Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-05 / 5. szám

1

céljából a város a füztelep létesítésére feltétlenül szükségségesnek jelzett 4 kát. hold területet és pedig az állami csemetekert körül elterülő földsávokat és a Szabadi rét alkalmas részeit 12 évi használatra átenged a közölt feltételek alatt.

12. Előterjesztetett a jelentés a vízvezetéki víztartó ügyében.

Miután a vízvezetéki víztartó kijavítására a földművelésügyi minisztérium műszaki osztálya által ajánlott cégek közül az egyik a munkálatokat egyáltalán nem, a másik tetemes előzetes költségek mellett vállalná, vizmü- bizottság javaslata alapján közgyűlés határozatiig kimondja, hogy a város a vízvezetéket építő Knuth Károly céget keresse meg a javítások elvállalása iránt, mely cégtől már az erkölcsi kötelezettségnél fogva is remélhető, hogy méltányos feltételek alatt és alaposan elfogja a szükséges munkálatokat vállalni.

13. Olvastatott özv. Hajdú Lajosné kérvénye közmunka adója ügyében.

Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés kérelmezőnek 6 korona községi köz- munkaadóját msután kérelmező az adóhivatal jelentése szerint 1913. évben igásjószággal nem birt, mint tévesen kirótt és befizetett adót törli és vissza utalja.

14. Olvastatott Derezeni Sándor kérvénye vizdija ügyében.

Gazd. és pü bizottság javaslata alapján közgyűlés kérelmezőt kérelmével elutasítja s a 2 korona 25 fillér vizdijat el nem engedi, mert bár nevezett házát lebontotta, de telkén építkezéseket és munkálatokat eszközölt és igy a vizet még fokozottabb mértékben használta.

15 Olvastatott tanácsi határozat Babies Mária illetőségi ügyében.

Közgyűlés a tanácsi határozat értelmében Babies Máriát és ennek házasságon kívül született fiát Babies Lajost felsőbányái illetőségűnek el nem ismeri, mert nevezettek Felsőbányán nem születtek, itt soha nem laktak, sem szerzett vagy öröklött illetőséggel nem bírtak, a nyomozati iratok mellett fekvő cselédkönyv maradványok szerint Babies Mária kisbányai illetőségű volt. Atyja Babies György tartózkodott ugyan Felsőbányán, mint cseléd, de mint ilyen itt illetőséget nem szerzett, miért is nevezettek felsőbányái illetősége meg nem állapítható.

16. Olvastatott tanács határozata Nagy Gyula és neje illetőségi ügyében.

Közgyűlés a tanács javaslata értelmében Nagy Gyulát és nejét Nagy Rozáliát felsőbányái illetőségűnek el nem ismeri, mert nevezettek Felsőbányán nem születtek, Nagy Gyula mint gyermek nevelkedett ugyan mostohaapjánál Felsőbányán, de később mint önálló nagykorú ide soha vissza nem tért, itt nem adózott, illetőséget nem szerzett: Felsőis, nem tudni, mert nem hallottam. Szürkületkor fölébresztett Jócó bácsi. Alig tértem magamhoz. Hol a csudában vagyok én ? Se ágy, se asztal, se szék, semmi körülöttem, csak kéve, kéve, meg búza alattam.

— Jó reggelt! Egészségére váljon az éjszakai nyugodalom! Most nézze meg a garmadát, nem hibázik-e belőle — beszélt Jócó bácsi.

— Nem, nem hiányzik Úgy van a garmada, amint az este vólt.

— No, lássa! Hanem most jöjjön be a konyhába I

Bemegyek. Öt zsák búza gunnyaszt a sarokban.

— Miféle zsákok f — Kérdém.

— A tanító ur búzájából való. Az éjjel, mikor olyan jóízűen aludt, kiszedtük alóla. És nem vette észre. De nem is gyanakodik. Lássa, a tolvaj előtt nincs lehetetlenség. Az ügyes tolvaj még a vánkost is kihúzza az ember feje alól. — Hát ez az öt zsák búza a tanító űré. El ne felejtse!

Dünnyögve, szégyenkezve ballagtam ki a mosolygó munkásokhoz, hogy vigyázzak, nehogy egy szál szalmát ellopjanak.

Egyszázhusz véka tiszta búzám lett. A mostani mérték szerint mintegy huszonnyolc métermázsa. Jóco bácsi föleszelt bennünket, hogy most ne adjuk el, mert nincs ára. Majd tavasszal. De hová tegyem ? Házigazdám nem engedte a padlásra, hogy hát a padlás nem buzamagazin, meg azt nem adta bérbe; nem is bírná meg a gyönge gerendázat. Fölhordattam az iskola padlására. A

Felsőbányái Hírlap

bányán 2 ízben való előállíttatása és soroz- talása azért történt, mert ez időben itt tartózkodott és mivel házasságon kívül született, az 1886. évi XXII. t.-c. 6. §-a második bekezdés alapján anyja illetőségét követve tre- busa-fejérpataki illetősége áll fenn, miért is felsőbányái illetőséget megtagadni kellett.

17. Olvastatott Rusolán István kérvénye építési kedvezmények iránt.

Gazd , pü, és építési bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a tűzkárt szenvedett és a segítségre érdemes Rusolán István cipészmester kérelmezőnek lakháza felépítésére téglát ezrenként 24 K, zsindelyt ezrenként 10 K, lécet darabonként 9 f, tölgyfát m*-ként 1 K 20 f árban, lágyfát pedig díjtalanul engedélyez és ad ki.

18. Esetleges indítványok beterjesztése.

Közgyűlés polgármester jelentését, mely

szerint indítvány be nem érkezett, tudomásul vette.

Különfélék.

Személyi hír. Újhelyi András ny. kúriai bíró nejével hosszabb tartózkodásra Budapestre utazott. — Farkas Jenő polgármester hivatalos ügyekben Budapestre utazott. — Szilágyi István nagykárolyi pénzügyi tanácsos hivatalos ügyekben városunkban járt.

Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszter ifj. Molosány Gábor erdőmérnököt Zólyomlipcséről Nagybányára helyezte át.

Átvétel. A Ganz féle villamossági részvény- társaság a felsőbányái bányaművek üzemét villamoserőre rendezte be. Az áramszolgáltatás a Nagybánya és Felsőbánya városok tulajdonát képező nagybányai villanytelepről történik, mely nagyszerűen kilett bővítve, illetve teljesítő képessége megnégyszerezve, amennyiben az eddigi 2 darab 200 lóerős géphez 2 darab egyenként 600 lóerős gép lett fölállítva és üzembe helyezve. A telep kibővítését azon örvendetes körülmény tette szükségessé, hogy a bányakincstár a nagybányai, fernezelyi és felsőbányái bányazuzó és kohóműveit villamos üzemre alakította át és az áramszolgáltatásra nézve a Ganz céggel mint a telep bérlőjével szerződött. A felsőbányái villamos üzemi berendezéseket f. hó 26-án vették át, melyen Bradofka Frigyes főbányatanácsos bányahivatali főnök, Fizélv Sándor bányatanácsos, Szellemy László főmérnök és Pethe Lajos mérnök üzemvezetők, Veres József nagybányai bányatanácsos az építési osztály vezetője és Szkicsák Ödön Ganz gyári mérnök nagybányai üzemvezető vettek részt.

Díszpolgár főszolgabíró. Meleg ünneplésben részesítette előző vasárnap Erdőd nagyközség a

vármegyei szolgálatból megválni készülő szeretett főszolgabiráját, Berencei Kováts Sándort, akit első díszpolgárának választott meg. Ez az ünneplés őszinte szívből fakadó volt, s nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a közügyekért buzgón dolgozó tisztviselők munkájukért hálát, szeretetet és megértést nyernek, berencei Kováts Sándornak oroszlánrésze van abban, hogy Erdőd adóhivatalt, kövesutat kapott; vezető részt vett az erdődi társaskör fejlesztésében, tavaly az erdődi országos Bartók-ünnepély rendezésében és Erdőd nagyközség számos oly kisebb-nagvobb közügyében, melynek gyümölcsei csak a jövőben fognak megteremni.

Iskola látogatás. A helybeli ref. népiskolát f. hó 26 án Soltész Elemér ref. lelkész, Dr. Nagy Gábor ügyvéd és Sólyom Ferenc ref. kántor hivatalosan meglátogatták. Délben Nagy Lajos lelkész látott vendége volt a bizottság, továbbá Pap Márton és Spáczay Gyula egyházgondnokok.

Sarudy Sándor. I A ré& kereskedő világ 1 egy igazi típusa dőlt ki Sarudy Sándor vaskereskedővel, ki hosszas i szenvedés után 65 éves korában f. hó 25-én hajnalban hunyt el. Munkás életét teljesen hivatásának szentelte, vérbeli kereskedő volt, ki üzletével valósággal egygyé lett. Szorgalma tisztessége megbízhatósága például szolgálhatott mindenkinek. Fáradozásának meg is volt az eredménye, mert vagyont gyűjtött. A családalapítástól is elvonta az üzlet, de testvérei hosz- szas betegsége alatt odaadással kitartottak mellette. Temetése február 27-én volt nagy részvét mellett. A végtisztességre a város intelligentiája is majdnem teljes számmal jelent meg, hogy a városi képviselőnek és igaz embernek kegyeletét lerója. A szomszéd falvakból a nép nagy tömeghen jött be és meghatva búcsúzott el jóakarójától. A család gyászlapja a következő: Alólirottak az összes rokonság nevében fájdalommal tudatjuk, megtört szívvel jelentjük, hogy az elfelejthetetlen testvér, sógor és nagybátya Sarudy Sándor vaskereskedő és városi képviselő folyó 25-én, reggeli 2 órakor hosszas szenvedése után váratlanul elhunyt életének 65-ik évében a halotti szentség felvétele után. Áldott földi maradványai folyó hó 27-én, délután 3 órakor fog a róm. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyeztetni. Béke honoljon porai felett! Felsőbánya, 1914. február hó 25. Özv. Kozák Jánosné szül. Sarudy Rozina és Sarudy Mária testvérei. Kozák Matild, özv. Herchenrötter Ferencné, Papp Mariska férj. Papp Jánosné unokahugai. Kozák János, Papp Ferenc, Papp Antal, Papp László unokaöccsei. Papp •János sógora. Kozák Jánosné szül. Jüngling Viktória sógornője.

Uj vasút Erddyben. Udvarhely, Brassó, Fogaras- és Hunyad megyékben mozgalom indult meg, melynek célja egy uj vasúti vonalnak

mi ispánunk gondoskodott megforgatásáról; ő rostáltatía meg tavasszal, mikor Jócó bácsi jelentkezett, hogy hoz vevőt A szép búzát magnak vették meg, vékáját két forint ötven krajcárjával. Háromszáz pengőforintot olvastak le asztalomra.

Hanem mit csináljak a pénzzel ? Takarék- pénztár nem volt a városban. De az országban is kevés. Akinek pénzre volt szüksége, kisegítette a sógor, a koma, aki aztán fölirta a sifonér ajtajára, belül, hogy »A Kovács komának kölcsön adtam száz forintot.« Nem kellett akkor váltó, meg obligáció; nem kellett pörösködni sem; az adós fizetett; kamatfejében meg jó áldomást csaptak. Nékem nem volt ismerősöm, akinek pénz kellett volna: de nem is váltam volna meg istenadta pénzemtől. Hirtelen eszembe jutott, hogy hiszen zongorát óhajtottam venni már évekkel előbb . . . megveszem most. A háromszáz forinthoz még ötven forintot tettem a bu- gyellárisomból és megvolt a zongorám . . . most is megvan ... és azóta a leghívebb, legjobb barátom. Ezzel osztottam meg örömömet, amivel a Gondviselés néha-néha megajándékozott; ennél kerestem enyhülést, vigasztalást szomorúságomban, a gyakori csapások között. Ezen öntöttem ki fájdalmamat, keserűségemet . . . Meg zongora- órákat is adtam. Akkor még ritka volt a zongora- tanító. Nem hangzott minden második ablakból az a sok, fistal szivet ölő, léha zenedarab. Csak a jobb házakban tanultak zongorázni, de jól, nemesen, művésziesen. Felsőbányára is elkísért hü barátom. Zongoraórákat is adtam ott. Ott

látom Bradofkánét, Jenő öcsémet, a Mátyus és Vagner fiukat meg többeket, amint a cis, fis, gis-t keresgélik, eljátszák feladott leckéjüket. Majd elszármazom Felsőbányáról. Velem jött zongorám Most már a feleségem is melléje ül és vagy egyedül, vagy velem négykézre játsza az örökéletü mesterek gyönyörű alkotásait. Később egymás után gyermekeimet látom ott . . . majd a rokonokat, akik nálam töltötték tanulóéveiket. Feledhetetlen esték voltak és most is fájdalommal emlékszem, mikor valóságos hangversenytől zengett szerény házam. Mindnyájan részt vettünk azon . . . ének, hegedű, zongora, fuvola közülünk került ki! . , . Elmúlt! . . . Visszahozhatatlanul. Most már ritkábban hangzik a zene. De vannak kedves óráim, mikor kis unokáim meglátogatnak és bemutatják a zongorában elért előmenetelüket.

És mindezt annak az isteuadta búza árán vett zongorámnak köszönhetem.

És mégis támadt ellensége!

Gyermekeim időnkint biztattak, hogy cseréljem el azt a félszázados zongorát ujjal, jobbal, modernnel. A múlt Ízben épen erről tárgyaltunk, mikor a zongorában egy húr elpattant. Szinte szivemet járta át a hang. Szinte hallottam az én öreg barátomnak fájdalmas följajdulását. Mintha életre kelt volna ebben a percben, még szavait is hallani véltem, hogy : »Ne űzz el! Hiszen hü barátod voltam mindig!« Megértettem. Ingadozásom megszűnt ... Ne félj, hűséges barátom! Nem válók meg tőled . .. csak akkor . . . akkor, mikor el kell válnom ... de akkor is engem visznek ki előbb megszokott, csöndes fészkünkből!