fáradsággal! Ok, akik szivük minden melegét, lelkűk minden lángolását nekünk adják : Megérdemlik, hogy egyszer mi is tegyünk értük valamit! CSARNOK. A hiteltudósitás reformja. Hazánk üzleti élete és annak megnyilvánulási formái, még ép oly kezdetlegesek, mint gazdasági ágazatai. Ezzel kapcsolatosan üzleti politikánk is erélyes revízióra szorul és egyáltalában nem káros utmuatásokat, útbaigazításokat adni, egyszóval megjelölni ama irányelveket, amelyeken a rationális üzleti politika felépülhet. Ezen cikk is e cél szolgálatában íródott, mert egyrészt rámutat azon összefüggésekre, amelyek a bankok és kereskedők hitelnyújtási módozatai között fennállanak, másrészt el óhajtja hárítani azon akadályokat, amelyek a fejlődő magyar üzleti élet kerékkötőinek bizonyultak. Ma, mikor a hiteltudósitó irodák megrend- szabályozása iránti mozgalom hatalmas hullámokat ver, nem érdektelen vizsgálat tárgyává tenni azt a módot, ahogyan a kereskedők, vagy a pénzintézetek vevőinek, illetve feleiknek a hitelt adják. Ha a kereskedők és pénzintézetek között a hiteladás módja tekintetében párhuzamot vonunk, akkor sok esetben a kereskedő hitelnyújtásának alapját reálisabbnak és helyesebbnek kell tartanunk, mint a pénzintézetek hitelnyújtási módját. És pedig azért, mivel a kereskedő rendszerint ugyanazon szakmabeli, kissebb üzlet- körü kollégájának, a fővárosi a vidéknek, vagy a nagykereskedő a kiskereskedőnek nyújt hitelt, mig a pénzintézetek minden szakmabelivel gyakorolják ezt. Természetes tehát, hogy a kereskedő, aki szakmáját jól ismeri és utazójának, ügynökének személyes tapasztalata révén alaposan tájékozódhatik vevőjének üzleti forgalmáról, eljárásáról és vagyoni viszonyairól, a hitelnyújtásnál biztosabb támpontokat nyer, mint a pénzintézet, amely nem ismeri, mert nem ismerheti úgy mind a szakmákat és ha van is bizonyos fokú szakismeretük a vezetőknek, az mégis hiányos és nem lehet olyan alapos, mint azé a kereskedőé, aki egy olyan szakmabelinek hitelez, amely szakmájában ő maga is benne van, abban él. A pénzintézetek tehát kénytelenek tudásuknak ezt a fogyatékosságát pótolni és elárasztják a fővárost és a vidéket tudakozódásaikkal. Ezek a tudakozódások szolgálnak azután a hitelnyújtás alapjául és bizony igen gyakran többet ártanak a kereskedőnek, illetve a kereskedelemnek, mint használnak. Igen sokan éppen azért óvakodnak pénzintézettel összeköttetésbe lépni, mert tudják, hogy a hitelkéréssel kapcsolatban szükségszerűen informálódni fognak cége felől és a kereskedő nem akarja, hogy konkurrense megtudja, hogy ő hitelt akar igénybe venni. Es hogy mennyire igaza van ennek a kereskedőnek, azt éppen azok tudják legjobban, akiknek alkalmuk volt egy pénzintézet információ osztályának üzemvezetésében betekintést nyerni. Menynyi rosszakaratú, hazug, elferdített információ! Egy helyen a jó barát az égig magasztal, másikon az ellenfél a sárga földig letipor és titkon örül konkurrense balszerencséjének. Mindezen viszályságoknak elejét lehetne venni. Minek az értesítés ? A hitelt igénylő mutassa be a mérlegét, mutassa meg a könyveit. Ha látjuk, hogy menynyi a költsége, házbér, személyzet, háztartás, hogy mennyiért vásárolja az árut, hogy adja azt el, kinek és mennyit hitelez stb. a legalaposabb tájékozódást szereztük és akkor nem kell értesítés, akkor beszélhetnek amit akarnak a nem beavatottak. A mérleg és könyvnek megvizsgálására ajánljuk a német „Treuhand- bank“-ok mintájára alakult Bizalmi bank intézményeit, melynek revizora ép oly felesküdt egyén kell hogy legyen, mint például a közjegyző. Természetes, hogy ezen intézménynek általánosan elfogadottnak kellene lennie és a kívánságoknak és fölmerült igényeknek megfelelő alakuláson kellene keresztül mennie. Nem kételkedünk abban, hogy az a hitelt igénylő, akinek rendben van a szénája, az meg is mutatja a könyveit a hitelező kívánságára, csak az fél, aki gyenge. A gyenge cégek támogatásának problémája más lapra tartozik. Ez az egyetlen helyes mód, ahogyan a hitelezés alapját biztosobb bázisra lehetne fektetni és megakadályozhatnók azt a sok kellemetlenséget, amely azáltal származik, hogy rosszakaratú mende-mondák alapján, a hirtelen megvont hitel hiánya folytán, fizetési nehézségekbe, fizetésképtelenségekbe sodortatnak cégek. Úgy a kereskedőknek, mint a pénzintézeteknek ajánlatos, hogy ilyen előforduló eseteknél, mielőtt a hitelt megvonnák, személyesen győződjenek meg egy rossz hir alaposságáról és akkor úgy magukat, mint a kereskedelmet sok kártól fogják megóvni. E sorok írója is azon véleményen van, hogy előterjesztései az alkotó és reformáló munkának csak vázát képezhetik. De ez újjászervezés feltétlenül fontos, mert elengedhetetlen; mert a dolgozó kereskedők létérdekeivel és létfeltételeivel forrot össze és igy a hitelnyújtási módozatok megjavítása csak eszköznek tekinthetők azon célhoz, amely a kereskedők életstrandjának emelésében áll. p. o. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
