Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-08 / 1. szám
Felsőbányái Hírlap Vallás szerint a következőleg oszlik meg; Róm. kath. fiú 43, leány 37, ref. fiú 10, leány 9, izraelita fiú 6, leány 4, g. kath. fiú 24, leány 33, gör. kel. leány 9. Ezek között halva született róm. kath. fiú 1, gör. kath. fiú 2, leány 1, izraelita leány 1, összesen 5. Ikerszületés volt 2 esetben. Törvénytelen gyermek született 17. Vallás szerint elkülönítve: róm. kath. fiú 7, leány 2, gör. kath. 3, leány 5. Az elhaltak száma volt 109 és pedig férfi 48, nő 61. Vallás szerint következőleg oszlik meg: róm. kath. férfi 25, nő 18, gör. kath. férfi 18, nő 30, ref. férfi 5, nő 10, izr. nő 3. Kor szerint elhaltak: 1—5 éves korban 46, 6—10 éves korban 2, 21—25 éves korban 9, 31—35 éves korban 2, 41—45 éves korban 2, 51—55 éves korban 61—65 éves korban 71—75 éves korban 6, 4. 4, 81 — 85 éves korban 2, 16—20 éves korban 4, 26—30 éves korban 6, 36—40 éves korban 2, 46—50 éves korban 1, 56—60 éves korban 5, 66—70 éves korban 9, 76—80 éves korban 3, 86—90 éves korban 1. Halált okozó betegségek: agyhüdés 2, ál- telános vizkór 1, bélrák 1, gyermek aszály 1, gyomorbélhurut 7, gyomorfekély 3. görvélykor 1, heveny gyomor bélhurut 2, hurutos tüdőlob 18, heveny veselob 2, idült veselob 2, rángógörcs 2, szervi szívbaj 5, szivszélhüdés 3, tüdőgümőkor 21, végelgyengülés 8, veleszületett gyengeség 5. ütőér- elmeszesedés 3. Tüdő és bélgümő 4, tüdőlob 3, hörgveslob 2, kanyaró 1, heveny agyvizenyö 1, féloldalu agyhüdés 2, veres agyguta 1, veleszületett tujakor 1, tüdőgyuladás 1, roncsoló toroklob 2, fehérvérűség 1, vörheny 1, baleset volt 2, öngyilkosság 1, meg nem állapítható betegség 1. A születéseknek és elhalálozásoknak vallás szerinti összehasonlítása: róm. kath. született fiú 43, leány 37, összesen 80. elhalt férfi 25, nő 18, összesen 42, szaporodás 37; gör. kath. született fiú 24, leány 33, összesen 57, elhalt férfi 18, nő 30, összesen 48. szapotodás 9; református született fiú 10, leány 9, összesen 19, elhalt férfi 5, nő 10, összesen 15, szaporodás 4; izraelita szü- fiu 6, leány 3, 3, szaporodás 7 Házasság köttetett 40. Vallás szerint következőleg oszlott meg: tisztán róm kath 17 ; gör. kath. 5; ref. 1 ; izr. 1. Vegyesek: róm. kath. gör. kath. 4; gör. kath. róm. kath. 7 ; ref. róm. kath. 7 ; ref. g. kath. 1. A gyermekek vallására nézve köttetett 3 esetben, 2 a róm. kath., vallás javára. Házassági kihirdetés volt 48. Házasságot kötött: öznegy férfi 1, özv. nő 4, elvált 1 férfi, 1 nő. összesen 10, elhalt nő 3, összesen egyezség 1 a ref. Házasságot kötöttek kor szerint: .15-20 éves korban fétfi 3, nő 11. 11-25 > i> 15, » 18. 26-30 » » » 11, » 7. 31—35 » » —, » 1. 36-40 » » » 2. » 41—45 » » » 1, » 1. 51—55 sabb korban 3. » * » 1, » 3, magaSzületések és házasságok havonkénti eredménye: született, házasságot kötött Január havában 16 3 Február ,, 15 — Március „ 17 — Április „ 13 1 Május „ 18 5 Junius „ 14 2 Julius ,, 14 5 Augusztus „ 8 9 Szept. „ 17 5 Október ,, 6 6 November „ 12 3 December „ 17 1 összehasonlitva az 1912. év eredményével: Akkor volt a születések száma 165, most 167. Ikerszületés volt egy sem, most 2. Törvénytelen gyermek volt 17, most 17, egyenlő. Halvaszületett gyermek 5, most 5, egyenlő, A halálozások száma volt 87, most 107, több 20-al. A házasságkötések száma volt 37, most 40 több 3. Gyermekek vallása iránt kötött egyezség száma volt egy sem, most 3. Házassági kihirdetés foganatosíttatott 39, most 48, több 9. Születés volt 1913. évben 167, halálozás 107 a bejegyzések szerinti szaporodás 1913. év végén 60. Múzeumunkból. — Ismertetés. — VII. A múltkor előmutattunk egy régi végrendeletet, mely közönséges kis darab papíron van írva. Most elővesszük a kutyabőröket, melyek részint kis négyszögletes alakúak, részint pedig nagy lepedő formállak, sőt több összeragasztott kutyabőrökből is állanak, de van könyvalakban, melyekben szép kötés alatt diszlenek a sok teleirt kutyabőrlapok, mindenütt nagy, csüngő pecsétekkel. Vegyünk ezekből egy középszerű kutyabőrös okmányt. 1585. március 8-ával van keltezve és »Stephanusre« meg »Mártinus de Berzeviczy« aláírással. Ezen fontos okmány újra megadja Felsőbányának a teljes, önálló törvényhatóságot, melyet azelőtt ugyan birt, mert Hunyady János alatt még »Civitas« vo't, de borzasztó viszontagságukban a szegény város annyira meggyengült, hogy alig tudta az appadum jellegét fenntartani. Az első határozott és döntőlépést e tekintetben Báthori István erdélyi fejedelem tette, felszólítva a várost, hogy bizonyítsa be a jogát és dolgozzon ki az ilyen városnak szükséges szabályrendeletet De mig ez megtörtént, István lengyel király lett; de mint király is megtartotta fejedelmi szavát és jóvá hagyta a törvényhatósági szabályrendeletet ezen okmánynyal. Az okmány elején vörös, nagy betűvel van irva »Nos Stephanus«, a többi szöveg szép, olvasható Írással folytatódik, pontról-pontra jelezve, hogy miből áll Felsőbánya önállósága. A mindenszentek napkor évenként megválasztott biró esküdtjeivel, teljhatalmúig bíráskodik és végzi az egész köz- igazgatást, függetlenül minden külbefolyástól az egész felsőbányái területen, épen úgy, mint az a többi »civitatesekben« szokásos, felebbe- ; zési joggal a Báthori de Somlyó családjához, • vagy annak jogutódjához. Szabályoztatik a bányaművelés, mely külön bányafőnök — perg- mester — alatt áll és miután már akkor kezdtek félni a császári hivatalnokok túlkapásaitól, többször kiemelik ezen okmányban, hogy semmiféle hivatalnoknak, kapitánynak, főnöknek vagy azok megbízottjainak beleszólása ne legyen a város önbíráskodásba, vagy akármiféle városi ügyben Ezen okmányon függ a lengyel királyi pecsét, gyönyörű szép, tiszta lenyomatban lengyel nemzetiszinü selyem zsinóron. Krakkóból keltezett és ottan is készült, Már ezen is kilátszik a lengyel felületesség, a lengyel gazdálkodás a »ne póz volim« vészes lejtő, mert a lengyel udvari íródeák egyszerűen kihagyta a »pergmester« bíráskodásnál az »in montanis- ticis«, (bánya ügyekben) mi az eredeti felsőbányái iratban bent volt. Eleintén ez nem okozott bajt. A város választotta a »pergmestert«, mellette voltak a biró és az esküdtek és több száz évnél nem foglalkozott mással, mint bányaügyekkel a bányafő nők, hiszen a felebbezéseknél már ki nem hagyta a lengyel udvari íródeák az »in montanistitis«-t. 1689-ben a városi aranybányákat a kamara vette át, itt is eleintén szépen ment a dolog, a kamarai »pergmester* Ítélkezett bányaügyekben és nem törődött a polgári perekkel De II Rákóczi legyőzése után vérszeme- kapott a császári kancellária és ennek utasítására először Nikolásy Ferenc és későbben Réz- ler Filep kamarai pergmesterek belekapaszkodt tak abba, hogy a bányamüvelők felett Ítélkezik a pergmester és miután ki volt hagyva »bányaügyekben» mindenki felett uralkodott, ki bányákkal foglalkozott — és akkor Felsőbányán ki nem foglalkozott volna bányaügyekkel ?! — ban, hogy ott minden látott, halott dolgokból leszűrjem azt, amiért kiküldtek és amire mint leendő tanárnak szükségem lesz? Mert hiszen ismertem, teljesen értettem a klassikusokat. Hibátlanul fordítottam és Írtam is. De a födolog hiányzott. Nem volt alkalmam, hogy, főleg tudományos dolgokról, másokkal eszmecserébe bocsátkozhattam volna. Nem tudtam, hogy vájjon tudok-e folyékonyan németül beszélni. Ez agasztott. De nem sokáig. Hát megtanulok beszélni . . . folyékonyan beszélni! De ki tanít meg ? Ahhoz általános műveltségű, szépen beszélő egyénre van szükségem, akivel nemcsak az időjárásról, a napi eseményekről tárgyalhatok. Ott van Szmik néni! Elmentem hozzá. Előadtam kérésemet. Az okot, hogy miért akarok németül beszélni tanulni, nem árultam el. Kértem, engedje meg, hogy később adjam tudtára. — Sie, Schelm I Sie haben Plane! — válaszolt mosolyogva, aztán kis időre igy folytatta; — Nem erőltetem, hogy titkát elárulja. Tudom, hogy előmenetelében munkálkodik. Jól teszi ! Nem Felsőbányára való ön ... Elfogadom. Naponkint délután négy órakor rendelkezésére állok. Mindjárt meg is kezdhetjük . . . Also von jetztan sind wir Keine Ungarn, wir sind Deutsche . . . És megkezdtük a tanulást. Ettőlfogva soha magyarul nem beszéltünk; sőt mikor külföldön tartózkodtam, németül leveleztünk is. Mennyire féltem, hogy majd rosszul esik neki, ha a tanítás módját dirigálom. De nem volt rá szükség. Mint valami megcsontosodott tanítónő, a pedagógiának teljesen megfelelően kezelte a tanítást. A »direct« tanmód szeriut Mint most a »beszéd- és értelemgyakorlatok «-at tanítják. Hol tanulta azt meg? Hiszen a magyar kormány csak később, tizenhárom év múlva rendelte el, hogy a német, francia és angolnyelvet a felsőbb leányiskolában a »direct« módszer szerint tanítsuk. Akkor már igazgató voltam. Tehát nem könyvből, nem grammatikából, hanem közvetlen beszélgetés alapján tanított engem. Folyton beszélgettünk. Átvezetett az egész világon, majd minden tudománykörben. De minden tekintetben elő akartam készülni. Megkértem azért Herr bácsit, hogy ö, mint ok- leveleves tanító és jó német, segítsen grammatikai ismereteim bővítésében, őhozzá este hat órakor mentem. Most is látom, amint kávéját, vacsoráját, a pohárból mártogatja, miközben Írásbeli feladataimat kritizálja. Ott állok előtte és elmondom, elszavalom föladott leczkémet. Mert mindig kellett egy kis prózát vagy verset fölmondanom. Mert azt mondta, hogy azzal gyakorlom nyelvemet a correct kiejtésben és úgy tanulok meg folyékonyan beszélni. Ez tartott február 10 ikéig. Akkor hoztam nyilvánosságra kiküldetésemet. Akkor tudta meg Szmik néni is. Milyen örömmel fogadta a hirt a jó lélek. Mindjárt meghívott vacsorára, hogy Szmik bácsinak bemutassa az ő tanítványát és velem egyszersmind vizsgálatot tartson. Azon pár nap alatt, mig útra indultam, már Szmik bácsi vette át a tanító szerepét. Csuda-e hát, ha csöndes magányomban meg-megjelen előttem annak a páratlan jószivü Szmik néninek alakja . . . ott, a pamlag közepén, ahol ült, mikor egészen átszellemülve tanit- gatott engem ! És megtanított nemcsak németül folyékonyan beszélni, hanem megtanított tisztán, müveit nyelven beszélni is. Erről a legszebb bizonyítványt egyik tanítóképző-intézet igazgatója adta ki. Megkért ugyanis egy ízben, hogy tartsak a növendékeknek bármely tárgyról előadást, hadd hallják azok, hogy miképen beszél a német, A szabadságharcról beszéltem nekik. Elmondtam úgy, amint történt; de itthon nem mertem volna úgy elmondani. Könnyek csillogtak hallgatóim szemében . . . Mikor végeztem, az igazgató növendékeihez fordul és szól. — Habt ihr gehört? Das ist die deutsche Sprache ! Wir sind nur Schwaben . . . Nem töltöttem odakün az időt hiába. Hu ■ szonöt évre irva, díszes kötetben küldtem a miniszterhez tapasztalataimról jelentésemet ... és tanítóképző-intézeti tanárrá nevezett ki. Odakünn, Canstadt-ban ismerkedtem meg kedves barátommal, Tomasovszky Imrével. 0 is egyike azon kevesekuek, akik visszatérvén külföldi utjukról, állami alkalmazást nyertek. Ö is egyike azoknak, akik kitartó szorgalmukkal kivívták maguknak, hogy öreg napjaikban anyagi gondokkal nem kell küzdeniök, ő is most már velem együtt várja . . . várja a nagy vakációt, amelynek vége nem lesz soha.
