Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-04-16 / 8. szám

Felsőbányái Hírlap

Megmozdult a Kárpát Egyesület.

A Keleti Kárpátok osztályának fejlődése. - Turistaság. — Nyaralás. - Idegen forgalom.

A Magyarországi Kárpát Egyesület „Keleti Kárpátok osztálya“ ügyvivő elnökének, Farkas Jenő felsőbányái polgármesternek kezdeményezésére, ki néh. Szigmeth Károly elődjének méltó utóda akar lenni és teljes ügyszeretettel és ambitióval vette kezébe az osztály vezetését, élénk mozgalom indult meg, hogy a Keleti Kárpátok osztályát, főképen a minket legközelebbről érdeklő Nagybánya, Felsőbánya és vidékére való vonatkozásaiban uj erőre és virágzásra lehessen emelni.

A Keleti Kárpátok osztálya meglehetős mostoha gyermeke az anyaegyesületnek, mely minden erejét és figyelmét a magas Tátra fejlesztésére fordítja. Tagadhatatlan, hogy az egyesület ott óriási eredményeket ért el, de ezzel az egyesület érdeklődése és tevékenysége körülbelül ki is merül. Az is igaz, hogy nehéz a közönséget az ország keleti részében — Keleti Kárpátokban — való turistáskodásra rászoktatni, mert a közönségnek mindjárt a magas Tátra, vagy Sweiz kell és a kissebb hegyeket melyeknek úgyszólván, a lábánál vagy azok közelében él, lekicsinyeli, de kellő buzgalom és az érdeklődés állandó ébrentartása mellett itt is eredményeket lehetne elérni.

A Keleti Kárpátok osztálya eddig a bess- kidi, a mármarosi és gutini választmányokból, utóbb osztályokból állott. A mármarosi osztályt a Kárpát egyesületre nézve elveszettnek lehet mondani, mert az nagy lelkesedéssel a Magyar Turista Egyesületbe lépett be. A besskidi osztály, mely a Tátrához legközelebb fekszik, nem igen fog a lokális turistaságért lelkesedni, mert könnyen eljuthat a magas Tátrába, a gutini osztály van tehát leginkább hivatva a Keleti osztályán belől megerősödni és fejlődni.

Ahhoz gyengék vagyunk, hogy a lokális turistaság fejlesztésére teljesen önállóan szervezkedjünk, de a Kárpát egyesület kebelében és védőszárnya alatt helyi érdekeinket igen szépen érvényesíthetjük. A Kárpát egyesület jelszavain kivül új jelszónak a „Bányavidék“ turistaságának fejlesztését kell különösképpen kitűznünk, mely törekvés életrevalóságát a vidékünkön mindinkább fejlődő nyaralás, melytől a turistaság már csak egy lépés, biztatóan igazolja.

A mozgalomnak külső formát a „Gutini osztály'1-nak a „Bányavidéki osztály" címmel való megváltoztatásával kellene adni. Az összes nagybányai lapok előző számaikban közölt cikkekkel a legmelegebben csatlakoztak a mozgalomhoz, melynek mindenki által elismert legelső kelléke, hogy a közönség lépjen be a Kárpát egyesületbe, mert csak a tagsági dijakból befolyt jövedelem és az uj és régi tagok érdeklődése biztosíthatja a sikert.

Fölösleges bővebben kifejteni azt, hogy a mozgalom sikere és annak nyomában az osztály által a turistaság érdekében tett intézkedések milyen előnyösen fogják a Nagybánya és Felsőbánya városok nyaralási ügyét és idegen forgalmát befolyásolni. Mindnyájan tudjuk, hogy az idegen forgalom a városok és polgárai gazdasági erejének elsőrendű fejlesztője, a készpénzen fogyasztó, mely pénzt hoz és a jó és szép hírnevet elviszi és a termékeny magot szétszórja a porban és füstben élő nagyvárosok lakói között, kik a természetbe, az erdős hegyek közé vágynak.

* Az a kis áldozat, melyet a Kárpát egyesületbe való belépés kíván s a melyet a lokal- patriotismus, a természet szeretete, egy hazafias és eredményeiben jótékony intézmény támogatásának erkölcsi kötelessége is sürget, bőven megtérül már abban a kedvezményekben, melyeket a Kárpát egyesület tagjainak nyújt. Ezeknek ismertetésére közöljük az alábbi tájékoztatót :

A Magyarországi Kárpát egyesület Keleti Kárpátok osztályának feladata tudományos átvizsgálása, leírás és ismertetése, ennek a hegyvidéknek a turisták előtt való feltárása és az iránta való érdeklődés élénkítése: az osztály további feladata az itteni népgazdasági viszonyok emelése, különös tekintettel a lakosok háziiparára, a gyógyfürdőkre, ásványvizekre és az idegenforgalomra.

A kötelességek pedig oly csekélyek: Minden tag köteles az egyesület és az osztály érdekeit erejéhez mérten elősegíteni A rendes tagok a 4 K tagsági díjon kivül még 60 fillér osztálypótlékot fizetnek, tehát 4 K 60 fillért évenkint. Az alapitótagok egyszersmindenkorra 72 K-t fizetnek. A tiszteletbeli tagok minden dij fizetésétől fel vannak mentve. Minden rendes tag köteles tagsági diját julius végéig befizetni, ellenkező esetben az összeg postai megbízás utján fog behajtatni. Aki a folyó évi december végéig kilépését be nem jelenti, kötelezi magát, hogy a következő évben is az osztály tagja marad.

A tagok jogait pedig igy körvonalozza az alapszabály : A tagok a Magyarországi Kárpátegyesület részéről nyújtott jogokon kivül ezen osztály minden gyűlésén és kirándulásán részt vehetnek, a közgyűléseken szavazati joggal bírnak és az osztály kiadványait megkapják.

Már most ami a kedvezményeket és előnyöket illeti, azokat mind egy cikk keretében felsorolni lehetetlen is. Azért csupán a főbbeket említjük :

A Magyarországi Kárpát egyesület tagjai, ha a központi elnökségtől 20 fillér lefizetése mellet arcképes igazolványt váltanak, a következő kedvezményekben részesülnek :

1. A Kassa — oderbergi vasút társas kirándulások alkalmával, ha abban legalább is tizen vesznek részt, a II. kocsiosztályban egy egész

III. osztályú, a III. kocsiosztályban pedig fél II. osztályú jegy váltása mellett utazhatnak és pedig mindenkor előzetes bejelentés alapján. (1910. jan. 24. kelt 3840/D. sz. átirat.)

2. A Csorbatavi fogaskerekű vasútnál Csorbától a tóhoz 1 K 90 fillért, a tótól Csorbáig 1 K 40 fillért és a menettérti jegyért 2 K 40 fillért fizetnek.

3. A Szatmár — Nagybánya — Felsőbányái helyiérdekű vasúton abban az esetben, ha egyszerre legalább 3 tag utazik, III. osztályra szóló menetjeggyel II. osztályban mehetnek.

4. A Magyar Gőzhajozási Társaság társas kirándulásoknál hasonló kedvezményt biz| tosit, azaz II. osztályú jegygyei I. osztályban utazhatnak a tagok.

5. A pénzügyminiszter 20.010 sz a. 1910. jan. 25-én kelt rendeletében arra utasította a Selmecbányái és a nagybányai bányaigazgatóságot, a nagyági bányaműigazgatóságot, a zalat- nai, marosujvári, aknaszlatinai és a tótsóvári főbányahivatalokat, a rézbányái hivatalt, az állami vasgyárak és szénbányák központi igazgatóságait, hogy az egyesület tagjait, igazolványuk előmu- tatása esetén lehetőleg támogassák és szükség esetén azok az ottani kantinokban is étkezhessenek.

6. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság megengedte, hogy II.

S oszt. jegy megváltása ellenében az I. osztályt vehessék igénybe.

7. A Balatontavi Gőzhajózási Részvény- társaság hasonló kedvezményt nyújt. (157. szám alatt, 1910. március 19-iki átirat.)

8. Az Első cs. kir. sz. Dunagőzhajózási Társaság az orsovai Dunavonalon, a Száván és a Tiszán közlekedő személyhajókon, továbbá a magyar hajóállomásról Belgrád, Obrenovac és Sabac szerb határállomásokra kedvezményt biztosit társas kirándulásoknál. (1011/3539. sz. a. 1910. febr. 10. k. átirat.)

9. Kassán a Schalícház-szállóban az egyesületi tagok az utcai szobaárakból 15%, az udvari szobaárakból 10°/o*nyi kedvezményt kapnak.

10. A kassai Európa-szálló hasonló kedvezményt nyújt.

11. A kassai Gőz- és Kádfürdő Részvénytársaság a gőzfürdőjegyek árát tagjaink számára 1 K 20 fillér helyett 80 filléres kedvezményes árban állapította meg.

12. Ránkfürdőn az egyesületi tagok az elő és utóidényben 10%-nyi, a főidényben 20°/o- nyi kedvezményt kapnak a szobaárakból. (A földmivelésügyi miniszter 1910. febr. hó 23-án kelt 20603. sz. rendelete.)

13. Eperjesen, az eperjesi osztályvezetőség közvetítésével, az egyesületi tagok a turista- szállóban 80 fillérért éjjeli szállást, ellátást pedig kedvezményes árban kapnak.

A kis káplán annyi szeretettel, lelkesedéssel beszélt a plébános úrról, hogy szerettem volna látni is.- Milyen ember úgy korra ? Idős ?- Hófehér a haja, nem nagyon öreg, 62 éves, de galambősz ! Jóságos, bájos ember. Zámbó aranyos szép falu. A parókián hatalmas hársak, kert közepén hófehér kis ház, három szobával. Egyik ebédlő, másik háló- és dolgozószoba egyben. Nekem a kertre néz a kis szobám. Sok szép könyvem van. Negyven kötet. Az bizony. A templom kicsiny, de nagyon szép. Az orgona már egy kicsit fújtat. Egy-két hang mindig kimarad. A tanítóval azért jól tudjuk az „ite missa est“-et. Ott senki sem akarta elhinni, hogy én Olaszországba megyek. Majd viszek nekik emléket. Katinak is. A gazdasszonynak. A tanítónak is, meg a húgának. . .

Itt ránéztem épen. A káplán kissé elpirult. . .

És kanyargóit a gyorsvonat össze-vissza. Zágrábban ebédeltünk. A kis' káplány nagyon halkan beszélt a vasúti étteremben, mert — úgymond — csúnya egy horvát fészek ám ez. Itt még hallani sem szeretik a magyar szót. Egy kis rövid és halk politika után elrobogtunk Fiume felé.

Jött a Karszt sziklás vidéke. A káplán szemében diadalmas ragyogás látszott, mikor megpillantotta Plasenál a csillogó Adriát.

A hajón a szegényke rögtön megkapta a

tengeri betegséget, pedig csendes volt a tenger és sima, mint a tükör. De mikor annyit duruzsolták fülébe a tengeri betegség ezerféle szimtomáját. Képzelődött és mikor a hajó kifordult a kikötőből, rögtön elsápadt. Levonult és csak éjjel kukkantott fel hozzám a fedélzetre.

Velencére nézve bőven elvolt látva utasításokkal. Olcsó szálloda, jó penzió stb.

Úgy 11 órakor, mikor a Márk-téri ismerős galambjaimmal egy stanicli kukoricát megetettem, bementem a templomba.

A kis káplánt ott láttam térdelni. Mélyen elmerülve buzgón imádkozott. Nem igen találkoztunk azután. Egy-két napra elmentem Velencéből és visszatérve nagyon is kerestem a magánosságot. Élveztem a csendességet és amint valahol hangos, lármás beszédet hallottam, rögtön tudtam, hogy magyar van jelen. Elkerültem az ismerősöket, hogy ne kérdezhessék tőlém, hogy vagyok ? Meddig maradok ? Mikor jöttem ?

Egy vén godoliere átcepelt podgyászom- mal együtt a hajóra. Szomorúan ültem a fedélzeten. Indulóban voltam hazafelé. Az én kis káplánom is felmászott a lépcsőn. Örömmel üdvöziiltük egymást. A karján valami csomagot tartott, mint a karon ülő gyermeket szokás. Egy szobor volt, Páduai szent Antal szobra. Páduában vette a plébánosnak.

Elmondta, hogy még nem is akart hazajönni, de fogytán van a pénze. Ez a szobor 50 lira volt. 80-at kértek érte, de valahogy lealkudta 50-re. Aztán most a többi ajándékokra nem jutott pénz. Van ugyan még valamelyes és majd Pesten vesz a Katinak meg a tanitóéknak valamit, amire rá lehet fogni, hogy Velencéből való.

— Szeretném megmutatni, de nem merem kicsomagolni. Nagyon kényes dolog és többé nem tudnám úgy bekötni, ahogy volt. Nem mertem a táskámba tenni. Össze-vissza dobálják és eltörhetik. Gyönyörű szobor. Majd a kezemben tartom. Ügy mégis csak biztosabb.

Nagy gyönyörűséggel beszélt mindenről. A szép templomokról, képekről, szobrokról. A tenger, a fürdő, a dal.

Gyönyörködtem szép, romlatlan lelkében, ifjúságában, szinte gyermekes boldogságában. Úgy szorongatta azt a szobrot, mint a gyermek az ^első fakatonát. Cepelte, dédelgette folyton. És az az átkozott tengeri betegség mikor megint elővette, aggódva kért meg engem, hogy addig fogjam meg csak, mig ő — rosszul van. A hajón, vasúton mindenütt az ölében volt Szent Antal. Nem mert bejönni az étkezőkocsiba, mert félt, hogy a szobornak valami baja esik.

— Csak már otthon volnánk, — mondogatta. — Hogy fog örülni a plébános ur ! Na ! Ha ön ismerné őt! Milyen kedves jó ember és milyen öröme lesz !